Tony Blair pályaképe

Tavasszal kaptam azt a megtisztelő felkérést, hogy Tony Blair tízéves kormányzásának bejelentett végpontján készítsek a témáról egy értékelő cikket a Magyar Narancs számára. Blair kétségkívül az elmúlt évtized legsikeresebb politikusa, akinek a tetteit csak évtizedek múlva lehet megfelelően értékelni. Első kormányának eredményei engem szkeptikus kritikusává tettek, később életrajza, elhivatottsága, második és harmadik kormányának eredményei, és nem utolsó sorban kortársainak gyengeségei gyökeresen megváltoztatták a véleményemet.

Több, az enyémtől lényegesen eltérő értékelés is jelent meg a magyar sajtóban Blair lemondása kapcsán. Dessewffy Tibor, aki a Blair által létrehozott Új Munkáspárt egyik agytrösztjének mintájára létrehozott Demos Magyarországot vezeti, Blairben velem szemben nagy reformert lát, a Magyar Nemzet pedig ma még online nem olvasható értékelésében bukott baloldali politikust. Ezekkel az értékelésekkel alapvetően nem értek egyet.

Az én cikkem a Magyar Narancs 2007. július 5-i számában A középcsatár (Tony Blair pályaképe) címen jelent meg cikkem. Egészen biztos, hogy egy ilyen gazdag és ma is tartó életpálya elemzése szubjektív. Én Blairt elsősorban keresztény és filozófiai értelemben pragmatikus politikusként értékelem, elég nagyra.

A harmadik utat az elmúlt évtizedben Tony Blair kötötte a legszorosabban össze a keresztény meggyőződéssel. Az Új Munkáspárt vezére ugyanis hitét követve szakított a nyolcvanas évek baloldali relativista kánonjával. És bár vallási meggyőződése politikai pályafutásának kezdete óta ismert volt, a politikai vitákban következetesen tartózkodott ennek hangoztatásától. "A személyiségem része az, hogy miben hiszek, a hitem egy része pedig nyilvánvalóan vallási meggyőződésből fakad. Visszariadok, ha erre kérdeznek rá, mert idővel megtanultam, hogy az emberek vagy félreértik, hogy milyen alapon hozok döntéseket, vagy megpróbálják Istent vagy a vallást valamilyen politikai célból gyarmatosítani. Én ilyesmit nem tennék" - nyilatkozta 2002-ben. Blair vallásossága nem egyedi politikai döntéseiben, hanem politikai programjának abszolút jellegében mutatkozott meg.

Blair pragmatikus politikus volt - márpedig a pragmatikusok kizárólag a jövőt tekintik saját igazolásuknak és a siker mércéjének. Egy kortárs amerikai pragmatikus filozófus szerint egy pragmatikust arról kérdezni, hogy mitől lesz jobb az a jövő, amit nekünk szán, épp annyira értelmes dolog, mint a kihaló dinoszauruszokat arról faggatni, hogy miben jobbak az emlősök.

PS: Blair második kormányzásának idején a brit kormány ösztöndíjával tanultam Londonban.