Több, az enyémtől lényegesen eltérő értékelés is jelent meg a magyar sajtóban Blair lemondása kapcsán. Dessewffy Tibor, aki a Blair által létrehozott Új Munkáspárt egyik agytrösztjének mintájára létrehozott Demos Magyarországot vezeti, Blairben velem szemben nagy reformert lát, a Magyar Nemzet pedig ma még online nem olvasható értékelésében bukott baloldali politikust. Ezekkel az értékelésekkel alapvetően nem értek egyet.
Az én cikkem a Magyar Narancs 2007. július 5-i számában A középcsatár (Tony Blair pályaképe) címen jelent meg cikkem. Egészen biztos, hogy egy ilyen gazdag és ma is tartó életpálya elemzése szubjektív. Én Blairt elsősorban keresztény és filozófiai értelemben pragmatikus politikusként értékelem, elég nagyra.
A harmadik utat az elmúlt évtizedben Tony Blair kötötte a legszorosabban össze a keresztény meggyőződéssel. Az Új Munkáspárt vezére ugyanis hitét követve szakított a nyolcvanas évek baloldali relativista kánonjával. És bár vallási meggyőződése politikai pályafutásának kezdete óta ismert volt, a politikai vitákban következetesen tartózkodott ennek hangoztatásától. "A személyiségem része az, hogy miben hiszek, a hitem egy része pedig nyilvánvalóan vallási meggyőződésből fakad. Visszariadok, ha erre kérdeznek rá, mert idővel megtanultam, hogy az emberek vagy félreértik, hogy milyen alapon hozok döntéseket, vagy megpróbálják Istent vagy a vallást valamilyen politikai célból gyarmatosítani. Én ilyesmit nem tennék" - nyilatkozta 2002-ben. Blair vallásossága nem egyedi politikai döntéseiben, hanem politikai programjának abszolút jellegében mutatkozott meg.
Blair pragmatikus politikus volt - márpedig a pragmatikusok kizárólag a jövőt tekintik saját igazolásuknak és a siker mércéjének. Egy kortárs amerikai pragmatikus filozófus szerint egy pragmatikust arról kérdezni, hogy mitől lesz jobb az a jövő, amit nekünk szán, épp annyira értelmes dolog, mint a kihaló dinoszauruszokat arról faggatni, hogy miben jobbak az emlősök.
PS: Blair második kormányzásának idején a brit kormány ösztöndíjával tanultam Londonban.
4 megjegyzés:
Tetszik a cikk. Mármint az MN-ben. Erről a harmadik utas megoldásról nem írnál még? Vagy már írtál? Vagy kik írtak és mit? Könyvet ne ajánlj, annyi idő a világon sincs...
Ha visszajössz, majd írok:) Nem vagyok egy nagy harmadik út szakértő, de nem volt nehéz belebotlani ezekbe a szövegekbe:
"MPK: És akkor a harmadik út? Van ennek az Ön számára még mondanivaló, aktualitása?
Gyurcsány Ferenc: Abszolút. Némi leegyszerűsítő modellmagyarázattal: a kapitalizmus megbuktatását célul tűző szociáldemokrácia Bad Godesbergben a taktikai szövetséget kötött, megbékélt a kapitalizmussal, a blairi harmadik úttal pedig már nem a kapitalizmussal szemben békés ellensúlyképzés fogalmazódik meg stratégiai célként, hanem a globális kapitalizmus javunkra történő felhasználása. Nem legyőzni, hanem felhasználni a kapitalizmust, hozzáigazítva igényeinkhez, érdekeinkhez, saját arcunkra formálva. Megszabadulni attól a dogmától, ami az állam mindenhatóságába, a köztulajdon elsődlegességébe, az egyenlőség szabadságot zárójelbe tevő primátusára épült. Ez szerintem ma is érvényes."
Ugyancsak a miniszterelnökünk januári, Szembenézés című cikkében írt a harmadik útról "Jól mutatja az akkori közhangulatot, hogy 1990-ben a szabad versenyt és piacot hirdető két liberális párt, az SZDSZ és az akkori Fidesz együttesen több szavazatot kapott listán, mint a későbbi győztes, a harmadikutas politikával sokáig kacérkodó, mérsékeltebb és konzervatívabb MDF."
hogy aszongya az anglikán egyház egyesülése Rómával, na erről se hallottam korábban. Ez mit takar?
És mit mondott neki Bush a bekapacsolva hagyott mikrofonba?
Ha nem lett volna olyan nagy EU hekker, akkor azt mondanám, de még így is, hogy egész jó Bizottsági Elnök lenne.
( Vagy a látens szerelem szédített meg egy pillanatra ;)
Anglican-catholic reunion talks. A bekapcsolva felejtett mikrofon szövege.
Megjegyzés küldése