A svéd rock versenyképessége és a világ nagy zeneexportőrei

Sokan tekintenek a világ popzenei iparára mint az amerikanizáció eszközére, pedig az USA a nemzetközi zenei exportban (is) elveszítette a versenyképességét, és piacához képest inkább alulreprezentált a zeneiparban. Nagy-Brintannia és Svédország fej-fej mellett vezeti a rangsort, Ausztrália időnként egy jelentősebb produkcióval beelőz.

Joshua Keating tette szélesebb körben ismertté két kiváló közgazdász, Fernando Ferreira és Joel Waldfogel tanulmányát, akik 1960-tól elemezték 22 nagy zenei piac slágereit. Önmagában az ugyanis nem sokat jelent, hogy viszonylag sok amerikai sláger van a japán vagy az argentin slágerlistán, hiszen Amerika nagy ország, nagy lemeziparral, vagyis sok zenét termel. Az igazán érdekes az, hogy mely országok képesek saját súlyuknál jelentősebb zenei exportra szert tenni, illetve mely országoknak van olyan erős belföldi zenei életük, hogy viszonylag kevés slágert importál.

Nagy-Britannia 1963-64-bena Beatlesnek köszönhetően meghódította a világpiacot, és lényegében a hetvenes évek végéig a világ rockellátója maradt: jött a Rolling Stones, a Kinks, a Pink Floyd, és persze számos tiszavirágéletű produkció. Természetesen az Egyesült Államokban mindig készült sok és jó zene, de az ország súlyához képest elég kevés.

Ausztrália folyamatosan jött fel a hetvenes években, de mivel egy viszonylag kis gazdaságról van szó, itt egy-egy kiemelkedő produkció húzta fel az ország teljesítményét. Az AC/DC még a vasfüggöny mögött is meghatározó produkció volt. Az ausztrál metál azonban nem sokáig maradt versenyben a nyolcvanas évek brit popjával és új hullámával.

Svédországot sokan kötik össze az ABBA sikerével, pedig az ország folyamatosan produkálja az angol nyelvű popzenét. Bár a csúcsot kétségkívül a nyolcvanas évek jelentették, a kilencvenes években is versenyképesebb volt a brit és a feljövő kanadai exportnál. Svédországban talán a Cardigans jelentett meghatározó produkicót a kilencvenes években. Szerintem a svéc zenei élet a legszínesebb a szcéna méretéhez képest, és a kimagasló teljesítmény nem egy-egy zenekarhoz, hanem komplett szubkultúrák kiszolgálásához kapcsolódik: a svéd pop, indie, metál, punk mind-mind fontos színfolt a zenefogyasztók életében.

Kanada az elmúlt években szintén jól szerepelt, részben angol nyelvű iparágának. Bár számomra Bryan Adams, Leondard Cohen vagy K.D. Lang nemzetközi sikere nehezebben érthető, mint az ABBA vagy a Cardigans áttörése, ez részben ízlés, részben az amerikai-európai piac távolságának a dolga.

Mi következik ebből? Első ránézésre annyi, hogy nem amerika, hanem az angol nyelv tartolt az elmúlt években. Az angol a zene, a szórakozás nyelve, de nem feltétlenül Angliából vagy Amerikából érkezik. Svédország, akárcsak a nehéziparban, igen jól megtalálja a helyét a zeneiparban is, alapos nyelvi és zenei képzésével, és azzal, hogy a zene része a svéd mindennapoknak az iskolától a családi életig.

Sokkal több minden következik magából a kiváló tanulmányból, amely az új gazdaságföldrajz hagyományos eszköztárával elemzi a zene globális diffúzióját, és ilyen módon a vonatkozó szociológiai, antropológiai kutatások kiváló kiegészítője lehet. Számomra egyelőre kevésbé érdekes, hogy egyes országok, például Japán, miért tartanak fenn olyan erős hazai popéletet, de azok, akik rendszeresen a magyar pop állami támogatásáért kiáltanak, azonnal olvassák el a kutatási beszámolót. Az erős hazai zenei piac kialakításának vannak általánosítható nemzetközi tapasztalatai.

Az eladósodottság Afrikából Kelet-Európába vándorol

Az alábbi ábrán 1970-2008. között követhetjük nyomon az egyes országok adósságszolgálatát - az egykori gyarmatok induló kölcsöneit, amit képtelenek voltak visszafizetni, Latin-Amerika teherlerázását, az argentín csődöt aztán Közép- és Délkelet-Európa elképesztő mértékű eladósodását.

A Világbanknak ez a fejlődési adatsora azt mutatja meg, hogy az adott ország a külföldről szerzett jövedelmének (exportált áruk, szolgáltatások és kapott hazautalások, segélyek) mekkora részét fordítja adósságtörlesztésre. A kék lufi általában kezelhető. A zöld kezd veszélyessé válni, a sárgánál általában jön az államcsőd, a piros meg kezelhetetlen. Nagyon sok kelet-európai ország helyzete fog romlani, hiszen ezt a válságot (is) hitelből vészelték át, ugyanakkor az a jövedelmi bázisuk, amiből törleszthetnek, a GDP-nél is sokkal nagyobb mértékben csökkent. A kivétel Lengyelország, amely a világválság alatt is növekedett, eladott veszteséges állami és önkormányzati cégeket, és a bevételből csökkentette adósságait.

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu

Van-e Obamának programja?

Bár a két kedvenc jelöltem csapott össze az amerikai választáson, mindig erős kétségem volt afelől, hogy a demokrata jelöltnek van-e programja, illetve, ha volna, azt a pártja elfogadná-e? Vagy kampányfogás, vagy a program hiányának beismerése, mindenesetre a megválasztott elnök egyébként színvonalas kampányoldala, a change.org oldala összefogott a Facebook és a MySpace közösségi oldallal, hogy közpolitikai ötleteket gyűjtsenek az állampolgároktól. (Közben a change.gov verzión már gyűjtik az önéletrajzokat az új kormányzatba). Az egészről az jut eszembe, amikor Tony Blair kormánya is megnyitotta a neten az állampolgárok felé ezt a csatornát, és az autósok egymillióan követelték a benzinadó és az útdíjak csökkentését.

Mindenesetre különleges dologonak tartom, hogy egy világhatalom frissen megválasztott elnöke a világ összes polgára felé nyitva hagyja ezt a platformot, és ha csak kampányfogásnak is bizonyul a dolog, akkor is nagyon érdekes lesz látni ennek az eredményét. A change.org ugyanis tényleg kétirányú utca. A magam részéről a klímaváltozás elleni küzdelem és a népirtások megállítása ügyekhez csatlakoztam próbaképpen, és megkockáztattam egy javaslatot is arra nézve, hogy az Egyesült Államok csatlakozzon a Nemzetközi Büntetőbírósághoz.

Forrás: Corina Murafa.

Kína az amerikai kormány legnagyobb hitelezője

Ez az év Kína nagy éve volt, az a kétségtelen. Az olimpia mellett Kína lett a klímaváltozás fő felelőse is, és hivatalosan is az Egyesült Államok legnagyobb hitelezője. Szeptemberben 585 milliárd dollár amerikai államkötvény volt kínai tulajdonban, amivel immár megelőzte Japánt.

A perui sámánok többsége Obama mögött

Sajnos nem lehet beágyazni a BBC nagyszerű riportfilmjét a perui sámánok választási ceremóniájából, akik az égiekhez fordultak a megfelelő amerikai elnök kiválasztásához és a rossz szellemek elűzéséhez a Fehér Házból. A filmben a sámánok 9:2 arányban Obama mögött állnak.

Furcsa politikai globalizáció: ki felelős szeptember 11-ért?

A világ (tizenhét nagy országának) relatív többsée, 46 százalék gondolja az al-Kaida terrorszervezetet a terrorcselekmény mögött álló szerveztnek. A legtöbben Kenyában, Nigériában és Németországban vélekednek így, ugyanakkor Jordániában ezt csak az emberek 11 százaléka gondolja így. A világ lakóinak 15 százaléka szerint ugyanis maga az amerikai kormány áll az ügy mögött, hogy ezzel szerezzen felhatalmazást ördögi terveire. Az EU-tagjelölt Törökország lakóinak 36 százaléka, Mexikó lakóinak pedig 30 százaléka vélekedik így. Érdekes még, hogy Egyiptom és Jordánia lakóinak relatív többsége szerint 9/11 mögött Izreal áll.

Link: FP Blog

Telemegaphone Dale

A Telemegaphone egy olyan köztéri alkotás volt, ami a megadott telefonszámra érkező hívásokat egy szélenergiával hajtott megafonon keresztül kihangosítja a Dalsfjord vizén át a nyugat-norvégiai Dale falunak. A (47) 90369389 számon keresztül a világon bárki szóban vagy dalban hallathatta a hangját egy norvégiai fjord partján.

Sovány vigasz: szavazz online az amerikai választáson

A sors iróniája, hogy a legrégibb és legbefolyásosabb demokrácia elnökválasztási küzdelmét a globalizáció korában az egész világban vívják, és a fél világ követi. Az eredménye az Egyesült Államok befolyásának köszönhetően az egész világra következményekkel jár, de csak az amerikai állampolgárok vehetnek részt a szavazáson.

Egy magyar kezdeményezés sovány vigaszt nyújt világszerte azoknak, akik ki szeretnék mutatni politikai szimpátiájukat: a világ bármely részén regisztrálhatjuk magunkat az iwanttovotetoo.com oldalon (magyar, profit-orientált kezdeményezés!) és leadhatjuk a két jelölt valamelyikére szavazatunkat.

Az eredmény szerintem borítékolható az online szavazáson: szinte minden országban toronymagasan Obama vezet - kivéve az Egyesült Államokat.Mivel a két kedvenc jelöltem jutott tovább az előválasztásokból, én végignézem a kampányt, és aztán húzom be az ikszet - virtuálisan.

Linkek: Obama berlni beszédének szófelhője,további bejegyzések az USA címke alatt, illetve az USA cikkgyűjteményem.

Kinek szurkol a világ az amerikai elnökválasztáson?

A világ legerősebb és legrégebbi demokráciájának elnökválasztása az egész világ ügyeinek menetét befolyásolja. Hiába csak az amerikai állampolgárok szavazhatnak, az egész globalizált világ figyeli a választási küzdelmet. A Pew Global Attitudes Index a világ 22 országában megkérdezte azokat az embereket, akik követik az amerikai elnökválasztást, hogy Obamában vagy McCainben bíznak-e? Mivel nem indul sem a hatalmon lévő elnök, sem alelnöke, az elmúlt száz év talán legnyitottabb és legizgalmasabb választása zajlik, az elején mindkét oldalon sok és nagy kvalitású jelölttel. Amerikához kötődő demokrataként természetesen én is követtem a kampányt, és ugyan több szimpatikus jelöltet találtam, a két idealista jelöltnek, Obamának és McCainnek szurkoltam. A kampány finise különösen igazgalmas lesz, hiszen két meglehetősen különböző, de jó jelölt közül választhatnak a szerencsés amerikai szavazópolgárok. Az biztos, hogy hiába bíznak egy hangyányival többen McCainben a választójoggal rendelkezők közül, Jordánia kivételével a világ Obamának szurkol. Forrás: FP Passport blog.

Használjuk vasárnap délután funkcionálisan a Műcsarnokot!

A budapesti Műcsarnokban ma délután lehet utoljára megtekinteni a K. Petrys Ház és a T-Mobil által létrehozott kortárs festészeti kiállítást, a Térerőt. Ez azt jelenti, hogy a koldusszegény, adományokból nyugat-európai ládafiát bemutató befogadó intézmény még egy napig azt csinálja, amire alapították: magyar festők műveinek ősbemutatóját. Az anyagot a K. Petrys hozta össze sok-sok szakmai segítővel és munkával. A T-Mobil, annak a nagy magyarországi cégnek a mobiltelefon-üzletága, amely a távközlés és az internet elterjesztésével a legtöbbet tett Magyarország globalizálásáért pedig olyan mecenatúrát végzett, ami hazánkban lényegében ismeretlen: érzékeny, gondolkodó embereket reklámüzenetek nélkül hagyott erre a változó világra reflektálni. A dolog szépségét emeli, hogy a festőművészet maradandó, de nagyon nehezen szponzorálható művészeti ág.

A minőségi kultúra támogatójaként a T-Mobile a K. Petrys Házzal közösen különleges képzőművészeti kezdeményezést indított el. A TérErő című projekt keretében 12 kortárs művész a kommunikáció szabadségéról alkotott véleményét, gondolatait 12 festmény, összesen tehát 144 műalkotáson keresztül tárja a közönség elé.

Az alkotásokat a június 2-án a Műcsarnokban nyíló, egyhetesre tervezett TérErő, kortárs alkotók gondolatai és művei a jövőről című kiállítás keretében tekinthetik meg az érdeklődők. Itt találkozhatnak majd Bernát András, Bukta Imre, Chilf Mária, Csurka Eszter, dr. Máriás, Swierkiewicz Róbert és Szűcs Attila festmémyeivel.

A T-Mobile támogatását élvező TérErő projekt olyan gondolatébresztő alkotássorozat, amely részeként a művészek motivációikról, felvetéseikről, gondolatvilágukról a műalkotáson túl interjúk, portréfilmek formájában is számot adnak.A Pálos György rendező, Winkler Nóra és Erdélyi Zsolt Superman közreműködésével készülő beszélgetések írott változatát és a festményeket, valamint Spiró György előszavát, illetve Petrányi Zsolt esszéit felvonultató album révén a kommunikáció és a művészet témakörét felölelő, képekben és szavakban egyaránt kifejeződő alkotói gyüjteményt is kézbe vehetnek majd az olvasók.

A jelenlegi TérErő projekt a 2002-es JövőKép kiállítássorozat és album folytatása, melynek szintén a T-Mobile volt a mecénása.Az alkotásokból készült JövőKép album Szép Magyar Könyv díjat nyert a 2003-as Ünnepi Könyvhéten, a kiállítás pedig összesen 9 magyarországi és 7 külföldi galériában került bemutatásra.

Üröm az örömben, hogy az egész kiállítás összesen hét napig volt látható a Műcsarnokban, így kevesen használhatták az intézményt eredeti funkciójának megfelelően. A könyv azonban nagyon szép, kiváló ajándék is, és remélhetőleg vidéken és külföldön is sokan láthatják majd ezt a páratlan képanyagot.

A kínaiak gyártják a szabad Tibet zászlókat is

Azt hiszem, hogy a globalizáció legironikusabb híre jelent meg ma a BBC honlapján: kiderült, hogy a nyugati Tibet-párti tüntetők támasztotta zászlópiaci keresletet is a kínai gyárak elégítik ki. A "Szabad Tibet" zászlók gyártásán kapott üzem vezetője azt mondja, hogy egyáltalán nem tudta, hogy mit jelent a zászló, amikor külföldről elfogadta a megrendelést. A munkások közül az egyik legalább azt bevallotta, hogy gyanakodni kezdett, amikor a tévében látta viszont a terméket. A demokrácia-párti tüntetők nem tudták feltörni a kínai cenzúra nyomását, a világpiaci kereslet azonban elég hamar végzett vele. Talán nem véletlen, hogy a kínaiak tartják a világon a legjobb dolognak a globalizációt. (Az olcsóbb kivitelű magyar, illetve Áprád-sávos zászlók is Kínában készülnek. A gyülekezés szabadsága nagy üzlet.) The Irony of Globalization. Fotó: richdrogpa. Link: Egy karikatúra.

Találkozzunk valahol

Mivel én is utálok mindenféle social network oldalakra meghívókat kapni, barátokat listázni és jelölgetni, ezért magam sem fogok meghívókat küldözgetni, de idén találtam egy olyan közösségi oldalt, aminek valódi közösség értelmét látom. A Dopplr az ismerősök külfönféle célú utazásait követi nyomon, és a globalizált világban növeli a valószínűségét annak, hogy összefussunk. Mivel ennek az oldalnak a célja nem a virtuális, hanem a valós kapcsolatok ápolása, valódi hasznát látom, és azt hiszem, hogy fenn is fog maradni. Szóval ez egy őszinte ajánlás, és aztán találkozzunk Brüsszelben vagy valahol.

Kik érzik magukat a globalizáció nyerteseinek?

A BBC fantasztikus, 34 országban 34500 fővel készült globalizációs attitűd-felmérése részben megerősíti a Pew felmérés eredményeit. A megkérdezettek 50 százaléka tartja túl gyorsnak a gazdasági globalizáció folyamatait és 34 százalékuk túl lassúnak. 64 százalék szerint a globalizáció terheit nem igazságos arányban osztják meg a Föld népei. Európában szinte mindenki lassítani szeretne, ezzel szemben Törökország, Fülöp-szigetek, Indonézia, Brazília, Kenya, Mexikó és a közép-amerikai kisebb országok lakói gyorsítanának. Míg a Pew-felmérés szerint a globalizációval kapcsolatban jó vagy nagyon jó érzéseket az elsősorban az afrikaiak, jelentős leszakadva pedig a latin-amerikaiak éreznek, addíg a BBC felmérés bal oldali ábrája alapján a nigériai, kenyai és ghánai emberek elsöprő többsége érzi úgy, hogy a globalizáció segíti a gazdsaági fejlődést. Náluk jobban csak a kínaiak értenek ezzel együtt. Dani Rodrik blogjában a felmérés egyik legérdekesebb momentumára hívja fel a figyelmet: míg a kínaiak érzik a legpozitívabbnak a globalizáció hatását, egyúttal kimagasló arányban túl gyorsnak is gondolják a változásokat. (Widespread Unease about Economy and Globalization – Global Poll, pdf)

A globalizáció elfogadottsága világszerte

A Pew Global Attitudes Project keretében napvilágot látott legújabb felmérés szerint igen érdekesen oszlik meg a globalizációhoz való viszony az egyes régiók, de még inkább a generációk között. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy melyik régióban hányan válaszolnak úgy, hogy "nagyon jó" érzéseik vannak a világkereskedelem és a kommunikáció által létrejövő egyre nagyobb fokú globális összekapcsolódással kapcsolatban. A fiatalok mindenhol nagyobb mértékben éreznek így. A globalizációval a legjobban az afrikai emberek azonosulnak.
Érdekes módon a Közép- és Kelet-Európai fiatalokban nagyobb a saját kultúrfölényük hite, mint a nyugat-európai vagy észak-amerikai társaikban. Talán ez az önbizalom is segít abban, hogy a kelet-európaik sokkal lazábban állnak a bevándorlás kérdéséhez, mint a nyugatiak. A kelet-európaiak szintén nagyobb mértékben azonosulnak az angol nyelv hódításával. (Ezek az eredmények itt érhetők el: A Global Generation Gap)

Korábban: Hol érzik jól magukat a földlakók, Európa a békés globalizációban érdekelt, egy pillanat alatt áttekinthető összefüggések.