Van valami az európai demokratikus deficitben: miközben az Egyesült Államok modern politika-történetének legizgalmasabb előválasztása zajlik, és három kiváló és különböző (az első nő, az első feketebőrű, a legöregebb) jelölt közül lehet választani, Európában is elindult a vita: az EU első elnöke a legkisebb közös többszörös legyen, vagy egy az amerikai jelöltekhez mérhetően fajsúlyos, világszerte elismert vezető? Az amerikai elnök alkotmányjogi értelemben nem kifejezetten erős, mégis döntő befolyása van a világ menetére.
A Lisszaboni Szerződés által létrehozott új EU elnöki poszt sem lesz alkotmányosan erős, és pont ezért azokkal értek egyet, akik
a fajsúlyos jelölt mellett szállnak síkra, és egyetértek a
Financial Times cikkével, amelyben lényegében kettő ilyen vezetőre szűkítik a listát. Angela Merkel Keleten született, a Nyugat második legnagyobb államát kormányozza jobbról, együtt a baloldallal. Tony Blair jómódban született, Európa leghagyományosabb baloldali pártját megreformálva kormányzott a jobboldali választók segítségével. Mindketten méltó partnerei lennének McCainnek, Obamának, Medvegyevnek vagy Hu Jintaonak.
Úgy gondolom, hogy Tony Blair véleményét túlzottan markánsnak gondolják politikus-társai, ezért félnénének megválasztani, talán pont Sarkozy és Merkel kivételével, akiknek nem lehet mellette kisebbrendűségi érzésük. Azért sokatmondó, hog a Google-használók Németország kivételével világszerte
még mindig inkább Blairt keresik. A megosztóbb személyiségének jele, hogy
ellene már aláírásokat is gyűjtenek. Amerikában nemi és faji kérdések, Európában a nemzeti kérdések kísértenek: mit jelent, ha a jelölt angol vagy német? De nem ezek a fontos kérdések.
Korábban: Tony Blair pályaképe,
Blair köszönti Sarkozyt.
Folytatás: A nyugat-európaiak erős EU-elnököt szeretnének
Úgy gondolom, hogy Tony Blair véleményét túlzottan markánsnak gondolják politikus-társai, ezért félnénének megválasztani, talán pont Sarkozy és Merkel kivételével, akiknek nem lehet mellette kisebbrendűségi érzésük. Azért sokatmondó, hog a Google-használók Németország kivételével világszerte még mindig inkább Blairt keresik. A megosztóbb személyiségének jele, hogy ellene már aláírásokat is gyűjtenek. Amerikában nemi és faji kérdések, Európában a nemzeti kérdések kísértenek: mit jelent, ha a jelölt angol vagy német? De nem ezek a fontos kérdések.
View Dániel Antal's profile
Bejegyzések
4 megjegyzés:
Sok helyen olvasni, hogy az elnök pontos szerepe és lehetöségei még nincsenek megfelelöen körvonalazva, így az elsö elnökre hárul a feladat, egy követhetö képpel szolgáljon az utódjai számára.
Ebböl a szempontból Blairrel csak annyi bajom lenne, hogy a legeuroszkeptikusabb országot igazgatta, ráadásul - a németekkel ellentétben - a britek hajlanak a különutas megoldásokra és számukra az európaiság és az európai integráció mást [és kevesebbet] jelent, mint a kontinensen.
Dániel,
mi teszi az elnököt fajsúlyossá? Szerintem a "President of the EU" a névjegyén pont elég. Nem szükséges az is, hogy az európaiak olvasottabb fele csuklóból elutasítsa, mint Bliar a 45 perces, a világgazdaságot épp recesszióba vezető valaha volt legtehetségtelenebb amerikai adminisztráció ujjbábja.
Ha számodra a google a mérvadó, akkor javaslom Jordan-t elnöknek mellesleg.
Semmiképpen sem javasolt egy olyan vezető, aki politikai karrierje során nemhogy nem képviselte megfelelően Európa összetartozásának a szellemiségét, de több esetben egyenesen szembehelyezkedett velük. Még akkor sem, ha ezt saját országának, vagy akár pártjának vélt vagy valós okai miatt tette.
Merkel esetén az a problémám, hogy a mai napig nem érzem elég erős vezetőnek. Már a megválasztásakor is kínos volt, hogy pártja kénytelen volt a nagykoalíciót választani, pedig a papírforma alapján simán meg kellett volna Schröder-éket vernie.
Sokkal jobb lenne egy fiatalos, mindvégig az EU erősítésén, és összefogásán dolgozó vezető, aki nem osztja meg az embereket a nemzetek közötti ellentétek mentén. Olyasféle ember, mint Giscard d'Estaing, de persze fiatalabb.
Én Lodovikkal értenék Kincses Zoltánnal szemben egyet - az első EU elnök névjegye önmagában nem lesz sokkal többet mondó mint Barrosoé. Vagyis szerintem nagyon fontos, hogy a világpolitikában elismert és sikeres politikus legyen.
Mivel az EU elnökét az USA elnökével szemben nem közvetlenül választja a nép, ezért szerintem még inkább fontos a legitimációja szempontjából, hogy egy ismert, az emberek számára beazonosítható, ellenőrizhető, és eszmékhez köthető ember legyen. Vagyis nem értek egyet Faluvégi Balázzsal abban, hogy olyan emberre kéne számítani, akinek most még nem ugrik be azonnal a neve.
Én Merkelt nagy formátumú politikusnak tartom, aki szerintem jelenleg inkább képviselő az EU-t a világpolitikában mint az EU hivatalos vezetői. Ugyanakkor tény, hogy sem a választók, sem a kormányzás terén nem bizonyult nagyon sikeresnek.
Egy szó mint száz: szerintem az FT valóban a két legfontosabb jelöltet állítja szembe. Szerintem Merkel jelölése inkább befelé, Blairé inkább kifelé erősítené az EU-t. Annyiban hasonló a dilemma az amerikaihoz, hogy ott is két idealista jelölt áll szemben egy racionális technokratával. Szerintem az is fontos szempont, hogy kit kell az EU elnökének szövetségesül megnyernie, és kivel szemben kell védenie az EU közös érdekét.
Megjegyzés küldése