Boldogság és egyenlőség

Korábban már kétszer volt szó a boldogság és a gazdasági jólét kapcsolatáról. A Marginal Revolution arra hívja fel a figyelmet, hogy amíg a boldogság és a jólét összefüggenek egymással, addig a boldogság és a gazdasági egyenlőség nem. Az MR szerint azért, mert amíg egy társadalomban munkával lehet felfelé haladni, addig az emberek a jóléti céljaikat többé vagy kevésbé elérhetőnek tekintik.

A juhász kutyája - új Iron & Wine album

Aki hozzám hasonlóan várta az Iron & Wine új lemezét, aligha csalódott a szeptember 24-én megjelent új albumban. A Shephard’s Dog nem hiányozhat egyetlen lemezgyűjteményből – a zenekar érdemei pedig olyan számosak, hogy az új rajongóknak célszerű felidézni az elmúlt évek nagyszerű albumait is!

Sam Beam egyszemélyes, a „Beef Iron & Wine” étrendi kiegészítőről elnevezett produkcióját ugyannak a SupPop kiadónak az ereje repítette öt éve az alternatív sodorba, amely valaha a Nirvanából világsztárt csinált. Az első, The Creek Drank the Cradle album az amerikai Dél élő biblikus népzenéjének átütő erejű akusztikus albuma, olyan himnuszokkal mint a Southern Anthem, vagy a Nick Drake és Tom Barman dalait idéző Bird Stealing Breaddel. A nyitólemez olyan magasra tette a lécet, hogy ez egyenletesen erős, sorozatban készülő újabb lemezek nem tudtak túlszárnyalni három évig. Minden kislemezre jutott legalább egy nagyszerű dal: még a nyitóalbumot idézi a Jesus the Mexican Boy („Jesus the Mexican boy was born in a truck on the 4th of July”) a Sea & Rhytm EP-ről, vagy a tábortűz mellé való Peng! az iTunes Exclusiveről. A második album, az Our Endless Numbered Days már nem teljesen akusztikus, de a megkezdett vonalat folytatja. Ezután jött a 2005. év nagy szenzációja, a mexikói zenével fűszerezett indie rockot játszó Calexico elektromos gitárjaival és fúvósaival közösen készített csodaszép In the Reins (jobb oldali kép, korábbi méltatás). A lemez csúcspontja a History of Lovers: az Iron & Wine stabil minimalista akusztikus alapjaira lépésről-lépésre rápakolt Calexico-gitárokkal majd egy komplett mexikói fúvósszekcióval dúsított rock’n’roll. A produkció mindkét zenekar életében fordulópontot jelentett: a tíz éven át a kissé unalmas arizoniai indie másodosztályban focizó Calexico mintha megtáltosodott volna, és a Garden Ruin albummal feljutott az első osztályba, az Iron & Wine pedig kilépett az amerikai akusztikus népzene világából. A közös produkciót a budapesti szcéna közönsége is szép számban csodálta tavaly májusban a hazánk fővárosától alig három órányi útra lévő Wiener Arenában.

A Sephard’s Dog minden korábbi Iron & Wine lemeznél változatosabb és kísérletezőbb. A magát agnosztikusnak valló Bearn egy kicsit hátrább tolta a biblikus témákat, és saját bevallása szerint a nyílt politizálást kerülve némiképp beengedte a lemezbe a Bush elnök újraválasztásának hangulatát. Beck szomorú szambáit idézi a biztos allternatív sláger Lovesong of the Buzzard és a karibi hangszereléssel felvett Innocent Bones. A The Devil Never Sleeps lassú ős rock’n’roll, az ütős számok közötti lassú számok pedig mélyre ásó megközelítésükben és experimentális hangszerelésükben is a Califone kísérleteit idézik. A lemez azzal nyit és azzal zár, amiben az Iron & Wine ma a világon a legerősebb: a Pagan Angel and a Borrowed Car az istenes Amerika istentelen vidékeire kalauzoló népzene, az ember fejéből kiverhetetlen, ezerszer ismételt gitártémával. A zárószám a szokásos akusztikus himnusznak indul („I was a quick-wit boy diving too deep for coins”) – aztán Bearn megcsillogtatja eredeti szakmájában szerzett ismereteit és egy klasszikus amerikai film komplett záródalát hangszereli a Fightless Bird, American Mouth köré.

A monopólium kárvallotjai

Tegnap jelent meg A monopólium kárvallotjai című cikkem a Népszabadságban. A cikket kifejezetten hivatalos minőségemben írtam, mivel a vasúti monopólium kárvallotjairól is szól. Két ügy összefüggéseit, az állammal szemben kartellező autópályaépítők és az állami támogatásból az állami vasúttársaságtól a cigány kisebbséget kirúgó vasúti monopóliumról szól. A két jogsértést a Nemzeti Kisebbségi Jogvédi Iroda és a Gazdasági Versenyhivatal munkatársai tárták fel több éves munkával, cikkem egyben gratuláció a kollégáknak. Remélem, hogy a Népszabadság nem bánja, hogy Marabu cikkemhez készült nagyszerű karikatúráját idemásolom.

A cikkben amellett érvelek, hogy a monopólium rossz a munkavállalónak, az ügyfeleknek és az adófizetőknek is, legyen szó útépítésről, villamosenergia-szolgáltatásról vagy éppen vonatok közlekedtetéséről. A monopólium kárvallottjai mindig a kiszolgáltatottabb emberek, a faji és vallási kisebbségek tagjai és a nők. Ugyanez másképpen - Muraközy Balázs: A tortazabáló mamut. illetve a gazdasági szabadság és a nők érvényesülésének kapcsolata.

Munkaerőpiac az új EU-tagoknál

Régóta tudjuk, hogy a gazdasági átmenet rákfenéje, hogy egyszerre van jelent a masszív munkanélküliség (vagy inaktivitás azok részéről, akik otthagyják öreg koruk előtt a munkaerőpiacot) és a munkaerőhiány. Mivel a szocializmusban egészen más képességekre volt szükség, mint a piacgazdaságban, sem a munkaadók, sem a munkavállalók nem mindig azt találják, amit keresnek. És ehhez jön hozzá a csökkenő vagy stagnáló népesség.

Ami nagyon érdekes, hogy az egyes átmeneti országok egészen máshogy reagálnak erre a helyzetre. Lengyelországra és Lettországra elképesztő mértékű migráció jellemző: nagyon sokan mennek el másik országba dolgozni, és sok vendégmunkást fogadnak. Eközben Magyaroszágon a migráció szintje továbbra is nagyon alacsony, és a belső vándorlás is csak tavaly kezdett felgyorsulni. A balti államokban, Csehországban és Lengyelországban a rendszerváltás óta a legalacsonyabb a munkanélküliség, és néha az aktivitási ráta is nagyon magas: Észtországban szinte eléri a lisszaboni 70 százalékos célkitűzést. Magyaországon viszont világviszonylatban is igen alacsony az aktivitási ráta, miközben a munkanélküliség szintje európai viszonylatban nem különösebben magas.

Szóval, elég heterogén ez a Közép-Európa, a Világbank számításai (pdf) viszont arra figyelmeztetnek, hogy sokan nem ismerik a tücsök és a hangya meséjét: Szlovénia és Szlovákia kivételével az elmúlt években minden közép-európai országban gyorsabban nőttek a bérek, mint a dolgozók által megtermelt érték. (A bal ábra a v4-re, a jobb a többi új tagra mutatja azt a hatást, hogy az egyfőre jutó megtermelt érték költsége, vagyis a bér mennyivel nő. A nulla feletti érték azt mutatja, hogy egy megtermelt euróból relatíve többet visznek haza a munkások). A munkavállalók relatíve jól járnak, de kérdés, hogy meddig feszíthetik a húrokat: a magyarok már másodszor tanulhatták meg, hogy ha a bérek növekedésével nem nő együtt az egy főre jutó termelés, akkor ezt mindig a feketeleves követi.

Hosszú távon megéri

Két nagyon jó hír is napvilágot látott a magyar gazdaság állapotáról az elmúlt napokban: mind az üzleti környezet megítélése, mind hazánk korrupciós megítélése javult. Ezek a tényezők pedig a tapasztalatok szerint hosszú távon, tartósan magasabb gazdasági növekedést és jólétet tudnak megalapozni. Vagyis a korábbi versenyelőnyünk a régióban megtorpant, és jelenleg a környező országok mind gyorsan növekednek, Magyarország azonban egy fájdalamas stabilizáció mellett megint egy pár dologban beelőzte a régiót. Az üzleti környezet tekintetében elsősorban a cégalapítás jelentős megkönnyítése miatt Magyarország a 66. helyről a 45. helyre ugrott előre, ezzel megelőzve Csehországot és Lengyelországot. (Szlovákia a 32. helyen áll). A korrupció dolgában az elmúlt évek 40-42. helyeiről holtversenyben Ciprussal holtversenyben 39-40. helyre léptünk előre. A regionális versenytársak mögöttünk állnak: Csehország (41), Szlovákia (48), az antikorrupciós hisztériát megélő Lengyelország (61), Románia (69). Hiszek abban, hogy a többiek magasabb növekedésének egyik oka, hogy most lépték meg azokat a rövid távon ható gazdasági rendszerváltó lépéseket, amelyeket mi tíz-tizenöt éve. Az intézményi alapok javítása rövid távon keveset hoz a konyhára, de hosszú távon egy magasabb növekedési pályát és kevesebb visszaesést biztosít. A Versenyképességi Kerekasztalnál én továbbra is az ilyen intézményi, hosszú távon ható tényezők javítását fogom javasolni.

Népszabadság: Nagy ugrás a középmezőnyben

Állami engedélyt követelnek egyes cigányzenészek

Épp a napokban írtam arról, hogy egy éve liberalizálták a DJ-piacot, amikor kiderült, hogy születtek azért ennek az intézkedésnek is ellenzői. A meglehetősen szürreális 43/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet ugyanis a minőségi vendéglátás védelmében átmentette a demokratikus piaci Magyarországra az egykori kommunista cenzúrát, és a minden élő zenei fellépést, a lemezlovasoktól a cigány népzenéig állami engedélyhez kötött. Ha valaki azt gondolná, hogy mindennek alapjogokhoz van köze, azt hihetné, hogy a művészi kifejezés szabadságát, a szólásszabadságot és a vállalkozás szabadságát sértette a miniszteri rendelet, de egyes cigányzenészek szerint pont fordítva van: a rendelet eltörlés sért emberi jogokat! A rendelet eltörlése sérti a cigányzenészek emberi méltóságát! Az egykori kisebbségi politikus, zenész és alapítványi elnök Raduly István eképpen nyilatkozott a Világgazdaságnak:

A cigányzenészek nevében az elnök elmondta: az elmúlt több mint hetven évben a roma előadóművészeknek vizsgát kellett tenniük, hogy megkapják a szakmai minősítést. Biztosíték volt ez a muzsikusoknak és garancia a közönségnek, hogy a vendéglátóhelyeken minőségi zene szóljon. Azzal, hogy a tárcavezető tavaly ősszel eltörölte ezt a rendeletet, a cigányzenész szakmát segédmunkává alacsonyította, több ezer roma muzsikus emberi és szakmai méltóságát tette tönkre - szögezte le az alapítvány elnöke. Raduly József közölte: megkeresték a Fidesz egykori oktatási miniszterét, aki ígéretet tett arra, hogy jövő héten interpellál a Parlamentben a cigány muzsikusok érdekében.

A rendeletet valaha azért hozták, hogy a művészeket megfosszák az önkifejezés és a szólás szabadságától, és anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe hozzák őket. Persze, a szabadság feladása előnyökkel járt: aki alávetette magát a procedurának, az kiszoríthatta a színpadról azt, aki nem volt hajlandó állami engedélyt szerezni. Raduly István szerint a szegregált, faji diszkrimináció által sújtott cigányság méltóságát az adja meg, ha állami engedéllyel húzhatja a nótát. Orwell fantáziája ehhez szegényes volt, Naipaulnak kellett írnia azokról a felszabadított rabszolgákról, akik felháborodottan követelték uruk kötelékeit és gondoskodási kötelmeit vissza Afrikában. Ismerjük a Stockholm-szindrómát is, amikor a túszok annyira azonosulnak a bezárt helyzetükkel, hogy a kiszabadításukra érkezők helyett a túszejtőkkel értenek egyet. Raduly szerint nem más, mint az államilag engedélyezett munka ad méltóságot a cigány zenésznek, amit az elmúlt hetven évben az adott meg, hogy csak engedély birtokában léphettek a közönség elé. A munka nemesít, a művészet, a vállalkozás és a szólás szabadsága másodlagos. Lenin, Sztálin és kiváló magyar tanítványuk mindenesetre biztosan elmosolyodik a pokolban. Kép: Kálló János a hévízi Hotel Termálban, CC Simon1944. Köszönet a linkért: Zeneipari zombik.

A Vatikán a klímaváltozás ellen

Mit tehetne a Vatikán a klímaváltozás ellen?
1) Csökkenthetné a szén-dioxid kibocsátását.
2) Ültethetne szén-dioxid elnyelő fákat.
3) Imádkozhatna a felmelegedés ellen.
4) Remélhetné, hogy mégsem mi okozzuk.

Azt hiszem, ez a sorrend a biztostól a bionytalan felé, és nem kis dolognak tartom, hogy a Vatikán elkötelezte a 2)-3) opciók mellett. Ugyan kis állam a földön, szuverenitása evilágon igen korlátos, de mégiscak az első, amelyik teljes mértékben ellentételezni próbélja az energia-fogyasztása és közlekedése szén-dioxid-termelését.

Ami különönsen nagy öröm, hogy ennek érdekében egy amerikai cég közvetítésével éppen Magyarországon, Tiszakeszi környékén ültet erdőt. Aki arra jár, jól nézze meg, és gondolkodjon el a dolgon. Kép: Habeebee.

Kit érdekel Magyarország? II.

Egyszer már megnéztük, mikor és miért szerepel Magyarország a hírekben és mikor keresik a Googleben. Íme a V4 frissítés: Szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Csehország. Sokak szerint régiónkban addig jó, amíg nem beszélnek rólunk, szépen mindenki otthon dolgozik.

A legfrissebb elemzés lényegében teljesen naprakész, korábban a Trends csak némi késleltetéssel keresett. A hat angolul legtöbbet keresett V4 hírbe idén szerencsére nem fértünk be, az őszödi beszéd napvilágra kerülése és azt követő randalírozás óta nem sokat szerepeltünk. Az alsó vonalak azt mutatja, mennyit vagyunk a hírekben (a Kaczyński ikrek elég komoly média-hatást tudnak elérni), a felső azt, hogy mennyien keresnek ránk. Ami érdekes: Ausztriából a legtöbben Csehországra, Írországból és Nagy-Britanniából Lengyelországra, Romániából Magyarországra keresnek rá, érthető okokból. Német nyelvterületen az összkép nagyon hasonló.

Van egy jelentős különbség: németül Ausztriából messze a legtöbben Magyaroszág iránt érdeklődnek. A Németországból induló kereséseket Lengyelország vezeti, de Magyarország és Csehország egy szinten vannak. Svájcban mi vezetünk, de fej-fej mellett a lengyelekkel. Korábban: Interest for V4 Central European countries.

Egy éve liberalizálták a DJ-piacot

Egy éve liberalizálta a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a lemezlovas-tevékenységet. 2006. októberéig ugyanis csak szakképzett lemezlovasok szórakoztathattak bennünket, a kontároktól állami bizottsági és hatósági közegek sora védett. A tavalyi esztendőig a táncoslábú magyar publikumot egy olyan bizottság védte az olyan lemezlovastól, aki képtelen volt elméleti vizsgán bizonyítani, hogy a zenei, technikai és nyelvi ismeretei megfelelőek, jártas a fontosabb irányzatok, az aktuális slágereket, és az előadók nevének helyes kiejtésében, továbbá a számok címének helyes fordításában. Ezt követően a hivatal értékelte a vizsgázórátermettségét, tehetségét, felkészültségét és gyakorlatát, zenei érzékét, stílusát, ötletességég és humorát. 2007-ben azonban már a vizsgával nem rendelkező lemezlovasok is szolgáltathatnak szórakoztató műsorokat. Ugyan ennek a liberalizációs lépésnek kisebb volt a visszhangja, mint annak, ami megengedi, hogy a benzinkútnál is vehessünk lázcsillapítót, nem lényegtelen ebben az esetben sem megkérdezni: ki járt rosszul? És jól? Kép: DJ Rolin (akinek soha nem volt OSZK-vizsgája).

Olvassunk a migrációról

A globalizáció és mobilitás előadás kapcsán elővettem két feedet: itt lehet olvasni a Google Readerben eltett mobilitási cikkeket és itt a vonatkozó magyar és angol linkgyűjteményem is. Minden újabb ajánlónak, kommentárnak nagyon örülnék.

Terror elleni háború a földön túl is

Sokan tudják, hogy az Egyesült Államok néhány iszlám ország mellett a világ legvallásosabb országa, illetve, hogy hasonlóan néhány iszlám országhoz, az USÁ-ban is igen magas a fundamentalista, a szent szövegeket szó szerint értelmező hívők aránya. Az amerikai nép többsége hisz a természetfeletti erőkben és általában Istenben. Az amerikai belpolitikában ezért a földöntúliak, természetfeletti erők invokálása nem ritka.

Csak az előbbi előre bocsátásával nem meglepő, hogy egy nebraskai törvényhozó terrorcselekményekért pereli a Mindenhatót - akinek, ismert mindenható ereje okán - számtalan katasztrófát lett volna lehetősége megelőzni. Ernie Chambers szenátor szerint különösen ilyennek azok az ártatlan civilek tömeges halálát okozó cselekmények, mint a népirtások, járványok, hurrikánok és éhínségek. Link: FP Blog, a keresetlevél (pdf). Sokak szemében viszont blaszfémiának tűnhet, hogy a szenátor a Mindenhatót arra akarja rávenni, hogy (képviselője útján) védekezzen. Ernie Chambers a vallási közösségek politikai befolyása ellen küzdő baloldali szervezetekhez áll közel, így akciójának vélhetően belpolitikai, és nem kül- és transzcendetális politikai okai vannak.

Onion TV

Végre van tévéadása is az Onionnak. Az idei év legjobbja az írott magazinból.