Még meg sem száradt a minta

"A sikeres magyar gazdasági rendszerváltás lendülete uniós csatlakozásunkat követően megtört. A tervgazdaságból a piacgazdaságba történő átmenet első tizenöt évében nemzetgazdaságunk teljesítménye meghaladta a tervgazdaság utolsó időszakáét, a magyar emberek jövedelme történelmi léptékkel is meredeken növekedett. Úgy hihettük, hogy az egyik legfejlettebb közép-európai nemzet vagyunk". Az új cikkem olvasóbarát verzióját a még kapható 2007. április 12-i Magyar Narancsban, a vitabarát, számtalan hivatkozást és wikit tartalmazó verziót pedig az Ingyenebéden lehet megtalálni.

Régi cikkek: gazdaságpolitikai (le kell scrollozni a táblázathoz) és egyéb közügyek.

Creative Commons szerzői jogok

A gazdaságpolitika, köztársaság, english menüpont alatt (ti. a régi honlapomon) letölthető korábbi írásaim bekerültek a Creative Commonsba, amelynek célja, hogy a szerzői jogok túlzott korlátozásai ne tegyék lehetetlenné az alkotás és kutatás szabadságát, a szerzők számára fontos jogokat mégis védjék. A felhasználás lehetőségeiről szóló nyilatkozat teljes szövege itt olvasható el, lényege, hogy cikkeim a szerző nevének feltüntetésével szabadon használhatók, de nem adhatók el kereskedelmi célra; a szövegek csak külön szerzői engedéllyel módosíthatók.

Képzeljünk el egy fejlődőképes vasutat!

A sors fintora, hogy éppen a Vasutasnap hetében sikerült először szabadságra mennem miniszteri biztosként, így a Népszabadságban jelent meg ünnepi szövegem. "A politikai rendszerváltás óta a 15. Vasutas Napon kezd kézzelfoghatóvá válni a magyar államvasúti rendszer megváltozása is. Tavaly hatályossá vált hazánkban a miénktől gyökeresen eltérő közösségi vasúti jog, és 72 év után újra megjelentek a magán- vasúttársaságok is a pályán". A teljes szöveg a Népszabadság Online oldalán érhető el. Egy másik, rövidebb, a vasúti dolgozókhoz intézet köszöntőm pedig a Vasutas Magazin következő számában fog megjelenni.

Vasút a határon

Megjelent a vasút helyzetét és a vasútliberalizáció lehetőségét elemző Vasút a határon című írásom némileg rövidített változata a Népszabadság Hétvége mellékletében. A cikkre reagál a duplaoldalon a MÁV jelenlegi menedzsment-álláspontját tükrőzö, "a kormányzati felhasználásra készített bizalmas szakértői" anyagok alapján készült "Gödörben" Kapitány Szabó Attila neve alatt, a szakszervezetek álláspontját rögzítő "Ragaszkodás" és Koi István operatív feladatok nélküli debreceni területi igazgató, egyes által vezérigazgató-jelöltnek tipplet karriervasutas rövid portréja.

A monetáris politikáról és a közös pénzről

Az európai föderalista sorozat következő cikke (pdf) a közös pénzről és a monetáris politikáról. A cikk a Magyar Narancs oldalán regisztráció után érhető el.

Búvárnapló

Megjelent Ormos Mária a gazdasági világválság magyar visszahangjáról írt kritikám, a Búvárnapló a Magyar Narancsban.

Tökéletes időzítés, zseniális témaválasztás: miként reagált a magyar szellemi élet a globalizálódásra először rávilágító nagy történelmi eseményre, az 1929-ben kezdődött gazdasági világválságra? Képes volt-e periferiális országunk érdemben reflektálni arra a nagy rejtélyre, amit kortársaik erejüket megfeszítve próbáltak értelmezni Nyugaton? Miként fogadták az Európa integrációjának előfutáraként felvetett sok tervet a francia-német szén-acél közösségtől az Európai Egyesült Államok gondolatáig?

A könyv azt próbálja elemezni, hogy miként reagált a magyar nyilvánosság arra az eseményre, ami az első valóban nyilvánvaló globális gazdasági eseménysorozat volt. Cikkemben arról írok, hogy Ormos Mária a zseniális témaválasztás ellenére miért vall kudarcot.

A kasszakulcs és az alkotmány

A mai Magyar Narancsban megjelent cikkem az Országgyűlés és a Kormány költségvetési jogosítványait korlátozó indítványok vitájában a "A kasszakulcs és az alkotmány" címen. A témában vitát rendez a Szabadlovas Közgazdász Egylet is a nyári táborában. Ez a negyedik hozzászólás a vitában, egyúttal ugyanebben a számban megjelent egy antiföderalista írás is.

A rendszerváltás óta hivatalban lévő kormányok és Orsszággyűlések valóban borzasztóan bántak a közpénzekkel, ami akár közjogi reformért is kiálthat. A "független fiskális hatóság" koncepciója mégis fából vaskarika. A hatóság ugyanis definíció szerint jogalkalmazó szervezet. A független monetáris hatóság, a független árszabályozó hatóságok fontos elemei a racionális gazdasági környezet kialakításának, de pont fordítva működnek, mint a képzeletbeli "fiskális hatóság". A magángazdaság szereplõire alkalmaznak jogi normákat, nem pedig magánemberek szabják meg rajtuk keresztül a közhatalmi szervek döntéseit. [...] A megfelelő [...]képletet törvényben rögzítik, a népképviseleti szerv pedig kinevezi az intézményileg független hatóság vezetõjét, aki a "képlet őre". A "fiskális hatóság" azonban pont fordítva működne: meghatározná azt a szabályt, ami alapján a népképviselet törvényt alkothat.

Hétfőn az A.P.A.-ban minden érdeklődővel föderalista vita este nyolctól (Budapest, Horánszky utca).

A vita előzményei: Benczes István - Szentessy Krisztián: Magyar tánc - borotvaélen, prímás nélkül (Az államháztartási reform esélyei); Dobrovits Mihály: A köztársaság lebontása ellen; Neményi Judit: Kire bízzuk a kasszakulcsot?

Újra aktuális: A költségvetési tanácsról

Az Unió megváltozott természetéről

Az európai föderalista sorozatba írt harmadik cikkem az Európai Unió megváltozott természetével érvel az európai alkotmány mellett (pdf). "Az Unió jogi személy lett, ami átvitt értelemben azt jelenti, hogy az Alkotmány olyan szervekkel látja el, amelyekkel képes a céljai útjában álló akadályokat észlelni, elhárításuk lehetőségeinek hatásait mérlegelni, dönteni, és határozatait végrehajtani. Az egységesített Uniók egységes hatáskört kapott az európai integráció különféle intézményei vívmányainak kezelése tekintetében, és így egymást harmonikusabban ki tudják egészíteni. Az Alkotmány az Unió fogalmát is átértelmezte, és világossá tette az európai szuverenitás gyakorlásának megváltozott módját".

Izolacionizmus, most?

Megjelent a Tamás Gáspár Miklós iraki kivonulást sürgető cikkére írt válaszom a Magyar Hírlapban Izolacionizmus, most? címen, ami láthatóan elég nagy vitát gerjesztett az online kiadás fórumán.

Az iraki foglyok megalázása, kínzása, jogaik sárba tiprása joggal keltett felháborodást világszerte. Az európai jogállamok régóta szorgalmazták a Nemzetközi Büntetőbíróság felállítását, amely az ilyen bűnöket kivizsgálhatná és megtorolhatná. Részünkről a megfelelő válasz most nem a bezárkózás és az amerikai szövetséges magára hagyása, hanem annak kikényszerítése, hogy vesse alá magát a nemzetközi jog ezen intézményének. Az viszont semmiképp nem következik a történtekből, hogy Irakból ki kellene vonulni, mert ez olyan képtelenség a totalitárius rezsim megdöntése után egy évvel, mintha valaki 1946-ban az amerikai csapatok kivonását követelte volna a nácizmus romjain tengődő Németországból vagy a rasszista-imperialista rendszer romjain vegetáló Japánból.

A vita csak a Magyar Hírlap oldalán keresztül a cikk aljára görgetve érhető el.

Az alkotmányozás szükségességéről

Elindult az általam kezdeményezett cikksorozat a Magyar Narancsban "Az európai föderalista" címen. A sorozatban azt fogjuk mérlegelni, hogy miért érdemes elfogadni az Európai Unió tervezett alkotmányát. Az első cikk (pdf) arról szól, hogy érdemes-e egyáltaln az Uniónak alkotmányt adni. Sajnos a Magyar Narancs oldala regisztrációs lett, a cikkek egy hetes késéssel érhetők el online. A folytatás a június 10-i számban jelent meg.

Kincs, ami nincs

Megjelent új cikkem a Népszabadságban a közszféra információs kincsével való gazdálkodásról, a közszféra információinak gazdasági erőforrásként való felhasználásáról, és az információs szabadságjogokról.

A közszféra információs kincsének előállítását a jövőben is elsősorban az elsődleges hasznosításnak, a közfeladatok ellátásának kell motiválnia. Ennek az információtömegnek az előállításából százezrek veszik ki a részüket, munkaórák millióit töltve el a komputerek előtt. A statisztikai adatgyűjtésekben a részvétel mindenkinek a saját költségén kötelező. Átfogóan semmi nem szabályozza, hogy kinek, miért, miről rögzítik ezeket az adatokat, és ezt igazából nem is látja át senki.

Teljes szöveg: Kincs, ami nincs, Népszabadság, 2004. március 11.

Stiglitz

A közgazdász-körökön túl is híressé vált Stiglitz-Rogoff vitáról, ami a Nobel-díjas Stiglitz Globalization and Its Discontents című kötete kapcsán bontakozott ki, valamint ennek meglehetősen egyoldalú Élet és Irodalombeli reprezentációjáról írott kritikus hangvételű cikkem, a Stiglitz 2002. évi 37. számában jelent meg (pdf letöltés).

Az elmúlt évben egy olyan vita zajlott a közgazdaságtanban, amely végül leginkább a Columbia Egyetem Nobel-díjas tanára és a Világbank egykori elnökhelyettese, Joseph Stiglitz könyve köré csoportosítható. Errol a vitáról vajmi keveset tudnak a magyar olvasók, pedig régiónk és hazánk felértékelodo szerepének köszönhetően talán a modern történelemben először kerültünk a legfajsúlyosabb közgazdászok érdeklődési körébe. Eloször vitatkoznak gazdaságunkról Nobel-díjas szinten.

Petőcz György válasza itt olvasható.

Egy másik Pim Fortuyn

A Népszabadságban megjelent Egy másik Pim Fortuyn című írásom.

A magyar sajtó az európai sajtó egy részéhez hasonlóan másodlagos és harmadlagos források alapján szélsőjobboldalinak bélyegzi Pim Fortuynt, noha ő egy olyan új populista politikus volt, aki nem fért bele az egyszerű elemzési sémákba. Eredetileg módszerei és egy alapvetően liberális párt lenyúlására tett kísérlete okán, nem pedig nézetei miatt kezdte őt a holland sajtó Haiderhez hasonlítani.

A magyar újságok a BBC igen torz - utólag hamisítottnak bizonyult - tükrén keresztül, egyszerű vörös farok-narancs farok értelmezésekkel számoltak be Európa akkori legeredetibb politikusának kampányáról. Mintha egy másik emberről írtak volna.

A Fortuyn választási programjáról és politikai módszereiről szól a Fortuyn választása című cikkem.

Elengedett kézzel - az erős forintról

Május óta vége a csúszó leértékelésnek, amely a forint árfolyamát szűk sávba szorította, és a piacgazdaságot gyakorló pályán művelő magyar vállalatok számára kiszámíthatóvá tette az árfolyamkockázatokat. Azok a polgárok, akik megtakarított pénzüket valutában tartották, ráfáztak; hüledeztek az egyre kevesebbet érő forinthoz szokott turisták, és az egyre kedvezőbb árfolyamokhoz szokott exportőrök. Hiszen a forint még soha nem erősödött. Azonnal meg is szólaltak az erős forint kárvallottjai, és milliárdos kompenzációért nyújtották a markukat. Feléledt a kétely: valóban szüksége van-e nemzetünknek az erős forintra? Jól időzítettük-e az árfolyam-politikai váltást, és nem vágtuk-e le az export aranytojást tojó tyúkját?

Antal Dániel: Elengedett kézzel - az erős forintról, Magyar Narancs, 2001. augusztus 9.

Az elátkozott szivárvány

Július 11-én későn ébredtem. Olvasom az újságban, hogy a III. kerületi polgármester kitiltotta a melegprogramokat a Pepsi Sziget fesztiválról. Sok undorító dolog történik Magyarországon, nekem ekkor telik be a pohár, bekapcsolódom a spontán alakuló tiltakozásba. Akkor még nem tudom, hogy a köztársaság intézményeinek és polgárainak morális válsága miatt Tarlós István polgármester egy teljes hétig egy kisebbséggel szemben hiszterizálhatja a közvéleményt. Naplóm azt mutatja be, hogy a köztársaság intézményei és polgárai ennyi ideig tehetetlenek ámokfutásával szemben.

Antal Dániel: Az elátkozott szivárvány - Szubjektív napló a Pepsi Sziget botrányának tanulságáról (Népszabadság, 2001. július 30.) Az új archívum rosszul jeleníti meg a dátumot.

Ki szereti a versenyt?

Az Élet és Irodalom 2000. december 8-i számában jelent meg a Ki szereti a versenyt? című cikkem.

Magyarországon versenypolitikával még senki sem próbált szavazatokat szerezni. Egy külföldi szemlélõ számára minden bizonnyal érthetetlen volna, hogy az OTP-Postabank-fúzió vagy a távközlés liberalizációja miért nem nagy politikai ügy. Az európai példák ugyanis azt mutatják, hogy a távközlés liberalizációjával adott esetben több pénz maradhat a családoknál, mint amennyit egy szociálissegély-növeléssel kapnának. Hazánk immár tíz éve többé-kevésbé versenyen alapuló piacgazdaságnak tekinthető. A verseny és az annak teret adó piac azonban különös megítélésû fogalmak napjaink Magyarországán. A piachoz és a versenyhez a politikai elitnek, a közigazgatás vezetőinek, valamint az értelmiségnek semmivel sem egyértelműbb a hozzáállása, mint az ország többi polgárának. Ez a zavar nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a legégetőbb társadalmi-gazdasági kérdésekre a politikának nincsenek használható válaszai.

A cikk a linken keresztül úgy érhető el, ha az olvasó a lap tetején a nevemre klikkel, vagy az egész rovatot tartalmazó oldalt lefelé görgeti addig, amíg oda nem ér.