Az ENSZ és az emberi jogok - hatvan év

A mai nap az Emberi Jogok világnapja annak alkalmából, hogy 60 éve írták alá az ENSZ akkori tagjai az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Nehéz volna megmondani, hogy mit ünnepelhetünk a kerek évfordulón. Az aláírás napján, 1948-ban hazánkban a legtöbb emberi jogot sárral tiporták, és 1989. óta egyre nagyobb védelemben élhetünk - születésünktől fogva. Az Egyesült Államok fejezetében új lapot nyitott, hogy a hatvanadik évfordulón egy fekete férfi a megválasztott elnök - az egyezmény aláírásakor még el se vehetett volna egy fehér nőt a legtöbb államban. Az ENSZ-ben azonban azóta többségbe kerültek azok a tagállamok, amelyek rosszabb esetben köpnek az emberek veleszületett, elidegeníthetetlen jogaira, jobb esetben csak a "nemzeti szuverenitás elve" alapján mégsem tartják olyan egyetemesnek azokat, hogy az ENSZ megvédhesse azokat. Az ENSZ korábbi, értelmetlenségbe fordult szervezetét egy olyan Emberi Jogi Bizottság váltotta fel, amelyben a legnotóriusabb tagok kaptak helyet: amikor utoljára foglalkoztunk vele, összesen nyolc emberi jogsértést ítéltek el - valamiért mind a nyolcat Izraelben.

Az emberi jogi nyilatkozat aláírását megelőzően fogadta el az akkori ENSZ a népirtások megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezményt. Véleményem szerint ez az emberi jogi egyezmény még alapvetőbb a ma ünnepelt nyilatkozatnál is. Az egyezmény óta az ENSZ tagállamaiban 3 millió embert irtottak ki. A hozzánk legközelebbi eset pár óra autótnyira Szegedtől történt. Az ilyen esetek nemzetközi büntetőjogi üldözésére 54 évvel később ált fel a Nemzetközi Büntetőbíróság, amelyhez azonban az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai közül az Egyesült Államok, Oroszország és Kína sem csatlakozott, és ugyanígy távol maradt a világ legnépesebb demokráciája, India. (A megválasztott amerikai elnökhöz kötődő change.org oldalon itt lehet Magyarországról is nyomást gyakorolni az amerikai politikusokra, hogy ratifikálják az egyezményt. Az oroszokra és a kínaiakra nem tudom, mi hatna).

Akit érdekel a téma és Budapesten van, látogasson el az Amnesty International, a Társasága Szabadságjogokért és a a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda mai közös rendezvényére a Gödörbe. Az utóbbi szervezet munkáját tartom ma a legfontosabbnak: Magyarországon elsősorban a romák és a környezetükben élő nem romák közötti, egyre durvább konfliktusok jelentik talán a legnagyobb emberi jogi veszélyt.