A rossz pénz nem fér meg a jó pénzzel

A múlt héten egy második cikkem is megjelent a komment.hu oldalán egy számomra igen kedves témában, a pénzelméletben.

Greshem klasszikus törvénye akkor működik, ha az uralkodó kényszeríteni tudja az embereket, hogy a rossz pénzt használják. A rossz pénzt az emberek költik, amilyen gyorsan tudják, mielőtt az állam tovább rontja az értékét, a jót, mondjuk az aranyat, a dollárt vagy az eurót pedig felhalmozzák. A pénzrontáson tetemes inflációs adó - régi kifejezéssel, a kamara haszna - keletkezik azzal, hogy az államtól a rossz pénzt is mindenkinek el kell fogadnia. A kilencvenes években a szabad árrendszert nem alkalmazó egykori kommunista tervgazdaságok összeomlása bebizonyította, hogy állami kényszer nélkül a törvényszerűség megfordul. A jó pénz ugyanis nem csak értékőrző, hanem általánosan elfogadott csere- és fizetőeszköz, hozama hosszú távon kiszámítható, mások is abban számolnak, és mindent lehet érte kapni: autót, lakást, hitelt, élelmiszert. Egy szabad gazdaságban az emberek olyan pénzt kezdenek használni, ami jól működik. Mondjuk a dollárt vagy az eurót.

A pénzelmélet volt az egyik olyan közgazdasági téma, amivel behatóan foglalkoztam a Láthatatlan Kollégiumban folytatott tanulmányaim során. A pénzelmélet a pénz fogalmán keresztül összeköti a pénzügy, a mikroökonómia és a makroökonómia tételeit, így közgazdászok számára különösen hálás kutatási terület. A cikkem mégsem nem tudományos jellegű, hanem arról szól, hogy véleményem szerint miért kerülhetetlen el az euró gyors bevezetése, akár azon az áron is, hogy egy időre csak másodosztályú tagjai leszünk az eurózónának. Itt lehet kommentálni.