Csehország kétoldalú egyezményben érte el polgárai szabad utazásának jogát az Egyesült Államokba. Az összes közép-európai ország, így Magyarország is régen szeretné ezt elérni, és a legtöbb országnak jó esélye van rá, hogy idén erről meg is állapodik az amerikaiakkal.Ez érthető módon felbosszantotta az EU illetékeseit.
Az EU hosszabb ideje tárgyal arról az USA-val, hogy minden EU polgárra vonatkozzanak azonos vízumfeltételek. Szerintem igaza van azoknak az elemzőknek, akik szerint az Egyesült Államok szándékosan osztja meg ebben a kérdésben az európai országokat - így minden országtól egy kicsit többet tud elérni a kétoldalú egyezményekben, és gyengíti az EU világpolitikai erejét. Szerintem ez azonban nagyon rövid távú politika. Az EU meglehetősen kritikus a mostani amerikai kormánnyal szemben, de azért a világpolitikában és különösen katonai téren az EU, illetve az EU és NATO tag európai államok az USA legrégibb, intézményes szövetségesei. Lehet, hogy egy erősebb EU kritikus volna az USA néhány kezdeményezésével szemben, de mi ez a világ többi részéhez képest?
A gazdaság energia vasút versenyképesség témájú posztok először az antaldaniel.blog.hu hivatalosabb blogon jelennek meg, minden egyéb csak itt. Van facebook és twitter oldal is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
A világ többi részével szemben az EU lojalitásában biztos lehet az USA, így nyugodtan léphet fel vele szemben, az EU erejéből legfeljebb halvány tiltakozásra fogja futni...
Tamas79, nem értek veled egyet. Az amerikai stratégiai gondolkodásban mindig ott van a nem teljesen megalapozatlan kétely, hogy az EU nem fog-e egyszer összefogni az arab világgal vagy Oroszországgal az USA kárára. Szerintem mindkét fél sokat nyerhetne azon, ha demonstrálná azt, hogy ez nem fordulhat elő: az EU továbbra is stabilan alacsonyan tarthatja a védelmi kiadásait, és az USA sem kell, hogy kiugrásra kész potyázóként kezelje a NATO tagokat.
Dániel, ez nehéz kérdés... de nem gondolom, hogy komoly kételyek merülnének fel az USÁ-ban az EU lojalitásával kapcsolatban.
Hogy miért gondolom így?
1. Egyrészt lásd a fentieket: az EU-t mindig könnyű megosztani az egyes tagállamok eltérő érdekei mentén, beleértve a régi tagállamokat is. Eddig nem igazán tűnt úgy, hogy bármilyen komolyabb külpolitikai kérdésben az EU egységes álláspontot tudott volna kinyilvánítani (lásd iraki háború, koszovói kérdés...) Az iraki háború esetében is hiába helyezkedett szembe az USÁ-val (azért akkor sem annyira élesen) Németország és Franciaország, az ő álláspontjuk nem lett egységes EU álláspont, ráadásul azóta mindkét országban történt egy politikai változás, amely tompította az USA ellenes
álláspontot. Vagyis ha valaki fellép az USÁ-val szemben Európában, mindig akad olyan tagállam, amely az USA mellé áll, a "renitens" pedig bűnbakká lesz kikiáltva.
2. Azért ne feledkezzünk meg a XX. század történelméről sem, amikor az USA és Európa viszonyát elemezzük. Tulajdonképpen az USA volt az, aki megszabadította Európát két totalitárius rendszertől: hogy a II. világháborúban sikerült legyőzni a nácizmust, utána a Marshall-segélyek segítségével újjáépíteni Európát, abban mindenképpen nagy szerepe volt az USÁ-nak, de a hidegháborúban sem Franciaország, az NSZK vagy Nagy-Britannia győzte le a Szovjetuniót, hanem az Egyesült Államok. Ez a helyzet viszont abszolút dominanciát biztosít neki Európában.
Tehát semmiképpen sem látom esélyét annak, hogy Európa az USÁ-tól elforduljon, és diktatórikus államok felé forduljon (bár igaz, hogy Kína is az, csak őt nem lehet figyelmen kívül hagyni). Európa saját demokratikus hagyományait tagadná meg egy ilyen pálfordulással, és ezt az USA is tudja.
Teljesen igazad van azonban, hogy ezt az egyoldalú függést az USÁ-nak illene nem kihasználnia, hanem gesztusokat tennie Európa, mint megbízható szövetségese felé, ami mindenképpen csökkentené az Európában tapasztalható bizalmatlanságot Amerikával szemben, hiszen mindenképpen jobb érzés lenne partnerként, és nem hűbérúrként látni az Egyesült Államokat.
Nagyon javaslom, hogy olvasd el Robert Kagan Of Power & Paradise... című könyvét. (Leszkrollozva néhány európai véleményt is olvashatsz róla). Kagan nem jelentéktelen véleményformáló, ebben a témában a műve abszolút mérvadónak számít. Az amerikai gyanakvást kábé így mutatja be: az USA katonai doktrinája szerint egyszerre két földrészen is képesnek kell lennie háborút nyerni. Ez igen megterhelő Amerikára nézve, és milyen jó volna, ha Európára nem kéne tervezni. Ehhez képest az USA folyamtosan Európában kénytelen állomásoztatnia a csapatai jelentős részét, és 1995-2005 között kétszer is katonai beavatkozásra kényszerült Európában. Ez a fajta bizalmatlanság sokba kerül az Atlanti-óceán mindkét partján.
Érdekes elemzésnek tűnik... elolvastam a honlapon szabadon letölthető pár oldalt, amely az USA és Európa közötti különbségekkel foglalkozik.
A kérdés az, vajon hogyan hidalhatók ezek át a kölcsönös bizalom, és egy békésebb világ érdekében?
Megjegyzés küldése