Versenyképesség és adórendszer

Ahogy az Index írja, a teljesen felforgatnánk az adórendszert a Versenyképességi Kerekasztalban. A 2009-re a közteherviselési rendszerben tervezett változtatásokhoz konkrét javaslatot tett le az a Kerekasztal, amelynek én is tagja vagyok. Engem már a korábbi ülések sem győztek meg arról, hogy az adórendszer és a versenyképesség között egyértelmű kapcsolat volna, hacsak az adóadminisztrációs terhekről nem beszélünk. Korábbi bejegyzések a versenyképességről, (itt az összefoglaló is), továbbá a személyes, témába vágó linkgyűjteményem magyarul és angolul. A Kerekasztal javaslatai vitathatók, sőt, az egyik céljuk, hogy vitát generáljanak - én magam is vitatkozom velük, a jelenlévők közül az egyetlen ellenszavazatot adtam le a javaslatokra. Az ingyenebed.hu oldalon nyitottunk is egy vitafelületet, akinek van kedve, nézzen át/vissza.

Adójavaslat: ötből egy (Népszabadság)

Magyarország elsőként ratifikálta a Lisszaboni Szerződést

Magyarország elsőként ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, alig négy nappal az aláírási ceremónia után. A szerződés a Magyarország által korábban ratifikált, de a hollandiai és francia népszavazásokon elbukott alkotmány-tervezetet váltotta fel. A régi alkotmánytervezet nagy híveként egyik szemem sír, a másik nevet: a régi szöveg jobb, felemelőbb, tartósabb volt, de az új szerződés nem sokban különbözik a régitől. És ahogy egy ország alkotmánya is csak egy törvény, úgy egy föderációé is csak egy szerződés. Sőt, minden alkotmány egyben társadalmi szerződés.

A ratifikációra 325 képviselőnk szavazott, tartózkodott a Fidesz és KDNP frakció néhány tagja, nemmel szavazott Molnár Oszkár, Latorcai János, Nógrádi László, Soltész Miklós és Katona Kálmán.

Itt vannak korábbi érveim az alkotmány mellett az európai föderalista sorozatban (I,II, III, IV). Bár az új szerződés nem alkotmány, a legtöbb rendelkezése a korábbi tervezetnek megmaradt, és szerintem a közös alkotmányosságunk további fejlődését nem fogja gátolni. Az alkotmányozási válságot az év elején a Berlini Nyilatkozat oldotta fel, a színfalak mögött azonban még a bencések is besegítettek. Az új szerződésről itt található a hivatalos magyar nyelvű gyakran ismételt kérdések és elolvasható a tartalma dióhéjban és teljes szöveggel is.

Holland hirdetések archívuma

A BibliOdyssey blog a különleges könyvillusztrációkkal foglalkozik, minden könyvbarátnak, vagy a régi szép képek szerelmeseinek is ajánlható. A legújabb cikk a Hollandia történetét bemutató online kiállítás hatalmas digitalizált reklámtörténeti anyagát szemlézi. A baloldalt látható plakt egy olyan terméket ábrázol, ami a századik évfordulóján már nem mindenki számára lesz felismerhető: a Goosens, Pope & Co. villanykörtéjét. A lap alján nagyszerű linkfelhő segíti az eligazodást a gazdagon illusztrált blog oldalai között. A legtöbb anyag nem csak gyönyörű, de nem védi copyright: valódi közkincs.

Extrém alvás

Koronczi Endre ExtrémAlvás projekje december 18-án az IMPEX-ben: "Próbáljunk meg aludni! Próbáljunk meg a felvétel kedvéért a kamera előtt elaludni. Amennyire egyszerűnek tűnik ez a feladat, olyan nagy nehézségekbe ütközik a megvalósítása. Az alvás azok közé az emberi tevékenységek közé tartozik, melyet a legnehezebb akarattal véghezvinni. Nem lehet akarattal aludni. Az elalváshoz sokkal inkább nem-akarásra van szükség". A videomunka az IMPEX utolsó tárlatán az év végéig látható kortárs fotósaink seregszemléje mellett. Minden tiszteletem!

Nicsak, ki beszél?

A tizenhat esztendős Vifill Atlason feltárcsázta a Fehér Házat, és Ólafur Ragnar Grímsson izlandi elnök nevén a másik elnököt kérte. Némi körbekapcsolgatás után Bush titkársága másnap reggelre ígérte a visszahívást. Két nappal később a CIA kérdésére az izlandi rendőrség arról kérdezte a fiatal telefonbetyárt, hogy honnan szerezte meg a másik elnök számát. Atlason azzal vágta ki magát, hogy legalább négy éve a kártyáján van a szám, és már nem emlékszik, ki adta meg neki. Gondolom, nálunk senki sem ugrott volna be. Kép: Az igazi Grímsson. Link: Reuters, FP Passport.

Frissítés: Lehet-e ezen a sztorin még egyet csavarni? Az újdonsült médiasztár Atlason egy barátját küldi azokba a tévéadásokba, amelyekre nem ér rá. Nagy jövőt jósolok ennek a fiúnak. (Kösz, Lodovik!) Frissítés 2: Lodovik blogja sokkal autentikusabb forrás.

Az igazi föderalista

A magyar blogszférát és néhány önmagát megszólítva érző barátomat vitára késztette Publius Hungaricus két cikke (A féltudású magyar elit; A féltudású elit alternatívája). Publius Hungaricust a föderalista ihlette írásra, mint annak idején engem is az európai föderalista sorozattal (I,II, III, IV). Úgy gondolom, hogy eljött a kritika és az önkritika ideje, mielőtt még valaki a nagyszerű eredeti Publiust valami panaszáradattal kapcsolná össze a fejében. Ha valaki Publiust akar olvasni, ne az európai vagy a hungaricus változattal kezdje, hanem olvassa el az igazit magyarul vagy angolul.

Az igazi Publius három fiatalember, Hamilton, Madison és Jay közös írói álneve volt. A három férfi a legjobban bevált demokratikus köztársasági alkotmány, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának alkotói és elfogadtatói voltak, később mindhárman jelentős államférfiakká váltak. Írói álnevüket a Római Köztársaság alapítójáról választották egy olyan történelmi korban, amikor egy politikai vitát egy klasszikus műveltségű elit klasszikus történelmi analógiákkal a Római Birodalom nagyjainak nevéről választott írói álnevekkel (Brutus, Cato, Ceasar) vívták. A három szerző ragaszkodott a közös írói névhez, a szerzőség oszthatatlanságához és az anonimitáshoz.

Az igazi Publiusszal a nyilvánosság előtt lehetett vitatkozni az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának tervezetéről és annak ratifikálásáról. A Hungaricus hagyott ugyan egy levélcímet, de azon nem válaszol, így a vita egyetlen lehetséges formája a nyilvános vita. Bár a két cikk jelentős rezonanciát váltott ki a magyar nyelvű Interneten, a roppant decentralizált vita nehezen áttekinthető. Csak remélni lehet, hogy Publius Hungaricus nem csak ír, hanem olvas is, és a neten megjelenő kritikák és a kapott levelekre következő cikkeiben válaszol.

A féltudású-cikkek nem lényegtelen cikkek. Az első cikk diagnózisa a magyar közállapotokról egy szellemesen megírt, értelmes vitára inspiráló írás. A második cikk szerintem roppant demagóg és hiányzik belőle az igazi konstruktivitás, ezért méltatlan a nagy elődök nevéhez, de láthatóan sok ember tud vele azonosulni! Publius nevének és a föderalistának az előrángatása - amellyel magam is kritizálhatóan próbálkoztam - önmagában is vitatható.

Jórészt párkányi kollégám inspirációja hatására úgy döntöttem, hogy veszem a fáradtságot és magam is nekiállok a vitának. Akit érdekel, tájékozódjék az Interneten! (folyt. köv.)

Index.hu fórum: Ki Publius Hungaricus?

Bush és kutyája

Mindig mondogatom, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk az amerikai politikára - az európaiak semmivel sem előítéletesebbek és műveletlenebbek amerikai ügyekben, mint fordítva. Bush elnök és kutyája, valamint Tony Blair (akit a britek Bush kutyájának becéztek) közös karácsonyi videója viszont minden képzeletemet felülmúlta.



A film értő kommentárral szerepelt a Hírszerzőn is, de meg kellett keresnem a Fehér Ház hivatalos oldalán is, hogy el tudjam dönteni, nem valamiféle tréfáról van szó. Annak se volna rossz, de igazinak...? Tényleg nem tudom, mit gondoljak!

Korábban: Bush és Blair a gonosz tengelye Legón, Blair köszönti Sarkozyt, írások Blairről és az USA-ról.

Kapitalista blog indult

Néhány hasonló, korábban befulladt vállalkozás után most néhány elszánt blogger létrehozta a kapitalizmus.hu oldalt. Első ránézésre az igen aktív, szintén néhány hónapja indult új jobboldali bloghoz, a Konzvervatóriumhoz hasonló projektnek tűnik. Mindkét blog Magyarországon a fősodortól meglehetősen távoli gondolatokat közöl, jó vitatkozást! Frissítés: Még több díjnyertes kapitalista oldal.

Képek Tiranáról

A hét elején hivatalos úton Albániában jártam. Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, és sok szabad időm sem volt, de a telefonommal készítettem néhány képet. Óriási hatást tett rám az esemény és a város is, de erről majd később.
Itt lehet megnézni a fényképeket.

You have the power

Közszolgálati hirdetés Ausztráliából. Köszönet Dávidnak!

Kína még a legszebb is

Az idén még inkább minden Kínáról szólt. Az emelkedő szuperhatalom fej-fej mellett Németországgal a világ legnagyobb exportőre címért, az Egyesült Államokkal a legnagyobb energia-felhasználó és szén-dioxid-kibocsátóért. Ahogy a kínaiak mondják: visszanyerték a múlt században elnyert helyüket a világgazdaságban. Minden jelentős ország delegációt menesztett a világ második legerősebb országába, mi is avattunk egy Petőfi-szobrot. És idén először Kína Szépe nyeri el a Miss World 2007 címet. A feministák ugyan mindig mondták, hogy a szépség tiszta politika, de ennél kézzelfoghatóbb bizonyíték erre aligha volt. És csak jövőre jön a pekingi olimpia, aztán meg a sanghaji világkiállítás. Link: Keleti Szél blog, China Daily. Korábbi bejegyezések Kínáról, illetve egy magyar oldal a világkiállításról. Gyűjtemények: China, Kína.

Az Economist alelnöke Magyarországról

Kedvenc lapom, az Economist lapcsoportjának alelnöke és nagyszerű elemző részlegének vezetője, Dr. Daniel Thorniley adott interjút a portfolio.hu-nak. Thorniley elég pozitívan értékeli a gazdasági kilátásainkat, és meglehetősen negatívan a politikai rendszerünket.

Gazdasági szempontból [...] viszonylag jól sikerült a kormányzati kiigazítás. A cél ugye az volt, hogy csökkentsék az államháztartás hiányát és ez történik most. Mindenki azt várta, hogy a strukturális reformok (nyugdíjrendszer, egészségügy) lelassulhatnak, és ez meg is történt. [...] Úgy látom, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök [...] olyan szabályokhoz [...] szeretne elfogadtatni Magyarországon, amik nem engedik az éppen hatalomra kerülő kormányokat a költségvetéssel játszadozni. Ez jó irány lehet Magyarországon is, mert a világon minden kormány megpróbálja "megvenni és megkenni" az embereket a választások előtt. [...] Bár ez általános gyakorlat az egész közép-európai régióban, valószínűleg Magyarország a legrosszabb példa arra, hogy mekkora méreteket ölt ez a politikai-gazdasági "megvesztegetés". És ebben minden magyar politikai párt vétkes.[...] Minden magyar politikus rendkívül ügyesen hazudott.

Ha összedjük magunkat, akkor viszont újra utólérhetjük azt a gyorsan fejlődő közép-európai régiót, amelynek valaha éllovasai voltunk, és akár 2012-2013 körül csatlakozhatunk az euró-zónához is.

Közép-Európa magja - Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, még Magyarország is, ha összeszedi magát, Románia - nagyon erős gazdasági és pénzügyi helyzetben van. Ezeknek a piacoknak egy részén a növekedés nagyon erős, az infláció alacsony, a költségvetési és a folyó fizetési mérleg hiánya alacsony, szóval a régió egészét nézve nagyon sok minden szól az optimizmus mellett.

Az eredeti, hosszabb angol nyelvű szöveg itt olvasható el. Ritka, hogy egy ilyen kiváló elemző foglalkozzon azokkal a problémáinkkal, amelyekkel itthon minden nap megküzdünk, nagyon érdemes elolvasni a teljes interjút.