Az Unió megváltozott természetéről

Az európai föderalista sorozatba írt harmadik cikkem az Európai Unió megváltozott természetével érvel az európai alkotmány mellett (pdf). "Az Unió jogi személy lett, ami átvitt értelemben azt jelenti, hogy az Alkotmány olyan szervekkel látja el, amelyekkel képes a céljai útjában álló akadályokat észlelni, elhárításuk lehetőségeinek hatásait mérlegelni, dönteni, és határozatait végrehajtani. Az egységesített Uniók egységes hatáskört kapott az európai integráció különféle intézményei vívmányainak kezelése tekintetében, és így egymást harmonikusabban ki tudják egészíteni. Az Alkotmány az Unió fogalmát is átértelmezte, és világossá tette az európai szuverenitás gyakorlásának megváltozott módját".

Engedd szabadon a mellékvonalakat

A GKM-ben megkezdett munkám a magyar vasúti mellékvonalak rehabilitálására sajnos nem volt folytatható. A kollégáimmal, önkormányzati partnereinkkel és tanácsadónkkal kidolgozott modell az első, és eddig egyetlen javaslat a probléma EU-konform kezelésére. A munka eredményének mentése érdekében szakpublikációra készítem elő, amihez minden kommentárt örömmel fogadok. A tanulmány rövidített verziója a Szabadlovas Közgazdász Egylet honlapján olvasható, és a csatlakozó fórumban névvel és név nélkül is vitatható

Alkotmánynak tekinthető-e a kérdéses tervezet?

"Az európai föderalista" sorozat második cikke (pdf) arról, hogy Alkotmánynak tekinthető-e a kérdéses tervezet? A mérlegelés tárgya az, hogy mennyiben állnak meg azok az érvek, melyek szerint az Egységes Alkotmány pusztán egy nemzetközi szerződés, és mennyiben teljesíti a szöveg azt, amit egy alkotánytól várhatunk. A szöveg a Magyar Narancs oldalán a regisztrált felhasználóknak elérhető. A sorozat folytatása június következő hetében jelenik meg.

Izolacionizmus, most?

Megjelent a Tamás Gáspár Miklós iraki kivonulást sürgető cikkére írt válaszom a Magyar Hírlapban Izolacionizmus, most? címen, ami láthatóan elég nagy vitát gerjesztett az online kiadás fórumán.

Az iraki foglyok megalázása, kínzása, jogaik sárba tiprása joggal keltett felháborodást világszerte. Az európai jogállamok régóta szorgalmazták a Nemzetközi Büntetőbíróság felállítását, amely az ilyen bűnöket kivizsgálhatná és megtorolhatná. Részünkről a megfelelő válasz most nem a bezárkózás és az amerikai szövetséges magára hagyása, hanem annak kikényszerítése, hogy vesse alá magát a nemzetközi jog ezen intézményének. Az viszont semmiképp nem következik a történtekből, hogy Irakból ki kellene vonulni, mert ez olyan képtelenség a totalitárius rezsim megdöntése után egy évvel, mintha valaki 1946-ban az amerikai csapatok kivonását követelte volna a nácizmus romjain tengődő Németországból vagy a rasszista-imperialista rendszer romjain vegetáló Japánból.

A vita csak a Magyar Hírlap oldalán keresztül a cikk aljára görgetve érhető el.

Az alkotmányozás szükségességéről

Elindult az általam kezdeményezett cikksorozat a Magyar Narancsban "Az európai föderalista" címen. A sorozatban azt fogjuk mérlegelni, hogy miért érdemes elfogadni az Európai Unió tervezett alkotmányát. Az első cikk (pdf) arról szól, hogy érdemes-e egyáltaln az Uniónak alkotmányt adni. Sajnos a Magyar Narancs oldala regisztrációs lett, a cikkek egy hetes késéssel érhetők el online. A folytatás a június 10-i számban jelent meg.

Kincs, ami nincs

Megjelent új cikkem a Népszabadságban a közszféra információs kincsével való gazdálkodásról, a közszféra információinak gazdasági erőforrásként való felhasználásáról, és az információs szabadságjogokról.

A közszféra információs kincsének előállítását a jövőben is elsősorban az elsődleges hasznosításnak, a közfeladatok ellátásának kell motiválnia. Ennek az információtömegnek az előállításából százezrek veszik ki a részüket, munkaórák millióit töltve el a komputerek előtt. A statisztikai adatgyűjtésekben a részvétel mindenkinek a saját költségén kötelező. Átfogóan semmi nem szabályozza, hogy kinek, miért, miről rögzítik ezeket az adatokat, és ezt igazából nem is látja át senki.

Teljes szöveg: Kincs, ami nincs, Népszabadság, 2004. március 11.

Csettegő szépségverseny

A Konstruktív párbeszéd terei program keretében Koronczi Endre díjnyertes projektje, a Csettegő szépségverseny zajlott le Nagybörzsönyben. A képen látható csettegő Sinkó Lajos Kedves (Betyár) nevű járműve. A program kiírójaként vehettem részt a zsűriben. A fantasztikus késő őszi napon megrendezett verseny a résztvevőknek, a programot megvalósító kollégáimnak, barátaimnak, barátnőimnek is életreszóló élmény volt, a napot záró vaddisznópörkölttel egyetemben.

Rekriminalizáció

Magyarországot is elérte a drogokkal kapcsolatos büntetőpolitikáról szóló nemzetközi vita. Úgy tűnik, jelenleg két álláspont áll mereven szemben egymással: a "lágy drogok" dekriminalizációja, a kemény drogokkal kapcsolatos minden tevékenység büntetése, a fogyasztás "gyógyítása" egyrészt, minden eddig drogként kezelt anyag fogyasztásának, termesztésének és forgalmazásának büntetése, a "lágy drogok" fogyasztásának esetleges enyhébb megítélésével. (Cikkem a Népszabadságban, illetve pdf változat).

Frissítés: Viszontválasz.

Stiglitz

A közgazdász-körökön túl is híressé vált Stiglitz-Rogoff vitáról, ami a Nobel-díjas Stiglitz Globalization and Its Discontents című kötete kapcsán bontakozott ki, valamint ennek meglehetősen egyoldalú Élet és Irodalombeli reprezentációjáról írott kritikus hangvételű cikkem, a Stiglitz 2002. évi 37. számában jelent meg (pdf letöltés).

Az elmúlt évben egy olyan vita zajlott a közgazdaságtanban, amely végül leginkább a Columbia Egyetem Nobel-díjas tanára és a Világbank egykori elnökhelyettese, Joseph Stiglitz könyve köré csoportosítható. Errol a vitáról vajmi keveset tudnak a magyar olvasók, pedig régiónk és hazánk felértékelodo szerepének köszönhetően talán a modern történelemben először kerültünk a legfajsúlyosabb közgazdászok érdeklődési körébe. Eloször vitatkoznak gazdaságunkról Nobel-díjas szinten.

Petőcz György válasza itt olvasható.

Pim Fortuyn választása

A Magyar Narancs XIV. évf. 20. számában jelent meg cikkem Pim Fortuyn választása címen. Pim Fortuyn civil mozgalmak élén a holland politikai establishmentet megelőzve nyert meg 2002-ben egy önkormányzati választást. Jó esélye volt rá, hogy a parlamenti választáson miniszterelnöknek válasszák, 9 nappal a sorsdöntő nap előtt azonban meggyilkolták.

Igazi akcióművész volt. Politikájának lényegét személyiségével, sőt személyiségeivel hitelesítette: ő volt Pim, a populista népvezér, aztán Professor Fortuyn, a felelős társadalmi reformer; míg párthívei a közvetlen, megközelíthető szellemi mestert, Pim professzort tisztelték benne. [...] Pim Fortuyn gazdag és ellentmondásos örökséget hagyott ránk - meg egy jól dokumentált, óriásmintás társadalomtudományi kísérletet. Programját már felfedezték maguknak az amerikai libertariánusok, miközben mártírjaként tiszteli az európai szélsőjobb is.

Fortuyn tematizálta az egész választási kampányt olyan kérdésekkel, amelyeket szinte egy politikus sem volna képes az érdeklődés középpontjába állítani: az alkotmányos liberális demokrácia alapkérdéseivel. (A cikk regisztráció után tölthető le a Narancs honlapjáról. Személyes honlapom archívumában pdf formátumban is elérhető).

További olvasnivalók: Egy másik Pim Fortuyn, Tóta W. Áprád: Szabadság, szerelem (Pim Fortuyn 1948-2002).

Egy másik Pim Fortuyn

A Népszabadságban megjelent Egy másik Pim Fortuyn című írásom.

A magyar sajtó az európai sajtó egy részéhez hasonlóan másodlagos és harmadlagos források alapján szélsőjobboldalinak bélyegzi Pim Fortuynt, noha ő egy olyan új populista politikus volt, aki nem fért bele az egyszerű elemzési sémákba. Eredetileg módszerei és egy alapvetően liberális párt lenyúlására tett kísérlete okán, nem pedig nézetei miatt kezdte őt a holland sajtó Haiderhez hasonlítani.

A magyar újságok a BBC igen torz - utólag hamisítottnak bizonyult - tükrén keresztül, egyszerű vörös farok-narancs farok értelmezésekkel számoltak be Európa akkori legeredetibb politikusának kampányáról. Mintha egy másik emberről írtak volna.

A Fortuyn választási programjáról és politikai módszereiről szól a Fortuyn választása című cikkem.

Elengedett kézzel - az erős forintról

Május óta vége a csúszó leértékelésnek, amely a forint árfolyamát szűk sávba szorította, és a piacgazdaságot gyakorló pályán művelő magyar vállalatok számára kiszámíthatóvá tette az árfolyamkockázatokat. Azok a polgárok, akik megtakarított pénzüket valutában tartották, ráfáztak; hüledeztek az egyre kevesebbet érő forinthoz szokott turisták, és az egyre kedvezőbb árfolyamokhoz szokott exportőrök. Hiszen a forint még soha nem erősödött. Azonnal meg is szólaltak az erős forint kárvallottjai, és milliárdos kompenzációért nyújtották a markukat. Feléledt a kétely: valóban szüksége van-e nemzetünknek az erős forintra? Jól időzítettük-e az árfolyam-politikai váltást, és nem vágtuk-e le az export aranytojást tojó tyúkját?

Antal Dániel: Elengedett kézzel - az erős forintról, Magyar Narancs, 2001. augusztus 9.