Miért jók a francia demográfiai mutatók?

A mai Vasárnapi Hírekben egy nagyobb cikk jelent meg Magyaország és Európa demográfiai helyzetéről. Nagyon jó, hogy végre a napi közbeszéd tárgya lesz tragikus demográfiai helyzetünk, és talán egyre többen megértik, hogy a magyar rossz gazdaság állapota nem elválaszthatatlan ettől a problémától.

A cikk azzal riogat, hogy jövőre, vagy 2010-ben 10 millió alá csökken a népességünk - én ezt meglehetősen valószínűtlennek tartom, tekintettel arra, hogy hamarosan népszámlálás lesz, amikor inkább az szokott kiderülni, hogy negyedéves, becsült lélekszámok alacsonyabbak a valósnál -, és a század második felére a 7 milliós népességet is elképzelhetőnek tartja. A berlini népességkutatók 8,3 milliót jeleznek előre, ami számomra sokkal hihetőbb.

A cikk pozitív példaként emeli ki Franciaország demográfiai helyzetét, és megszólítja Balla Mária szociológust, aki szerint ennek a sikernek oka a női karrier és gyermekvállalás példás összeegyeztetése. Negatív példaként Nagy-Britannia szerepel, ahol nagyon sok az egyedülálló anyuka, akiknek a gyermekeik sem viszik olyan sokra, és utána maguk sem vállalnak sok gyermeket.

Ez viszont olyan féligazságok összekeverése, ami a tisztánlátást csökkenti. Franciaországban valóban magas az egy nőre jutó élveszületések aránya (a csecsemő- és gyermekhalandóságot is figyelembe véve Európában átlagosan 2,1 gyermek kell a népesség stabilizálásához). Ennek az okát azonban általában csak kisebb részben szokták a gyermekek és nők könnyebb integrációjának a számlájára írni, és nagyobb mértékben a francia bevándorlási politika sikerének tartják. Franciaországba nagy számú, döntően az EU-n kívüli bevándorló érkezik, akik állampolgárrá tudnak válni. Mivel ez egy kiszámítható életstratégiát tesz lehetővé, sok bevándorló az állampolgárság megszerzésével köti össze a családalapítást, hiszen így a gyermek is állampolgárrá válik, és különösen sok fiatal bevándorló érkezik az országba, akik ott szülik meg gyermekeiket.

Nagy-Britannia azért különösen félrevezető példa, mert valóban sok kivetnivalót hagy a brit gyermekvédelmi rendszer, de az európai előrejelezések szerint éppen Nagy-Britannia lakossága van a legmagasabb hosszú távú növekedési pályán - szintén a bevándorlásnak köszönhetően. Magyarország legsúlyosabb demográfiai problémája pedig az, hogy a rendszerváltás óta folyamatosan pozitív migrációs egyenlegünk tavaly megfordult.

A demográfiai problémákat és a nők speciáls problémáit nem szabad összekeverni - ez a téma bonyoultabb, és néha meglepőbb annál, ahogy azt első látásra gondolnánk. Ennek jó példája Kelet-Németország egyik speciális demográfiai baja: a mobilabb nők annyival nagyobb arányban vándoroltak el ezekből a tartományokból, hogy demográfiai problémát okozó férfitöbblet alakult ki.

Magyarország demográfiai krízise nagyon súlyos, és véleményem szerint az aktív bevándorlást ösztönző politika nélkül nem stabilizálható; a gyermekvállalás ösztönzése ugyanis csak a munkahelyi kultúra, a társadalmi és állami intézmények átalakításával, vagyis évtizedek alatt javítható érdemben. A nők, a gyermekvállalás, a ki- és bevándorlás problémája pedig sokkal értelmesebb vitát érdemel annál, ami a mai Magyarországon erről folyik.

További bejegyzések: demogáfia, migráció.