A gazdaság energia vasút versenyképesség témájú posztok először az antaldaniel.blog.hu hivatalosabb blogon jelennek meg, minden egyéb csak itt. Van facebook és twitter oldal is.

2008. március 23.

Eszperantó mint az EU közös nyelve?

A blogactiv.eu talán legtöbb hozzászólást kiváltott cikke az eszperantót EU-nyelvnek javasló bejegyzés. Nyilván sok mozgalmár mozdult a témára, de a vita kivételesen érdekes is lett, hiszen a javaslat nyilvánvalóan valós problémára mutat rá: nagyon nehéz egy 20-30 nyelvű intézményrendszert működtetni, és még inkább nehéz a polgároknak részt venniük benne. Nagyon kevesen tudnak annyira jól idegen nyelveken, hogy más nyelvű emberekkel közügyekről beszélgessenek, vagy más európai sajtót olvassanak.

Az eszperantó állítólag nagyon könnyen megtanulható nyelv, hazai másodvirágzásában pedig közrejátszott az MTA Nyelvtudományi Intézetének az a döntése, amellyel élő nyelvnek minősítették (így a közoktatásban és a közigazgatásban anyagi és előmeneteli előnyökhöz lehet jutni az eszperantó nyelvvizsgával is). A Kádár-rendszer alatt a szabad utazás jogától megfosztott állampolgárok könnyebben utazhattak eszperantistaként, ami szintén fenntartott egyfajta érdeklődést a nyelv iránt. Mióta az eszperantóra újra lehet nyelvvizsga-pontokat és egyéb kedvezményeket kapni, évente 5500-6000 ember vizsgázik a nyelvből, ami a brüsszeli eszperantó-lobbi számára is fontos érv (Magyar Narancs-cikk: Szemben az angollal). Szerintem ezek nem csak az ösztönzőkről szóló példák (az angol nyelvvizsga sokkal több előnnyel kecsegtet), hanem arról, hogy valóban kis energia-befektetéssel az emberek egy része hajlandó megtanulni ezt a nyelvet.

A lelkes eszperantistáknak az az állítása, amelyben az angol alternatívájaként mutatják be nyelvüket, irreális, és talán az eszperantó baloldali hagyományára és az amerikai imperializmus iránti kérhetetlen kritikaiságra vezethető vissza.

Az a mérsékeltebb gondoloat, hogy az eszperantó hasonló szerepet tölthetne be Európában, mint a latin, amelyet a modern kor elején, hazánkban a 19. század közepéig egyfajta közös közvetítőnyelvként használtak, anélkül, hogy a mindennapi kommunikációban különösebb szerepe lett volna, talán nem érdektelen. A brit eszperantisták (akiknek, ugye, már nem kell angolul megtanulniuk) kampánya arra épül, hogy egy év eszperantó-tanulás miatt sokkal könnyebb élő nyelveket tanítani gyerekeknek, mert jobban megértik az anyanyelvtől különböző (de logikus) nyelvtant. Egy másik visszatérő eszperantista kapaszkodó François Grin professzornak a iskolák Értékelésének Legfelsőbb Tanácsa (Haut Conseil de l'évaluation de l'école) nevű független közintézmény megrendelésére készült tanulmánya, ami rövid távon nem tartja az eszperantó hivatalos elismerését, de második munkanyelvként számol vele. A Grin-jelentés központi kérdése: optimális esetben melyek lennének az Európai Unió munkanyelvei.

A Grin-jelentés szórakoztató része, hogy azzal sokkol, hogy a brit GDP 3 százaléka származik az angol nyelv exportjából (iskolák, nyelvtanfolyamok és turizmus, tananyagok), amit háromszorosa a híres brit EU-visszatérítésnek... Én ezt a példát visszafordítom: az erős nemzetek nyelve és kultúrája iránt nagy a kereslet, mert nagyon jelentős hozadéka van a nyelvismeretnek. Ez nem csak az angollal volt így - ez volt a helyzet régen a latinnal, bizonyos szempontból a franciával és újabban a kínaival is. Lehet, hogy a britek a saját nyelvük exportképessége miatt egyfajta gazdasági externáliaként ezen még keresnek is, de szerintem ma sokkal nagyobb a hozadéka annak a befektetésnek, hogy valaki angolul megtanuljon, mint hogy eszperantóul. Nekem egyelőre úgy tűnik, hogy egy hagyományos nyelv megtanulása egy kulturális hagyomány és egy társadalom felé nyit kaput, az eszperantóé egy nemzetközi mozgalomhoz - például az eszperantisták régóta fenntartank egy hagyományt, miszerint szállást adnak egymásnak világszerte. Mindkettő fontos lehet. Lehet, hogy az eszperantó szerepét a mozgalmárok túlértékelik, de az biztos, hogy egyelőre az eszperantó Vikipedioban több szócikk van, mint a magyar Wikipédiában. A latin Vicipaedia pedig messze le van maradva a kisebb nemzetek nyelve és messze az eszperantó mögött is.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Érdekes felvetés...
Való igaz, hogy az EU intézményrendszerében gondot okoz a sok nyelv, mégsem hiszek az eszperantó hirtelen előretörésében a tört angol helyett :)
Az angol akkora politikai-gazdasági súllyal rendelkezik, hogy nehéz vele konkurálni, hiszen bizonyos területeken (pl. természettudományok, orvostudomány) nemzetközi szinten a német vagy a francia is súlytalanná vált.
Nyugat-Európában (igaz, elsősorban a germán nyelvű országokban, térségekben) az angoltudás az alapműveltség része, szinte a második hivatalos nyelv, jómagam például Amszterdam főpályaudvarán egyszer angolul társalogtam az ott söprögető (!) úriemberrel.
Nem vagyok anglomán, és nagyon nemesnek tartom az eszperantisták céljait, mégis azt gondolom, hogy ma kevesebb esélyük van, mint volt (vagy lehetett volna) 1990 előtt, amikor még létezett a kétpólusú világrend, és az eszperantónak legalább volt esélye, hogy a két blokk közötti közvetítővé válhasson.
Azt gondolom, ma Európában még inkább a többnyelvűség alternatívája az angolnak (többé-kevésbé), az eszperantó pedig jó darabig marad érdekességnek (a spanyolok és olaszok nagy bánatára, akiknek nehezen megy az angol, az eszperantót meg ugye nem is nagyon kellene tanulni...)
(Bár tényleg egy sajátos kultúra tartozik hozzá, lehet, hogy egyszer megtanulom...)

Unknown írta...

Nem hiszem, sőt, meggyőződésem, hogy az eszperantó nem lesz, nem lehet, és jobb lenne, ha nem lenne az EU közös nyelve. Véleményem nem holmi ellenszenv alapján áll, hanem szilárd, ellenőrizhető és kidolgozott elemzéseken. Sajnos rajtam kívül nincs más, aki rendszeres és alapos jártassággal fejtene ki kritikát az eszperantóval szemben. Lásd részletesen:
http://bsstudio.virtus.hu/index.php?id=list&where=370

Antal Dániel írta...

bsstudio... miért?