Az EU-csúcs kudarca: Nem állhat meg egy ház sem, ha meghasonlik

“Minden királyság, mely önmagával meghasonlik, elpusztul, nem állhat meg egy város, vagy ház sem, ha önmagával meghasonlik“.

A világgazdasági válság okán összehívott mai EU-csúcs közép-európai és magyar szempontból csúnya kudarccal ért véget: az immár de facto csoportba szerveződött keleti tagállamok, a visegrádi négyek, a három balti tagállam, Románia és Bulgária egyetlen követelését sem teljesítette a többség, annak ellenére, hogy már a Világbank vagy a mértékadó, de meglehetősen euroszkeptikus Economist is arról beszélt a héten, hogy közép-kelet Európa megsegítése nélkül széteshet az eurózóna és az Unió is. Európai blogomon erről írtam egy hosszabb bejegyzést, amit valószínűleg ki fogok dolgozni magyarul is. Mottójának Abraham Lincoln híres, a Máté evangéliumát idéző föderalista beszédét választottam.

Frissítés: itt is van a cikk - Meghasonlott ház, lehet kommentálni.

Az amerikai gazdasági válságok lefutása

Ma még vitathatatlanul az Egyesült Államok a világgazdaság legjelentősebb szereplője gazdasági és pénzügyi szempontból is. A mostani világgazdasági válság az Egyesült Államokból indult, ezért megkülönböztett figyelem illeti az ottani lefolyását is - még akkor is, ha annak mind pénzügyi, mint gazdasági lefolyása nagyon eltér a hazaitól. A világgazdaság, és az igencsak sebzett magyar gazdaság aligha fog kilábalni a recesszióból addig, amíg az USA ki nem lábal belőle. Az Eltecon blogon keresztül találtam ezt az érdekes eszközt a Minneapolisi Fed oldalán. A felső ábrán a termelés, az alsón a foglalkoztatottság alakulása látható az 1946. óta kialakult 10 amerikai recesszió során. Persze minden recesszió egy kicsit más: más volt a gazdaság szerkezete, a világgazdaságba ágyazottsága, a válság kiváltó oka is. Az ábrák relatívak: a kibocsátás a gazdaság méretével és az árakkal, a foglalkoztatottság az aktív korú népességgel van kiigazítva. Az amerikai gazdaság sokkal nagyobb mint 1946-ban volt, és az amerikai emberek tovább tanulnak és tovább élnek.
A vonalak mélypontja mutatja, hogy mennyit csökkent a termelés és a foglalkoztatottság. Az 1957-as recesszióban volt a legnagyobb a csökkenés. A legnagyobb munkaerőcsökkénést az az 1957-e és az 1948-as recesszió okozta, amikor még sok volt a kétkezi munkás és kevés a nyugdíjas. A mélypont helye azt mutatja, hogy mikor ért véget a zuhanás, és mikor kezdtek a folyamatok javulni. Az 1957-es recesszióban ez a 2. negyedév, azaz 6 hónap után jött el, a kitartó 1948-as esetén az 5. negyedév, azaz 15 hónap után. A munkanélküliség az előbbi esetben 10, a másikban 11. hónapig gyorsuó ütemben nőtt.
A lefelé tartó vonalak hossza a recesszió időbeli lefolyását mutatja. Az 1973-as, a gazdaság szerkezetét alapvetően megváltoztató recesszió 5 negyedéven át súlyosbodott, ilyen eddig nem fordult elő. A munkanélküliség az 1981-es és a 2001-es recesszió idején nőtt a legtovább. Ezek a recessziók mindkét esetben alapvető technológiai forradalmakat hoztak maguk után, ami munkaerőmegtakarító jellegű volt. Minden szempontból különös lefolyású az 1973-as nagy olajválság, ami a mostanihoz hasonló nagy, energiakínálati sokkal járt együtt. Ennek a recessziónak az elején még valamelyest nőtt is a foglalkoztatottság, viszont az új, alacsonyabb energiaintenzitású termelésre való átállás nagyon sok időt vett igénybe.
A jelenlegi recesszió súlyosságát egyelőre leginkább a lefelé tartó vonalak meredeksége, vagyis a romlás sebessége mutatja meg. A foglalkoztatottság a mostani, pirossal jelölt recesszióhoz hasonló meredekséggel csak az 1973-74-es recesszió második felében nőtt. Amiben a mostani recesszió példátlan, hogy a munkanélküliség monoton és fokozódó mértékben nőtt az egész folyamat ideje alatt. Ez igen aggasztó (alsó ábra). Az amerikai reálgazdaság teljesítménye azonban egyelőre egyáltalán nem zuhant valami meredeken. Megintcsak szembeötlő a hasonlóság az 1973-74-es válsággal az, hogy a termelés csökkentése hosszasan elnyúlik (felső ábra). A legtöbb válság idején egy év után már mutatkoztak a konjunktúra jelei, ez most nincsen így.
Hangsúlyozni kell, hogy ezek az ábrák a gazdasági, és nem a pénzügyi válságra jellemző mutatókat ábrázolnak. Egyes válságok a pénzügyi szférából indunak, vagy a pénzügyi folyamatokban is jelentős problémákkal járnak együtt; a mostani válságnak ez biztosan jellemzője. Máskor ilyenről nem igazán beszélhetünk, például a 2001-es, enyhe recesszió idején legfeljebb az internetbe fektető részvényesek jártak rosszul, de a világ pénzügyi folyamataiban nem történt jelentős változás.
Számomra különösen izgalmas az 1973-74. évi válsággal mutatott sok párhuzamosság. Mindkét válság jelentős, nemzetközi pénzügyi válsággal, illetve energiaellátásbeli válsággal járt együtt, vagyis a gazdaság reál (eszköz) és pénzügyi (finanszírozási) odala is sérült. Ez ilyen válságok alapvetően szokták megváltoztatni a gazdaságot. A hetvenes évek válsága széttörte a bretton woodsi valutarendszert, a világ pénzeiben alapvető átrendeződést hozott. A gazdaság szerkezetében az energia-felhasználási intenzitás egyes iparágakat eltüntetett és újakat engedett megszületni. Az 1973-74-es válság például különösen mélyen érintette a teljesen energiafüggő Japánt, amely mély átalakulás után 15 éven át fantasztikusan szárnyalt. Úgy gondolom, hogy 2010-2011. ilyen szempontból is forradalmi újdonságokat rejt, és a rugalmasan alkalmazkodó gazdasági térségek jóléti és hatalmi felértékelődésével fog járni.

Két újabb fotó turistáknak

A bostoni '56-os emlékmű után két újabb képem került be a Schmap Budapest illetve Berlin útikalauzába.
Mindkét fotó (kacsa, utcakép) Creative Commons licensz alatt szabadon újrafelhasználható.

Slumdog Millionaire - Trailer

Tényleg nagyszerű film, legjobb film, rendezés, zene, betétdal... minden Oscar megérdemelt.

Irány az eurózóna!

Sokan mondják azt, hogy a maastrichti kritériumok felett végleg eljárt az idő, és azok immár jogilag is megkérdőjelezhetővé válnak. A három legalacsonyabb inflációjú ország mint viszonyítási alap ma már az európai gazdaságra számára káros deflációt írna elő. Ahhoz, hogy az eurózóna képes legyen a vele szorosan integrálódott országokkal kibővülni, egy aktív és hiteles gazdaságdiplomáciával kialkudott új szabályrendszerre van szükség. Ha addig sikerül a két nagypárt által elfogadott, az EU számára is vonzó reformprogrammal elindulni az EU felé, a kontinens gazdasági újraegyesítésének a diadala lehet a miénk, amivel visszanyerhetjük az 1989 után elvesztett éllovas szerepünket. Magyarország célja ekkor az lehetne az EU elnökségével, hogy bevigye Közép-Európát az eurózónába. Vitatkozzatok ezzel a komment.hu oldalán!

A Reformszövetség alternatív gazdaságpolitikai programja

A tudományos és az üzleti élet vezető szereplői által 2008 novemberében indította a Reformszövetséget, mely a szükséges gazdasági, egészségügyi, önkormányzati, adózási és jogalkotási változások szakmai előkészítését és elindítását tűzte ki célul.

A Reformszövetség ma adta át azt a programot a miniszterelnöknek, amellyel a magyar gazdaság növekedését, az euró bevezetését és az állami újraelosztás csökkentését szeretnék elérni. Az anyag egy kis részének a kidolgozásában jómagma is részt vettem, ezért nagyon kíváncsian várom a hivatalosságok és mindenki más reakcióját is. A szombati sajtótájékoztatónak meglehetősen nagy visszahangja volt: Hírszerző, Index, Inforádió, Magyar Nemzet Online, Népszava online, Origó, Világgazdaság.

A miniszterelnök imponálónak és dermesztőnek nevezte a csomagot, és azt a meglepő értékelést adta az MTI szerint, hogy "Az év legjelentősebb társadalmi konfliktusa az, hogy ami a nemzet érdekében állna, az rövidtávon ütközik az egyének, a családok érdekeivel - hangoztatta a miniszterelnök, és hozzátette: a kormány arra próbálja rávenni az embereket, hogy válasszák az ország érdekeit".

A Reformszövetség anyagai itt tölthetők le. Az anyagnak több alternatívája is van: az Oriens is készített egy részben hasonló javaslatokat tartalmazó csomagot, a négy nagy adótanácsadó cég is, és nagyon hasonlókat várnak a külföldi befektetők is.

Frissítés: Bár egy logikai lépése és javaslata sem azonos, az Indexen író MÁV-tanácsadó Takács László szerint "Valóban el lehet venni nagy negatív társadalmi hatások nélkül a MÁV-tól évi 85 milliárd forintot? Igen is meg nem is. Lehet, hogy 85 milliárd is elvehető, ezt nem tudom, de évi 40-60 milliárd nagy valószínűséggel felszabadítható".

Az MDF és az SZDSZ kiállt a program mellett, a két nagy párt még nem tett egyételmű nyilatkozatot, igaz, aligha volt idejük a részletekkel megismerkedni a hétvégén. Az MNB is a program mellett.

TV-maci

Kicsit durvábbak: Hurka, Casco, Skála-Coop bemegyek - kijövök, Sztereó rádió - Keravill, S-modell.

Magyarország energiafüggősége II.

Most, hogy Magyarország nemzetközi fizetőképességét immár egynegyed éve kizárólag az IMF-Világbank-EU mentőöv tartja fenn, érdemes megint felidézni Magyarország energiafüggőségét. Az bal oldali ábra azt mutatja, hogy milió euróban mennyivel költünk többet energiahordozókra, mint amennyiért eladunk. (Mert azért még árulunk egy kis szén-dioxiddá és kén-dioxiddá tüzelhető lignitet). Magyarország kb 2-3-szor annyi energiát használ fel egy euró előállításához, mint a fejlett nyugat-európai országok, és teljes külföldi exportbevételének 14 százalékát fordítja az olaj- és gázszámla kiegyenlítésére.

Flickr Commons: Munkásnők a repülőgépgyárban

Ez a fantasztikus kép sok ezer másikhoz archív fotóhoz hasonlóan a fotóamatőrök és művészek által is használt Flickr szolgáltatón keresztül érhető el. Az amerikai közgyűjtemények versenyeznek, hogy közkinccsé tegyék archívumukat. A képeket bárki szabadon kommentálhatja, letöltheti, nyomtathatja és módosíthatja. (A mai újdonság az Oregoni Állami Egyetem archívumának gyűjteménye az állam alapításának 150. évfordulója alkalmából). Micsoda kontrasztban áll ez a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-képarchívumával! A FSZEK archívuma közpénzből, a Budapest Főváros Közgyűlésének Kulturális Bizottsága, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatásával került fel a netre, és képesek "szerzői" jogokat fenntartani olyan több mint százéves fotók esetében, amelynek a szerzőjét sem ismerik, illetve a már biztosan lejárt szerzői jogú képekkel kapcsolatban is különös kikötésekkel élnek.

Bankrablás az Európai Parlamentben

Sokan mondják, hogy nagy kupleráj van az Európai Parlamentben, de február 12-én igazán példátlanul nevetséges eset történt: a brüsszeli parlamenti épület földszintjén, a biztonsági zónán belül található ING bankfiókot próbálta egy maszkot viselő férfi kirabolni. Az épületben egyébként olyan nagy horderejű vita zajlott éppen, mint vízkészletek és a béke kapcsolata, Mihail Gorbacsov és Albert monacói herceg EU-n kívüli vendégszereplésével.

Görögország záróra után

Most már online is el lehet olvasni a görög-magyar párhuzamokról szóló közös, Alexander Katszaitisszel írott cikkünket (amelynek van egy hosszabb, vitatható angol változata is).

A sok egyéni érdek pedig nem adja ki a közjót. A képviselők és a hivatalnokok állami állást, EU-támogatást, építési engedélyt bírnak szerezni, esetleg ki tudnak járni egy elviselhető posztot az idegőrlően hosszú sorkatonai szolgálatban. A politikai rendszer - 34 évvel a diktatúra megbuktatása után - egyéni alkuk millióira épül. A status quo megbolygatása ma már beláthatatlan következményekkel járna, ezért az állam lassan a háttérbe vonult, és hagyja a szolgáit boltolni. Mindenki úgy marad a felszínen, ahogy tud.

Egy igazi népi kezdeményezés: számoljanak el a képviselők is!

Azt hiszem, hogy a magyar demokrácia önkorreckiós képességének újabb bizonyítéka Seres Mária népszavazási kezdeményezése. A népszavazás intézményével sokan próbáltak visszaélni az elmúlt években, és úgy is tűnhetett, hogy a blőd népszavazási kezdeményezések százai után az intémény teljesen lejáratódik. De a végén a demokrácia robosztus tulajdonsága, hogy nagyon sok ember csak nem tévedhet mindenben, újra bebizonyosodott: Seres Mária 591748 aláírást adott át az Országos Választási Bizottságnak, hogy tartsanak népszavazást a képviselők költségtérítéséről.

A magyar Országgyűlés képviselői, miután kis hííján államcsődbe vitték a köztársaságot, képtelenek voltak engedni a közfelháborodásnak, és úgy viselkedni, mint minden ember: számlát kérni a költségeikről. Az elmúlt négy évben ötmilliárd forintot vettek fel bemondásra, miközben egyes években kétszer is változtatták az emberekre kivetett adókat.
Seres Mária egy nagyon egyszerű kérdést akar feltenni a magyar választóknak: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?"

Unger Anna ezt írja a kezdeményezésről:

Márpedig Seres kétségkívül tabutémára tapintott, s egyelőre úgy tűnik, hogy kritikusai ezt képtelenek fölfogni. A tabu, melyet kezdeményezése ledönteni szándékozik, immár húszéves, s lényege a következő: a politikus más, mint az átlagember. Seres Mária honlapja a politikai osztály, a "politikuskaszt" kiváltságait s ezek "átlagemberi" értékelését, elítélését közvetíti. Noha kezdeményezése szöveg szerint a költségtérítés számlához kötöttségéről szól, kezdeményezésének és kampányának üzenete nem az, hogy a bt.-beltagokhoz hasonlóan márpedig a képviselő hölgyek és urak is gyűjtsék a számlákat, hanem az, hogy a politikus sem lehet kiváltságos. S ez nemcsak a honlapon található hozzászólásokból olvasható ki, de a személyes beszélgetések is mindig oda torkollnak, hogy a képviselőnek miért nem kell, amikor mindenki másnak igen. Rá miért nem vonatkoznak ugyanazok a szabályok?

Az egészről egy másik intézmény sikeres alkalmazása jutott eszembe. A népi kezdeményezés azt jelenti, hogy a választók egy nagy csoportja kikényszeríti, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt valamiről, amivel nem akar foglalkozni, de a nép fontosnak tartja. Magyarországon így született meg az állatok kínzása elleni törvény. Egyszerű, nehezen relativizálható és nagyon nehéz lett volna ellene szavazni. Csak el kellett indítani a kezdeményezést.