Mégsem ragadósak a bérek

Az ún. "keynesiánus" közgazdászok azért szerették az inflációt, mert a béreket ragadósnak tartották, és a versenyképesség hiányát a keresetek elinflálásával tartották lehetségesnek. A mostani világválság empirikusan igazolta, hogy tévedtek. A bérek lefelé is változtathatók, ha ez a munkahely megőrzésének a feltétele.

Miközben sokunknak azt tanították, hogy a nominális bérek nem képesek igazodni egy vállalat vagy egy nemzetgazdaság csökkenő teljesítőképességéhez, én ezt soha nem tartottam egy érthető dolognak. Miért ne értené megy egy dolgozó, ha hiteles vezetőtől hallja, hogy a rossz időkben kevesebbel is be kell érnie, ha meg akarja tartani a munkahelyét. A mostani válságban Írország, Görögország, Románia sorra bizonyította, hogy a béreket lehet lefelé változtatni. (Mellesleg a magyar közigazgatásban is történt nominális bércsökkenés a tizenharmadik havi jövedelem elvételével). Jómagam a MÁV évek óta megoldhatatlan veszteségtömegének egyetlen ellenszerének az elmúlt évek reálbéremelkedésének visszavételét tartottam, amit éveken át elképzelhetetlennek tartott minden politikus és vezető.

Egy friss felmérés azonban azt igazolja, hogy az emberek mégsem irracionálisak. A álworkmania.hu által közölt felmérés szerint a munkakeresők ma 7 százalékkal kisebb nominális bért (vagyis 11 százalékkal kisebb reálbért) kérnek, mint tavaly ilyenkor. A tényleges állások betöltésének pedig az eredetileg elképzelt összegnél harminc százalékkal kevesebbért is elfogadják az állást. Mindez a jövő évi bérstatisztikákban már alighanem érzékelhető lesz.

Magyarország persze még befelé megy a válság, hiszen hazánkban különös módon az elmúlt évben (részben az állami tulajdonú vállalatok és a közigazgatásnak köszönhetően) nem csökkentek, hanem nőttek a bérek, amelyeken nem meglepő módon egyre kevesebb szerencsét munkavállaló osztozott egyre több munkanélküli kárára. A piaci szektorban azonban már megindult az alkalmazkodás.

Bár a bérek csökkenése rövid távon rossz hír a munkavállalóknak, nem annyira, mint elsőre hangzik. A hazai gazdaásg tényleges teljesítményéhez a forint leértékelődésével és inflációval tudna még igazodni a gazdaság. Az infláció roppant igazságtalan, mert a kisnyugdíjastól a vállalatvezetőig vesz el, teljesítménytől független, ráadásul a kisebb megtakarítással rendelkezőket jobban súlytja. Mint az elmúlt hónapokban megtanultuk, a forint leértékelődése is igen komoly krízist okozhat sok devizában eladósodott háztartásban.

A "keynesiánus" jelzőt azért teszem idézőjelbe, mert valójában Keynes nagyszerűbb közgazdász volt, mint akik hivatkozni szoktak rá. A magukat ideheza "keynesiánusnak" tartó közgazdászok viszont ideje, hogy önvizsgálatot tartsanak, mert a tények cáfolják egyik alaptézisüket.

A Reformszövetség alternatív gazdaságpolitikai programja

A tudományos és az üzleti élet vezető szereplői által 2008 novemberében indította a Reformszövetséget, mely a szükséges gazdasági, egészségügyi, önkormányzati, adózási és jogalkotási változások szakmai előkészítését és elindítását tűzte ki célul.

A Reformszövetség ma adta át azt a programot a miniszterelnöknek, amellyel a magyar gazdaság növekedését, az euró bevezetését és az állami újraelosztás csökkentését szeretnék elérni. Az anyag egy kis részének a kidolgozásában jómagma is részt vettem, ezért nagyon kíváncsian várom a hivatalosságok és mindenki más reakcióját is. A szombati sajtótájékoztatónak meglehetősen nagy visszahangja volt: Hírszerző, Index, Inforádió, Magyar Nemzet Online, Népszava online, Origó, Világgazdaság.

A miniszterelnök imponálónak és dermesztőnek nevezte a csomagot, és azt a meglepő értékelést adta az MTI szerint, hogy "Az év legjelentősebb társadalmi konfliktusa az, hogy ami a nemzet érdekében állna, az rövidtávon ütközik az egyének, a családok érdekeivel - hangoztatta a miniszterelnök, és hozzátette: a kormány arra próbálja rávenni az embereket, hogy válasszák az ország érdekeit".

A Reformszövetség anyagai itt tölthetők le. Az anyagnak több alternatívája is van: az Oriens is készített egy részben hasonló javaslatokat tartalmazó csomagot, a négy nagy adótanácsadó cég is, és nagyon hasonlókat várnak a külföldi befektetők is.

Frissítés: Bár egy logikai lépése és javaslata sem azonos, az Indexen író MÁV-tanácsadó Takács László szerint "Valóban el lehet venni nagy negatív társadalmi hatások nélkül a MÁV-tól évi 85 milliárd forintot? Igen is meg nem is. Lehet, hogy 85 milliárd is elvehető, ezt nem tudom, de évi 40-60 milliárd nagy valószínűséggel felszabadítható".

Az MDF és az SZDSZ kiállt a program mellett, a két nagy párt még nem tett egyételmű nyilatkozatot, igaz, aligha volt idejük a részletekkel megismerkedni a hétvégén. Az MNB is a program mellett.