Az amerikai gazdasági válságok lefutása

Ma még vitathatatlanul az Egyesült Államok a világgazdaság legjelentősebb szereplője gazdasági és pénzügyi szempontból is. A mostani világgazdasági válság az Egyesült Államokból indult, ezért megkülönböztett figyelem illeti az ottani lefolyását is - még akkor is, ha annak mind pénzügyi, mint gazdasági lefolyása nagyon eltér a hazaitól. A világgazdaság, és az igencsak sebzett magyar gazdaság aligha fog kilábalni a recesszióból addig, amíg az USA ki nem lábal belőle. Az Eltecon blogon keresztül találtam ezt az érdekes eszközt a Minneapolisi Fed oldalán. A felső ábrán a termelés, az alsón a foglalkoztatottság alakulása látható az 1946. óta kialakult 10 amerikai recesszió során. Persze minden recesszió egy kicsit más: más volt a gazdaság szerkezete, a világgazdaságba ágyazottsága, a válság kiváltó oka is. Az ábrák relatívak: a kibocsátás a gazdaság méretével és az árakkal, a foglalkoztatottság az aktív korú népességgel van kiigazítva. Az amerikai gazdaság sokkal nagyobb mint 1946-ban volt, és az amerikai emberek tovább tanulnak és tovább élnek.
A vonalak mélypontja mutatja, hogy mennyit csökkent a termelés és a foglalkoztatottság. Az 1957-as recesszióban volt a legnagyobb a csökkenés. A legnagyobb munkaerőcsökkénést az az 1957-e és az 1948-as recesszió okozta, amikor még sok volt a kétkezi munkás és kevés a nyugdíjas. A mélypont helye azt mutatja, hogy mikor ért véget a zuhanás, és mikor kezdtek a folyamatok javulni. Az 1957-es recesszióban ez a 2. negyedév, azaz 6 hónap után jött el, a kitartó 1948-as esetén az 5. negyedév, azaz 15 hónap után. A munkanélküliség az előbbi esetben 10, a másikban 11. hónapig gyorsuó ütemben nőtt.
A lefelé tartó vonalak hossza a recesszió időbeli lefolyását mutatja. Az 1973-as, a gazdaság szerkezetét alapvetően megváltoztató recesszió 5 negyedéven át súlyosbodott, ilyen eddig nem fordult elő. A munkanélküliség az 1981-es és a 2001-es recesszió idején nőtt a legtovább. Ezek a recessziók mindkét esetben alapvető technológiai forradalmakat hoztak maguk után, ami munkaerőmegtakarító jellegű volt. Minden szempontból különös lefolyású az 1973-as nagy olajválság, ami a mostanihoz hasonló nagy, energiakínálati sokkal járt együtt. Ennek a recessziónak az elején még valamelyest nőtt is a foglalkoztatottság, viszont az új, alacsonyabb energiaintenzitású termelésre való átállás nagyon sok időt vett igénybe.
A jelenlegi recesszió súlyosságát egyelőre leginkább a lefelé tartó vonalak meredeksége, vagyis a romlás sebessége mutatja meg. A foglalkoztatottság a mostani, pirossal jelölt recesszióhoz hasonló meredekséggel csak az 1973-74-es recesszió második felében nőtt. Amiben a mostani recesszió példátlan, hogy a munkanélküliség monoton és fokozódó mértékben nőtt az egész folyamat ideje alatt. Ez igen aggasztó (alsó ábra). Az amerikai reálgazdaság teljesítménye azonban egyelőre egyáltalán nem zuhant valami meredeken. Megintcsak szembeötlő a hasonlóság az 1973-74-es válsággal az, hogy a termelés csökkentése hosszasan elnyúlik (felső ábra). A legtöbb válság idején egy év után már mutatkoztak a konjunktúra jelei, ez most nincsen így.
Hangsúlyozni kell, hogy ezek az ábrák a gazdasági, és nem a pénzügyi válságra jellemző mutatókat ábrázolnak. Egyes válságok a pénzügyi szférából indunak, vagy a pénzügyi folyamatokban is jelentős problémákkal járnak együtt; a mostani válságnak ez biztosan jellemzője. Máskor ilyenről nem igazán beszélhetünk, például a 2001-es, enyhe recesszió idején legfeljebb az internetbe fektető részvényesek jártak rosszul, de a világ pénzügyi folyamataiban nem történt jelentős változás.
Számomra különösen izgalmas az 1973-74. évi válsággal mutatott sok párhuzamosság. Mindkét válság jelentős, nemzetközi pénzügyi válsággal, illetve energiaellátásbeli válsággal járt együtt, vagyis a gazdaság reál (eszköz) és pénzügyi (finanszírozási) odala is sérült. Ez ilyen válságok alapvetően szokták megváltoztatni a gazdaságot. A hetvenes évek válsága széttörte a bretton woodsi valutarendszert, a világ pénzeiben alapvető átrendeződést hozott. A gazdaság szerkezetében az energia-felhasználási intenzitás egyes iparágakat eltüntetett és újakat engedett megszületni. Az 1973-74-es válság például különösen mélyen érintette a teljesen energiafüggő Japánt, amely mély átalakulás után 15 éven át fantasztikusan szárnyalt. Úgy gondolom, hogy 2010-2011. ilyen szempontból is forradalmi újdonságokat rejt, és a rugalmasan alkalmazkodó gazdasági térségek jóléti és hatalmi felértékelődésével fog járni.