A Blikk 2005 márciusában közölt írásokat az ismert lemezlovas múltjáról. A cikk állításait igazoló dokumentumokat [a lemezlovas] egyik megfigyeltje, Danyi Attila kérte ki az Állambiztonsági Szolgálat Történeti Levéltárából. Amikor a Blikk a történtekről megkérdezte [a lemezlovast], ő azt mondta: "ebben az ügyben mindenki azt mond, amit akar", nem foglakozik vele. Ám amikor megjelentek a róla szóló írások, feljelentette a cikk szerzőjét meg Danyit, és 400-400 ezer forint nem vagyoni kártérítésért pert is indított ellenük.
Bűncselekmény hiányában az ügyészség azonban megszüntette a büntetőeljárást, és [a lemezlovas] a személyiségi jogi pert első és másodfokon is elveszítette. [A lemezlovas] tagadja, hogy jelentéseket tett volna az állambiztonságnak. Csak annyit ismert el, hogy a nagyobb rendezvényeken olykor találkozott a belső elhárítás embereivel, beszélgetett is velük.
Az ügynek a diktatúra működéséhez kevés újdonsággal szolgál, hiszen Szőnyei Tamás kiváló kötetéhez sok év kell, amíg valaki hozzá tud tenni. Van azonban két érdekes tanusága. A Kádár-rendszerben a pozitív ügynöki, vagy hálózati, vagy a rendszer átal megbízhatónak tartott személytől szóló egyéb jelentés nem kárt, hanem hasznot hozott annak, akiről írták. A másik a Legfelsőbb Bíróság közszereplő-felfogásának változása: eszerint "a lemezlovas közszereplőnek minősül. A 80-as években koncertszervezőként meghatározó személyisége volt a magyar könnyűzenei életnek, a fiatalságra, a zenei életre gyakorolt politikai befolyása a KISZ-rendezvényeken való közreműködése által is közismert volt. Akkori közéleti szerepvállalásai révén jelenleg is ismert személyiség." Vagyis az LB szerint aki egyszer a nagyközönség elé lép, annak élete végéig többet kell elviselnie a magánszférájában, mint aki nem. Bár ismerni kellene az ítélet teljes szövegét, számomra az internet korában ez az ítélet igen baljóslatú. Egy olyan világban, ahol 15 percre bárki lehet híres, vajon mindenki élete végéig közszereplő marad? Vagy azután is?
Úgy gondolom, ha van egyáltalán megoldása az ügynökkérdésnek, akkor azt a törvényhozásban kell keresni. Az egyes ügyekben születő bírósági ítéletek még a legnagyobb konzisztencia mellett sem fogják átfogóan és egyenlő mércével megoldani ezt a helyzetet.
PS: Itt egy ellenvélemény, illetve Martonyi János egy másik ügynökös perben nyert.
View Dániel Antal's profile
Bejegyzések
4 megjegyzés:
Dani,
szerintem, ha valaki orszagos ismertsegu, akkor kozszereplo - lett legyen DJ, vagy eppen politikus, vagy eppen filmrendezo. Ha egy bulvarujsag nap lanya rovataban szerepel, meg nem biztos. Igen, ez merlegelendo, merlegelheto.
A masik ugy: Ha nyilvanossagra hozzak a jelenteseket, azokat az aktaklat, amik a jelentoktol szarmazik, eleg sok minden fenyre kerul. Ha Martonyi Janos (vagy eppen Arato laszlo) a 60-as evekben azt irta, hogy egy parizsi kavehazban kavet ivott, az nem relevans. Ha azt irta le, hogy XY a szocialista nep ellen lazitott egy magan beszelgetesen, akkor azt kivanom, hogy tobbet ne legyen kozszereplo. Ha meg az szerepel a jelentesben, hogy YZ katonai titkokat adott ki penzert az imperialistaknak, akkor meg nem tudom mi van...
Gee, ne vicceljünk már, ha egy kislányt kimentenek a vizimentők és ott van egy kamera, bekerül a bulvárhíradókba, híres lesz, és innentől élete végéig annyit kell elviselnie mint egy aktív színésznőnek vagy a parlamenti választásokon kampányoló képviselőnőnek?
Ügynök-ügyben a sokkal nagyobb nyilvánosság híve vagyok. De a bírói jogalkotás itt kifejezetten kontraproduktív, ráadásul a közszereplő fogalmának tágításával a magánélethez való jog szűkül arányosan.
Bármit is gondolsz a megmaradt (részben meghamisított) ügynök-akták nyilvánosságáról, az nem megoldás, hogy a közszereplő fogalmát a végtelenségbe tágítjuk. És szerintem olyan sincs egy jogállamban, hogy valaki nem vonulhat vissza a közéletből.
Dani,
szerintem felreertesz. En is azt gondolom, hogy egy vizbol kimentett kislany, vagy akar meg egy fotomodell sem kozszereplo.
Sot, meg egy tanar sem feltetlenul. Viszont mi van akkor, hogyha van XY tanar, aki jelenteseivel megakadalyozta, hogy adott gyerekek egyetemen tanuljanak tovabb, vagy eppen adott kollegak karrierjet torte kette - o meg a szocializmus kituntetettjekent el visszavonult nyugdijaskent a neki kiutalt villaban?
Szerintem igenis a nyilvanossag az egyeduli megoldas. Persze, csak, ha az erintett (a megfigyelt - es nem a megfigyelo!) beleegyezik. En igenis szeretnem megtudni, hogy az en csaladom 1945 es 1990 kozt aldozat volt e, vagy eppen tettes?
Megértem, hogy sokan a nyilvánosságot tekintik a megoldásnak - szerintem ez az egyik lehetséges út, a másik az összes irat megsemmisítése, mert a szemezgetés, zsarolgatás, kiszivárogtatás egy káros jelenség. Én csak azt mondom, hogy ennek a lehető legrosszabb módja közszereplővé nyilvánítani embereket. Erről önálló törvényt kell hozni, amivel a rendszerváltás óta öt Országgyűlés nem volt képes megbírkózni. De a közszereplő fogalmának kitágítása sokkal több káros mellékhatással jár mint amennyit jóval járhat ügynök-ügyben.
Megjegyzés küldése