A gazdaság energia vasút versenyképesség témájú posztok először az antaldaniel.blog.hu hivatalosabb blogon jelennek meg, minden egyéb csak itt. Van facebook és twitter oldal is.

2008. június 13.

Az írek megfúrták az Lisszaboni Szerződést

Magyarország volt az első állam, ami az alkotmány helyett kialkudott új szerződést ratifikálta, és Írország az első, ahol a nép egy referendumon ezt megfúrta. 862 415 ír állampolgár elvetette azt a 27 állam által létrehozott szerződést, amely 490 000 000 polgár közös ügyeit rendezte volna. Noha Barroso bizottsági elnök szerint a ratifikáció a többi államban folytatódik, Václav Klaus cseh elnök máris ez ellen foglalt állást. Roppant kérdéses, hogy idén lesz-e végre elnöke az Uniónak, és az egyes tagállamok vétófenyegetésével ez a laza föderáció továbbvihető-e?

4 megjegyzés:

Daróczy Antal írta...

Hajrá írek! Végre egy nép, melyet nem lehet a manipulált médiával megvezetni. De ne örüljünk korán, mert ahogy hallom, a háttérben máris megkezdődtek az ellenakciók, hogyan lehetne trükkösen megkerülve az egyértelmű népakaratot, mégis valahogy figyelmen kívül hagyni a referendum eredményét. Arról, hogy szolgai módon, (mikor még a tényleges szövegezés nem is volt ismert!) a magyar parlament elsőnek ratifikálta a szöveget, csak annyit, volt negyven évünk megtanulni a szervilis, "benyali" jópontszerzést. Azelőtt a nagy testvérnek nyaltunk, - figyelmen kívül hagyva saját nemzeti érdekeinket,- most ugyanez zajlik az UNIÓ-val szemben. Mikor nézzük már egy kissé a saját köldökünket is, a multinacionális érdekekkel szemben?

Antal Dániel írta...

Érdekes, hogy a Lisszaboni Szerződés szövegével kapcsolatos konspirációs elmélet pont Magyarországot köti össze az ír referendummal. Ha volt az elmúlt ötven évben igazi nemzeti érdek, az az EU és a NATO csatlakozásunk volt, és mindkettőt szinte példátlan többséggel szavazta meg a magyar nép. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy lehet, hogy az írek örülnek annak, hogy megfúrták a szerződést, de ez biztosan ellentétes a magyar nemzeti érdekkel.

Daróczy Antal írta...

Háát, nem tudom, ugye, kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet belelépni, s ezt csupán annak okán jegyzem meg, hogy az a példátlan többség mára kissé csalóka statisztikai adattá vált, lévén, hogy az a csodavárók többsége volt, - de mint tudjuk csodák ha vannak is, viszonylag ritkán fordulnak elő. Az a szavazás akkor volt, a ma szemüvegén át látva a dolgokat mindenesetre igen csak kíváncsi lennék, vajon milyen eredményt hozna, ha ugyanezen két kérdéssel ma szembesítenék az "istenadta" népet. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ugyanilyen "elsöprő" eredmény születne. Tévedés ne essék, nem ellenzem sem NATO-, sem pedig EU tagságunkat, de nem is tartozom a kritikátlan lelkendezők közé. A NATO-ról: a XX. századi politikai semlegesség olyan történelmi helyzetben alakult ki, amikor két nagyhatalmi tömb állt egymással szemben. Ezek „megengedték”, hogy bizonyos országok a tömbökön kívül maradjanak, s ezzel együtt szavatolták politikai semlegességüket. Ma már nincsenek egymással szemben álló nagy katonai-politikai tömbök, így a semlegesség eddigi tartalma kiürült, értelmezhetetlenné vált. Éppen ezért az európai semleges országok felülbírálják semlegességüket, és feltehetően előbb vagy utóbb csatlakoznak valamelyik politikai, védelmi integrációhoz. A helyzet valamiképp hasonló az EU-val is az élesedő világgazdasági versenyben, de meg kellene tanulnunk saját érdekeink sokkal konzekvensebb, határozottabb képviseletét. (Lásd lengyelek, stb.) Szóval részemről legalábbis nincs konspirációs elmélet, csupán azon elvárás, hogy saját érdekeinket kőkeményen kell képviselnünk, egyrészt mert minden tagállam ezt teszi, másrészt, mert nem elvárható, hogy mások tegyék ezt meg helyettünk. S hogy mindez hogyan áll az ír nem-mel összefüggésben? Azért ne legyünk naivak, az ördög mindig is a részletekben bújt meg. Bár egyértelmű, hogy egy alakuló globális világban az egységes Európa sokkal határozottabban képes érdekei, gazdasága védelmében fellépni, lehetőségei is nagyobbak, ugyanakkor észre kell venni, a Szerződés bizony az eddigieknél jóval nagyobb teret biztosít és szabad kezet ad annak a multinacionális tőkebirodalomnak, mely már így is, nemzetektől, országoktól függetlenedve, életrekelt legyőzhetetlen szörnyként lebeg a maga technokrata, elembertelenedett szemléletével a világ felett, s ha nem építenek be a fejletlenebb gazdaságokat védelmező fékeket, korlátozásokat a szövegbe, végleg megvalósulhat a marxi vizió a halacskákról. (Részben már meg is valósult, illetve folyamatban van.) Ugyanis az az ultraliberális, kizárólagosan a szabad versenyre, a kinyerhető minél nagyobb nyereségre épülő modell, - melynek véleményem szerint e szerződés még az eddigieknél is nagyobb lehetőségeket biztosít, - csupán azt szolgálja, hogy a hatalmasok még hatalmasabbak legyenek, miközben a szegényebbek behozhatatlan hátrányba kerülnek. Mert azért azt se feledjük, az EU bővítésének ugyan van néhány jól felfogható, valós előnye, - ám nem megvetendő mondjuk az a szempont sem, hogy általa a multik hatalmas, vámmentes piacokhoz jutnak, felvásárolhatják az adott területen működő hasonló, ám gyengébb vetélytársaikat. (Lásd: magyar növényolajipar, cukoripar, de lehetne folytatni a sort.)

Antal Dániel írta...

A Lisszaboni Szeződés valójában csökkentette a verseny szabadságát a Nizzai Szerződéshez képest.