A munka és a törvény ünnepe

Ahogy a Blogámiából megtudtam, ma az Egyesült Államokban a Törvény Napja van a munka ünnepe mellett, ami a Föld Napjához hasonlóan egy nem munkaszüneti emléknap. Ennek örömére a Blogámia néhány nagyon furcsa állami jogszabályt idéz az Államokból, amelyek némileg bővebben itt is megtalálhatók angolul. Ettől független május 1. mint a munka ünnepe az Egyesült Államokhoz kötődik, meg is tartják a munkásmozgalomban, bár több országban munkával ünneplik.

Mi volt 70 éve a híradóban?

Dávid barátom is blogolni kezdett. Mivel digitális archívumokkal foglalkozik, a blogján elérhetők digitális archívumok. Ebben a posztban 70 évvel ezelőtti filmhíradókat lehet nézegetni, és tovább lehet klikkelni az archívumok felé.

A gazdasági szabadság világtérképe

Korábban volt szó arról, hogy a magyar nemzetgazdaság a 44. legszabadabb a világon. Íme egy világtérkép, amely sötéttel jelöli a szabad, világossal a nem szabad gazdaságokat. (Ld. Wikipedia)Érdemes összevetni egy másik világtérképpel, ami a világ jövedelem-megoszlását mutatja be.

Mindez gyorsan összenézhető a világpiaci versenyképesség térképével is. Aki mer, az nyer.

Iszlám, globalizáció, demokrácia

A World Opinion Survey új kutatása négy muzulmán országban (Marokkó, Egyiptom, Pakisztán és Indonézia) vizsgálta a lakosság hozzáállását a világpolitika nagy kérdéseihez. A megkérdezettek többsége elutasítja az Egyesült Államok és az al-Kaida eszközeit: az iraki háborút és a civilek elleni merényleteket. A többség az amerikai politika mögött a kereszténység terjesztésének szándékát látja, ugyanakkor nem hisz a a civilizációk összecsapásában (43-66%). Ez eddig talán nem meglepő és azt mutatja, hogy a iszlám híveinek többsége sem szereti az erőszakot. Ami számomra megvilágító erejű, hogy mind az Egyesült Államokkal, mind az al-Kaidával azonosított értékekben is hisznek a megkérdezettek. A megkérdezettek elsöprő többsége - talán sok európai országnál is nagyobb arányban - pozitívan nyilatkozik mind a globalizációról (65-92%), mind a demokráciáról (61-82%), mind az iszlám törvényeiről (53-76%). Az a benyomásom, hogy az európai országokban kevésbé hangosak a szélsőségek és az iszlám országokban békésebb a többség. Alapvetően mindkét civilizációban békés a többség, de Európában a többség is az úr.

Frissítés: Magyarországon is felütötte a fejét a muzulmán-ellenesség.

Nemzetek versenyképessége

A versenyképesség egy olyan közgazdasági fogalom, ami összehasonlíthatóvá teszi a vállalkozásoknak, vállalkozások csoportjainak, vagy nemzetgazdaságoknak azt a képességét, hogy egy adott piacon termékeket vagy szolgáltatásokat értékesítsenek. A nemzetek versenyképessége azt jelenti, hogy mennyire képesek a világpiacon gyarapodni.

A nemzetek versenyképességét sokféleképpen próbálják mérni, számszerűsíteni. Az egyik legelismertebb, objektív mutatókon alapuló értékelést a Világgazdasági Fórum készíti el évente. Ez a Wikipédiáról származó világtérkép az egyes országok kvartilis értékeit mutatja meg (sötétzöld: legversenyképesebbek, világoszöld: versenyképesek, narancs: kevéssé versenyképesek, piros: versenyképtelenek). A szürke országokat nem értékelték. Magyarország ebben az értékelésben a 41. legversenyképesebb ország. Versenyképességi bejegyzések.

Loser

A nyugdíjrendszer potyautasai

Ha valakit nem ijesztettek meg eléggé a demográfiai helyzettel kapcsolatos bejegyzéseim, itt egy újabb érdekes adalék: azok, akik elcsalják a nyugdíj-járulék egy részét, vagy egészét, nem azért teszik, mert biztosabb helyre teszik a megtakarításaikat, hanem nem is takarítanak meg. Egy szó mint száz: a rendszer potyautasai dupla tehertételt okoznak a társadalomnak. Egyrészt nem vesznek részt a közteherviselésben, másrészt a jövőben segélyre fognak szorulni. Csete Zsófia cikkét a Széchenyi szakkollégium lapjában találtam, érdemes elolvasni: Megtérül-e a potyázás?

Elkészült a Számvevőszék 2006. évi jelentése

Az éves jelentés - a szervezet működésének, gazdálkodásának, fejlesztésének bemutatása mellett - lehetőséget ad az ellenőrzési tapasztalatok értékelésére, a javaslatok alapján kibontakozó intézkedések és azok befolyásoló tényezőinek áttekintésére. Az ÁSZ 2006-ban összesen 621 jelentést tett közzé, ezekben 1134 javaslatot tett. Az 1,9 megás pdf fájl letölthető a magyarorszag.hu cikkéről kapcsolódó anyagként. (Közben ma az Országgyűlés költségvetési bizottsága általános vitára alkalmasnak találta a beszámolót).

Két érdekes cikk a gázról és a gázszámláról

Vajda György Gázos jövőnk című cikke a gázhálózatokról szól, Ámon Ada és Kazai Zsolt A valódi kérdés című írása pedig a hazai energiapolitika hiányáról szól. Mindkétt cikk külön is megemlékezik arról, hogy a rossz árszabályozás milyen káros a lakosságnak, a vállalkozásoknak, és az energetikai cégeknek - valami hasonlót látunk a vasútnál is. Ahogy az Energia Klub szerzőpárosa írja "Magyarországon legutóbb 1993-ban fogalmaztak energiapolitikai dokumentumot. Lássuk be, elég régen volt! Azóta csatlakoztunk az unióhoz, életbe lépett a kiotói jegyzőkönyv, és egy cseppet felment az olaj ára is. Ideje volna egy újabbat kimunkálni". Érdemes követni a vitát, tényleg a jövőnkről szól!

Termékenység a fejlett országokban

A Demography Matters Blog elemzi az OECD legújabb termékenységi rátáit, pontosabban a 15-49 év közötti nők gyermekeinek a számát. Egy ország demográfiai helyzetének egyik legfontosabb, egy népesség reprodukciós képességének talán legfontosabb mutatója a termékenységi ráta. Noha tudjuk, hogy a fejlett országok népessége elöregedik, és a demográfiai adatok rosszak, az ábrák sokkal megrázóbbak mint gondoltam volna. 1970 és 2006 között az OECD országok termékenységi rátája a 2,7 körüli értékről jóval a népesség reprodukciójához szükséges szint alá, 1,6-ra csökkent. A meredek csökkenés alól nincsen kivétel, az egyes országcsoportok között jelentős különbségek vannak.

Az angolszász országok szintje a 2 körüli értékhez konvergált, noha a különbségek jelentősek voltak, az időszak elején Írországban egy 15-49 közötti nőre 4 gyerek jutott! Érthető, hogy ezekben az országokban a növekedés üteme, és a társadalombiztosítás sem okoz nagy fejfájást. Az északi országok (bal ábra) szintje eltérően mozgott, de a reprodukciós szintet megközelítő értéken stabilizálódni látszik, Izlandon pedig azt meg is haladja.

Az európai kontinensen jelentősek a különbségek (jobb oldali ábra). Németország, Ausztria és Svájc az 1,3 körüli szinten áll, amit a demográfus szerző már a "termékenységi csapda" tartományba sorol: ezen a szinten már egy emberöltő alatt nem lehet fordítani, vagyis a bevándorlás nélkül a népesség gyors fogyásnak indul. (Ne feledjük, hogy néhány év ingadozása elvileg "behozható", például, ha a nők később, de ugyanannyi gyermek szülnek, mint a korábbi időkben). Egyes országokban enyhe növekedés mutatkozik, a növekedés pedig részben a sokgyermekes bevándorlóknak köszönhető (például Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban).

Az igazán drámai képet a mi régiónk mutatja. Ugyan egyes mediterrán országok (Portugália, Olaszország, Spanyolország, Görögország) termékenységi szintjének zuhanása is nagyon meredek, de a görbe legalább konvex, vagyis úgy tűnik, mintha nem a nulla felé zuhanna. A kelet-európai országokban a görbe zuhan és konkáv, vagyis nem látszik a mélypontja sem (bal alsó ábra, a rózsaszín vonal Magyarország). Ami talán gazdaságtörténeti szempontból is egyedülálló jelenség, hogy ezek az országok gyors gazdasági növekedés mellett produkálnak elképesztő negatív változást. A népességnövekedés egyik feltétele a hosszú távú gazdasági növekedésnek, addig a népességfogyás hosszú távon szinte biztosan gazdasági hanyatláshoz vezet. Ami különös, hogy a gazdasági növekedés elvileg megteremthetné a népességnövekedés anyagi feltételeit, addig ezekben az országok egyre kevesebb aktív korú emberrel egyre nagyobb jövedelmet állítanak elő. A régiónk különböző pályán, de gyakorlatilag pontosan eljutott az osztrák-német-svájci szintre: vagyis kezdi magát befészkelni a termékenységi csapdába. Magyarország az időszak nagy részében a legalacsonyabb termékenységi rátával rendelkezett, az utóbbi időben a csehek múltak bennünket alul. Talán a nagyarányú erdélyi és vajdasági bevándorlásnak köszönhetjük, hogy a népességfogyás negatív hatásait még alig érzékeljük.

Az igazán nagy probléma akkor jön, ha ez a fantasztikus gazdasági teljesítményt nyújtó, de utód nélküli korosztály megöregszik. Ahogy a Demography Mattters írja: ezekben az országokban a közpolitika formálóinak igazán aggódniuk kéne.

Még meg sem száradt a minta

"A sikeres magyar gazdasági rendszerváltás lendülete uniós csatlakozásunkat követően megtört. A tervgazdaságból a piacgazdaságba történő átmenet első tizenöt évében nemzetgazdaságunk teljesítménye meghaladta a tervgazdaság utolsó időszakáét, a magyar emberek jövedelme történelmi léptékkel is meredeken növekedett. Úgy hihettük, hogy az egyik legfejlettebb közép-európai nemzet vagyunk". Az új cikkem olvasóbarát verzióját a még kapható 2007. április 12-i Magyar Narancsban, a vitabarát, számtalan hivatkozást és wikit tartalmazó verziót pedig az Ingyenebéden lehet megtalálni.

Régi cikkek: gazdaságpolitikai (le kell scrollozni a táblázathoz) és egyéb közügyek.

Gondolatok nemzetek nem munkával keresettt pénzéről

Váradi Balázs az EU-támogatások kapcsán arról írt az A kincsek átka című cikket, hogy az egyes országok ölébe hulló, meg nem szolgált pénz általában nem tesz jót a gazdaságuknak. Ha valaki a konkvisztádorok aranyának és Spanyolország aláhullásának történeténél közelebbi példát keres, akkor figyelmébe ajánlom Thomas L. Friedman The First Law of Petropolitics (Az olajpolitika első törvénye) című esszéjét, amelyben arról van szó, hogy a magas olajárak hogyan károsítják a diktatúrák intézményrendszerét és civil társadalmát. Friedman érdekes grafikonokon ábrázolja Irán, Oroszország, Nigéria, Venezuela politikatörténetét az olajárakkal összefüggésben. A véleményem az, hogy az a pénz kerül a legjobb helyre, amiért egy országban megdolgoztak, mert az valós elhatározásokat, törekvéseket és a motivációt tükröz.