A gazdaság energia vasút versenyképesség témájú posztok először az antaldaniel.blog.hu hivatalosabb blogon jelennek meg, minden egyéb csak itt. Van facebook és twitter oldal is.

2009. február 1.

Már megint itt a féltudású elit

A magyar neten meglehetősen nagy érdeklődést váltott ki a szerényen Publius Hungaricus álnéven író szerő(k) két cikke a "féltudású" magyar elitről. Annak idején nekiveselkedjem, hogy darabjaira szedjem az írásokat, de igazából mind az olvasók, mind a saját részemről egyre csökkenő érdeklődés miatt, meg talán azért is, mert a második cikk az elsőhöz képest elég lapos lett, a dolgavégezetlenül otthagytam a témát. (Az erről szól két cikkem azóta is a legolvasottabbak között van - az első a beszédes álnévről, a második az elit igen problémásan használt fogalmáról szól).

Publius Hungaricus lehetőséget szimatolt a gazdasági világválságban, és megjelent harmadik pamfletje:
Ez a gazdasági válság fel fogja forgatni az elmúlt harminc évben szinte változatlan magyar politikai elitet. Korábbi stabilitásuk fő pillérei, hazánk Nyugathoz való felzárkózásának széles körben osztott hiedelme és a politikai elit büntetőjogi érinthetetlenségének tabuja megrendülnek, és ezzel valódi esély nyílik a fordulatra. Nem lehet mindannyiukat elkergetni, de néhányukat talán igen. Ami azonban ennél jóval fontosabb: meg lehet változtatni azokat a szabályokat, amelyek mentén a magyar politikai elit működik. Kell egy, a változást komolyan akaró kormány és a fordulat jólhangzó célját tartalommal megtöltő hátország. Ilyen esély egyszer van egy negyedszázadban: most vagy soha.
Az írás kiemelt bevezetője tulajdonképpen a teljes tartalmat össze is foglalja. Könnyű volna leírni Publius Hungaricus cikkét avval, hogy már az előző is vacak volt. Nem jelentéktelen írásról van szó, az egyik legolvasottabb online portál címlapján jelent meg, sokan olvasták és gondolkodtak róla.

A féltudású elit vitája ezennel folytatódik. Szóval, eddig ott tartottunk, hogy az anonim szerző(k) alkotmányozó ambíciókkal, ügyes retorikával és egy használhatatlan elit-fogalommal estek neki a köztársaság átalakításának. Szóval, lássuk, van-e értelme annak, amit Publius Hungaricus ír, értelmes-e a diagnózis, helyesek-e javaslatok, hogy működik a retorika.

5 megjegyzés:

sityu írta...

Amikor elolvastam, először magával ragadott a szöveg (el kell ismerni: elég hatásos); akkor hirtelenjében az egyértelmű politikai irányzatossága zavart, le is írtam gyorsan a véleményemet:
"Érdekes cikk ez.
Csak egy dolgot hiányolok: hogy amíg az mszp-t és gurcsányt nem féltek néven nevezni; addig a fidesz szó asszem egyszer sem hangzik el.
És ez nekem nem azért hiányzik, hogy ide-is oda-is kell(ene) ütni.
Nem, nem ezért.
Hanem azért mert a szöveg fő állításai rendben vannak; de sajnos a fidesz megnyilvánulásaiban éppen pont ezek a féltudású elitre jellemző böszmeségek tapasztalhatók. Sőt a káderállományuk sem mentes az említett féltudásúaktól.
Ezzel szemben a furcsány legalább szavakban (de azokban legalább határozottan) akart szakítani ezzel a rosszízű hagyománnyal.
Orvánbiktortól viszont ilyet még nem hallottunk. De lehet, hogy ő is ezt akarja, csak most még titkolja.
De ha titkolja, akkor nagyon rosszul teszi. Hajlok arra ugyanis, hogy ezen írásban lefestett szűk esztendők tényleg ilyen csúnyák lesznek. S ha ilyen csúnyák lesznek, akkor a kárvallottak százezrei számára valóban katasztrofális lesz a jövő: nem elég, hogy kapitális lesz a szívás, de még az is kiderül, hogy Orvánbiktor is hazudott.
S ezt a végtelenül kiábrándult tömeget biktorunk sem biztos, hogy meg tudja majd fékezni. És akkor lesz majd haddelhadd!
De úgy tűnik, hogy a haddelhadd elkerülhetetlen. Akkor meg essünk túl rajta mielőbb!

Szóval a helyzet (szerintem) sokkal elkeserítőbb: az nehezen vitatható, hogy szükség lenne az elitváltásra, de a cikkben sugallt (ki nem mondott nevű) politikai oldal erre nagyon nem alkalmas.
Azt nem igazán értem, hogy a mi korosztályunk (én a rendszerváltással lettem fölnőttkorú) miért nem érzi szükségét, hogy határozottan és 'saját jogon' megjelenjen a politika porondján? S nem csak ilyen-olyan, lejárt szavatosságú pártok oldalvizein tapasztalható próbálkozásként. A LMP harmadikutas butáskodását nem is sorolám ide. Persze tudom, hogy ez borzasztó nehéz (iszonyatos munka, pénz lenne egy számottevő párt gründolása).
Nem a spanyolviaszt kéne föltalálni, hanem egy valódi, generációs, piacorientált, ha tetszik: konzervatív pártot kéne csinálni. (lásd még: Magyar Narancs - Valódi és hamis konzervativizmus)
Merthát: igény volna rá (de még mekkora), az életkorból adódhatna egypár előny (már mi sem vagyunk gyerekek, de a fityesznek pl. többször bejött, hogy fiatalként tekintettek rájuk)...

Faluvégi Balázs írta...

A politikai részhez nem szeretnék hozzászólni. Közgazdasági oldalról viszont elképesztő hiányosságok, és csúsztatások vannak a cikkben. Példák:

"Talán van, aki emlékszik még a Bokros-csomag utáni két szűk esztendőre: akkor évi egy százalékkal nőtt a GDP-nk. Az idén valószínűleg kb. négy százalékkal fog esni."

A szerző jótékonyan elfelejti megemlíteni, hogy a rendszerváltás óta már éltünk meg ennél sokkal rosszabb időszakot 1991-93-ban. Akkor 3 év alatt a GDP 15%-át meghaladó visszaesés volt. Persze az ok egészen más volt, de akkor is álságos a Bokros csomag időszakára hivatkozni, mint negatív példa, amikor csak 3 évvel korábbra kellene visszamenni.

"Valahogy ritkán hallunk arról itthon, hogy az egész világon elsőként, még Pakisztánt és Ukrajnát is megelőzve kellett a nemzetközi szervezethez rohannunk. Mégpedig nem azért, mert nekünk volt a legnagyobb pechünk, hanem mert óriási államadósságunknak köszönhetően egy hónapot sem bírtunk volna ki újabb hitelek nélkül."

Ez igaz, de egy sor másik országra is, akiknek nagyobb vagy kisebb államadóssága van. Magyarország volt az egyike azoknak az országoknak, ahol a befektetők által az állampapírokba nyomott pénz a leginkább megcsappant, nyilván nem véletlenül.

"E stabilitás közvetlen ára az ország rendkívüli mértékű eladósodása volt. Egy leszakadó országban ugyanis csak más pénzén lehet a biztonság illúzióját fenntartani. A magyar állam az elmúlt harminc évben körülbelül nettó nyolcezermilliárd (azaz nyolcmilliószor egymillió) forint adósságot halmozott fel."

Kifejezetten hangulatkeltő nagy számokkal dobálózni, ahelyett, hogy valamileyn összehasonlítási alapot keressen hozzá. GDP arányosan az államadósság alacsonyabb, mint 1991 -96 közötti időszakban bármikor és kb. 4%-kal magasabb, mint a rendszerváltozáskor. Ez nem akkora tétel, hogy rá lehessen fogni: ebből finanszírozták a relatív jólétet, vagy a közeledés (állítólagos) illúzióját

"Bár az ország az elmúlt harminc évben valójában távolodott a nyugati életszínvonaltól (lásd a Világbank vonatkozó vásárlóerő-paritásos GDP adatait), a magyar politikai elit sikeresen fenntartotta a felzárkózás hiedelmét."

Megint önkényes adatkiválasztás. Az elmúlt 30 évben valóban nem közeledtünk, de az elmúlt 15 évben egyértelműen igen (2007 kivételével minden egyes évben gyorsabban nőttünk mint az EU15 átlag, ez az adat az elmúlt 7 évben viszont Szlovákiához és Szlovéniához képest, az utóbbi 3 évben pedig bármelyik környező orszgához (Ausztria kivételével) nem elég jó).

"1981-ben, amikor Ronald Reagan amerikai elnök lett, az Egyesült Államok éppen fél évszázad legnagyobb gazdasági válságát élte, és az elit az ország elkerülhetetlen hanyatlásáról elmélkedett. Amerikát akkor már mintegy negyven éve irányította az ún. liberális establishment, amely jól érzékelhetően kifogyott a használható ötletekből. A Reagan nevével fémjelzett fordulat a következő nyolc évben fenekestül felforgatta az amerikai politikai elitet anélkül, hogy új pártot alapítottak volna, vagy kasztrálták volna az államigazgatást. Pusztán annyi történt, hogy Reagan elnök látványosan szakított a régi módszerekkel, és felkarolta az addig politikai szempontból partvonalon lévő nem liberális társadalomtudósok téziseit. Az elnök sikerének farvizén aztán fokozatosan átalakult a politikai elit hiedelemrendszere, ami lassan, de biztosan a szélesebb értelemben vett elitet és vele az egész országot is magával sodorta."

A szerző azt az egyetlen, de alapvető tényt felejti el megemlíteni, hogy Reagan sikerének az ára az államadósság megháromoszorozása volt! Éppen fent írt a magyar elit hibájáról, ami az államadósság megnövelése volt, ezek után Reagan-re hivatkozni nevetséges.

Nem tudom, hogy le kell-e cserélni a politikai elitet. Azt viszont tudom, hogy az ország gazdaságában lévő strukturális jellegű problémákat nem lehet megoldani úgy, hogy az elmúlt X évről, vagy a jelenlegi helyzetről szándékosan csúsztatunk és megtévesztünk. Publius Hungaricus nekem eddig nem hiteles.

Faluvégi Balázs írta...

"Reagan sikerének az ára az államadósság megháromoszorozása volt!"

Itt is fontos az összehasonlítási alap, ez kb. 80%-os emelkedés GDP arányosan. 8 év alatt ez nagyon sok.

Antal Dániel írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Antal Dániel írta...

Kaptam egy levelet (az állítólagos) Publius Hungaricustól, aki sérelmezte, hogy (többek között) a vélt üzleti kapcsolatait is felsoroltam az álnév-probléma kapcsán. Tulajdonképpen igaza van, töröltem az erre vonatkozó megjegyzésemet.