Az elátkozott szivárvány - hét évvel később

A 2008-as meleg büszkeségi felvonulást homofób és más szélsőséges csoportok akarják ma megzavarni. A rendőrség határozott védelmet ígér a vonulóknak, civilek széles köre fogadja meg, hogy beáll a menetbe, és együttérez a felvonulókkal.

Hét évvel ezelőtt ilyenkor a III. kerület egykori polgármestere és a Sziget Kft. okoztak orszáog botrányt azzal, hogy aláírtak egy megállapodást a melegek kitiltásáról Magyarország legnagyobb zenei és szórakoztató fesztiváljáról. Az ügy a nyilvánosság számára kirobbantott egy lappangó és szégyenletes problémát: azt, hogy Magyarországon a melegek, leszbikusok, buzik, biszexuálisok, transzvesztiták és más nem heteroszexuális orientációjú emberek nem élhetnek teljes és nyugodt életet.

Az elfojtás mértéke megdöbbentő volt. A máskor a nyilvánosságot megragadni igyekvő pártok szégyenteljesen hallgattak. Gusztos Péter volt az a tiszteletreméltó kivétel, aki politikusként a civil tiltakozás mellé állt. A média a botrányról beszámolt, de a melegeket és szempontjaikat száműzni próbálta. Emlékszem, hogy Bombera Krisztina hogyan rejtegette a vasárnap esti főműsoridőbe rejtegetett anyagát az utolsó pillanatig azért, hogy a szerkesztők le nem tilthassák. A civil tiltakozó akcióban végig részt vevőként jómagam egy hétig küzdöttem azért, hogy naplómat közölje a Népszabadság. A hétnapos botrányról szóló beszámolómról hat napig folyt a szerkesztőkkel, ügyvédekkel, politikusokkal az alkudozást: nem akarták, hogy máshova vigyem, kontrollt akartak a tartalom felett. Órákig folyó vita folyt az elfogadható címen. Végül a Népszabadság Online akkori szerkesztői kirakták az ötödik napi anyagot a netre, és a következő hétfőn megjelent Az elátkozott szivárvány című cikkem.

A dolog ma meglepően hat, és mutatja, hogy milyen fontos dolog történt 2001-ben. Azzal, hogy leomlott egy tabu a közbeszédben, a nem heteroszexuális orientációjú emberekről való beszéd sokkal könnyebb lett, és ahogy az emberek kinyitották a szemüket, és látták, hogy nem árt nekik, életüknek az, hogy mások másként élnek, a homofóbia minden közvélemény-kutatás szerint jelentősen csökkent az országban.

Szetey Gábor, a homoszexualitását először válló egykori magyar kormánytag a tegnapi Népszabadságban nagyon bölcsen nyilatkozik erről a folyamatról:

A gondolatok fontosak, de a tettek fontosabbak. És ennek a kiállásnak lett egy megfogható végeredménye, egy, az európai normáknak megfelelő élettársi törvény. A törvény életbe lép, aztán eltelik 2-3 év, és azok, akik ellene voltak, azt látják, hogy ettől nekik nem lett rosszabb, de mások boldogabbak lettek. Így változhat a társadalom, így változott Spanyolországban is, ahol most élek. [...] Ez egy folyamat. Mi a társadalmi fejlődés egy más pontján állunk jelenleg, de ez nem tragikus. Nem szabad az embereket akaratuk ellenére meggyőzni. A regisztrált élettársi kapcsolat óriási lépés volt, tudjunk ennek örülni. Amikor Spanyolországban elfogadták a melegházasságról szóló törvényt, csak az emberek 36 százaléka támogatta. Most 56 százalék.

A homoszexualitásról 2001. előtt alig lehetett beszélni Magyarországon. Mára nagyon kevesen vannak, akik azt hiszik, hogy ez egy bűn vagy egy betegség. Remélem, hogy a mai napon a rendőrök teljes mellszélességgel védik meg azokat, akik nem akarnak tovább bújkálva élni közöttünk. És ha Szeteynek igaza van, akkor néhány év múlva Magyarországon sokkal több boldog ember lesz, mint amennyi most van.

Frissítés: Erőszak a meleg büszkeség menete ellen. Szerintem ez nem arról szól, hogy Magyarország egy különlegesen homofób ország, hanem arról, amiről a Kegyeletsértés, hullagyalázás, szoborlopás kapcsán írtam.