Európa éve a világpolitikában: Blair köszönti Sarkozyt

Tony Blairt az elmúlt évtizedek egyik legkiemelkedőbb európai államférfijének tartom, aki generációjából először jutott egy nagyhatalom élére. Tíz évnyi kormányzás után ezekben a hetekben fejezi be miniszterelnöki tevékenységét. A hétvégén egy nála egy évvel fiatalabb, őt példaképnek is tekintő, jelentős vezetői múlttal rendelkező politikus, Nicholas Sarkozy nyerte meg a francia elnökválasztást. Tony Blair a YouTube filmmegosztó rendszerén keresztül üdvözölte kollégáját és barátját franciául és persze angolul:



Tony Blair politikusi teljesítménye abban állt, hogy végzetesen osztályszemléletű ellenzéki pártját, saját osztályát hátrahagyva, keresztényszocialista alapon a megválasztható középre vitte át egy alapvetően jobbratolódott politikai közegben. Az Új Munkáspárt néhány baloldali és sok jobboldali eszményt felválló, tíz éven át sikeres kormányzó erő lett. A Blairt megelőző majdnem két évtizedes sikeres konzervatív kormányzás eredményeit megtartotta, sok helyen továbbfejlesztette.

Sarkozy egy újfajta, Blairéhez hasonló centrista, de bártrabb reformpolitikával nyert egy alapvetően balratolódott politikai közegben. Franciaország erejét bizonyítja, hogy saját hagyományaival és előítéleteivel képes volt leszámolni egy fantasztikusan nagy részvétellel lezajlott választáson. Olyan elnököt választottak Sarkozy személyében, aki "csak" attól francia, hogy a franciaként nevelkedett. Olyan programra és politikai szövetségesekre mondtak igent választói, amik és akik egy éve a francia politika szitokszavai közé tartoztak: angolszászok, liberálisok, piac. Azt hiszem, hogy a világ szeme Angela Merkelen, Nicholas Sarkozyn és Hu Jintaon lesz addig, amíg az Egyesült Államok és Oroszország nem választ magának új elnököt. Németország és Franciaország új vezetője nagyon kedvező helyzetből tehetnek az Európai Unió cselekvőképesebbé tételéért és a transzatlanti kapcsolatokban Európa szempontjainak érvényesítéséért. (Csak azt sajnálhatják, hogy Tony Blair nem fog mellettük állni). Világszerte az Európai Uniót tartják a legkonstruktívabb nagyhatalomnak, amely anyagi erejéhez képest az elmúlt években meglehetősen marginalizálódott. A pekingi olimpiáig tartó időszak Európa éve lehet a világpolitikában, és talán egy kicsit a világgazdaságban is.

Mi is ebben a hajóban utazunk, úgyhogy magyarok, vigyázó szemeteket Párizsra vessétek! Az sem baj, ha a nagy szívünkbe magyarként is belefér a francia elnök, csak próbáljuk felvenni vele a lépést az Európai Közösség közügyeiben is.