Rekriminalizáció

Magyarországot is elérte a drogokkal kapcsolatos büntetőpolitikáról szóló nemzetközi vita. Úgy tűnik, jelenleg két álláspont áll mereven szemben egymással: a "lágy drogok" dekriminalizációja, a kemény drogokkal kapcsolatos minden tevékenység büntetése, a fogyasztás "gyógyítása" egyrészt, minden eddig drogként kezelt anyag fogyasztásának, termesztésének és forgalmazásának büntetése, a "lágy drogok" fogyasztásának esetleges enyhébb megítélésével. (Cikkem a Népszabadságban, illetve pdf változat).

Frissítés: Viszontválasz.

Stiglitz

A közgazdász-körökön túl is híressé vált Stiglitz-Rogoff vitáról, ami a Nobel-díjas Stiglitz Globalization and Its Discontents című kötete kapcsán bontakozott ki, valamint ennek meglehetősen egyoldalú Élet és Irodalombeli reprezentációjáról írott kritikus hangvételű cikkem, a Stiglitz 2002. évi 37. számában jelent meg (pdf letöltés).

Az elmúlt évben egy olyan vita zajlott a közgazdaságtanban, amely végül leginkább a Columbia Egyetem Nobel-díjas tanára és a Világbank egykori elnökhelyettese, Joseph Stiglitz könyve köré csoportosítható. Errol a vitáról vajmi keveset tudnak a magyar olvasók, pedig régiónk és hazánk felértékelodo szerepének köszönhetően talán a modern történelemben először kerültünk a legfajsúlyosabb közgazdászok érdeklődési körébe. Eloször vitatkoznak gazdaságunkról Nobel-díjas szinten.

Petőcz György válasza itt olvasható.

Pim Fortuyn választása

A Magyar Narancs XIV. évf. 20. számában jelent meg cikkem Pim Fortuyn választása címen. Pim Fortuyn civil mozgalmak élén a holland politikai establishmentet megelőzve nyert meg 2002-ben egy önkormányzati választást. Jó esélye volt rá, hogy a parlamenti választáson miniszterelnöknek válasszák, 9 nappal a sorsdöntő nap előtt azonban meggyilkolták.

Igazi akcióművész volt. Politikájának lényegét személyiségével, sőt személyiségeivel hitelesítette: ő volt Pim, a populista népvezér, aztán Professor Fortuyn, a felelős társadalmi reformer; míg párthívei a közvetlen, megközelíthető szellemi mestert, Pim professzort tisztelték benne. [...] Pim Fortuyn gazdag és ellentmondásos örökséget hagyott ránk - meg egy jól dokumentált, óriásmintás társadalomtudományi kísérletet. Programját már felfedezték maguknak az amerikai libertariánusok, miközben mártírjaként tiszteli az európai szélsőjobb is.

Fortuyn tematizálta az egész választási kampányt olyan kérdésekkel, amelyeket szinte egy politikus sem volna képes az érdeklődés középpontjába állítani: az alkotmányos liberális demokrácia alapkérdéseivel. (A cikk regisztráció után tölthető le a Narancs honlapjáról. Személyes honlapom archívumában pdf formátumban is elérhető).

További olvasnivalók: Egy másik Pim Fortuyn, Tóta W. Áprád: Szabadság, szerelem (Pim Fortuyn 1948-2002).

Egy másik Pim Fortuyn

A Népszabadságban megjelent Egy másik Pim Fortuyn című írásom.

A magyar sajtó az európai sajtó egy részéhez hasonlóan másodlagos és harmadlagos források alapján szélsőjobboldalinak bélyegzi Pim Fortuynt, noha ő egy olyan új populista politikus volt, aki nem fért bele az egyszerű elemzési sémákba. Eredetileg módszerei és egy alapvetően liberális párt lenyúlására tett kísérlete okán, nem pedig nézetei miatt kezdte őt a holland sajtó Haiderhez hasonlítani.

A magyar újságok a BBC igen torz - utólag hamisítottnak bizonyult - tükrén keresztül, egyszerű vörös farok-narancs farok értelmezésekkel számoltak be Európa akkori legeredetibb politikusának kampányáról. Mintha egy másik emberről írtak volna.

A Fortuyn választási programjáról és politikai módszereiről szól a Fortuyn választása című cikkem.

Elengedett kézzel - az erős forintról

Május óta vége a csúszó leértékelésnek, amely a forint árfolyamát szűk sávba szorította, és a piacgazdaságot gyakorló pályán művelő magyar vállalatok számára kiszámíthatóvá tette az árfolyamkockázatokat. Azok a polgárok, akik megtakarított pénzüket valutában tartották, ráfáztak; hüledeztek az egyre kevesebbet érő forinthoz szokott turisták, és az egyre kedvezőbb árfolyamokhoz szokott exportőrök. Hiszen a forint még soha nem erősödött. Azonnal meg is szólaltak az erős forint kárvallottjai, és milliárdos kompenzációért nyújtották a markukat. Feléledt a kétely: valóban szüksége van-e nemzetünknek az erős forintra? Jól időzítettük-e az árfolyam-politikai váltást, és nem vágtuk-e le az export aranytojást tojó tyúkját?

Antal Dániel: Elengedett kézzel - az erős forintról, Magyar Narancs, 2001. augusztus 9.

Az elátkozott szivárvány

Július 11-én későn ébredtem. Olvasom az újságban, hogy a III. kerületi polgármester kitiltotta a melegprogramokat a Pepsi Sziget fesztiválról. Sok undorító dolog történik Magyarországon, nekem ekkor telik be a pohár, bekapcsolódom a spontán alakuló tiltakozásba. Akkor még nem tudom, hogy a köztársaság intézményeinek és polgárainak morális válsága miatt Tarlós István polgármester egy teljes hétig egy kisebbséggel szemben hiszterizálhatja a közvéleményt. Naplóm azt mutatja be, hogy a köztársaság intézményei és polgárai ennyi ideig tehetetlenek ámokfutásával szemben.

Antal Dániel: Az elátkozott szivárvány - Szubjektív napló a Pepsi Sziget botrányának tanulságáról (Népszabadság, 2001. július 30.) Az új archívum rosszul jeleníti meg a dátumot.

Ki szereti a versenyt?

Az Élet és Irodalom 2000. december 8-i számában jelent meg a Ki szereti a versenyt? című cikkem.

Magyarországon versenypolitikával még senki sem próbált szavazatokat szerezni. Egy külföldi szemlélõ számára minden bizonnyal érthetetlen volna, hogy az OTP-Postabank-fúzió vagy a távközlés liberalizációja miért nem nagy politikai ügy. Az európai példák ugyanis azt mutatják, hogy a távközlés liberalizációjával adott esetben több pénz maradhat a családoknál, mint amennyit egy szociálissegély-növeléssel kapnának. Hazánk immár tíz éve többé-kevésbé versenyen alapuló piacgazdaságnak tekinthető. A verseny és az annak teret adó piac azonban különös megítélésû fogalmak napjaink Magyarországán. A piachoz és a versenyhez a politikai elitnek, a közigazgatás vezetőinek, valamint az értelmiségnek semmivel sem egyértelműbb a hozzáállása, mint az ország többi polgárának. Ez a zavar nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a legégetőbb társadalmi-gazdasági kérdésekre a politikának nincsenek használható válaszai.

A cikk a linken keresztül úgy érhető el, ha az olvasó a lap tetején a nevemre klikkel, vagy az egész rovatot tartalmazó oldalt lefelé görgeti addig, amíg oda nem ér.