Az igazi föderalista

A magyar blogszférát és néhány önmagát megszólítva érző barátomat vitára késztette Publius Hungaricus két cikke (A féltudású magyar elit; A féltudású elit alternatívája). Publius Hungaricust a föderalista ihlette írásra, mint annak idején engem is az európai föderalista sorozattal (I,II, III, IV). Úgy gondolom, hogy eljött a kritika és az önkritika ideje, mielőtt még valaki a nagyszerű eredeti Publiust valami panaszáradattal kapcsolná össze a fejében. Ha valaki Publiust akar olvasni, ne az európai vagy a hungaricus változattal kezdje, hanem olvassa el az igazit magyarul vagy angolul.

Az igazi Publius három fiatalember, Hamilton, Madison és Jay közös írói álneve volt. A három férfi a legjobban bevált demokratikus köztársasági alkotmány, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának alkotói és elfogadtatói voltak, később mindhárman jelentős államférfiakká váltak. Írói álnevüket a Római Köztársaság alapítójáról választották egy olyan történelmi korban, amikor egy politikai vitát egy klasszikus műveltségű elit klasszikus történelmi analógiákkal a Római Birodalom nagyjainak nevéről választott írói álnevekkel (Brutus, Cato, Ceasar) vívták. A három szerző ragaszkodott a közös írói névhez, a szerzőség oszthatatlanságához és az anonimitáshoz.

Az igazi Publiusszal a nyilvánosság előtt lehetett vitatkozni az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának tervezetéről és annak ratifikálásáról. A Hungaricus hagyott ugyan egy levélcímet, de azon nem válaszol, így a vita egyetlen lehetséges formája a nyilvános vita. Bár a két cikk jelentős rezonanciát váltott ki a magyar nyelvű Interneten, a roppant decentralizált vita nehezen áttekinthető. Csak remélni lehet, hogy Publius Hungaricus nem csak ír, hanem olvas is, és a neten megjelenő kritikák és a kapott levelekre következő cikkeiben válaszol.

A féltudású-cikkek nem lényegtelen cikkek. Az első cikk diagnózisa a magyar közállapotokról egy szellemesen megírt, értelmes vitára inspiráló írás. A második cikk szerintem roppant demagóg és hiányzik belőle az igazi konstruktivitás, ezért méltatlan a nagy elődök nevéhez, de láthatóan sok ember tud vele azonosulni! Publius nevének és a föderalistának az előrángatása - amellyel magam is kritizálhatóan próbálkoztam - önmagában is vitatható.

Jórészt párkányi kollégám inspirációja hatására úgy döntöttem, hogy veszem a fáradtságot és magam is nekiállok a vitának. Akit érdekel, tájékozódjék az Interneten! (folyt. köv.)

Index.hu fórum: Ki Publius Hungaricus?

Bush és kutyája

Mindig mondogatom, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk az amerikai politikára - az európaiak semmivel sem előítéletesebbek és műveletlenebbek amerikai ügyekben, mint fordítva. Bush elnök és kutyája, valamint Tony Blair (akit a britek Bush kutyájának becéztek) közös karácsonyi videója viszont minden képzeletemet felülmúlta.



A film értő kommentárral szerepelt a Hírszerzőn is, de meg kellett keresnem a Fehér Ház hivatalos oldalán is, hogy el tudjam dönteni, nem valamiféle tréfáról van szó. Annak se volna rossz, de igazinak...? Tényleg nem tudom, mit gondoljak!

Korábban: Bush és Blair a gonosz tengelye Legón, Blair köszönti Sarkozyt, írások Blairről és az USA-ról.

Kapitalista blog indult

Néhány hasonló, korábban befulladt vállalkozás után most néhány elszánt blogger létrehozta a kapitalizmus.hu oldalt. Első ránézésre az igen aktív, szintén néhány hónapja indult új jobboldali bloghoz, a Konzvervatóriumhoz hasonló projektnek tűnik. Mindkét blog Magyarországon a fősodortól meglehetősen távoli gondolatokat közöl, jó vitatkozást! Frissítés: Még több díjnyertes kapitalista oldal.

Képek Tiranáról

A hét elején hivatalos úton Albániában jártam. Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, és sok szabad időm sem volt, de a telefonommal készítettem néhány képet. Óriási hatást tett rám az esemény és a város is, de erről majd később.
Itt lehet megnézni a fényképeket.

You have the power

Közszolgálati hirdetés Ausztráliából. Köszönet Dávidnak!

Kína még a legszebb is

Az idén még inkább minden Kínáról szólt. Az emelkedő szuperhatalom fej-fej mellett Németországgal a világ legnagyobb exportőre címért, az Egyesült Államokkal a legnagyobb energia-felhasználó és szén-dioxid-kibocsátóért. Ahogy a kínaiak mondják: visszanyerték a múlt században elnyert helyüket a világgazdaságban. Minden jelentős ország delegációt menesztett a világ második legerősebb országába, mi is avattunk egy Petőfi-szobrot. És idén először Kína Szépe nyeri el a Miss World 2007 címet. A feministák ugyan mindig mondták, hogy a szépség tiszta politika, de ennél kézzelfoghatóbb bizonyíték erre aligha volt. És csak jövőre jön a pekingi olimpia, aztán meg a sanghaji világkiállítás. Link: Keleti Szél blog, China Daily. Korábbi bejegyezések Kínáról, illetve egy magyar oldal a világkiállításról. Gyűjtemények: China, Kína.

Az Economist alelnöke Magyarországról

Kedvenc lapom, az Economist lapcsoportjának alelnöke és nagyszerű elemző részlegének vezetője, Dr. Daniel Thorniley adott interjút a portfolio.hu-nak. Thorniley elég pozitívan értékeli a gazdasági kilátásainkat, és meglehetősen negatívan a politikai rendszerünket.

Gazdasági szempontból [...] viszonylag jól sikerült a kormányzati kiigazítás. A cél ugye az volt, hogy csökkentsék az államháztartás hiányát és ez történik most. Mindenki azt várta, hogy a strukturális reformok (nyugdíjrendszer, egészségügy) lelassulhatnak, és ez meg is történt. [...] Úgy látom, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök [...] olyan szabályokhoz [...] szeretne elfogadtatni Magyarországon, amik nem engedik az éppen hatalomra kerülő kormányokat a költségvetéssel játszadozni. Ez jó irány lehet Magyarországon is, mert a világon minden kormány megpróbálja "megvenni és megkenni" az embereket a választások előtt. [...] Bár ez általános gyakorlat az egész közép-európai régióban, valószínűleg Magyarország a legrosszabb példa arra, hogy mekkora méreteket ölt ez a politikai-gazdasági "megvesztegetés". És ebben minden magyar politikai párt vétkes.[...] Minden magyar politikus rendkívül ügyesen hazudott.

Ha összedjük magunkat, akkor viszont újra utólérhetjük azt a gyorsan fejlődő közép-európai régiót, amelynek valaha éllovasai voltunk, és akár 2012-2013 körül csatlakozhatunk az euró-zónához is.

Közép-Európa magja - Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, még Magyarország is, ha összeszedi magát, Románia - nagyon erős gazdasági és pénzügyi helyzetben van. Ezeknek a piacoknak egy részén a növekedés nagyon erős, az infláció alacsony, a költségvetési és a folyó fizetési mérleg hiánya alacsony, szóval a régió egészét nézve nagyon sok minden szól az optimizmus mellett.

Az eredeti, hosszabb angol nyelvű szöveg itt olvasható el. Ritka, hogy egy ilyen kiváló elemző foglalkozzon azokkal a problémáinkkal, amelyekkel itthon minden nap megküzdünk, nagyon érdemes elolvasni a teljes interjút.

Szabad a pálya vasárnap este

A Klubrádió Szabad a pálya című műsorában vasárnap este 9 órakor Bojtár B. Endrével, a Magyar Narancs főszerkesztőjével fogok beszélgetni egy órát a magyar vasút átalakulásáról. Endre sok cikkemnek a szerkesztője, lapja pedig kiemelten foglalkozik az egészségügy, az energiaszektor és a vasúti szektor engem is érintő szerkezeti átalakulásával. A rádió honlapján megtalálhatók a helyi rádiófrekvenciák, illetve online hallgatható az adás. A műsorsávban irodalmi és közéleti hetilapok és folyóiratok szerkesztőségei tartanak beszélgetést, a szabad pálya adáscím azonban ebben az esetben duplán is szerencsés.

Az adás letölthető a Klubrádió honlapján (első rész - az előző beszélgetés utolsó percei és a hírek után kezdődik, második rész) Kép: jschneid

A monopóliumos cikk online elérhető

A Holt terhek - Hogyan törhetők meg a monopóliumok? című cikkem a Magyar Narancs archívumában a Narancs XIX. évf. 47. számban érhető el. Az archívum használatához jelszavas regisztráció szükséges. (A link a korábbi bejegyzéshez mutat, ott tegyetek megjegyzéseket!)

Versenyképesség, olvasás, matek, földrajz

Az FP Blog egy érdekes szembeállítást mutat be: miközben a szingapúri diákok nagyszerűen szerepelnek minden matek-olvasás készségfelmérésben, az Egyesült Államok mégis vezet innovációban. Arról nem is beszélve, hogy ötből egy amerikai meg sem tudja mutatni a világtérképen az országát, (és erről Miss Dél-Karolinának vicces "véleménye" van) az USA gazdasága a legversenyképesebb a világon. Minek keresni New York City városát a térképen, ha van a kocsiban GPS? A magyar versenyképességi eredményeket a közoktatásunk színvonala húzzal felfelé, lefelé meg az, hogy szisztematikusan sokkal több közpénzt költünk, mint amennyi adót a kasszába beteszünk. Hiába tanulunk az iskolában gyököt vonni, ha az érettségi után elfelejtünk összeadni és kivonni. A földrajzot pedig a kis országoknak sokkal inkább érdemes megtanulnia.

CARMA - a világ szén-dioxid monitorja

A CARMA - Carbon Monitoring for Action egy olyan új portál, ami a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátóit követi nyomon, telephelyenként, cégenként, városonként. A CARMA adatbázisában 4000 energetikai társaság 50 ezer erőműve szerepel. A CARMA kiadója a Center for Global Development nevű egy független, magánalapítványi think-tank az Egyesült Államokban.

A vasúti melllékvonalak

Talán soha nem volt aktuálisabb a három és fél éve írt Engedd szabadon a mellékvonalakat vitairatom, és az ezzel egyidőben készült publikációm, A mellékvonalak lehetőségei az új európai szabályozási környezetben (pdf). A téma azóta sem hagy el,hivatalból is foglalkozom vele, úgy gondolom, hogy ennyire összetett társadalmi-gazdasági-műszaki probléma kevés van az országban. A hosszú életű mellékvonalak az ország gazdaság- és társadalomszerkezetének, a magyar nép térhasználatának, az országhatárok változásának, tájhoz való viszonyának, és a műszaki fejlődésnek nagyszerű keresztmetszeti képét teszik megrajzolhatóvá. Remélem, sokat fogunk tanulni a mellékvonalak történetéből. Fotó: Chikán Gábor.