A politikusain vagy a lakóin múlik az ország versenyképessége?

A Marketing Centrum felmérése a magyar választópolgároknak a reformokhoz és közpolitikai változásokhoz való viszonyát kutatja. A Népszabadságban közölt közvélemény-kutatási adatok számos érdekes részletet rejtenek, de számomra ez a legtöbbet mondó eredmény:

Tízből hét magyar úgy véli, az ország fejlődése döntően a politikán, a politikusokon múlik, és a megkérdezettek 74 százaléka szerint jelentősen hátráltatja hazánk fejlődését, hogy "a pártok sohasem tudnak megegyezni egymással". A megkérdezettek kétharmada nagyon nagy jelentőséget tulajdonít a különböző politikai deficiteknek - a politikusok túlzott ígérgetésének, a politikai önzésnek, a kontraszelekciónak vagy a kompromisszum-képtelenségnek - abban, hogy az ország lassabban fejlődik, mint lehetne. [...] Mindössze a válaszadók ötöde tulajdonít jelentős negatív hatást annak, hogy kevés a vállalkozó szellemű ember, kevés a jól képzett szakmunkás, illetve kevesen beszélnek idegen nyelveket. A közvélemény tehát túl sokat vár a politikától, és nem gondol arra, hogy az ország versenyképessége mégiscsak a polgárok tehetségén, képzettségén, vállalkozó szellemén múlik.

A választók, az adófizetők és a munkavállalók pedig valójában egy politikai-gazdasági közösséget alkotnak, szinte teljes átfedéssel, a nyugdíjasok jelentős rétegét nem számítva. (Bulgáriában már ők a választók többsége!) Választásainak a kasszánál, az oktatási rendszerben és a politikában valamiféle konzisztenciát kellene, hogy kapjanak. Szerintem a gazdasági és a politikai átmenet egymástól elválaszthatatlan folyamatok, és a versenyképesség elsősorban kulturális kérdés.