Mégsem ragadósak a bérek

Az ún. "keynesiánus" közgazdászok azért szerették az inflációt, mert a béreket ragadósnak tartották, és a versenyképesség hiányát a keresetek elinflálásával tartották lehetségesnek. A mostani világválság empirikusan igazolta, hogy tévedtek. A bérek lefelé is változtathatók, ha ez a munkahely megőrzésének a feltétele.

Miközben sokunknak azt tanították, hogy a nominális bérek nem képesek igazodni egy vállalat vagy egy nemzetgazdaság csökkenő teljesítőképességéhez, én ezt soha nem tartottam egy érthető dolognak. Miért ne értené megy egy dolgozó, ha hiteles vezetőtől hallja, hogy a rossz időkben kevesebbel is be kell érnie, ha meg akarja tartani a munkahelyét. A mostani válságban Írország, Görögország, Románia sorra bizonyította, hogy a béreket lehet lefelé változtatni. (Mellesleg a magyar közigazgatásban is történt nominális bércsökkenés a tizenharmadik havi jövedelem elvételével). Jómagam a MÁV évek óta megoldhatatlan veszteségtömegének egyetlen ellenszerének az elmúlt évek reálbéremelkedésének visszavételét tartottam, amit éveken át elképzelhetetlennek tartott minden politikus és vezető.

Egy friss felmérés azonban azt igazolja, hogy az emberek mégsem irracionálisak. A álworkmania.hu által közölt felmérés szerint a munkakeresők ma 7 százalékkal kisebb nominális bért (vagyis 11 százalékkal kisebb reálbért) kérnek, mint tavaly ilyenkor. A tényleges állások betöltésének pedig az eredetileg elképzelt összegnél harminc százalékkal kevesebbért is elfogadják az állást. Mindez a jövő évi bérstatisztikákban már alighanem érzékelhető lesz.

Magyarország persze még befelé megy a válság, hiszen hazánkban különös módon az elmúlt évben (részben az állami tulajdonú vállalatok és a közigazgatásnak köszönhetően) nem csökkentek, hanem nőttek a bérek, amelyeken nem meglepő módon egyre kevesebb szerencsét munkavállaló osztozott egyre több munkanélküli kárára. A piaci szektorban azonban már megindult az alkalmazkodás.

Bár a bérek csökkenése rövid távon rossz hír a munkavállalóknak, nem annyira, mint elsőre hangzik. A hazai gazdaásg tényleges teljesítményéhez a forint leértékelődésével és inflációval tudna még igazodni a gazdaság. Az infláció roppant igazságtalan, mert a kisnyugdíjastól a vállalatvezetőig vesz el, teljesítménytől független, ráadásul a kisebb megtakarítással rendelkezőket jobban súlytja. Mint az elmúlt hónapokban megtanultuk, a forint leértékelődése is igen komoly krízist okozhat sok devizában eladósodott háztartásban.

A "keynesiánus" jelzőt azért teszem idézőjelbe, mert valójában Keynes nagyszerűbb közgazdász volt, mint akik hivatkozni szoktak rá. A magukat ideheza "keynesiánusnak" tartó közgazdászok viszont ideje, hogy önvizsgálatot tartsanak, mert a tények cáfolják egyik alaptézisüket.

Munka és együttműködés

Miközben megjelent ezévi első cikkem a komment.hu oldalán arról, hogy szerintem a gazdasági válság elleni személyes stratégiánk legfontosabb része a több és jobb munka, ezzel egyidőben a Corvinus Pénzügyi Tanszékcsoportjának éves rendes Sulyok-Pap Mártára emlékező ülésén Martin Hajdu György kiváló és emelkedett hangulatú előadást tartott gazdasági deficitjeink egyk alapvető forrásáról, a magyar emberek együttműködésre való korlátozott képességéről. Ezen változtatni pedig "egyszerű, de nem könnyű".

Úgy gondolom, hogy Magyarország azért süllyedt különösen mélyre a 2008-2009. évi világgazdasági válságban, mert a legtöbb országnál sebezhetőbb volt. Ezt a sebezhetőségünket pedig csak a gazdasági élet fontos szereplőinek, a munkavállalóknak, a munkaadóknak, a magyar és külföldi tulajdonosoknak, és kisebb részben a politikai élet szereplőinek eredményes együttműködése győzheti le. A legtöbben pedig személyesen a munka világában tehetünk a válság és hatásai ellen.

Látszámstop a közszférában

Sok online híforrás számolt be a közigazgatásban foganatosított létszámstopról, de csak kevés, így az Index számolt be az okáról.

A létszámstop előírásának értékelésekor nem árt felidézni, a rendelkezésre álló adatok szerint eddig idén bő ötvenezerrel hízott a költségvetési szektor létszáma: a KSH adatai szerint januárban még alig haladta meg a 700 ezret a szektorban foglalkoztatottak száma, májusban pedig már megközelítette a 760 ezret. Igaz, a növekedés egy részét a közfoglalkoztatottak számának emelkedése magyarázza.

Úgy látszik, a bársonyos reformokat a bársonyos válságkezelés váltotta fel: az állam a pénzügyi és gazdasági válságra alkalmazottai számának közel tízszázalékos növelésével válaszolt az idén. Azt gondolom, hogy az új közalkalmazottak, köztisztviselők kapcsolati hálójának és családfájának elemzésével a magyar korrupció és nepotizmus kutatása új lendületet kaphatna.
Az intézkedés persze annak árt, aki becsületes volt, hiszen azokon a munkahelyeken, ahol nem vettek fel családtagokat, barátokat, nehéz helyzetbe került polgárokat, csak végezték a munkájukat, és haláleset, szülés, vagy más okból csökken a létszám, ott sem lehet pótolni a kiesett munkaerőt. Vagyis ahol becsületesen dolgoztak a közszférában, ott többet kell majd dolgozni, miközben persze azok, akiket a munkanélküliség elől rántottak be, most már maradhatnak a helyükön.

Magyar vendégmunkások Erdélyben

"Több tízezerre tehető a magyarországi vendégmunkások száma Románia nyugati megyéiben. Winkler Gyula ezen kijelentéséről az erdélyi Krónika napilap hétfőn számolt be. Az RMDSZ-es politikus azt állítja: az Arad, Bihar és Temes megyében működő kereskedelmi kamaráktól, valamint az itt tevékenykedő üzleti köröktől szerzett információi szerint jelentős számú magyar állampolgár vállal munkát a Partiumban, számuk pedig a közeljövőben növekedni fog". Az Index cikke.