Az év legjobb könyvei: öt nagyszerű bűnregény

Az előző évekhez hasonlóan néhány posztban összeszedem, hogy mi tetszett a legjobban az elmúlt években. Idén szokatlanul sokat és szokatlan összetételben olvastam: legalább száz búnregény ment át a kezemen, miközben a Park Kiadó Maigret-sorozata előtt számomra ez a műfaj szinte teljesen ismeretlen volt.

Az idei évben a pálmát az Agave Könyvek vitték el, amelyek krimisorozatában szinte soha nem kellett csalódnom: mindegyik igényes, fordulatos, jól fordított és szépen kiadott könyv. 2009-ben ismerkedtem meg a sorozattal, és az idén megjelent kötetek is nagyon tetszettek, bár a legjobbak talán a korábbi évek terméséhez tartoznak. Először talán Dennis Lehanet kellene kiemelnem, aki tulajdonképpen nem is tetszett első olvasásra kemény, a bostoni ír közegben játszódó erőszakos epizódjaival. Ami maradandó Lehane könyveiben, az akciófilmszerűen gyors, elképzelhető, fantasztikus jelenetek sorozata. Azt hiszem, hogy ilyen vizuális és komikus jeleneteket nagyon kevés szerzőnek sikerült megírnia. A Kenzie-Gennaro magándetektív-pár elsőre számomra valószínűtlen, később mégis hús-vérré vált, különös karaktert alkot, akiket megszerettem. A két igazán nagyszerű könyveket azonban két történész-krimiszerző alkotta, akiknek trilógiái fantasztikusan magával ragadó, izgalmas regényvilágot teremtenek.

Caleb Carr még befejezetlen Laszlo Keizler-triológiája egy olyan világot teremt újra, amely a mai olvasó számára önmagában hordozza a várakozás izgalmát. Könyvei a 19. század utolsó éveiben, New York Cityben játszódnak, néhány évvel a motorizáció és az amerikai szuperhatalom, és a Nagy Alma hatalomátvétele előtt. Ezekben az években egy olyan tudományos-technikai forradalom zajlott, ami alapvetően változtatta meg életünket. Az autó és a rádióadások előtti utolsó évek világa egyszerre ismerős és szinte elképzelhetetlen: New York konflisokkal és az első felhőkarcolókkal. Caleb Carr hősei az olvasztótégely olyan marginális figurái, az első zsidó rendőrök, a kriminalisztika első tudományos eszközeit használó pszichológusok, ballisztikusok, fotósok, akik a korábban felfoghatatlan és összeköthetetlen bűnesetek rejtett nyomait voltak képesek feltárni. Carr hősei magánnyomozók, szolgáik és rendőr barátaik, akik a tizenkilencedik század végén új, illetve akkor láthatóvá vált bűnelkövetési módjával, a sorozatgyilkossággal küzdenek. Carr regényeiben teljesen újrateremti a tizenkilencedik század végének nyomozati és törvényszéki módszereit, tárgyi kultúráját és urbanisztikáját. A rengeteg információ, amit két kötetében, A sötétség angyalában és A halál angyalában megismerünk, a feszes, klasszikus dramaturgia végig feszült, hosszú-hosszú meséjében, és a sok, kidolgozott karakter összjátékában mégsem tűnik történelmi ismeretterjesztő könyvnek, pedig akként is megállná a helyét. A két történetet egy-egy mellékszereplő elmondásában ismerhetjük meg, ami önmagában is stiláris bravúrok sorozatát vonultatja fel. Carr könyvei az általános műveltség részét képezhetnék.

Donald James brit Oroszország-történész egy olyan hihetető világot képzelt el, ami még nincs, de akár lehetne bárhol Kelet-Európában: a 2010-es évek Oroszországát a polgárháború után. James Vadim-trilógiája a szibériai rendőrnyomozó, Vadim felügyelő, állandó ellenpontja, az oligarcha-politikus Rolkin, és Vadim szerelmeinek különös hangulatú, szinte Dosztojevszkij-hangulatú történeteiből áll, akik a szörnyű gyilkosságok után nyomoznak a szétesett állam és korrupt erőszakszervezetei árnyékában. A Monstrum, folytatása, A jövendőmondó és a részben Amerikában játszódó, a hidegháborús krimik hangulatát is továbbéltető Vadim egészen különlegesen megformált karaktereikkel, negatív utópisztikus látomásaival és fantasztikusan dramatizált történet-vezetésükkel minden idők legjobb bűnügyi regényei közé fognak tartozni akkor is, ha Oroszország soha nem fog pontosan úgy kinézni, ahogy a szerző elképzelte. A mozgatórugók ugyanis tökéletesen hitelesek.

Carr állítólag még dolgozik saját trilógiája befejező kötetén, amelyet rajongók sora vár. Az öt-hat könyv mindegyike igazi hosszú, testes regény, amelynek különlegesen jól megalkotott világa az első lapon magával ragadja az olvasót. Aki nem ismeri, annak nagyon ajánlom 2010-re, aki már olvasta, annak meg legalább ilyen jó könyveket kívánok az újévre.

Link: az év legjobb dolgai 2008-ban, 2007-ben, 2006-ban, 2005-ben és 2004-ben.