Az év legjobb dolgai 2009-ben

Budapesten óriási köd van, és a könyvek után csak rövid számvetés következik, aki nem ért egyet az értékeléssel, adjon jobbat vagy járjon jobban utána. Nekem idén a legjobban a Poniklo bemutatkozó album tetszett, nagyon szépen szól, és nagyon jó, hogy vannak végre és újra olyan hallgatható, énekelhető magyar slágereink, mint az Éjjel. Külön öröm, hogy ha nem is tökéletes az album, de az Amber Smith magyar nyelvű lemezeiből, az Óriás lemezeiből és a Ponikloból, esetleg az elfogadható szövegű Kiscsillag számokkal kiegészítve lehet már olyan magyar nyelvű playlistet készíteni, ami felveszi a versenyt egy európai vagy amerikai indie válogatással.

Az év legjobb kiállítása külföldön a Zwischenzonen a bécsi MUMOK-ban és itthon Csörgő Attila Archimédeszi pontja Ludwig Múzeumban itthon. Csörgő Attila az egyik legnagyobb élő magyar művész,

Munkáiban a művészet és a tudomány határterületeit kutatja, saját maga által tervezett, mérnöki pontossággal kivitelezett szerkezetekkel, fényképezőgépekkel, optikai gépezetekkel kísérletezik, amelyek egyaránt árulkodnak játékos, humoros és filozofikus gondolkodásmódjáról. Gyakran meglepő és szórakoztató kísérleteiben azon mozgások és jelenségek láthatóvá tétele és megalkotása érdekli, amelyek az emberi szem számára felfoghatatlanok. Tárgyai szinte geometriai törvények reprezentációi, amelyeket többnyire szokatlan helyzetekbe hozott, hétköznapi anyagokból, tárgyakból épít és barkácsol össze. Síkba kiterített térbeli tárgyai, vagy az emberi szemmel be nem fogható dimenziók bemutatása dinamikus és állóképszerű kettősségükkel rendkívül látványos művek. Kiállításain a kísérlet egyes fázisait éppúgy bemutatja, mint a gondolati hátterét, törekedve arra, hogy néző és mű között megteremtse a befogadáshoz szükséges értelmezés lehetőségét.

A MUMOK-nál Budapesthez közelebb még soha nem volt megnézhető kedvenc videoművészem, Mike Kelley alkotása, amely ezúttal (is) egy táncművészeti esemény de/rekonstrukciója videóval, amely bemutatja a láthatatlan (jelmez mögötti), jelmezesen látható korreográfia és a közönség közötti kölcsönhatást is.Mindkét kiállítás még látogatható. (Kép: Satellite Ball, 1998, © Gabriel Orozco).
Idén nem csak szokatlanul sok nagyszerű könyvet olvastam, de szokatlanul sok, száznál biztosan több mozifilmet láttam, ugyanakkor a legjobb film nem kétséges, hogy a Gettómilliomos / Slumdog Millionaire volt. Danny Boyle új filmje kétségkívül az a nagybetűs, csodálatos mozi, amiért szeretjük ezt a műfajt, joggal söpört be szinte minden létező Oscart. Ilyen kiváló filmet nem minden évben készítenek. Csodálatos színészek, rendezés, képek, nagyszerű történet, elsöprő szerelem.
Ami a műélvezeteket illeti, soha rosszabb évünk ne legyen. Korábban: az év legjobb dolgai 2008-ban, 2007-ben, 2006-ban, 2005-ben és 2004-ben. Boldog új évet, viszlát 2010-ben!