Boldogság és egyenlőség

Korábban már kétszer volt szó a boldogság és a gazdasági jólét kapcsolatáról. A Marginal Revolution arra hívja fel a figyelmet, hogy amíg a boldogság és a jólét összefüggenek egymással, addig a boldogság és a gazdasági egyenlőség nem. Az MR szerint azért, mert amíg egy társadalomban munkával lehet felfelé haladni, addig az emberek a jóléti céljaikat többé vagy kevésbé elérhetőnek tekintik.

A juhász kutyája - új Iron & Wine album

Aki hozzám hasonlóan várta az Iron & Wine új lemezét, aligha csalódott a szeptember 24-én megjelent új albumban. A Shephard’s Dog nem hiányozhat egyetlen lemezgyűjteményből – a zenekar érdemei pedig olyan számosak, hogy az új rajongóknak célszerű felidézni az elmúlt évek nagyszerű albumait is!

Sam Beam egyszemélyes, a „Beef Iron & Wine” étrendi kiegészítőről elnevezett produkcióját ugyannak a SupPop kiadónak az ereje repítette öt éve az alternatív sodorba, amely valaha a Nirvanából világsztárt csinált. Az első, The Creek Drank the Cradle album az amerikai Dél élő biblikus népzenéjének átütő erejű akusztikus albuma, olyan himnuszokkal mint a Southern Anthem, vagy a Nick Drake és Tom Barman dalait idéző Bird Stealing Breaddel. A nyitólemez olyan magasra tette a lécet, hogy ez egyenletesen erős, sorozatban készülő újabb lemezek nem tudtak túlszárnyalni három évig. Minden kislemezre jutott legalább egy nagyszerű dal: még a nyitóalbumot idézi a Jesus the Mexican Boy („Jesus the Mexican boy was born in a truck on the 4th of July”) a Sea & Rhytm EP-ről, vagy a tábortűz mellé való Peng! az iTunes Exclusiveről. A második album, az Our Endless Numbered Days már nem teljesen akusztikus, de a megkezdett vonalat folytatja. Ezután jött a 2005. év nagy szenzációja, a mexikói zenével fűszerezett indie rockot játszó Calexico elektromos gitárjaival és fúvósaival közösen készített csodaszép In the Reins (jobb oldali kép, korábbi méltatás). A lemez csúcspontja a History of Lovers: az Iron & Wine stabil minimalista akusztikus alapjaira lépésről-lépésre rápakolt Calexico-gitárokkal majd egy komplett mexikói fúvósszekcióval dúsított rock’n’roll. A produkció mindkét zenekar életében fordulópontot jelentett: a tíz éven át a kissé unalmas arizoniai indie másodosztályban focizó Calexico mintha megtáltosodott volna, és a Garden Ruin albummal feljutott az első osztályba, az Iron & Wine pedig kilépett az amerikai akusztikus népzene világából. A közös produkciót a budapesti szcéna közönsége is szép számban csodálta tavaly májusban a hazánk fővárosától alig három órányi útra lévő Wiener Arenában.

A Sephard’s Dog minden korábbi Iron & Wine lemeznél változatosabb és kísérletezőbb. A magát agnosztikusnak valló Bearn egy kicsit hátrább tolta a biblikus témákat, és saját bevallása szerint a nyílt politizálást kerülve némiképp beengedte a lemezbe a Bush elnök újraválasztásának hangulatát. Beck szomorú szambáit idézi a biztos allternatív sláger Lovesong of the Buzzard és a karibi hangszereléssel felvett Innocent Bones. A The Devil Never Sleeps lassú ős rock’n’roll, az ütős számok közötti lassú számok pedig mélyre ásó megközelítésükben és experimentális hangszerelésükben is a Califone kísérleteit idézik. A lemez azzal nyit és azzal zár, amiben az Iron & Wine ma a világon a legerősebb: a Pagan Angel and a Borrowed Car az istenes Amerika istentelen vidékeire kalauzoló népzene, az ember fejéből kiverhetetlen, ezerszer ismételt gitártémával. A zárószám a szokásos akusztikus himnusznak indul („I was a quick-wit boy diving too deep for coins”) – aztán Bearn megcsillogtatja eredeti szakmájában szerzett ismereteit és egy klasszikus amerikai film komplett záródalát hangszereli a Fightless Bird, American Mouth köré.

A monopólium kárvallotjai

Tegnap jelent meg A monopólium kárvallotjai című cikkem a Népszabadságban. A cikket kifejezetten hivatalos minőségemben írtam, mivel a vasúti monopólium kárvallotjairól is szól. Két ügy összefüggéseit, az állammal szemben kartellező autópályaépítők és az állami támogatásból az állami vasúttársaságtól a cigány kisebbséget kirúgó vasúti monopóliumról szól. A két jogsértést a Nemzeti Kisebbségi Jogvédi Iroda és a Gazdasági Versenyhivatal munkatársai tárták fel több éves munkával, cikkem egyben gratuláció a kollégáknak. Remélem, hogy a Népszabadság nem bánja, hogy Marabu cikkemhez készült nagyszerű karikatúráját idemásolom.

A cikkben amellett érvelek, hogy a monopólium rossz a munkavállalónak, az ügyfeleknek és az adófizetőknek is, legyen szó útépítésről, villamosenergia-szolgáltatásról vagy éppen vonatok közlekedtetéséről. A monopólium kárvallottjai mindig a kiszolgáltatottabb emberek, a faji és vallási kisebbségek tagjai és a nők. Ugyanez másképpen - Muraközy Balázs: A tortazabáló mamut. illetve a gazdasági szabadság és a nők érvényesülésének kapcsolata.

Munkaerőpiac az új EU-tagoknál

Régóta tudjuk, hogy a gazdasági átmenet rákfenéje, hogy egyszerre van jelent a masszív munkanélküliség (vagy inaktivitás azok részéről, akik otthagyják öreg koruk előtt a munkaerőpiacot) és a munkaerőhiány. Mivel a szocializmusban egészen más képességekre volt szükség, mint a piacgazdaságban, sem a munkaadók, sem a munkavállalók nem mindig azt találják, amit keresnek. És ehhez jön hozzá a csökkenő vagy stagnáló népesség.

Ami nagyon érdekes, hogy az egyes átmeneti országok egészen máshogy reagálnak erre a helyzetre. Lengyelországra és Lettországra elképesztő mértékű migráció jellemző: nagyon sokan mennek el másik országba dolgozni, és sok vendégmunkást fogadnak. Eközben Magyaroszágon a migráció szintje továbbra is nagyon alacsony, és a belső vándorlás is csak tavaly kezdett felgyorsulni. A balti államokban, Csehországban és Lengyelországban a rendszerváltás óta a legalacsonyabb a munkanélküliség, és néha az aktivitási ráta is nagyon magas: Észtországban szinte eléri a lisszaboni 70 százalékos célkitűzést. Magyaországon viszont világviszonylatban is igen alacsony az aktivitási ráta, miközben a munkanélküliség szintje európai viszonylatban nem különösebben magas.

Szóval, elég heterogén ez a Közép-Európa, a Világbank számításai (pdf) viszont arra figyelmeztetnek, hogy sokan nem ismerik a tücsök és a hangya meséjét: Szlovénia és Szlovákia kivételével az elmúlt években minden közép-európai országban gyorsabban nőttek a bérek, mint a dolgozók által megtermelt érték. (A bal ábra a v4-re, a jobb a többi új tagra mutatja azt a hatást, hogy az egyfőre jutó megtermelt érték költsége, vagyis a bér mennyivel nő. A nulla feletti érték azt mutatja, hogy egy megtermelt euróból relatíve többet visznek haza a munkások). A munkavállalók relatíve jól járnak, de kérdés, hogy meddig feszíthetik a húrokat: a magyarok már másodszor tanulhatták meg, hogy ha a bérek növekedésével nem nő együtt az egy főre jutó termelés, akkor ezt mindig a feketeleves követi.

Hosszú távon megéri

Két nagyon jó hír is napvilágot látott a magyar gazdaság állapotáról az elmúlt napokban: mind az üzleti környezet megítélése, mind hazánk korrupciós megítélése javult. Ezek a tényezők pedig a tapasztalatok szerint hosszú távon, tartósan magasabb gazdasági növekedést és jólétet tudnak megalapozni. Vagyis a korábbi versenyelőnyünk a régióban megtorpant, és jelenleg a környező országok mind gyorsan növekednek, Magyarország azonban egy fájdalamas stabilizáció mellett megint egy pár dologban beelőzte a régiót. Az üzleti környezet tekintetében elsősorban a cégalapítás jelentős megkönnyítése miatt Magyarország a 66. helyről a 45. helyre ugrott előre, ezzel megelőzve Csehországot és Lengyelországot. (Szlovákia a 32. helyen áll). A korrupció dolgában az elmúlt évek 40-42. helyeiről holtversenyben Ciprussal holtversenyben 39-40. helyre léptünk előre. A regionális versenytársak mögöttünk állnak: Csehország (41), Szlovákia (48), az antikorrupciós hisztériát megélő Lengyelország (61), Románia (69). Hiszek abban, hogy a többiek magasabb növekedésének egyik oka, hogy most lépték meg azokat a rövid távon ható gazdasági rendszerváltó lépéseket, amelyeket mi tíz-tizenöt éve. Az intézményi alapok javítása rövid távon keveset hoz a konyhára, de hosszú távon egy magasabb növekedési pályát és kevesebb visszaesést biztosít. A Versenyképességi Kerekasztalnál én továbbra is az ilyen intézményi, hosszú távon ható tényezők javítását fogom javasolni.

Népszabadság: Nagy ugrás a középmezőnyben

Állami engedélyt követelnek egyes cigányzenészek

Épp a napokban írtam arról, hogy egy éve liberalizálták a DJ-piacot, amikor kiderült, hogy születtek azért ennek az intézkedésnek is ellenzői. A meglehetősen szürreális 43/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet ugyanis a minőségi vendéglátás védelmében átmentette a demokratikus piaci Magyarországra az egykori kommunista cenzúrát, és a minden élő zenei fellépést, a lemezlovasoktól a cigány népzenéig állami engedélyhez kötött. Ha valaki azt gondolná, hogy mindennek alapjogokhoz van köze, azt hihetné, hogy a művészi kifejezés szabadságát, a szólásszabadságot és a vállalkozás szabadságát sértette a miniszteri rendelet, de egyes cigányzenészek szerint pont fordítva van: a rendelet eltörlés sért emberi jogokat! A rendelet eltörlése sérti a cigányzenészek emberi méltóságát! Az egykori kisebbségi politikus, zenész és alapítványi elnök Raduly István eképpen nyilatkozott a Világgazdaságnak:

A cigányzenészek nevében az elnök elmondta: az elmúlt több mint hetven évben a roma előadóművészeknek vizsgát kellett tenniük, hogy megkapják a szakmai minősítést. Biztosíték volt ez a muzsikusoknak és garancia a közönségnek, hogy a vendéglátóhelyeken minőségi zene szóljon. Azzal, hogy a tárcavezető tavaly ősszel eltörölte ezt a rendeletet, a cigányzenész szakmát segédmunkává alacsonyította, több ezer roma muzsikus emberi és szakmai méltóságát tette tönkre - szögezte le az alapítvány elnöke. Raduly József közölte: megkeresték a Fidesz egykori oktatási miniszterét, aki ígéretet tett arra, hogy jövő héten interpellál a Parlamentben a cigány muzsikusok érdekében.

A rendeletet valaha azért hozták, hogy a művészeket megfosszák az önkifejezés és a szólás szabadságától, és anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe hozzák őket. Persze, a szabadság feladása előnyökkel járt: aki alávetette magát a procedurának, az kiszoríthatta a színpadról azt, aki nem volt hajlandó állami engedélyt szerezni. Raduly István szerint a szegregált, faji diszkrimináció által sújtott cigányság méltóságát az adja meg, ha állami engedéllyel húzhatja a nótát. Orwell fantáziája ehhez szegényes volt, Naipaulnak kellett írnia azokról a felszabadított rabszolgákról, akik felháborodottan követelték uruk kötelékeit és gondoskodási kötelmeit vissza Afrikában. Ismerjük a Stockholm-szindrómát is, amikor a túszok annyira azonosulnak a bezárt helyzetükkel, hogy a kiszabadításukra érkezők helyett a túszejtőkkel értenek egyet. Raduly szerint nem más, mint az államilag engedélyezett munka ad méltóságot a cigány zenésznek, amit az elmúlt hetven évben az adott meg, hogy csak engedély birtokában léphettek a közönség elé. A munka nemesít, a művészet, a vállalkozás és a szólás szabadsága másodlagos. Lenin, Sztálin és kiváló magyar tanítványuk mindenesetre biztosan elmosolyodik a pokolban. Kép: Kálló János a hévízi Hotel Termálban, CC Simon1944. Köszönet a linkért: Zeneipari zombik.

A Vatikán a klímaváltozás ellen

Mit tehetne a Vatikán a klímaváltozás ellen?
1) Csökkenthetné a szén-dioxid kibocsátását.
2) Ültethetne szén-dioxid elnyelő fákat.
3) Imádkozhatna a felmelegedés ellen.
4) Remélhetné, hogy mégsem mi okozzuk.

Azt hiszem, ez a sorrend a biztostól a bionytalan felé, és nem kis dolognak tartom, hogy a Vatikán elkötelezte a 2)-3) opciók mellett. Ugyan kis állam a földön, szuverenitása evilágon igen korlátos, de mégiscak az első, amelyik teljes mértékben ellentételezni próbélja az energia-fogyasztása és közlekedése szén-dioxid-termelését.

Ami különönsen nagy öröm, hogy ennek érdekében egy amerikai cég közvetítésével éppen Magyarországon, Tiszakeszi környékén ültet erdőt. Aki arra jár, jól nézze meg, és gondolkodjon el a dolgon. Kép: Habeebee.

Kit érdekel Magyarország? II.

Egyszer már megnéztük, mikor és miért szerepel Magyarország a hírekben és mikor keresik a Googleben. Íme a V4 frissítés: Szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Csehország. Sokak szerint régiónkban addig jó, amíg nem beszélnek rólunk, szépen mindenki otthon dolgozik.

A legfrissebb elemzés lényegében teljesen naprakész, korábban a Trends csak némi késleltetéssel keresett. A hat angolul legtöbbet keresett V4 hírbe idén szerencsére nem fértünk be, az őszödi beszéd napvilágra kerülése és azt követő randalírozás óta nem sokat szerepeltünk. Az alsó vonalak azt mutatja, mennyit vagyunk a hírekben (a Kaczyński ikrek elég komoly média-hatást tudnak elérni), a felső azt, hogy mennyien keresnek ránk. Ami érdekes: Ausztriából a legtöbben Csehországra, Írországból és Nagy-Britanniából Lengyelországra, Romániából Magyarországra keresnek rá, érthető okokból. Német nyelvterületen az összkép nagyon hasonló.

Van egy jelentős különbség: németül Ausztriából messze a legtöbben Magyaroszág iránt érdeklődnek. A Németországból induló kereséseket Lengyelország vezeti, de Magyarország és Csehország egy szinten vannak. Svájcban mi vezetünk, de fej-fej mellett a lengyelekkel. Korábban: Interest for V4 Central European countries.

Egy éve liberalizálták a DJ-piacot

Egy éve liberalizálta a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a lemezlovas-tevékenységet. 2006. októberéig ugyanis csak szakképzett lemezlovasok szórakoztathattak bennünket, a kontároktól állami bizottsági és hatósági közegek sora védett. A tavalyi esztendőig a táncoslábú magyar publikumot egy olyan bizottság védte az olyan lemezlovastól, aki képtelen volt elméleti vizsgán bizonyítani, hogy a zenei, technikai és nyelvi ismeretei megfelelőek, jártas a fontosabb irányzatok, az aktuális slágereket, és az előadók nevének helyes kiejtésében, továbbá a számok címének helyes fordításában. Ezt követően a hivatal értékelte a vizsgázórátermettségét, tehetségét, felkészültségét és gyakorlatát, zenei érzékét, stílusát, ötletességég és humorát. 2007-ben azonban már a vizsgával nem rendelkező lemezlovasok is szolgáltathatnak szórakoztató műsorokat. Ugyan ennek a liberalizációs lépésnek kisebb volt a visszhangja, mint annak, ami megengedi, hogy a benzinkútnál is vehessünk lázcsillapítót, nem lényegtelen ebben az esetben sem megkérdezni: ki járt rosszul? És jól? Kép: DJ Rolin (akinek soha nem volt OSZK-vizsgája).

Olvassunk a migrációról

A globalizáció és mobilitás előadás kapcsán elővettem két feedet: itt lehet olvasni a Google Readerben eltett mobilitási cikkeket és itt a vonatkozó magyar és angol linkgyűjteményem is. Minden újabb ajánlónak, kommentárnak nagyon örülnék.

Terror elleni háború a földön túl is

Sokan tudják, hogy az Egyesült Államok néhány iszlám ország mellett a világ legvallásosabb országa, illetve, hogy hasonlóan néhány iszlám országhoz, az USÁ-ban is igen magas a fundamentalista, a szent szövegeket szó szerint értelmező hívők aránya. Az amerikai nép többsége hisz a természetfeletti erőkben és általában Istenben. Az amerikai belpolitikában ezért a földöntúliak, természetfeletti erők invokálása nem ritka.

Csak az előbbi előre bocsátásával nem meglepő, hogy egy nebraskai törvényhozó terrorcselekményekért pereli a Mindenhatót - akinek, ismert mindenható ereje okán - számtalan katasztrófát lett volna lehetősége megelőzni. Ernie Chambers szenátor szerint különösen ilyennek azok az ártatlan civilek tömeges halálát okozó cselekmények, mint a népirtások, járványok, hurrikánok és éhínségek. Link: FP Blog, a keresetlevél (pdf). Sokak szemében viszont blaszfémiának tűnhet, hogy a szenátor a Mindenhatót arra akarja rávenni, hogy (képviselője útján) védekezzen. Ernie Chambers a vallási közösségek politikai befolyása ellen küzdő baloldali szervezetekhez áll közel, így akciójának vélhetően belpolitikai, és nem kül- és transzcendetális politikai okai vannak.

Onion TV

Végre van tévéadása is az Onionnak. Az idei év legjobbja az írott magazinból.

Indie ajánló - a füst mindig kitisztul

Az elmúlt hónapokban az egyik legfontosabb tájékozódási pont az indieben számomra az Indiefeed washingtoni podcast volt, napi egy nagyszerű indie számmal. Az Indiefeeden vannak persze olyan zenék, amelyek nem fogják meg az embert, de azért érdemes néhány hónap elteltével minden számot legalább egyszer újrahallgatni, mert a füst néha tényleg kitisztul... A feed tökéletes bizonyítéka annak, hogy az indie ugyan kialakított egyfajta kánont, de a függetlenség mindig nyitva hagyja az új utakat is. Erről a szcénáról 2007-ben ugyanolyan lelkesítő zenék tudnak felbukkani, mint 1997-ben, ami a decentralizált szubkultúrák sebezhetetlenségének ékes bizonyítéka :) Szóval a zenei szabadság kis köreiből merítő feeden keresztül ismertem meg Barzint (ajánló: Let's Go Driving) és Haley Bonart ("..the smoke will always clear, but..." itt a Ransom, ami rabul ejtett), amelyek bekerültek a kedvenc előadóim közé.

Ha valaki új zenéket keres, ezeket az indie zenekarokat, nagyjából erősorrendben biztos szívvel ajánlhatom: Buildings Breeding (sláger: Beesting - az egész lemez ilyen lágyan pszichedelikus), Warm in the Wake ("and my approach to it is you wanna solve it"), Snowden (egy év múlva biztos illik majd ismerni), Tom Langford (akusztikus indie pop), Dylan in the Movies (nagy emberek segítik őket - ajánló: City Skies), The Monolith, a nem éppen eredeti, de nagyszerű indie-standardokat játszó svéd David and the Citizens is, a Sodastream illetve futottak még az Easy Anthem, a női new wave kedvelőinek a Mirah és a britpoposoknak a Bear Colony és a Band of Horses - errefelé már elég gyengén tájékozódom.

A független akusztikus/countrynépzene kategóriában a nyugat-ausztráliai Pete Stone mozgatott meg legjobban - a Golden Frontier gyönyürű: "...how did I end up here?" -, The Starlings TN ("...once in a life every boy will be missing a girl..."), Brett Dennen (világbéke és szeretet), bejöhet még a Oakley Hall, Shearwater, Annuals, Et Ret, szintén nagyjából erősorrendben, azt hiszem itt kevésbé érzem a mértéket mint az indie zenekaroknál, de mondjuk egyis sem egy Iron&Wine vagy Lambchomp. Műfaji megjelölés nélkül izgalmas Kaherine Whalen. Mikey Avalon számomra behatárolhatotlan, de az erotikusan túlfűtött Jane Fonda az egyik legerősebb szám ami valaha fenn volt az Indiefeeden, elengedhetetlen gitártémával.

Az Indiefeedre az iTunes boltban is fel lehet iratkozni, annak dacára, hogy a forintzónából az Apple nem fogad el megrendeléseket. Ha valaki a bolton keresztül tölti le az Indiefeedet, adjon nekik egy ötcsillagos értékelést, esetleg pár meleg szót, hogy fennmaradjon a listán. Ha pedig bárkinek bármi megosztanivalója van ezekről a zenekarokról, vagy tud ajánlani hasonlókat, küldjön egy kommentárt. A múltkori kör nyomán bukkant fel a Sigur Rós - nekem egy kicsit túl izlandi, de hálás vagyok, hogy megismerhettem! Képek sorrendben: Haley Bonar, Buildings Breeding, Pete Stone. Még több indie.

A százdolláros laptop ára 188 dollár

Az X0-ra átkeresztelt híres százdolláros laptop, ami kurblival is feltölhető akkumlátorral, és gyerekek által is használható operációs rendszerrel van felszerelve, az idénre tervezett tömeggyártás kezdetére még mindig 188 dolláros (34500 forint) költségszintnél tart. A projektvezetők szerint ezzel együtt is három millió darab egységre van megrendelésük, például minden líbiai és brazil gyerek a beiratkozáskor kapni fog egy ilyen laptop számítógépet. Magyarországon eddig nem került szóba, hogy ingyenes tankönyv helyett ingyenes számítógépet kapjanak a gyerekek, Indiában viszont igen, de ők sokalják a 100-188 dollárt: állítólag ott 47 dollárból is ki fogják hozni a számlát. Nagy verseny lesz.

Verseny: mozdony, étkezőkocsi, kormányvonat

A Magyar Vasúti Hivatal elnökeként ért az a megtiszteltetés, hogy az idei, VII. Közép-Európai Mozdony Grand Prix győztesének, a két gőzmozdonnyal induló PKP egyik csapatának adhattam át az első díjat. Nemes versengés volt, amit élveztek a vasutasok és a közönség is; talán nem soká az utasok is kipróbálhatják, amikor értük folyik a verseny.

A Vasúttörténeti Parkban, a világ egyik legnagyobb vasúttörténeti múzeumában egész hétvégén zajlik a VII. Közép-európai Mozdony Grand Prix, a III. Nemzetközi Étkezőkocsi Találkozó és I. Európai Királyi Vonatok Találkozója. Be lehet kukkantani Masaryk hálókocsijába, fel lehet szállni Titó különvonatára, össze lehet mérni a szlovák, román, szerb és magyar intercity étkezőkocsik konyhájának kínálatát, és ki lehet próbálni a gőzmozdonyokat. Nagyszerű program családosoknak és magányosoknak egyaránt.

Globalizáció és mobilitás

Ma előadást tartottam a Globalizáció és mobilitás című konferencián A mobilitás fizikai korlátai címen. A piac és mobilitás átvitt értelemben és szó szerint is használatos kifejezések, a kettőt próbáltam összekötni Magyarország világpiaci integrációja, a magyar lakosság vándorlása és ingázása és más szállítási feladatok megoldása szemponjából.



Régebbi bejegyzések közlekedési témákban, illetve linkgyűjtemény a közlekedés és a világgazdaság témakörben.

Millennium még egyszer 07-09-11

A világ egyik legkülönösebb civilizációja, a keresztény Etiópia tegnap ünnepelte milleniumát. Tavaly New Yorkban láttam egy nagyszerű kortárs afrikai film- és videó kiállítást, amelynek az egyik legjobb munkája egy etióp hegyi zarándoklat volt. A színes, élő népi vallásosság képei felemelők voltak. Az ősi etióp keresztény egyház több naptár-reformból kimaradt, aminek következtében náluk a Gergely-naptár szerinti 2007. szeptember 11-re maradt 2000. január elseje. B.Ú.É.K. Etiópia! Alig várom a következőt!

Trip to Mount Ziqualla, Ethiopia, 2005 © Theo Eshetu

A Gazprom a pályán, a tőzsdén, az újságban

Hónapokon át attól volt hangos az angolszász média, hogy a bulvártermékeiről híres Rupert Murdoch vételi ajánlatott tett a családi tulajdonban lévő, teljes szerkesztőségi függetlenséget élvező konzervatív napilara, a Wall Street Journalra. A WSJ az üzleti világ vezető napilapja, a Dow Jones index tulajdonosa, és véleményrovata az amerikai mérsékelt jobboldal legértékesebb felülete. Utólag lehet, hogy sokan hálálkodni fognak Murdochnak, aki nemrég birtokon belülre került: a Cityből kiszivárgott hírek szerint a Gazprom 5 milliárd dollárt ajánlott az amerikai nyilvánosság egyik ékkövéért. Nyilván rengeteg szinergia van a kőolaj-kitermelés, a finomítás, a professzionális labdarúgás és az amerikai újságírás között. Kép: Gazprom-Arena.

Klímaváltozásról az EU nélkül

A klímaváltozás elleni küzdelem a világpolitikában az Európai Unió kedvenc ügye, amiben egyszerre sikertelen és következetlen. Az európai polgárok gyakran nagyon rossz véleménnyel vannak klímaváltozás-ügyben az amerikaikról, és valamiért jóval kevésbé rossz véleménnyel az oroszoktól - akiktől az európaiak az elégetni valót veszik - és a kínaiakról, akik sok olcsó árut képesek termelni. A Csendes-óceáni térség országainak gazdasági szervezete, az APEC most klímaváltozás elleni deklarációt tett. Ha van klímaváltozás, akkor két szempontból fontos a hír. Egyrészt a világgazdasági aktivitás és a szén-dioxid kibocsátás súlypontja régen a Föld Európához képesti túloldalára került át, ráadásul úgy néz ki, hogy a legnagyobb szén-dioxid kibocsátó ország ma már nem az USA hanem Kína. Másrészt a világ legnagyobb szennyezői, az Egyesült Államok és Kína, és a hozzájuk gyorsan felzárkozó, illetve számukra szén-hidrogént áruló Oroszország is csatlakozott a deklarációhoz, amit az Európai Unió soha nem tudott elérni.

Ásatás a Café Bábel új honlapján

A Café Bábel Egyesület felrakta a netre az ekletikus társadalomtudományi folyóirat teljes archívumát. Páratlanul gazdag, több száz cikkből álló szöveges archívum vált így kereshetővé, mindenkinek szívből ajánlom.

1990 őszén merült fel a gondolat a Café Bábel alapítóiban, hogy olyan esszéfolyóiratot hozzanak létre, amelynek vezérlő elve szerint a számok középpontjában egy-egy fogalom áll, s az írások e fogalom metaforikus, asszociatív összetettségét mutatják be. Az 1991-től negyedévente jelentkező lap tematikus számai a kortárs társadalom- és kultúraelméleti viták aktuális és örökzöld témáit kötik össze.

Az archívum megnyitásával jómagam is hozzájutottam két régi írásomhoz, amelyek életem második és harmadik publikációját jelentették, valamint egy régi fordításomhoz. Talán még 2007-ben is találnak benne a téma iránt érdeklődők érdekességet. 1999-ben a Levegő című számban jelent meg egy erősen ismeretterjesztő jellegű, pénzügytudományi jellegű írásom Hurrikán a tőzsdén címmel.

Tavaly újra vihar söpört végig a világ tőzsdéin, olvashatjuk, hallhatjuk a népszerű médiumokban: drámai kép. Egy kicsit erőtlenebb újságírói fogás az volna, ha olyasmit írnának, hogy megtörtént a hurrikán tőzsdei bevezetése. Azt hiszem, a viharkritikusok elhűlnének, ha tudnák: New Yorkban valóban megtörtént a hurrikán tőzsdei bevezetése, nem máshova, mint a valóban létező Katasztrófatőzsdére.

A cikk arról szól, hogy a pénzügyi piacok miként vonnak be újabb és újabb kockázatokat a kereskedésbe, mi ennek a rációja, és milyen lehetséges társadalmi hatásai vannak a folyamat folytatásának.

A Víz számban megjelent egy piacbarát környezetvédő fordításom, ami a vízipar liberalizációja mellett tör lándzsát.

Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor az állam engedélyezi a vízeszközök teljes magántulajdonlását a vízgyűjtéstől a víz tisztításán át az elosztásáig. A magánszektor a tulajdonosa minden vízeszköznek (amelyek vagy integráltak vertikálisan, vagy nem), ugyanúgy, ahogy a magánszektor kezében van az autóipar vagy a számítógépgyártás minden eszköze is. Továbbá tegyük fel, hogy a vízeszközök tulajdonosa minden megkötés nélkül állapíthatja meg a felkínált mennyiségeket és az árakat.

Az érvelés szerint egy ilyen szabályozási környezetben többen jutnának egészséges vízhez, mint az államosított vízrendszerekben. Az ár magasabb volna, mint az államosított vezetékes rendszerekben, de jóval alacsonyabb a nem vezetékes (például lajtoskocsis) alternatíváknál. A téma 1999-ben és az óta is aktuális a világ szegényebb országaiban, az érvelés menete pedig a postától a vasúton át a szennyvízszállításig sok hazánkban is rosszul működő közműre nézve érdekes következtetéseket tesz lehetővé. A cikk a hazai diskurzusban egyáltalán jelen nem lévő közpolitikai javaslatai szerintem a mai napig közmű-szabályozással foglalkozók számára nagyon mélyen elgondolkodtatók kell legyenek.

A cikk kísérőcikke a Közjavak és magánmonopóliumok című ismeretterjesztő írásom, ami a klasszikus jóléti és liberális monopolszabályozás közötti különbséget igyekszik bemutatni.

Azt hiszem, hogy 1999-ben teljesen valószínűtlennek tűnt volna, hogy hét évvel később éppen a vasúti rendszer versengővé alakítása lesz a hivatásom, az biztos, hogy ez a három írás már ennek az érdeklődésnek az irányába mutat. A cikkek csak regisztráció után tölthetők le, viszont nem kerülnek pénzbe.

Reklámkerülés

A reklámfelületek létrehozásának, értékelésének és elkerülésének a legváltozatosabb stratégiái alakultak ki az elmúlt évtizedekben. Egyrészt a városainkat, hála az önkormányzatoknak, ellepték a közterületi reklámok, ami hasonlóképpen van a virtuális terekben is. A közterek, és a senki által nem tulajdonolt internet fenntartása költséges, az emberek pedig nem szívesen fizetnek adót. Tehát van anyagi motiváció. A közterek kisajátítása egyéni hasznot hoz, tehát vannak végrehajtók. És vannak, akik eladni akarnak, tehát van kínálat.

A végtelennek tűnő kínálat persze a hirdetési felületeket folyamatosan inflálja: az emberek, ahogy a fenti szemmozgásokat elemző ábrákból is látszik (további magyarázat itt) jól megtanulják kizárni a zavaró ingereket. És vannak, ahol a képviselőiket rákényszerítik a takarításra: világszerte nagy port vert fel, hogy Sao Paoloban leszerelték a köztéri reklámokat. Ez persze lehet, hogy a reklámozóknak is érdeke: a kevesebb reklám többet ér, hiszen az emberek figyelme véges. Azok az önmérsékletet tanusító önkormányzatok, amelyek csak kevés közterületet szennyeznek reklámmal, jóval magasabb árakat érhetnek el.

Nyilvánvaló, hogy ez a blog nem egy értékes közterület, de a Nielsenes ábrák kíváncsivá tettek, úgyhogy egy darab kis reklámbox kikerült a jobb menüsorba a korábbi kísérleti szavazódoboz helyére. (Aki nem találja meg, az vélhetően teljesen elsajátította a reklámszűrés képességét!) Egyelőre a Google úgy ítélte meg, hogy társadalmi célú reklámokat rak bele. Egyébként ha valaki tud kifejezetten tcr csereboxot, szóljon.

Horvát képek

Ilyennek láttam Horvátországot 2007-ben, Korčula szigetéről és Splitből. Korčula az Adria hatodik legnagyobb szigete, területe 279 km2, vagyis Budapest fele, és körülbelül 17 ezren lakják. A sziget szinte édenkerti állapotban van, 61 százaléka mediterrán erdő, eredeti görög neve Fekete Korfu. A feudális Európában különféle módokon néha a magyar király szuverenitása alá tartozott, ami nyilvánvalóan csak egy meglehetősen névleges kapcsolat lehetett. Állítólag itt született Marco Polo is, egyébként a sziget megközelítése szárazföldi népeknek igen körülményes. Diavetítés.

Gazdasági növekedés Európában

Az alábbi térképen az egyes európai nemzetgazdaságok egy főre jutó bruttó nemzeti terméke (némileg egyszerűsítve az egy főre jutó megtermelt reáljövedelem) változása látható 2002. óta, vagyis az elmúlt négy évben, hiszen idei adat még nem áll rendelkezésre. A zöld országokban csökkent az egy főre jutó jövedelem, a sárgában nőtt. A halvány zöld és a halvány sárga országok halvány csökkenést illetve növekedést produkáltak.

Érdemes megnézni Magyarországot és szomszédait a térképen. Link: Central European Economy Watch.

Lengyel gazdasági növekedés: 6,7%

A lengyel gazdasági növekedés üteme 2007. második negyedévében 6,7%-ra szelidült az előző negyedévi 7,4%-ról. A belső kereslet ennél gyorsabban nő, a munkanélküliség pedig gyorsan csökken - ebben persze szerepet játszik az is, hogy nagyon sok lengyel vállalat munkát más EU-tagállamokban. A szlovák gazdaság még ennél is gyorsabban nő. Forrás: Polish Economy Watch

Pápai üzenet Nagyszebenbe

Nagyszebenben, Európa idei kulturális fővárosában tartják a III. Európai Ökumenikus Naggyűlést. A találkozó politikai szempontból sem lényegtelen, ha belegondolunk, hogy mennyi európai vér folyt a keresztény felekezetek közötti vallásháború miatt, de az európai identitás és alkotmányosság körüli viták (világosan: keresztény-e Európa) szempontjából is. XVI. Benedek pápa a találkozón nem vesz személyesen részt, de küldött üzenetet.

Az a feladatunk, hogy felragyogtassuk korunk embere előtt Krisztus világosságát: nem a saját világosságunkat, hanem Krisztusét. Istentől ezért kérjük az egységet és a békét az európaiak számára, és álljunk készen, hogy hozzájáruljunk az európai társadalom valódi haladásához, mind keleten, mind nyugaton.

A kiemelés tőlem származik, a szöveg pedig a Vatikáni Figyelőről, ami szerintem abszolút mérvadó forrás katolikus ügyekben, nem csak katolikusoknak.

Szlovákia késznek érzi magát az euró bevezetésére

Északi szomszédunk úgy érzi, hogy elkészült a házi feladatával, és beléphet a Gazdasági és Monetáris Unióba. A szlovák államadósság mértéke 30,7% az éves GDP-hez képest (Magyarország: 66%), a költségvetésnek idén eddig többlete van (tizenkét hónapra vetítve a deficit 1,7%), a gazdasági növekedés 9,45%, az infláció felülről közelíti az 1 százalékot. Az Európai Bizottság jövő tavasszal értékeli a szlovákok bizonyítványát.

Szomszédok Párkányban

A Párkányerben a szomszédban lakó kis Jeffersonok írogatnak a szlovákiai magyarság és Párkány ügyes-bajos dolgairól. Az ide linkelő lapok között találtam ezt a jó kis blogot. Ha valaki nem tudná, Párkány ugyanaz a Štúrovo, ahol a vonat először megáll Szlovákiában, Budapesttől alig egy órára. Kár, hogy a Párkányerben kevés szó van szlovák politikáról, mert arról sem olvashatunk szinte semmit független magyar forrásból, de a helyi magyarság ügyes-bajos dolgaira is érdemes időnként átnézni a szomszédba. Innen tudtam meg, hogy a környéken sem sokkal zöldebb a fű: a cseh államfő könyvet írt a klímaváltozás elleni küzdelem ellen. Nyílván tudományfilozófiai írói munkássága keretében.

Szamarkand

Méltán kerül ki a Khívától keletre a blog.hu címlapjára rendszeresen. Az Üzbegisztánból Indonéziába tartó magyar bloggerek most jutottak el a mesés Szamarkandba. Itt játszódik a tavaly olvasott legjobb könyvem, amelyben a középkori európai és iszlám humanizmus közös költészetének hányatatott sorsát követhetjük Khajjámtól az iráni demokratikus forradalomig. A könyv is, a blog is nagyszerű!

A közbizalom gyors csökkenése

A rendszerváltás óta, vagyis a magyar demokrácia kezdete óta nem volt olyan alacsony a választott képviselőink és tisztviselőink iránt, mint 2007. augusztusában. A Szonda-Ipsos hosszú ideje azonos módszerrel végzett felmérését a Népszabadság rendelte meg.

Az Index azt emeli ki, hogy a nemzet egységét megtestesíteni hivatott köztársasági elnököt is többen gyűlölik mint szeretik. A Népszabadság pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a választott politikusok iránti bizalomvesztés a rendszer-váltás óta folyamatos, de a magyar politikusok 1990-2006. között összesen veszítettek annyit a bizalmunkból (átlagosan) mint az elmúlt egy évben.

A választott képviselőkön keresztüli hatalomgyakorlásra épülő demokrácia megőrzésének két útja van: ha a politikusaink gyorsan elkezdik visszanyerni a hitelüket, vagy új, hiteles emberek lépnek be a politikába. Minden más a demokrácia lebontásához vezet.