Az emotikon mint szellemi tulajdon

Erminavet Visszásságok vasutunk világából sorozata és persze a warsystems visszásságok a szellemi tulajdonjogok világából blogja jutott eszembe arra a hírre, hogy egy orosz "üzletember" védjegyoltalmat jegyzett be a ;-) jelre. (Értelmezése szerint a :) jel például annyira hasonlít a védjegyére, hogy ott is megilleti a védelem.) Oleg Teterin úr természetesen nem a chateleő tiniken akar meggazdagodni, nyilatkozata szerint csak a vállalatoktól kérne ezer dollár licenszdíjat az írott népnyelvben kialakult fordulatért. Kíváncsi vagyok, hogy az egyre furcsábban működő Oroszországban érvényesíteni tudja-e a szabadalmát - az EU-ban biztosan nem ;-) CC kép: Tim Ellis

Nyelvében él a nemzet: petíció újra

A technikai malőr miatt megsemmisült petíciós listát újraindították. Újra lehet csatlakozni az MTA Nyelvi Bizottsága által kezdeményezett, meglehetősen értelmetlennek látszó 12. helyesírási reform elleni online petícióhoz. A peticíó egyébként "valódi reformot", vagyis egyszerű használók, tanárok, szerkesztők és korrektorok számára differenciált, praktikus, és a mai élő beszélt és írott nyelv, többek között az online nyelvhasználat sajátosságait is figyelembe vevő szabályzatot szeretnének.

Még egyszer: nem vagyok egy nagy aláírós tipus, de szerintem a nyelvhasználat ügye egy olyan közügy, amit sokan nem is tekintetenek annak. Pedig a nyelv nem az Akadémiáé, hanem a miénk. Itt lehet aláírni a petíciót.

CC fotó: littlephil

Kálmán László újabb petíciója: nyelvében él a nemzet!

A népszavazási kezdeményezésekről a szélesebb közvélemény számára is ismertté vált nyelvész ezúttal a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságához fordul petícióval. A nagypolitikai helyett kultúrpolitikai célú beadvány bátran támogatható politikai nézetektől függetlenül: a tét az, hogy ki rendelkezik a nyelvhasználat szabályai felett. Ha tényleg nyelvében él a nemzet, akkor egyáltalán nem jó, ha egy meglehetősen ad hoc alapon szerveződő bizottság a nyelvhasználók szokásaitól nagymértékben függetlenül alakítja a nyelvhasználat szabályait. Egyébként én is támogattam az online petíciót, teljesen egyetértek vele, pedig bárki megmondhatja, nem vagyok egy nagy petíció- és körlevél-aláíró.

A harc persze egy kissé szimbolikus, hiszen bárki is delegálja a Nyelvi Bizottság tagjait, annak a Magyar Helyesírás Szabályai a sajtószabadságnak, a blogoszférnak, az e-mailnek köszönhetően gyorsan irrelevánssá válik: egyre kevesebb az olyan írásos nyelvhasználó, akit valaki, mondjuk egy olvasószerkesztő ellenőriz. Olyan blog pedig talán nincs is, amelynek a szerzője az AKH-val a kezében dolgozna. Vagyis a mélyen tisztelt Akadémia is jobban tenné, ha elgondolkodna a petíció komolyanvételén.

Update: Az index is hozza a sztorit.
Újra lehet csatlakozni a petícióhoz

Ruanda franciáról angolra vált

Ruandában minden köztisztviselőt angolórára fog a kormány, mivel az ország 2011-től a franciáról az angol nyelvre vált. Bár az ügynek lehetnek diplomáciai előzményei is, a ruandai miniszterek arról beszélnek, hogy ma már az egész világ angolul beszél, még Kína is, csak a franciák, svájciak és a vallonok beszélnek franciául. Ráadásul az angol nyelvű tankönyvek sokkal olcsóbbak. Afrikában jellemző, hogy a sok törzsi nyelvet beszélő, a gyarmatosítók által létrehozott országok az egykori gyarmattartó nyelvét hagyták meg hivatalos nyelvként (Ruandában az angol, a francia és a kinyarwanda a három hivatalos nyelv), az azonban fantasztikus, hogy az elmúlt években Kelet-Afrika legbefolyásosabb országává váló Kínára hivatkozva váltanak angolra. (A képen látható gyerekek egyébként a 100 dolláros laptopon tanulnak netezni)