Mórtól a Moszkva téren át Olaszliszkáig

A héten született új ítélet Kaiser Ede perében, akit az igazságszolgáltatás - saját inkompetenciáját leplezendő - rendőri, ügyészi és bírói hibák sorozatával ítélt néhány éve tömeggyilkosnak, teljesen megalapozatlanul. Kaiser Ede bűnöző volt - maga is bevallotta -, de miután a szörnyű vád alól felmentették, kapott újabb 17 évet. Amikor ügyvédje úgy fogalmazott, hogy a bíróság ezzel a példátlanul kemény ítélettel (emberölésért messze nem szoktak ennyit ülni) akarja a saját megtépázott tekintélyét palástolni, a bíró a pulpitusról perrel fenyegette Kaiser ügyvédjét. Erről jut eszembe dr Kiss István Feléköpés című alkotása. Az ügy további abszurditása, hogy a tényleges gyilkos tényleges nyomravezetői díjáért per folyik, mert "véletlenül" mielőtt lajstromba vették a gyilkos fegyvert megtaláló amatőr régész bejelentését, valakinek percekkel előbb eszébe jutott a megoldás...

Pénteken pedig az olaszliszkai lincselés esetében hirdettek másodfokú ítéletet. Itt valószínűleg megvan a tettes - csak éppen azt nem derült ki a tárgyaláson, hogy ki az, ahogy az első fokú tárgyaláson sem. A lincselést nem sikerült rekonstruálnia a bíróságnak, ellenben a bosszúszomjasnak vélt közvélemény nyomásának engedve tovább súlyosbította az ítéleteket. Tette ezt úgy, hogy az ügyész, aki az általa kért legsúlyosabb büntetéseket kapta meg az elsőfokú tárgyaláson, azért fellebbezett, hogy ezt súlyosbítsák - ezt sok jogállamban a törvény kizárja. Korábban talán csak taktikázott, hogy egy rosszul megalapozott vádban meddig lehet emelni a büntetési tételt?

Kőszeg Ferenc vonatkozó cikkében az egész eljárás anomáliái mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy amikor hogy "amikor Simon Tibort, a Fradi népszerű labdarúgóját egy szórakozóhely kidobóemberei, köztük egy rendőr, rúgták-verték halálra. Az elkövetők [jogerősen] 4 év 6 hónapot, illetve ennél kevesbb büntetést kapnak, van, aki már szabadlábon van. Ez azzal az üggyel van egyszinten, amikor a katonai bíróság engedte (tisztként!) tovább szolgálni azt a rendőrt, aki a Moszkva téri meghiúsított bankrablás helyszínén maga vitte el a zsákmányt.

Simon Tibi, Szögi Lajos és a móri bankfiók áldozatai úgy lettek eltemetve, hogy a magyar igazságszolgáltatás képtelen volt tisztességes eljárásban megtalálni és megbüntetni a valódi tetteseket. Ellenben úgy tűnik, hogy a rendőrök, ügyészek és bírók saját hibáékért egymást védik.