Elengedett kézzel - az erős forintról

Május óta vége a csúszó leértékelésnek, amely a forint árfolyamát szűk sávba szorította, és a piacgazdaságot gyakorló pályán művelő magyar vállalatok számára kiszámíthatóvá tette az árfolyamkockázatokat. Azok a polgárok, akik megtakarított pénzüket valutában tartották, ráfáztak; hüledeztek az egyre kevesebbet érő forinthoz szokott turisták, és az egyre kedvezőbb árfolyamokhoz szokott exportőrök. Hiszen a forint még soha nem erősödött. Azonnal meg is szólaltak az erős forint kárvallottjai, és milliárdos kompenzációért nyújtották a markukat. Feléledt a kétely: valóban szüksége van-e nemzetünknek az erős forintra? Jól időzítettük-e az árfolyam-politikai váltást, és nem vágtuk-e le az export aranytojást tojó tyúkját?

Antal Dániel: Elengedett kézzel - az erős forintról, Magyar Narancs, 2001. augusztus 9.

Az elátkozott szivárvány

Július 11-én későn ébredtem. Olvasom az újságban, hogy a III. kerületi polgármester kitiltotta a melegprogramokat a Pepsi Sziget fesztiválról. Sok undorító dolog történik Magyarországon, nekem ekkor telik be a pohár, bekapcsolódom a spontán alakuló tiltakozásba. Akkor még nem tudom, hogy a köztársaság intézményeinek és polgárainak morális válsága miatt Tarlós István polgármester egy teljes hétig egy kisebbséggel szemben hiszterizálhatja a közvéleményt. Naplóm azt mutatja be, hogy a köztársaság intézményei és polgárai ennyi ideig tehetetlenek ámokfutásával szemben.

Antal Dániel: Az elátkozott szivárvány - Szubjektív napló a Pepsi Sziget botrányának tanulságáról (Népszabadság, 2001. július 30.) Az új archívum rosszul jeleníti meg a dátumot.

Ki szereti a versenyt?

Az Élet és Irodalom 2000. december 8-i számában jelent meg a Ki szereti a versenyt? című cikkem.

Magyarországon versenypolitikával még senki sem próbált szavazatokat szerezni. Egy külföldi szemlélõ számára minden bizonnyal érthetetlen volna, hogy az OTP-Postabank-fúzió vagy a távközlés liberalizációja miért nem nagy politikai ügy. Az európai példák ugyanis azt mutatják, hogy a távközlés liberalizációjával adott esetben több pénz maradhat a családoknál, mint amennyit egy szociálissegély-növeléssel kapnának. Hazánk immár tíz éve többé-kevésbé versenyen alapuló piacgazdaságnak tekinthető. A verseny és az annak teret adó piac azonban különös megítélésû fogalmak napjaink Magyarországán. A piachoz és a versenyhez a politikai elitnek, a közigazgatás vezetőinek, valamint az értelmiségnek semmivel sem egyértelműbb a hozzáállása, mint az ország többi polgárának. Ez a zavar nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a legégetőbb társadalmi-gazdasági kérdésekre a politikának nincsenek használható válaszai.

A cikk a linken keresztül úgy érhető el, ha az olvasó a lap tetején a nevemre klikkel, vagy az egész rovatot tartalmazó oldalt lefelé görgeti addig, amíg oda nem ér.