Húsz év után újra a közös piacról - EU reformok

Az európai Egységes Piac létrehozásáról az euroszklerózis gyógyítására született döntés '86-ban. Jacques Delors határozott kézzel vezette az Unió elődjét, Margaret Thatcher retiküljével verte az asztalt, létrejött az egységes piac, az EMU és az euró. Az EU a huszonötödik évfordulóra állítólag hasonlóan nagyszabású reformokkal készül. Meg fogjuk-e egyáltalán érezni?

A Delors-bizottság által elfogadtatott reformok a korosztályom számára szinte felfoghatatlan mértékben változtatták meg Európát: megszűntek a távközlési monopóliumok, a verseny szelei jelentek meg a közlekedésben, a szállításban, az energiaszolgáltatásban. Létrejött az euró. Az európai gazdaság integrációja történelmi léptékkel is igen magas szintet ért el. Az európai életszínvonal a világ élvonalába került, a felszabadult közép-európai országokban pedig kérdés sem merült fel, hogy ehhez a rendszerhez akarnak-e tartozni.

Ma Európa ismét mély válságban van - a világ összes nagy régiója gyorsabban nő, és kedvezőbb demográfiai folyamatok jellemzik a volt Szovjetúnió kivételével. Az EU gazdasági vezetése Mario Monti egykori versenybiztos jelentése (pdf) alapján elhatározta az Egységes Piac teljes újraszabályozását.

A nyolcvanas években euroszklerózisnak nevezték azt a gazdasági kórt, hogy az európai piacgazdaságok növekedése megállt, inflációja és munkanélkülisége pedig magas szinten stabilizálódott. A kilencvenes években a növekedést szerény mértékben, de sikerült helyreállítani, az inflációt pedig lényegében leküzdeni - a munkanélküliség azonban néhány ország kivételével inkább a szőnyeg alá került.

A tizes években az európai gazdaság hasonlóan mély, de másfajta betegség tüneteit mutatja: az európai vállalatok egyre kevésbé veszik fel a versenyt az ázsiai, sőt, gyakran a latin-amerikai cégekkel, a munkaképes korú lakosság fogy, és alig jönnek létre igazán életképes, növekedő vállalatok.

A Monti-jelentés két személy, Spaak és Thatcher idézetét választotta mottónak, de korántsem tűnik olyan bátornak, mint a nyolcvanas évek politikusainak a tettei. A Barroso-bizottság kilenc tagjának az előterjesztése (rövid összefoglaló itt) ugyan harminc jelentős szakpolitikát módosítana a közbeszerzéstől az adópolitikáig, a KKV-támogatástól a munkaügyi kapcsolatokig, de egyelőre korántsem látszik benne olyan emblematikus intézkedés, mint az 1986-os (1992-ben valóra váltott) javaslatban. Október 6-án meglátjuk, hogy a 2010-es tervezet felér-e jelentőségében a huszonnégy évvel ezelőttihez.