A Gazprom a pályán, a tőzsdén, az újságban

Hónapokon át attól volt hangos az angolszász média, hogy a bulvártermékeiről híres Rupert Murdoch vételi ajánlatott tett a családi tulajdonban lévő, teljes szerkesztőségi függetlenséget élvező konzervatív napilara, a Wall Street Journalra. A WSJ az üzleti világ vezető napilapja, a Dow Jones index tulajdonosa, és véleményrovata az amerikai mérsékelt jobboldal legértékesebb felülete. Utólag lehet, hogy sokan hálálkodni fognak Murdochnak, aki nemrég birtokon belülre került: a Cityből kiszivárgott hírek szerint a Gazprom 5 milliárd dollárt ajánlott az amerikai nyilvánosság egyik ékkövéért. Nyilván rengeteg szinergia van a kőolaj-kitermelés, a finomítás, a professzionális labdarúgás és az amerikai újságírás között. Kép: Gazprom-Arena.

Klímaváltozásról az EU nélkül

A klímaváltozás elleni küzdelem a világpolitikában az Európai Unió kedvenc ügye, amiben egyszerre sikertelen és következetlen. Az európai polgárok gyakran nagyon rossz véleménnyel vannak klímaváltozás-ügyben az amerikaikról, és valamiért jóval kevésbé rossz véleménnyel az oroszoktól - akiktől az európaiak az elégetni valót veszik - és a kínaiakról, akik sok olcsó árut képesek termelni. A Csendes-óceáni térség országainak gazdasági szervezete, az APEC most klímaváltozás elleni deklarációt tett. Ha van klímaváltozás, akkor két szempontból fontos a hír. Egyrészt a világgazdasági aktivitás és a szén-dioxid kibocsátás súlypontja régen a Föld Európához képesti túloldalára került át, ráadásul úgy néz ki, hogy a legnagyobb szén-dioxid kibocsátó ország ma már nem az USA hanem Kína. Másrészt a világ legnagyobb szennyezői, az Egyesült Államok és Kína, és a hozzájuk gyorsan felzárkozó, illetve számukra szén-hidrogént áruló Oroszország is csatlakozott a deklarációhoz, amit az Európai Unió soha nem tudott elérni.

Ásatás a Café Bábel új honlapján

A Café Bábel Egyesület felrakta a netre az ekletikus társadalomtudományi folyóirat teljes archívumát. Páratlanul gazdag, több száz cikkből álló szöveges archívum vált így kereshetővé, mindenkinek szívből ajánlom.

1990 őszén merült fel a gondolat a Café Bábel alapítóiban, hogy olyan esszéfolyóiratot hozzanak létre, amelynek vezérlő elve szerint a számok középpontjában egy-egy fogalom áll, s az írások e fogalom metaforikus, asszociatív összetettségét mutatják be. Az 1991-től negyedévente jelentkező lap tematikus számai a kortárs társadalom- és kultúraelméleti viták aktuális és örökzöld témáit kötik össze.

Az archívum megnyitásával jómagam is hozzájutottam két régi írásomhoz, amelyek életem második és harmadik publikációját jelentették, valamint egy régi fordításomhoz. Talán még 2007-ben is találnak benne a téma iránt érdeklődők érdekességet. 1999-ben a Levegő című számban jelent meg egy erősen ismeretterjesztő jellegű, pénzügytudományi jellegű írásom Hurrikán a tőzsdén címmel.

Tavaly újra vihar söpört végig a világ tőzsdéin, olvashatjuk, hallhatjuk a népszerű médiumokban: drámai kép. Egy kicsit erőtlenebb újságírói fogás az volna, ha olyasmit írnának, hogy megtörtént a hurrikán tőzsdei bevezetése. Azt hiszem, a viharkritikusok elhűlnének, ha tudnák: New Yorkban valóban megtörtént a hurrikán tőzsdei bevezetése, nem máshova, mint a valóban létező Katasztrófatőzsdére.

A cikk arról szól, hogy a pénzügyi piacok miként vonnak be újabb és újabb kockázatokat a kereskedésbe, mi ennek a rációja, és milyen lehetséges társadalmi hatásai vannak a folyamat folytatásának.

A Víz számban megjelent egy piacbarát környezetvédő fordításom, ami a vízipar liberalizációja mellett tör lándzsát.

Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor az állam engedélyezi a vízeszközök teljes magántulajdonlását a vízgyűjtéstől a víz tisztításán át az elosztásáig. A magánszektor a tulajdonosa minden vízeszköznek (amelyek vagy integráltak vertikálisan, vagy nem), ugyanúgy, ahogy a magánszektor kezében van az autóipar vagy a számítógépgyártás minden eszköze is. Továbbá tegyük fel, hogy a vízeszközök tulajdonosa minden megkötés nélkül állapíthatja meg a felkínált mennyiségeket és az árakat.

Az érvelés szerint egy ilyen szabályozási környezetben többen jutnának egészséges vízhez, mint az államosított vízrendszerekben. Az ár magasabb volna, mint az államosított vezetékes rendszerekben, de jóval alacsonyabb a nem vezetékes (például lajtoskocsis) alternatíváknál. A téma 1999-ben és az óta is aktuális a világ szegényebb országaiban, az érvelés menete pedig a postától a vasúton át a szennyvízszállításig sok hazánkban is rosszul működő közműre nézve érdekes következtetéseket tesz lehetővé. A cikk a hazai diskurzusban egyáltalán jelen nem lévő közpolitikai javaslatai szerintem a mai napig közmű-szabályozással foglalkozók számára nagyon mélyen elgondolkodtatók kell legyenek.

A cikk kísérőcikke a Közjavak és magánmonopóliumok című ismeretterjesztő írásom, ami a klasszikus jóléti és liberális monopolszabályozás közötti különbséget igyekszik bemutatni.

Azt hiszem, hogy 1999-ben teljesen valószínűtlennek tűnt volna, hogy hét évvel később éppen a vasúti rendszer versengővé alakítása lesz a hivatásom, az biztos, hogy ez a három írás már ennek az érdeklődésnek az irányába mutat. A cikkek csak regisztráció után tölthetők le, viszont nem kerülnek pénzbe.

Reklámkerülés

A reklámfelületek létrehozásának, értékelésének és elkerülésének a legváltozatosabb stratégiái alakultak ki az elmúlt évtizedekben. Egyrészt a városainkat, hála az önkormányzatoknak, ellepték a közterületi reklámok, ami hasonlóképpen van a virtuális terekben is. A közterek, és a senki által nem tulajdonolt internet fenntartása költséges, az emberek pedig nem szívesen fizetnek adót. Tehát van anyagi motiváció. A közterek kisajátítása egyéni hasznot hoz, tehát vannak végrehajtók. És vannak, akik eladni akarnak, tehát van kínálat.

A végtelennek tűnő kínálat persze a hirdetési felületeket folyamatosan inflálja: az emberek, ahogy a fenti szemmozgásokat elemző ábrákból is látszik (további magyarázat itt) jól megtanulják kizárni a zavaró ingereket. És vannak, ahol a képviselőiket rákényszerítik a takarításra: világszerte nagy port vert fel, hogy Sao Paoloban leszerelték a köztéri reklámokat. Ez persze lehet, hogy a reklámozóknak is érdeke: a kevesebb reklám többet ér, hiszen az emberek figyelme véges. Azok az önmérsékletet tanusító önkormányzatok, amelyek csak kevés közterületet szennyeznek reklámmal, jóval magasabb árakat érhetnek el.

Nyilvánvaló, hogy ez a blog nem egy értékes közterület, de a Nielsenes ábrák kíváncsivá tettek, úgyhogy egy darab kis reklámbox kikerült a jobb menüsorba a korábbi kísérleti szavazódoboz helyére. (Aki nem találja meg, az vélhetően teljesen elsajátította a reklámszűrés képességét!) Egyelőre a Google úgy ítélte meg, hogy társadalmi célú reklámokat rak bele. Egyébként ha valaki tud kifejezetten tcr csereboxot, szóljon.

Horvát képek

Ilyennek láttam Horvátországot 2007-ben, Korčula szigetéről és Splitből. Korčula az Adria hatodik legnagyobb szigete, területe 279 km2, vagyis Budapest fele, és körülbelül 17 ezren lakják. A sziget szinte édenkerti állapotban van, 61 százaléka mediterrán erdő, eredeti görög neve Fekete Korfu. A feudális Európában különféle módokon néha a magyar király szuverenitása alá tartozott, ami nyilvánvalóan csak egy meglehetősen névleges kapcsolat lehetett. Állítólag itt született Marco Polo is, egyébként a sziget megközelítése szárazföldi népeknek igen körülményes. Diavetítés.

Gazdasági növekedés Európában

Az alábbi térképen az egyes európai nemzetgazdaságok egy főre jutó bruttó nemzeti terméke (némileg egyszerűsítve az egy főre jutó megtermelt reáljövedelem) változása látható 2002. óta, vagyis az elmúlt négy évben, hiszen idei adat még nem áll rendelkezésre. A zöld országokban csökkent az egy főre jutó jövedelem, a sárgában nőtt. A halvány zöld és a halvány sárga országok halvány csökkenést illetve növekedést produkáltak.

Érdemes megnézni Magyarországot és szomszédait a térképen. Link: Central European Economy Watch.

Lengyel gazdasági növekedés: 6,7%

A lengyel gazdasági növekedés üteme 2007. második negyedévében 6,7%-ra szelidült az előző negyedévi 7,4%-ról. A belső kereslet ennél gyorsabban nő, a munkanélküliség pedig gyorsan csökken - ebben persze szerepet játszik az is, hogy nagyon sok lengyel vállalat munkát más EU-tagállamokban. A szlovák gazdaság még ennél is gyorsabban nő. Forrás: Polish Economy Watch

Pápai üzenet Nagyszebenbe

Nagyszebenben, Európa idei kulturális fővárosában tartják a III. Európai Ökumenikus Naggyűlést. A találkozó politikai szempontból sem lényegtelen, ha belegondolunk, hogy mennyi európai vér folyt a keresztény felekezetek közötti vallásháború miatt, de az európai identitás és alkotmányosság körüli viták (világosan: keresztény-e Európa) szempontjából is. XVI. Benedek pápa a találkozón nem vesz személyesen részt, de küldött üzenetet.

Az a feladatunk, hogy felragyogtassuk korunk embere előtt Krisztus világosságát: nem a saját világosságunkat, hanem Krisztusét. Istentől ezért kérjük az egységet és a békét az európaiak számára, és álljunk készen, hogy hozzájáruljunk az európai társadalom valódi haladásához, mind keleten, mind nyugaton.

A kiemelés tőlem származik, a szöveg pedig a Vatikáni Figyelőről, ami szerintem abszolút mérvadó forrás katolikus ügyekben, nem csak katolikusoknak.

Szlovákia késznek érzi magát az euró bevezetésére

Északi szomszédunk úgy érzi, hogy elkészült a házi feladatával, és beléphet a Gazdasági és Monetáris Unióba. A szlovák államadósság mértéke 30,7% az éves GDP-hez képest (Magyarország: 66%), a költségvetésnek idén eddig többlete van (tizenkét hónapra vetítve a deficit 1,7%), a gazdasági növekedés 9,45%, az infláció felülről közelíti az 1 százalékot. Az Európai Bizottság jövő tavasszal értékeli a szlovákok bizonyítványát.

Szomszédok Párkányban

A Párkányerben a szomszédban lakó kis Jeffersonok írogatnak a szlovákiai magyarság és Párkány ügyes-bajos dolgairól. Az ide linkelő lapok között találtam ezt a jó kis blogot. Ha valaki nem tudná, Párkány ugyanaz a Štúrovo, ahol a vonat először megáll Szlovákiában, Budapesttől alig egy órára. Kár, hogy a Párkányerben kevés szó van szlovák politikáról, mert arról sem olvashatunk szinte semmit független magyar forrásból, de a helyi magyarság ügyes-bajos dolgaira is érdemes időnként átnézni a szomszédba. Innen tudtam meg, hogy a környéken sem sokkal zöldebb a fű: a cseh államfő könyvet írt a klímaváltozás elleni küzdelem ellen. Nyílván tudományfilozófiai írói munkássága keretében.

Szamarkand

Méltán kerül ki a Khívától keletre a blog.hu címlapjára rendszeresen. Az Üzbegisztánból Indonéziába tartó magyar bloggerek most jutottak el a mesés Szamarkandba. Itt játszódik a tavaly olvasott legjobb könyvem, amelyben a középkori európai és iszlám humanizmus közös költészetének hányatatott sorsát követhetjük Khajjámtól az iráni demokratikus forradalomig. A könyv is, a blog is nagyszerű!

A közbizalom gyors csökkenése

A rendszerváltás óta, vagyis a magyar demokrácia kezdete óta nem volt olyan alacsony a választott képviselőink és tisztviselőink iránt, mint 2007. augusztusában. A Szonda-Ipsos hosszú ideje azonos módszerrel végzett felmérését a Népszabadság rendelte meg.

Az Index azt emeli ki, hogy a nemzet egységét megtestesíteni hivatott köztársasági elnököt is többen gyűlölik mint szeretik. A Népszabadság pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a választott politikusok iránti bizalomvesztés a rendszer-váltás óta folyamatos, de a magyar politikusok 1990-2006. között összesen veszítettek annyit a bizalmunkból (átlagosan) mint az elmúlt egy évben.

A választott képviselőkön keresztüli hatalomgyakorlásra épülő demokrácia megőrzésének két útja van: ha a politikusaink gyorsan elkezdik visszanyerni a hitelüket, vagy új, hiteles emberek lépnek be a politikába. Minden más a demokrácia lebontásához vezet.