A politikusain vagy a lakóin múlik az ország versenyképessége?

A Marketing Centrum felmérése a magyar választópolgároknak a reformokhoz és közpolitikai változásokhoz való viszonyát kutatja. A Népszabadságban közölt közvélemény-kutatási adatok számos érdekes részletet rejtenek, de számomra ez a legtöbbet mondó eredmény:

Tízből hét magyar úgy véli, az ország fejlődése döntően a politikán, a politikusokon múlik, és a megkérdezettek 74 százaléka szerint jelentősen hátráltatja hazánk fejlődését, hogy "a pártok sohasem tudnak megegyezni egymással". A megkérdezettek kétharmada nagyon nagy jelentőséget tulajdonít a különböző politikai deficiteknek - a politikusok túlzott ígérgetésének, a politikai önzésnek, a kontraszelekciónak vagy a kompromisszum-képtelenségnek - abban, hogy az ország lassabban fejlődik, mint lehetne. [...] Mindössze a válaszadók ötöde tulajdonít jelentős negatív hatást annak, hogy kevés a vállalkozó szellemű ember, kevés a jól képzett szakmunkás, illetve kevesen beszélnek idegen nyelveket. A közvélemény tehát túl sokat vár a politikától, és nem gondol arra, hogy az ország versenyképessége mégiscsak a polgárok tehetségén, képzettségén, vállalkozó szellemén múlik.

A választók, az adófizetők és a munkavállalók pedig valójában egy politikai-gazdasági közösséget alkotnak, szinte teljes átfedéssel, a nyugdíjasok jelentős rétegét nem számítva. (Bulgáriában már ők a választók többsége!) Választásainak a kasszánál, az oktatási rendszerben és a politikában valamiféle konzisztenciát kellene, hogy kapjanak. Szerintem a gazdasági és a politikai átmenet egymástól elválaszthatatlan folyamatok, és a versenyképesség elsősorban kulturális kérdés.

Ügynökök és közszereplők

A könnyűzene, a szórakozás pártállami kontrollja a közelmúlt diktatúrájának egy relatíve jól feltárt része. Az állami ellenőrzés és támogatás politikája napjainking folyamatos formában él, vagy újra felbukkan. Az ügy kapcsán egy meglehetősen nagy horderejű persorozat bontakozott ki a nyolcvanas évek egyik ismert diszkós lemezlovasa körül.

A Blikk 2005 márciusában közölt írásokat az ismert lemezlovas múltjáról. A cikk állításait igazoló dokumentumokat [a lemezlovas] egyik megfigyeltje, Danyi Attila kérte ki az Állambiztonsági Szolgálat Történeti Levéltárából. Amikor a Blikk a történtekről megkérdezte [a lemezlovast], ő azt mondta: "ebben az ügyben mindenki azt mond, amit akar", nem foglakozik vele. Ám amikor megjelentek a róla szóló írások, feljelentette a cikk szerzőjét meg Danyit, és 400-400 ezer forint nem vagyoni kártérítésért pert is indított ellenük.
Bűncselekmény hiányában az ügyészség azonban megszüntette a büntetőeljárást, és [a lemezlovas] a személyiségi jogi pert első és másodfokon is elveszítette. [A lemezlovas] tagadja, hogy jelentéseket tett volna az állambiztonságnak. Csak annyit ismert el, hogy a nagyobb rendezvényeken olykor találkozott a belső elhárítás embereivel, beszélgetett is velük.

Az ügynek a diktatúra működéséhez kevés újdonsággal szolgál, hiszen Szőnyei Tamás kiváló kötetéhez sok év kell, amíg valaki hozzá tud tenni. Van azonban két érdekes tanusága. A Kádár-rendszerben a pozitív ügynöki, vagy hálózati, vagy a rendszer átal megbízhatónak tartott személytől szóló egyéb jelentés nem kárt, hanem hasznot hozott annak, akiről írták. A másik a Legfelsőbb Bíróság közszereplő-felfogásának változása: eszerint "a lemezlovas közszereplőnek minősül. A 80-as években koncertszervezőként meghatározó személyisége volt a magyar könnyűzenei életnek, a fiatalságra, a zenei életre gyakorolt politikai befolyása a KISZ-rendezvényeken való közreműködése által is közismert volt. Akkori közéleti szerepvállalásai révén jelenleg is ismert személyiség." Vagyis az LB szerint aki egyszer a nagyközönség elé lép, annak élete végéig többet kell elviselnie a magánszférájában, mint aki nem. Bár ismerni kellene az ítélet teljes szövegét, számomra az internet korában ez az ítélet igen baljóslatú. Egy olyan világban, ahol 15 percre bárki lehet híres, vajon mindenki élete végéig közszereplő marad? Vagy azután is?

Úgy gondolom, ha van egyáltalán megoldása az ügynökkérdésnek, akkor azt a törvényhozásban kell keresni. Az egyes ügyekben születő bírósági ítéletek még a legnagyobb konzisztencia mellett sem fogják átfogóan és egyenlő mércével megoldani ezt a helyzetet.

PS: Itt egy ellenvélemény, illetve Martonyi János egy másik ügynökös perben nyert.

Az átmenet kínjai: közbizalom, korrupció és bűnözés

A Pew Research Center globális attitűdvizsgálata szerint a közintézmények és az egymás iránti bizalom mértéke 1991. óta Nyugat-Európában meglehetősen nagy mértékben nőtt, Közép- és Kelet-Európában pedig csökkent, miközben például az Amerikai Egyesült Államokban lényegében nem változott. Az európai integráció a kilencvenes évek elején kapcsolt magasabb sebeségre a Single Europe Act és a Maastrichti Szerződés után. Az EU a világ egyik leggazdagabb, legstabilabb és legbékésebb vidéke lett, az Unió célkitűzéseinek megfelelően, ami ritka nagy siker. A gazdasági és társadalmi átmenetet a hidegháború után elkezdő országok, így Magyarország is nagy kínokon mennek keresztül: a bölcsödétől a nyudíjig szinte minden közintézmény megváltozott, majdnem mindenkinek megszűnt a munkahelye, és sokak nem találtak az új rendszerben hivatást. A megfelelő életstratégiák és a közbizalom hiánya a korrupció és a bűnözés melegágya lett. De nem lehet abbahagyni, csinálni kell tovább, mert a legjobb klubban vagyunk. A közbizalom hiánya, a korrupció és a bűnözés között szerintem nem egyirányú ok-okozati kapcsolat van, és ezért mindenki megteheti a magát: megbízhatóan viselkedik, a korrupcióban nem vesz részt, betartja és betartatja az új szabályokat. További részletek az európai blogomon.

Kinek szurkol a világ az amerikai elnökválasztáson?

A világ legerősebb és legrégebbi demokráciájának elnökválasztása az egész világ ügyeinek menetét befolyásolja. Hiába csak az amerikai állampolgárok szavazhatnak, az egész globalizált világ figyeli a választási küzdelmet. A Pew Global Attitudes Index a világ 22 országában megkérdezte azokat az embereket, akik követik az amerikai elnökválasztást, hogy Obamában vagy McCainben bíznak-e? Mivel nem indul sem a hatalmon lévő elnök, sem alelnöke, az elmúlt száz év talán legnyitottabb és legizgalmasabb választása zajlik, az elején mindkét oldalon sok és nagy kvalitású jelölttel. Amerikához kötődő demokrataként természetesen én is követtem a kampányt, és ugyan több szimpatikus jelöltet találtam, a két idealista jelöltnek, Obamának és McCainnek szurkoltam. A kampány finise különösen igazgalmas lesz, hiszen két meglehetősen különböző, de jó jelölt közül választhatnak a szerencsés amerikai szavazópolgárok. Az biztos, hogy hiába bíznak egy hangyányival többen McCainben a választójoggal rendelkezők közül, Jordánia kivételével a világ Obamának szurkol. Forrás: FP Passport blog.

Az írek megfúrták az Lisszaboni Szerződést

Magyarország volt az első állam, ami az alkotmány helyett kialkudott új szerződést ratifikálta, és Írország az első, ahol a nép egy referendumon ezt megfúrta. 862 415 ír állampolgár elvetette azt a 27 állam által létrehozott szerződést, amely 490 000 000 polgár közös ügyeit rendezte volna. Noha Barroso bizottsági elnök szerint a ratifikáció a többi államban folytatódik, Václav Klaus cseh elnök máris ez ellen foglalt állást. Roppant kérdéses, hogy idén lesz-e végre elnöke az Uniónak, és az egyes tagállamok vétófenyegetésével ez a laza föderáció továbbvihető-e?

Geostratégiai jelentőségű kékgalléros bűnözők

Egy biológiatanár és három tanítványa az éj leple alatt megcsapolta a Barátság kőolajvezetéket a hétvégén Kárpátalján. A párezer liternyi ellopott kőolaj mellett a néhány száz tonna majdnem a Tiszában végezte. A közép-európai jogrendszerben ritka mellékbüntetés a hivatástól való eltiltás, de mind a környezettudatosság, mind a nevelés antitézisének tűnik az ördögi tanárember.

Használjuk vasárnap délután funkcionálisan a Műcsarnokot!

A budapesti Műcsarnokban ma délután lehet utoljára megtekinteni a K. Petrys Ház és a T-Mobil által létrehozott kortárs festészeti kiállítást, a Térerőt. Ez azt jelenti, hogy a koldusszegény, adományokból nyugat-európai ládafiát bemutató befogadó intézmény még egy napig azt csinálja, amire alapították: magyar festők műveinek ősbemutatóját. Az anyagot a K. Petrys hozta össze sok-sok szakmai segítővel és munkával. A T-Mobil, annak a nagy magyarországi cégnek a mobiltelefon-üzletága, amely a távközlés és az internet elterjesztésével a legtöbbet tett Magyarország globalizálásáért pedig olyan mecenatúrát végzett, ami hazánkban lényegében ismeretlen: érzékeny, gondolkodó embereket reklámüzenetek nélkül hagyott erre a változó világra reflektálni. A dolog szépségét emeli, hogy a festőművészet maradandó, de nagyon nehezen szponzorálható művészeti ág.

A minőségi kultúra támogatójaként a T-Mobile a K. Petrys Házzal közösen különleges képzőművészeti kezdeményezést indított el. A TérErő című projekt keretében 12 kortárs művész a kommunikáció szabadségéról alkotott véleményét, gondolatait 12 festmény, összesen tehát 144 műalkotáson keresztül tárja a közönség elé.

Az alkotásokat a június 2-án a Műcsarnokban nyíló, egyhetesre tervezett TérErő, kortárs alkotók gondolatai és művei a jövőről című kiállítás keretében tekinthetik meg az érdeklődők. Itt találkozhatnak majd Bernát András, Bukta Imre, Chilf Mária, Csurka Eszter, dr. Máriás, Swierkiewicz Róbert és Szűcs Attila festmémyeivel.

A T-Mobile támogatását élvező TérErő projekt olyan gondolatébresztő alkotássorozat, amely részeként a művészek motivációikról, felvetéseikről, gondolatvilágukról a műalkotáson túl interjúk, portréfilmek formájában is számot adnak.A Pálos György rendező, Winkler Nóra és Erdélyi Zsolt Superman közreműködésével készülő beszélgetések írott változatát és a festményeket, valamint Spiró György előszavát, illetve Petrányi Zsolt esszéit felvonultató album révén a kommunikáció és a művészet témakörét felölelő, képekben és szavakban egyaránt kifejeződő alkotói gyüjteményt is kézbe vehetnek majd az olvasók.

A jelenlegi TérErő projekt a 2002-es JövőKép kiállítássorozat és album folytatása, melynek szintén a T-Mobile volt a mecénása.Az alkotásokból készült JövőKép album Szép Magyar Könyv díjat nyert a 2003-as Ünnepi Könyvhéten, a kiállítás pedig összesen 9 magyarországi és 7 külföldi galériában került bemutatásra.

Üröm az örömben, hogy az egész kiállítás összesen hét napig volt látható a Műcsarnokban, így kevesen használhatták az intézményt eredeti funkciójának megfelelően. A könyv azonban nagyon szép, kiváló ajándék is, és remélhetőleg vidéken és külföldön is sokan láthatják majd ezt a páratlan képanyagot.

A Kormány megszüntette a Magyar Vasúti Hivatalt

A Kormány 156/2008 (VI.6.) rendeletével megszüntette a 2006. január 1. az Országgyűlés törvényi rendelkezése alapján létrehozott Magyar Vasúti Hivatalt, és egyúttal felmentte Antal Dánielt, a miniszterelnök Hivatal 2/2006 (I.13.) ME határozata alapján hat évre kinevezett elnökét. A Hivatal szervezeti jogutódja 2008. július 1-től a műszaki, biztonsági kérdésekkel foglalkozó Nemzeti Közlekedési Hatóság.

A Hivatal missziója az volt, hogy a több szereplős európai piac minden vasúttársasága számára biztosítsa a környezetbarát vasúti infrastruktúrához való hozzáférés azonos feltételeit. Az üzleti életet szabályozó ár- és engedélyező hatóságként azért dolgozunk, hogy a magyarországi pályahálózatokat használó vasúttársaságok versenyképes áron, szerződéses kötelezettségeiket pontosan betartva, az adófizetők hosszú távú érdekeit figyelembe véve fejlesszék szolgáltatásaikat.

Az elmúlt hat évben ezen dolgoztam.

Az olajár és a tömegközlekedés

Egy ideje azok közé tartozom, akinek meggyőződése, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése szükséges, és ennek egyetlen lehetséges eszköze a szén-dioxid termeléssel járó fogyasztás magas adóztatása. A közlekedés az egyik leggyorsabban növekvő szén-dioxid termelő (és Magyarországon fizetési mérleg rontó tényező) a notórius olajégetéssel, és ebben Európa csak azért marad el az Egyesült Államok mögött, mert nálunk nagyon magas az üzemanyagok adója. Szerencsére ahogy nőnek az olajárak, eljön a pont, amikor a fogyasztás visszaesik, és ilyenkor jön el a tömegközlekedés, és különösen a vonatok és villamosok új virágkora. Ahogy 2004. óta Nagy-Britanniában folyamatosan rekordokat dönt a vasúti személyközlekedés használata, úgy 2007-ben végre az Egyesült Államokban is fordult a kocka: 50 éves csúcsot ért a tömegközlekedés forgalma az autós társadalomban. Az elővárosi vasutak forgalma pedig tíz százalékot növekedett.

Kenneth Rogoff, az IMF korábbi vezető közgazdász, a Harvard professzora adott erről egy interjút januárban. Egy kicsit több a másik blogomon: Evidence on carbon tax from high fuel prices.

Magyar vendégmunkások Erdélyben

"Több tízezerre tehető a magyarországi vendégmunkások száma Románia nyugati megyéiben. Winkler Gyula ezen kijelentéséről az erdélyi Krónika napilap hétfőn számolt be. Az RMDSZ-es politikus azt állítja: az Arad, Bihar és Temes megyében működő kereskedelmi kamaráktól, valamint az itt tevékenykedő üzleti köröktől szerzett információi szerint jelentős számú magyar állampolgár vállal munkát a Partiumban, számuk pedig a közeljövőben növekedni fog". Az Index cikke.