Nada Surf - Wiener Arena

Nagyszerű dolog, ha egy régi együttes képes még meglepetést okozni. A Nada Surföt New Yorkban a Fountains of Wayne előzenekaraként láttam először - kedves, barátságos, hangulatos akusztikus produkció volt. Az idei, Lucky album olyan powerpopnak tűnt, ahol a húzós számok (Whose Authority, I Like What You Say) a Fountains of Wayne slágerekkel versengenek. Aztán a Wiener Arenában, telt ház előtt láttam múlt vasárnap az egész zenekart: átütő produkció, nagyszerű közönség előtt. A Nada Surf a punk felől érkezett a pophoz, élőben meglehetősen zajosan, nagyon lendületesen és példás erőbedobással játszanak. A ritmusszekció alapos és fáradhatatlan. A személyes kedvencem az akusztikus és punkos koncerten is nagyszerű singalong lehetőséget kínáló Weightless.

Behind every desire is another one waiting to be
liberated when the first one's sated

A dalok nem olyan szellemesek, mint a Fountains of Wayne esetében, inkább kedvesek, az élet nagy dolgairól (szerelem, élet, halál) mondanak kikezdhetetlen alapigazságokat. Ki vitatkozna egy barátságos zenekarral arról, hogy néha érdemes elképzelni, hogy a mai nap az utolsó az életünkben, és nem kéne eltolni?