Ami még nagyszerű volt 2006-ban

Na, lassan végére érek az évértékelésnek, tavaly, tavalyelőtt volt az év filmje is, ez most egyértelműen Tom Barmané az Any Way the Wind Blows című filmjével, amit Budapesten a flamand filmfesztiválon mutattak be. Tavaly Tom Barman a dEUS-szal volt az év visszatérője a zenei életbe, ez a film a zenei karrier újrakezdése előtt készült. A soundtrack önmagában nagyszerű, a Summers Here nyitószám zseniális.

Az év legjobb kiállítása az International Center of Photographyban a Snap Judgements volt. Fantasztikus képek, amelyek egészen megváltoztaták szegényes, elavult és közhelyes Afrika-képemet.

A kortárs afrikai fényképészek kiállítása lenyomta a várva-várt második Fotó- és Videó Triennálét is, bár az is nagyszerű volt, de az Ecotopia témával nekem talán túlzottan politikus.

Az év legkiválóbb alkotása pedig számomra a Jump volt T. Kelly Masontól és Diana Thatertől , amit a Whitney Biennálén láttam, és azt hiszem, ez az alkotás szeretette meg velem a videó műfaját, amit eddig mindig eléggé idegenkedve néztem. A neostrukturalista film annyira lenyűgözött, hogy külön ezért egyszer újra befizettem az egész kiállításra.

Az év legjobb zenéi 2006-ban

Azt hiszem, hogy ennyire egyértelműen még egyik évben sem sikerült meghatározni az év zenéjét.

A Fountains of Wayne idén megismert, igaz, korábbi lemezei voltak számomra az év abszolút kedvencei. A két legjobb lemez, és az első öt legtöbbet hallgatott dal ettől a fantasztikus new yorki power-pop zenekartól robbant be az életembe. Olyan finom és zene ez, mint a seattlei cukorba kandírozott mandulaszemek. Ritka, édes és feledhetetlen.

A legjobb lemez az Out-of-State Plates, ami a zenekar korábban kiadatlan dalainak duplalemezes válogatása. A legjobb szám az I Know You Well.

Az év legnagyobb élő zenei eseménye a Jon Spencer fellépése a new yorki Joe's Pub-ban október 9-ről 10-re virradó éjszaka, ahol a király az egyéként nem rossz, de nem is kiemelkedő Sadies vendégeiként vette át Heavy Trash nevű sideprojektjével a színpadot. Jon Spencer ezen az estén akusztikus gitáron játszott, és az ötvenes évek legkeményebb zenéig nyúlt vissza a nagyszerű kisérőzenekarnak bizonyult pszichedelikus countrysokal.Jon Spencer élő fellépéseiről szerintem nem lehet írni, bár sokan próbálkoztak már vele. A rock and rollnak nem volt ekkora előadója Elvis Presley óta.

Az idei évben nagyszerű zenék kerültek a lejátszómba, és nagyszerű koncertek is voltak a legjobbak mellett. Januárban ismertem meg az Iron & Wine együttest, akiknek minden lemezük nagyszerű, talán mégis az A The Creek Drank the Cradle, illetve a Passing Afternoon kislemezt lehetne kiemelni. A Calexicoval közös koncert és az In the Reins közös EP szintén feledhetetlen (hangulatát kiválóan adja vissza a bal oldali lemezborító), a History of Lovers pedig szinte bármelyik másik év száma lehetett volna. Szintén felemelően spirituális amerikai népzenét játszott a Woven Hand júliusban az A38 hajón.

A Heavy Trash egy élő felvétele.

Az év legjobb zenéi 2008-ban, 2007-ben, 2005-ben és 2004-ben.

Az év legjobb könyvei

Mióta van honlapom, van ez az év végi értékelés, persze egyre kevésbé vagyok up-to-date kultúrafogyasztó, ezért a valódi éves termésből nincsen értelme választani.

2002-ben Bostonban egy barátom ajánlotta ezt a könyvet azzal, hogy „varázslatos”, amikor az iráni demokrácia lehetőségéről beszélgettünk. Idén év elején olvastam el, és szinte biztos voltam benne, hogy jobb könyvet nem fogok az évben a kezembe venni. Az év legjobb, legszebb, legmeghatározóbb regénye Amin Maalouftól a Szamarkand.

A Szamarkand története a 13. században kezdődik Khajjámmal, aki szerelmes verseket írt, és egyszerre hordozta a középkori Európa és az iszlám műveltségét, a történet pedig a 20. században ér véget. Szabadság, szerelem, a civilizációk békéje.

A Szamarkand meghatározta ezévi érdeklődésemet, úgyhogy nem meglepő, ha az év dokumentumkötete kapcsolódó témájú lett, Stephen Kinzertől az All the Shah's Men. Kinzer a nemrégiben kutathatóvá vált archívumokból rekonstruálta, hogy a brit és az amerikai hidegháborús hírszerzés, elsősorban a CIA miként működött közre az iráni demokratikus kormány megdöntésében. Mindkét könyv megerősít abban a hitemben, hogy ha valahol, Iránban lesz demokrácia, úgyhogy erről a témáról jövőre is biztosan sokszor lesz szó itt.

2005-ben Peter Steintől A római jog Európa történetében és az Elmék harca Stephen Budianskytól volt a két kedvenc könyvem.

2004-ben Bernard Schlinktől a Felolvasó volt a kedvenc évi olvasmányom.

2006 - Kosztolányi közkincs

Hetven eszendeje, 1936. november 3-án hunyt el Kosztolányi Dezső, a magyar irodalom legnagyobb korszakában alkotó író. Azt hiszem, Kosztolányi a legkedvesebb költőm.

Nem hiszem, hogy bárki meg merné kérdőjelezni Kosztolányi alkotásainak halhatatlanságát, 2006-tól azonban meg is szüntek a műveivel kapcsolatos jogi korlátok. A magyar szerzői jogi törvény alapján 70 évvel halála után, vagyis 57 napja közkincs lett minden írása, köztük regényei, fordításai, versei. Bárki szabadon másolhatja, kiadhatja, digitalizálhatja, terjesztheti Kosztolányi műveit! Szeretnék jó példát mutatni, ezért egy szilveszteri haiku-fordítását szeretném megosztani mindenkivel:

Ó-év

Elillan az év, nincs nyugsága nálam.
Utána nézek,
két tenyerembe hajtva állam.

Az eredeti haiku Nakauchi Choji alkotása, aki Kosztolányi japán kortársa volt. Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei a Magyar Elektronikus Könytárban már megtalálhatók.

Insane

Amit 2006-ból elmentettem

Íme az első évértékelés: az évközben elmentett és eddig megtalált hírek listája. Van egy nem teljesen szabályos rss fájl is, amit a Google Reader nem szeret, de a Firefox simán Live Bookmarkot csinált belőle: antaldaniel.hu/rss/my2006.xml. Nagyon érdekes volt visszanézni, néha megható. Mivel a linkek nem gyűjteménynek készültek, az eredmény engem is meglepett. Nem szerepelnek benne az angol nyelvű mentések, amelyeket külön fogok megosztani, illetve néhány olyan link, amit e-mailben küldtem haza, de nem egyszerű visszakeresni. Kommentáljátok!

Szellemi tulajdonjogok és könyvtárak

Néha jól esik a vasútliberalizáció kérdései mellett más problémákon agyalni. Tavaly a Szabadlovas Közgazdász Egyletben ezért a szellemi tulajdonjogok témája köré próbáltam érdeklődőket gyűjteni A szellemi tulajdonjog, a művészet és a tudomány finanszírozása című online vitaindítommal. A cikken keresztül pedig érdekes vitákban keveredtem korábbi és új ismerősökkel. Bodó Balázs és Gyenge Anikó tanulmánya a hazai közkönyvtárakban hamarosan fizetendő kölcsönzési jogdíjakról szól, amit a Szabadlovas oldalon tettek közzé A könyvtári kölcsönzések után fizetendő jogdíj közgazdasági szempontú elemzése címen. Itt elég érdekes vita van kibontakozóban, amiben regisztrált felhasználók vehetnek részt - ha valakinek nincsen kedve belépni az ingyenebed.hu-ra, itt is hagyhat kommentet.

Új próbálkozás

Korábban becsületesen frissítgettem személyes honlapomat, de egyre kevesebb időm és kedvem maradt rá. Aztán elkezdtem blogmotort keresni, több magyar szolgáltatót is kipróbáltam, legutóbb az antaldaniel.blog.hu cím alat, de egyik sem volt meggyőző. A téli szabadság alatt megtettszett a Google Readerem, úgyhogy most megpróbálkozom a nagy multi gépével is. Ha valaki tud jobbat, szóljon, mert előre is félek a váltás dilemmájától.