Antal Dániel blogja

Indie film készül a VW mikrobuszról

2011-07-26T22:55:00.006+02:00

A Kickstarer egy olyan oldal, ahol alkotó emberek gyűjtenek támogatókat egy tervük valóra váltására. Damon Ristau 25,000 dollárt gyűjtött A buszcímű dokumentfilmje elkészítésére.

Ha valakinek van archív anyaga VW mikrobuszokról, és viszont szeretné látni a filmben, itt jelentkezzen.

Blog is Back

2011-07-26T22:50:00.002+02:00

Hosszú, részben kényszerű szünet után talán visszatér a blog. Két komment hosszú-hosszú ideig várt moderálásra, de majdnem egy éve nem jártam itt. Hello world, again!

Vita: Megérné-e lecserélni a magyar erőműveket?

2010-10-03T12:27:00.001+02:00

Magyarországi villamoserőművi parkjának megújításának időszerűsége szinte a rendszerváltás óta állandó polémiák tárgya, az atomerőmű megújításán és bővítésén kívül mégis kevés konkrétumot hallunk róla. Mennyit nyernénk ezzel? Vajon ténylegesen megérné-e megújítani az erőműveinket? Ki szeretne vitatkozni?

(Műfaji kísérlet: a Facebook oldalamon is lehet vitatkozni Note formátumban)

Az erőművek viszonylag egyszerű termelő üzemek, mivel általában két fontos inputból, tüzelőanyagból és munkából állítanak elő egy terméket, áramot. Ugyan az áram értékesítési lehetőségei majdnem percenként változnak, a termelési szerkezet mégis viszonylag egyszerűnek tekinthető. Az erőművi egységeket néhány világcég szállítja mindenhova, ezért a világban most épülő erőművek beruházási adatai irányadónak tekinthetők Magyarországra is. A várható tüzelőanyagköltségek ha nehezen is modellezhetők, de összevethetők más országokkal, hiszen a legtöbb tüzelőanyagnak globális (urán), kontinentális szinten regionális (olaj, kisebb mértékben feketekőszén és gáz) piaca van. A megújuló energiahordozók rendelkezésre állása (napsütéses órák, szeles órák) többé-kevésbé előrejelezhetők.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) által 1984. óta szisztematikusan gyűjtött és modellezett beruházási és működtetési költség adatokból elég nagy pontossággal meghatározható, hogy mibe kerülne Magyarország erőművi parkját lecserélni. Ha a számításaim nem csalnak, Magyarországon az IEA szemléletével összevethető villamosenergia-termelői árak hat év átlagában 22,2 forintra jöttek ki egy kWh piacra vitt áramra. Ez az érték persze az urán és a gáz árának igen nagy fluktuációja miatt, illetve az amortizáció számításának módszerei miatt nem teljesen vethető össze a hazai gyakorlatban számított önköltséggel vagy a nagykereskedelmi árakkal, de egy jó becslésnek adható. (Tavaly természetesen ennél jóval olcsóbban termelték az áramot). A legnagyobb termelői, a Paksi Atomerőmű 8-10 forintos önköltséget számol el. Kritikusok a szememre vethetik, hogy a Mátrai Erőmű vélhetően komolyabb szén-dioxid költségekkel, az Paksi Atomerőmű pedig a mostani amortizációt meghaladó pótlási költségekkel kellene hogy számoljon, ezért szintén az IEA adatait beírva az elmúlt 6 év historikus adatai helyére az jönne ki, hogy a szén-dioxid kibocsátást jobban büntető, és az előrelátóbb tartalékképzés mellett 26,7 forintra emelkedne az áram önköltségi ára (ami nem mellesleg a fogyasztói árakat legalább tíz forinttal megemelné).

Mit nyernénk egy teljesen új erőművi parkkal? Ha minden erőművet nagyjából azonos kapacitású és fűtőanyagot használó, de teljesen modern erőműre cserélnénk, és élveznénk a technológiai haladásból fakadó nagyobb erőművi hatásfokot (és elszenvednék a nagyobb létszámhatékonyságból fakadó pótlólagos munkanélküliséget), akkor az önköltségi szint mintegy 18,2 forintra volna csökkenthető. Nem teljesen egyértelmű, hogy más fűtőanyagok használatával ezen sokat lehetne faragni: az atomenergia önköltségi ára is körülbelül 18 forintra jön ki. A teljes erőműparki cserével (ami természetesen sem pénzügyileg, sem technikailag nem kivitelezhető egyik napról a másikra), 3,6 billió forint azonnali költségünk merülne fel, amit az építkezések tényleges elhúzódása miatti 1 billió áthidaló költség növelne. A gigaberuházások összességében mintegy évi 132 milliárddal csökkentenék a hazai termelésű energia előállítási ára.

Ha ez igaz volna, akkor aligha érné meg Magyarországon erőművekre nagyobb léptékben költeni. Ezek a számok természetesen sok szempontból elnagyoltak, és bemutathatók ennél rózsaszínűbb keretben is. Ha azt gondoljuk, hogy a szén-dioxid kibocsátás és az atomerőmű élettartamának problémáját csak prolongáljuk, aminek a költsége most vonal alatti, a beszámolókban meg nem jelenő tétel, akkor az erőművi park cseréjének költségelőnye körülbelül a duplájára ugrik. A megújítás költségei jelentősen csökkennének, ha Magyarország az euróövezetben volna, és nem forintkamatokkal kellene számolni. (Ezekről talán majd később).

Veszélyben van-e a hazai ellátás biztonsága? Aligha. A probléma inkább az, hogy Magyarország rossz versenyképessége jórészt okozója a magyar energiaszektor rossz versenyképességének is. A magas országkockázat, a jogszabályi környezet bizonytalansága, a szektorra kivetett magas (külön)adók mind-mind a modernizáció ellen ható tényezők, ugyanakkor EU tagságunk lehetővé teszi, hogy versenyképesebb országokból, például Szlovákiából importáljunk áramot. A kérdés tehát nem úgy merül fel, hogy lesz-e áramunk, h a bentmaradunk az Unióban, hanem úgy, hogy az hazai termelésű lesz-e? A hazai termelés természetesen munkahelyeket, adóbázist és itthoni környezetszennyezést jelent. Az import lehet, hogy tartósan olcsóbb megoldás lesz, csak kérdés, hogy hazai adóbevételek és munkahelyek hiányában ki fogja megfizetni. Szerintem ez a versenyképeségi kérdés egyik tétje.

(Minden kommentet örömmel fogadok. Érdeklődés esetén szívesen megosztok még több számot is, de elsőre talán ez is sok...)

Feloldható a bioüzemanyag-élelmiszer konfliktus?

2010-10-02T12:51:00.000+02:00

Ha egy mezőgazdasági terménynek, amiből csak élelmiszer készült, hirtelen ipari vásárlói is lesznek, fel fog menni az ára. A bioüzemanyagok megjelenése valóban magasabb terményárakhoz és élelmiszerárakhoz fog vezetni? Milyen a tökéletes bioüzemanyag?

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy akár az igen, akár a nem mellett meggyőző érvek merültek volna fel. Igen, a kereslet-kínálat törvénye szerint ha többen veszik a kukoricát, akkor drágább lesz. Csakhogy az EU-ban és az USA-ban a legtöbb évben hegyekben áll az eladhatatlan termény, és az adónk jelentős részét ennek a felvásárlására és raktározására költjük, nehogy tönkremenjenek a mezőgazdasági termelők - ami aztán végleg felhajtaná az árakat. Szóval a bioüzemanyagok támasztotta keresletnek van egy kerestlet-diverzifikáló, és keresletet stabilizáló hatása.

Más a helyzet azokban a fejlődő országokban, ahol robbanásszerűen nő a népesség, és eleve élelmiszerhiány van. Az ilyen országokban a termények ipari felhasználása tovább erősíti a hiányt. Ugyanakkor a hatás sokkal közvetettebb, mint a mérsékelt égövi kukorica esetén, hiszen többnyire a problémát az jelenti, hogy élelmiszernek nem alkalmas növényeket termesztenek bioüzemanyag-gyártásra.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a bioüzemanyag-gyártók nem teljes mértékben használják el a terményt, például az etanolgyártásra használt kukorica nagy részéből állati takarmány készül melléktermékként.

A konfliktus feloldását két irányba keresik. Az egyik megoldási irány az Egyesült Államokban hosszabb, az EU-ban rövidebb ideje, hogy kifejezetten a mezőgazdasági hulladék begyűjtését és felhasználását szervezik meg és ösztönzik, ha nem is bioüzemanyag-gyártásra, de legalább biomassza tüzelőanyagként. (A bioüzemanyagot közvetlen energiahordozóként használjuk, a szilárd biomasszából hőt vagy áramt nyerünk ki, és másodlagosan használjuk).

A másik kutatási irány az úgynevezett harmadik és negyedik generációs bioüzemanyagok kutatása. A bioüzemanyagok szent grálja olyan volna, ami nem vesz el termőterületet az élelmiszer-terményektől, lehetőleg a begyűjtése és a feldolgozása kevesebb energiát igényel, mint amit ki lehet belőle nyerni, és ezen kívül a természetes élőhelyeket sem bolygatja. Valószínűleg tökéletes nafta nem lesz, de egyelőre erős versenyezők az algák, amit a senkiföldjének tekinthető tengeren lehet termelni, és talán még növekedés közben is nyelnek el egy csomó szén-dioxidot. Az algakutatásban Magyaroszág is vannak vállalkozások, van, aki hidrogént, van aki más anyagokat állítanak elő ezekből az egyszerű fotoszintetizáló élőlényekből.

Az a gyanum, hogy erről is ki fog derülni egy csomó olyan mellékhatás, mint mondjuk a szélkerekek madárzavaró hatása, de egyelőre a tenger egy csendes kompromisszumnak tűnik a termőföldhasználat helyett. Kár, hogy nekünk nincsen tengerünk.

Mégsem ragadósak a bérek

2010-10-01T12:54:00.000+02:00

Az ún. "keynesiánus" közgazdászok azért szerették az inflációt, mert a béreket ragadósnak tartották, és a versenyképesség hiányát a keresetek elinflálásával tartották lehetségesnek. A mostani világválság empirikusan igazolta, hogy tévedtek. A bérek lefelé is változtathatók, ha ez a munkahely megőrzésének a feltétele.

Miközben sokunknak azt tanították, hogy a nominális bérek nem képesek igazodni egy vállalat vagy egy nemzetgazdaság csökkenő teljesítőképességéhez, én ezt soha nem tartottam egy érthető dolognak. Miért ne értené megy egy dolgozó, ha hiteles vezetőtől hallja, hogy a rossz időkben kevesebbel is be kell érnie, ha meg akarja tartani a munkahelyét. A mostani válságban Írország, Görögország, Románia sorra bizonyította, hogy a béreket lehet lefelé változtatni. (Mellesleg a magyar közigazgatásban is történt nominális bércsökkenés a tizenharmadik havi jövedelem elvételével). Jómagam a MÁV évek óta megoldhatatlan veszteségtömegének egyetlen ellenszerének az elmúlt évek reálbéremelkedésének visszavételét tartottam, amit éveken át elképzelhetetlennek tartott minden politikus és vezető.

Egy friss felmérés azonban azt igazolja, hogy az emberek mégsem irracionálisak. A álworkmania.hu által közölt felmérés szerint a munkakeresők ma 7 százalékkal kisebb nominális bért (vagyis 11 százalékkal kisebb reálbért) kérnek, mint tavaly ilyenkor. A tényleges állások betöltésének pedig az eredetileg elképzelt összegnél harminc százalékkal kevesebbért is elfogadják az állást. Mindez a jövő évi bérstatisztikákban már alighanem érzékelhető lesz.

Magyarország persze még befelé megy a válság, hiszen hazánkban különös módon az elmúlt évben (részben az állami tulajdonú vállalatok és a közigazgatásnak köszönhetően) nem csökkentek, hanem nőttek a bérek, amelyeken nem meglepő módon egyre kevesebb szerencsét munkavállaló osztozott egyre több munkanélküli kárára. A piaci szektorban azonban már megindult az alkalmazkodás.

Bár a bérek csökkenése rövid távon rossz hír a munkavállalóknak, nem annyira, mint elsőre hangzik. A hazai gazdaásg tényleges teljesítményéhez a forint leértékelődésével és inflációval tudna még igazodni a gazdaság. Az infláció roppant igazságtalan, mert a kisnyugdíjastól a vállalatvezetőig vesz el, teljesítménytől független, ráadásul a kisebb megtakarítással rendelkezőket jobban súlytja. Mint az elmúlt hónapokban megtanultuk, a forint leértékelődése is igen komoly krízist okozhat sok devizában eladósodott háztartásban.

A "keynesiánus" jelzőt azért teszem idézőjelbe, mert valójában Keynes nagyszerűbb közgazdász volt, mint akik hivatkozni szoktak rá. A magukat ideheza "keynesiánusnak" tartó közgazdászok viszont ideje, hogy önvizsgálatot tartsanak, mert a tények cáfolják egyik alaptézisüket.

A svéd rock versenyképessége és a világ nagy zeneexportőrei

2010-09-25T15:11:00.002+02:00

Sokan tekintenek a világ popzenei iparára mint az amerikanizáció eszközére, pedig az USA a nemzetközi zenei exportban (is) elveszítette a versenyképességét, és piacához képest inkább alulreprezentált a zeneiparban. Nagy-Brintannia és Svédország fej-fej mellett vezeti a rangsort, Ausztrália időnként egy jelentősebb produkcióval beelőz.

Joshua Keating tette szélesebb körben ismertté két kiváló közgazdász, Fernando Ferreira és Joel Waldfogel tanulmányát, akik 1960-tól elemezték 22 nagy zenei piac slágereit. Önmagában az ugyanis nem sokat jelent, hogy viszonylag sok amerikai sláger van a japán vagy az argentin slágerlistán, hiszen Amerika nagy ország, nagy lemeziparral, vagyis sok zenét termel. Az igazán érdekes az, hogy mely országok képesek saját súlyuknál jelentősebb zenei exportra szert tenni, illetve mely országoknak van olyan erős belföldi zenei életük, hogy viszonylag kevés slágert importál.

Nagy-Britannia 1963-64-bena Beatlesnek köszönhetően meghódította a világpiacot, és lényegében a hetvenes évek végéig a világ rockellátója maradt: jött a Rolling Stones, a Kinks, a Pink Floyd, és persze számos tiszavirágéletű produkció. Természetesen az Egyesült Államokban mindig készült sok és jó zene, de az ország súlyához képest elég kevés.

Ausztrália folyamatosan jött fel a hetvenes években, de mivel egy viszonylag kis gazdaságról van szó, itt egy-egy kiemelkedő produkció húzta fel az ország teljesítményét. Az AC/DC még a vasfüggöny mögött is meghatározó produkció volt. Az ausztrál metál azonban nem sokáig maradt versenyben a nyolcvanas évek brit popjával és új hullámával.

Svédországot sokan kötik össze az ABBA sikerével, pedig az ország folyamatosan produkálja az angol nyelvű popzenét. Bár a csúcsot kétségkívül a nyolcvanas évek jelentették, a kilencvenes években is versenyképesebb volt a brit és a feljövő kanadai exportnál. Svédországban talán a Cardigans jelentett meghatározó produkicót a kilencvenes években. Szerintem a svéc zenei élet a legszínesebb a szcéna méretéhez képest, és a kimagasló teljesítmény nem egy-egy zenekarhoz, hanem komplett szubkultúrák kiszolgálásához kapcsolódik: a svéd pop, indie, metál, punk mind-mind fontos színfolt a zenefogyasztók életében.

Kanada az elmúlt években szintén jól szerepelt, részben angol nyelvű iparágának. Bár számomra Bryan Adams, Leondard Cohen vagy K.D. Lang nemzetközi sikere nehezebben érthető, mint az ABBA vagy a Cardigans áttörése, ez részben ízlés, részben az amerikai-európai piac távolságának a dolga.

Mi következik ebből? Első ránézésre annyi, hogy nem amerika, hanem az angol nyelv tartolt az elmúlt években. Az angol a zene, a szórakozás nyelve, de nem feltétlenül Angliából vagy Amerikából érkezik. Svédország, akárcsak a nehéziparban, igen jól megtalálja a helyét a zeneiparban is, alapos nyelvi és zenei képzésével, és azzal, hogy a zene része a svéd mindennapoknak az iskolától a családi életig.

Sokkal több minden következik magából a kiváló tanulmányból, amely az új gazdaságföldrajz hagyományos eszköztárával elemzi a zene globális diffúzióját, és ilyen módon a vonatkozó szociológiai, antropológiai kutatások kiváló kiegészítője lehet. Számomra egyelőre kevésbé érdekes, hogy egyes országok, például Japán, miért tartanak fenn olyan erős hazai popéletet, de azok, akik rendszeresen a magyar pop állami támogatásáért kiáltanak, azonnal olvassák el a kutatási beszámolót. Az erős hazai zenei piac kialakításának vannak általánosítható nemzetközi tapasztalatai.

Punk as Fu**: mi lesz 2010 őszén?

2010-09-11T13:16:00.005+02:00

Kevés dolog hiányzik az elmúlt két évtized indie élménytárából, de az American Analog Setet nagyon megnéztem volna a saját szememmel. Minden ötletre nyitott vagyok, ami pótolhatja ezt a mulasztást... Mivel lehetne folytatni ezt a felejthetetlen sort az idei klubidényben -
ábécé sorrendben a 27 (Gödöllői Trafó), Amber Smith (valahol Budán/Nagymaros), A Subtle Plague (Tilos az Á), Cornelius (Tongeren), dEUS (Tourhot/Flex), Explosions in the Sky (A38), Fountains of Wayne (Knitting Factory), Hitch (Dour), Jon Spencer (Joe's Pub, Pukkelpop), Kispál és Borz (Tilos az Á), Rocket from the Crypt (Pukkelpop), Nada Surf (Wiener Arena), Óriás (Wigwam2), Tom Barman (Jazz Café).

Nosztalgia: indie, és az év legjobb izéi sorozat.

EU és magyar évadnyitó: alkotmányos reformok

2010-09-11T13:14:00.001+02:00

Európában megkezdődött a politikai szezon az első State of the Union beszéddel, idehaza pedig a kormányfő száznapos beszédeivel. Az Unióban a tét az európai piaci reformok és liberalizáció továbbvitele, a gazdasági unió kiszélesítése. Idehaza a gazdaságpolitikában máshonnan fúj a szél, és a politikai alkotmány a tét. A gazdaság és a politikai élet kereteit érintő, ezért nehezen konkretizálható, de éppen ezért akár nagyon nagy széles körű változások indulnak jövőre.

A héten írtam egy keveset Barroso és Orbán évadnyitó beszédeiről a komment.hu oldalán, de ugyanúgy kötelességből, ahogy a beszédek elhangzottak. Mindkét beszéd olyan súlyos dolgokkal foglalkozik, amelyekre oda kell figyelni, de egyik beszéd sem olyan, ami alapján könnyű elképzelni a jövőt, vagy amire könnyű visszaemlékezni - úgy látszik, hogy a nagy elhatározásokon már túl vagyunk, a nagy változásoknak azonban legfeljebb a körvonalai látszanak. Nem hiszem, hogy bármelyik beszéd fordulatai szállóigévé válnának, pedig igencsak meg fog változni a világunk, ha Barroso vagy Orbán valóra váltja a szavait.

A monetáris uniót gazdasági unióval fogjuk kiegészíteni. [...] A belső piac Európa leghatékonyabb eszköze, mégsem használjuk ki eléggé. Sürgősen ki kell szélesítenünk hatókörét. Európa 20 millió kkv-jának csupán 8%-a folytat határokon átnyúló kereskedelmet, még ennél is kevesebben ruháznak be külföldön. Az internet kínálta lehetőségek ellenére a fogyasztók több mint harmada bizalmatlan a határokon átnyúló vásárlással szemben. Felkérésemre Mario Monti szakértői jelentést állított össze, amelyben 150 hiányzó összeköttetést és szűk keresztmetszetet tárt fel a belső piacon. Jövő hónapban bemutatjuk, hogy az egységes piacról szóló átfogó és ambiciózus jogszabály keretében miként mélyíthetjük el az egységes piacot. (José Manuel Durão Barroso)

Az EU célja igen ambíciózus: a Delors-bizottság által elkezdett, és a kilencvenes évek elejére valóra váltott gazasági és monetáris unió gazdasági lábának teljes megújítása Spaak, Thatcher és Delors szellemének megidézésével. Mostanában sokat foglalkoztam ennek az időszaknak a közlekeédsi reformjai újragondolásával, és megdöbbentő, hogy Nyugat-Európa milyen mélyreható változásokon ment át, illetve indult el akkor, amikor mi a saját rendszerváltásunkkal voltunk elfoglalva. Alig tizenöt év alatt eltünt a márka, a gulden, a schilling, megjelentek a valóban európai bankok, enerigacégek, tömegközlekedési szolgáltatók. Vajon hova lehet ezt továbbvinnni? Közös pénzünk, elvileg közös piacunk van, rengeteg nemzeti protekcionista különalkuval, minden nemzeti sarokban valami speciális érdekkel. Akárhogy is csomagolják, szerintem a közös piacnak ezek az árnyékos sarkai állnak a "nagy reform" célkeresztjében - márpedig ezeket igencsak jól védték a nemzeti kormányok és nemztei bajnokaik.

Az európai uniós reformok szerintem nem fognak akkora változásokat hozni az életünkben, mint a nyolcvanas években meghozott döntések. Nincsenek is olyan kézzelfogható céljai, mint például az euró volt. Ezzel együtt visszatekintve arra a korra az is látható, hogy a nyolcvanas évek (nyugat-)európai polgára számára a változás a mindennapi életre nagyrészt beláthatatlan volt, mi, a vasfüggönynek ezen az oldalán meg nem is tudtuk elképzelni azokat. Vagyis a Barroso-által beharangozott változások

A rendszerváltoztatást követően - ha ez a szó egyáltalán még jelent valamit - az elmúlt húsz év vitái után, 2011-ben végre sor kerülhet a Magyar Köztársaság új alkotmányának megalkotására és elfogadására. Ez azt jelenti, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az új alkotmány megalkotására 2011-ben, szándékaink szerint 2011-ben kerülhet sor. (Orbán Viktor)

A rendszerváltás utáni Magyarország új alkotmányának a megalkotása talán még fontosabb számunkra, még akkor is, ha az alkotmányozás irányának világos ismerete nélkül annál is sokkal nehezebb megérteni, miként fogja megváltoztatni az életünket, mint az uniós reformok. Magyarország jelenlegi alkotmánya akkor történt, amikor az EU nagy liberalizációs hulláma zajlott, azokban az években, amikor a liberális demokrácia győzelme átütőnek tűnt. Szerintem ezt a szabadságot nem sikerült kitöltenünk értékes tartalommal, ezért szinte biztosnak gondolom, hogy az új alkotmányunk új határait a legtöbben nem fogják közvetlenül érzékelni. Az új alkotmányról keveset, az alkotmányozás procedurájáról egyre többet tudunk: nem választott alkotmányozó gyűlés fogja végezni (ahogy 1989-ben sem), viszonylag szűk kör fogja az új alkotmányt elkészíteni (talán 1989-nél is szűkebb, de annál talán színesebb és szélesebb körrel konzultálva) és igen gyorsan (hasonlóan 1989-hez).

Természetes, hogy minden generáció egyszer visszatér azokhoz a nagy politikai, gazdasági kérdésekhez, amivel az előző is foglalkozott már egyszer. Az idei évben az Uniót és az országot is megrázó nagy gazdasági és politikai válság után a nyolcvanas években kialakított keretek megváltoztatása a cél. Az új kereteken belül a gazdasági és társadalmi intézmények pedig igen nagyot képesek változni - de arra talán egy emberi elme sem képes, hogy ezeket a változásokat megjósolja.

Húsz év után újra a közös piacról - EU reformok

2010-09-04T11:27:00.001+02:00

Az európai Egységes Piac létrehozásáról az euroszklerózis gyógyítására született döntés '86-ban. Jacques Delors határozott kézzel vezette az Unió elődjét, Margaret Thatcher retiküljével verte az asztalt, létrejött az egységes piac, az EMU és az euró. Az EU a huszonötödik évfordulóra állítólag hasonlóan nagyszabású reformokkal készül. Meg fogjuk-e egyáltalán érezni?

A Delors-bizottság által elfogadtatott reformok a korosztályom számára szinte felfoghatatlan mértékben változtatták meg Európát: megszűntek a távközlési monopóliumok, a verseny szelei jelentek meg a közlekedésben, a szállításban, az energiaszolgáltatásban. Létrejött az euró. Az európai gazdaság integrációja történelmi léptékkel is igen magas szintet ért el. Az európai életszínvonal a világ élvonalába került, a felszabadult közép-európai országokban pedig kérdés sem merült fel, hogy ehhez a rendszerhez akarnak-e tartozni.

Ma Európa ismét mély válságban van - a világ összes nagy régiója gyorsabban nő, és kedvezőbb demográfiai folyamatok jellemzik a volt Szovjetúnió kivételével. Az EU gazdasági vezetése Mario Monti egykori versenybiztos jelentése (pdf) alapján elhatározta az Egységes Piac teljes újraszabályozását.

A nyolcvanas években euroszklerózisnak nevezték azt a gazdasági kórt, hogy az európai piacgazdaságok növekedése megállt, inflációja és munkanélkülisége pedig magas szinten stabilizálódott. A kilencvenes években a növekedést szerény mértékben, de sikerült helyreállítani, az inflációt pedig lényegében leküzdeni - a munkanélküliség azonban néhány ország kivételével inkább a szőnyeg alá került.

A tizes években az európai gazdaság hasonlóan mély, de másfajta betegség tüneteit mutatja: az európai vállalatok egyre kevésbé veszik fel a versenyt az ázsiai, sőt, gyakran a latin-amerikai cégekkel, a munkaképes korú lakosság fogy, és alig jönnek létre igazán életképes, növekedő vállalatok.

A Monti-jelentés két személy, Spaak és Thatcher idézetét választotta mottónak, de korántsem tűnik olyan bátornak, mint a nyolcvanas évek politikusainak a tettei. A Barroso-bizottság kilenc tagjának az előterjesztése (rövid összefoglaló itt) ugyan harminc jelentős szakpolitikát módosítana a közbeszerzéstől az adópolitikáig, a KKV-támogatástól a munkaügyi kapcsolatokig, de egyelőre korántsem látszik benne olyan emblematikus intézkedés, mint az 1986-os (1992-ben valóra váltott) javaslatban. Október 6-án meglátjuk, hogy a 2010-es tervezet felér-e jelentőségében a huszonnégy évvel ezelőttihez.

Euractiv - szolgálati közlemény

2010-08-29T19:57:00.004+02:00

Hosszú tárgyalások után résztulajdonosa leszek az euractiv.hu portált is kiadó vállalkozásnak, a régi angol nyelvű blogomat is kiadó euractiv.com magyar franchise partnerének. Az euractiv hamarosan alaposan bővülő magyar nyelvű EU hírei, elemzései és ügyösszefoglaló linkdossziéi innen a blogról, jobb oldalról is elérhetők rss feeden keresztül, hetente körülbelül egyszer pedig európai személyes európai összefoglalóval jelentkezem.

Trianon-emléknapra: nemzetstratégia, felőrlés és a nemzetek közötti együttműködés rendszere

2010-06-02T23:26:00.004+02:00

A trianoni békeszerződés 90. évfordulójára és az első hivatalos emléknapra jelent meg a komment.hu cikkem a témában. Nagyon sokan szólnak hozzá, aminek örülök, mert jó ezen a napon elmélkedni azon, hogy hova jutottunk és mit tanulhatunk belőle. Az első világháború témája nagyon érdekel mióta olvasok róla - úgy gondolom, hogy azért tudunk róla olyan keveset, azért nem tanítjuk az iskolában, mert itt nagyon nem áll össze az önmagunkról szőtt mesénk. 1914-1918. között elszakadt a film, de nem nagyon tudjuk, hogy hol.

Slovakia, Cerová vrchovina Highlands

2010-06-01T21:55:00.004+02:00

Slovakia, Cerová vrchovina Highlands
Originally uploaded by Peter Fenďa

Szlovákiában pár évvel a schengeni csatlakozás után emlékművek fognak emlékeztetni bennünket arra, hogy hol is van az államhatár. Elsősre ezt a képet találtam egy ideális emlékművi helyszínről: már tényleg nem is látható, hogy itt a határ.

Renexpo - konferencia a hidrogéngazdaságról

2010-05-28T13:23:00.000+02:00

A megújuló energia szakváráson a mai napon zajlik a Hidrogén- és Tüzelőanyagcella Nemzeti Platform konferenciája. Néhány ígéretes magyar kutatási irány és fejlesztés mutatkozott be, és újabb ötleteket gyűjtünk a Hidrogén- és Tüzelőanyag Cella nemzeti Stratégiai Kutatási Tervéhez. A cél, hogy olyan kutatásokat gyűjtsünk össze, amelyekbe állami támogatás vagy kockázati tőke annak reményében csatornázható be, hogy a 3-4 év múlva várható tömeges piacralépéskor magyar gyártók, vagy legalább magyar beszállítók legyenek - például a villanyautók gyártásában. A fenti linken elolvasható és még egy hétig kommentálható, bővíthető az anyag.

A saját diáim itt nézhetők meg (de nincsen rajtuk szöveg, írni majd később fogok). Akit érdekel a megújuló energia, nagyon ajánlom, hogy jöjjön el ma vagy holnap a Hungexpora, a szakmai programok is érdekesek, de bámulatos dolgokat lehet megnézni, kézbevenni, kipróbálni.

Komment: a magyar gazdaság egyedül maradt?

2010-05-25T13:25:00.001+02:00

A portfolio.hu kiváló, ábrával illusztrált cikke szerint Magyarország a maga útját jára a a gazdasági világválsággal együtt járó költségvetési válságkezelésben (Magyarország egyedül maradt az Unióban). A pontos részletek nélkül egy hosszabb és alaposabb elemzés alapján ezt a képet árnyalni lehet.

A portfolio.hu ábrája azt mutatja meg, hogy miként igazították ki a költségvetésüket az EU tagjai 2007-2009. között. Az ábra majdnem helyesen mutatja be, hogy Magyarország különleges politikát folytatot, bár azt nem veszi figyelembe, hogy az egyes országok eltérő pillanatban kerültek be és ki a válságból.

Ezzel szemben az EU összes hivatalos gazdaságpolitikai célszámát és indikátorát vizsgálva (ide értve a négy maastricthi célszámot és a tizenhárom fő lisszaboni indikátort) tíz év adatait elemezve igyekeztük Magyarországot elhelyezni különféle csoportosulásokban egy, a Visegrad Review számára készült elemzésben. Bennünket az érdekelt, hogy Magyarország természetesen tagja-e a visegrádi csoportnak, illetve a visegrádi csoport gazdasági és gazdaságpolitikai koherenciája nő vagy csökken?A jóval részletesebb elemzésünk részben megerősítette a portfolio.hu elemzését abban a tekintetben, hogy az alapvető fiskális és monetáris politika szempontjából Magyarország eltávolodott a visegrádi országoktól (amelyek egyébként sem alkottak ilyen szempontból egységet) és 2008-ra Görögországgal alkottunk egy csoport. Magyarország hamarabb került az IMF-EU mentőövbe, és kisebb deficittel, ezért valószínűleg ma már egyedül sodródunk a görögök nélkül. Egy gazdaság és a gazdaságpolitika nem csak a kormányzat politikájából és költéséből áll. A tágabb és hosszú távú lisszaboni indikátorokat is figyelembe véve Magyarország egy relatíve stabil visegrádi országcsoporthoz tartozik, illetve attól dél felé sodródik, és nagyon hasonlít Horvátországhoz, Szlovákiához, Lengyelországhoz és Litvániához. Vagyis még teljesen nem úsztunk el, de az biztos, hogy az eddigi kormányzati lépések nem a saját régiónk felé vittek bennünket.

Úgy gondolom, hogy a hasonló politikai és társadalmi folyamatok miatt meglehetősen hasonlóan viselkedtünk, mint a görögök, de szerencsére az adósságállományunk még nem tart ott, mint az övék. A gazdaságunk szerkezete és a gazdaságpolitikánk viszont egyelőre még a Közép-Kelet-Európához és a Nyugat-Balkánhoz, nem a Dél-Balkánhoz áll közelebb.

Eredetileg az antaldaniel.blog.hu oldalon posztolva.

Liverpool - fotók (később bővül)

2010-05-23T10:51:00.001+02:00

További fotók: http://www.flickr.com/photos/antaldaniel

Ezúton is munkatársat keresek...

2010-05-23T10:39:00.000+02:00

Cégunk olyan fiatal üzleti elemzőt keres, akit érdekelnek ennek a blognak a témái, különös tekintetel a közműtanácsi gondolatra, az energia, vasút, versenypolitikai szabályozásra és a versenyképesség ügyére, és emellett még egy olyan egyetemi hallgatónak és doktorandusznak is tudnánk kutatási asszisztensi félállást adni, aki kifejezetten él-hal a pénzügyi számításokért, és különösen a reálopciókért. A budapesti karrierben gondolkodó határon túli magyarok kifejezetten előnyös helyzetben vannak, mivel a visegrádi nyelvek ismerete cégünknél előnyt jelent, minden tudnivaló pedig itt található meg: http://www.visegradinvestments.com/karrier.

A Közműtanács és a fogyasztóvédelem

2010-05-23T10:34:00.000+02:00

A Lánchíd Rádió FM 100.3 ma délutáni Szaldó című adásában (ismétlés ma este 22.05) a felállítani javasolt Közműtanács és a fogyasztóvédelem kapcsolatáról vitatkoztunk Dietz Gusztávnéval (elnök – OFE), Perger Andrással (szakértő – Energia Klub) és Dr. Papp Máriával (főtitkár – Magyar Vízközmű Szövetség) Kovács Anita műsorában, a Szaldóban. Vajon a monopolárakat szabályozó hatóságnak kell-e fogyasztóvédelmi kérdésekkel foglalkoznia?

Ha valaki meghallgatja az adást, kiderülnek a fő vitapontok. Biztos, hogy valamilyen módon meg kell oldani a fogyasztóvédelem és az árszabályozás jobb kapcsolatát, még akkor is, ha nem értek egyet az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület azon javaslatával, hogy a Közműtanácsnak fogyasztóvédelmi hatásköre legyen. Az Energia Klub magával a Közműtanács felállításával sem ért egyet, miközben a Magyar Vízközmű Szövetség támogatja a gondolatot.

Véleményem szerint egy árhatóság kizárólagos feladata annak meghatározása, hogy egy monopólium csak a szükséges és indokolt működési- és beruházási költségeket építi be az áraiba. Ehhez elemző közgazdászokra, könyvvizsgálókra, statisztikusokra, és az alvállalkozói szerződésláncot értékelni képes jogászokra van szükség. Meg kell vizsgálni, hogy ténylegesen mi épült be az árak alapjául szolgáló költségbázisba, az nemzetközi és belföldi összehasonlításban is takarékos-e, a beruházási tervek hosszú távon fenntartható technológiai és infrastrukturális megoldásokat tartalmaznak-e. Így alakulhat ki a monopóliumok ára. Véleményem szerint teljesen más szakismereteket és hivatali rendet igényel annak eldöntése, hogy ténylegesen helyesen mérték-e meg a villany- vagy vízfogyasztást, tisztességes szerződéseket kötöttek-e a fogyasztókkal, és azok alapján megfelelő számlát állítottak-e ki. Ez sokkal inkább jogi és műszaki ismereteket igénylő feladat. Európa-szerte a fogyasztóvédelemnek és az árszabályozásnak elkülönülő apparátusa van, hiszen a problémákat jobb értelmezhető egységekbe bontva megoldani, mint mindet besöpörni egy varázslat alá. A Közműtanács és a mögötte létrejövő hatóság biztosan nem tud minden problémát megoldani, és a fogyasztóvédelemnek igen tekintélyes létszámű hatóságai vannak már most is.

Nagyon érdekesnek tartom a vitát, hiszen akárhogy is lesz, ha megalakul a Közműtanács és a közműhatóság, akkor folyamatos és érdemi munkakapcsolatot kell ápolnia a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal, és ennek számos szervezeti és szakmai megoldása lehetséges.

Minden kommentnek nagyon örülök!

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu

Külföldi befektetések Európában a válság előtt

2010-05-18T10:42:00.001+02:00

Befektetői szemmel különösen tanulságos megnézni azt, hogy melyik európai ország mennyi külföldi befektetést képes értelmesen fogadni, de általános gazdasági helyzetképnek sem rossz, mivel a külföldi befektetők sokkal kevésbé politikai célok szerint hozzák-viszik a pénzüket, mint mondjuk a nemzetközi szervezetek, ideértve az EU-t is. A legutolsó nemzetközileg jól összehasonlítható adat a 2008-ban kezdődő válság éve. Magyarország az ezt megelőző évtizedben igen jól szerepelt. A nagy kérdés, hogy a tizes években sikerül-e tartanunk ezt a pozíciónkat, esetleg még tovább erősíteni rajta?

Az adatok, ha csak egy pillanatot szentelünk nekik, részben félrevezetőek, hiszen a pénzügyi szektorba történő befektetések (pélául Luxemburgban) olyan tőkét kötnek le, ami végső soron máshova vándorol, és máshol teremt munkahelyet és adóbázist. A magyarországra érkező külföldi tőke viszont elsősorban a termelő- és szolgáltató szektort érinti, vagyis azonnal munkahelyet hoz létre. Egy lépést hátralépve azt is leszögezhetjük, hogy pénzügyi szektor ide-oda, a külföldi tőkebefektetések és a GDP növekedése között nagyon egyértelmű pozitív kapcsolat van, és Luxemburg nem véletlenül az EU leggazdagabb tagja.

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu

Felkészülés az EU-elnökségre: az energiabiztonság ára

2010-05-10T10:40:00.001+02:00

Az International Centre for Democratic Transition Energy Security 2011 – Challenges of the Hungarian EU Presidency című konferenciájának felkért előadója voltam május 7-én. Mivel a nemzetközi tapasztalataim a vasúti ügyekre korlátozódnak, elsősorban közgazdászéknt (és pályaelhagyó aktuáriusként) beszéltem az energiabiztonságról.

A nyitóbeszédek és az első panel számomra rengeteg újdonságot hordozott (12 oldalt jegyezteltem). Noha nem beszélhetek a lengyelek nevében, nekem úgy tűnik, hogy Magyarországnak igencsak fel kell kötnie a gatyáját, ha bármit is el akar érni jövőre az energia-területen: a felmerülő témák egy része olyan, ahol a magyar állam képviselője gyakran még szakértői, nemhogy miniszteri szinten nem képviseltették magukat. Számomra érdekes volt, hogy micsoda egyetértés volt a külpolitikai szakértők között abban, hogy az energiabiztonság és a biztonságpolitika kérdését el kell egymástól választani.

Az én előadásom egy autó biztosításának analógiájával a kockázatmenedzsment és a kockázatok árazásának, illetve fedezésének eszközeiről szólt, bemutatva, hogy a kockázatkezelés eszközei a nemzeti energiaellátás szempontjából is értelmezhetők.

Energy security in Hungary on Prezi Várjon amíg az animáció betöltődik, és nyomja meg a lejátszás gombot. Az előre-hátra nyilakkal lehet navigálni, a kör alakú gombbal az egész prezentációt egyben lehet áttekinteni.

Noha a prezi önmagában nem sokat jelent, elmondhatom, hogy sokkal nagyobb volt az egyetértés abban a tekintetben, hogy az energiabiztonság túlhangsúlyozása elviselhetetlen költségekkel jár mint gondoltam volna. Talán mindenki egyetértett abban, hogy az energiabiztonság ellátásbiztonsági része túl nagy hangsúlyt kapott az elmúlt évben, és ennek a versenyképességre gyakorolt hatása túlzottan nagy, ezért ideje értelmes párbeszédet kezdeni az ellátásbiztonság megfizethető szintjéről - nem költhetjük minden pénzünket tartalék erőművi kapacitásokra és tárolókban álló tüzelőanyag-készletekre.

Ettől függetlenül nekem az a véleményem, hogy az energiabiztonság másik vetületére, a túlzottan ingadozó vagy magas árakra is vannak megfelelő kockázatfedezési eszközök, amelyekkel az európai tagállamoknak, így Magyarországnak is élnie kellene - ezt sem nagyon vitatta senki.

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu

Receszió a magyar áruszállítási piacon

2010-05-09T10:37:00.001+02:00

Az áruszállítás igencsak recesszió-érzékeny iparág, hiszen a teljesítménye attól függ, hogy gyártanak-e új árut (és ehhez használnak-e tüzelőanyagot), illetve kereskednek-e az árukkal. A magyar áruszállítási piac ezért két szempontból is érdekes: egyrészt mert igen nagy mennyiségű hitelt kockázatatnak rajta a bankok és lízingcégek, másrészt mert jól mutatja az üzleti ciklus alakulását.

A felső ábrák azt mutatják, hogy mennyi árut tettek fel a szállítóeszközökre Magyarországon belföldi és nemzetközi vonatkozásban. A közlekedési statisztikákból látszik, hogy a termelés Magyarországon 2009. negyedik negyedévében még nem élénkült. Ezzel szemben az alsó ábrákon a szállítási teljesítmény látható a Magyarországon rögzített (és némiképpen nehezen értelmezhető) millió tonnakilométerekben. Az alul látható nemzetközi teljesítmény nagy része tranzit, ami azt mutatja, hogy a szárazföldi szállítás szempontjából értelmezhető tág régiónkban az élénkülés már megkezdődött.

A helyzet nem éppen rózsás. A tranzitforgalom élénkülése, hacsak nem jár együtt nagyon okos gazdaságpolitikával, inkább árt, mint használ az ország gazdaságának. A belföldi, és belföldi indítású/végződtetésű kereslet gyengesége miatt a szállító vállalkozásoknak (és finanszírozóiknak) nagyon határozott és kényelmetlen lépéseket kell megtenniük a talpon maradás érdekében.

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu

Görögország és az Unió

2010-05-06T10:36:00.000+02:00

Az Európa-nap köré szervezet MyEurope projekt keretében európai blogomban a görög-szlovák vitáról és az európai kormányzatról írtam egy posztot. Szerintem a görög válság azokat igazolja, akik az európai alkotmány megalkotásának hívei voltak. Úgy gondolom, hogy a föderalistáknak újra és újra el kell mondaniuk, hogy egy ilyen mértékben egységesült politikai egységnek mint az Unió, egységes és állandó kormányra van szüksége. Szerintem lehetetlen állapot, hogy minden azonnali reakciót igénylő problémára Brüsszelbe repül 27 állam miniszterelnöke vagy szakminisztere, volna nekik dolguk otthon is.

A kapcsán hívta fel Erik Wesselius a figyelmemet a múlt heti Financial Timesban megjelent, szuper rikta Habermas-interjúra a figyelmem. Bár szerintem Habermasnak, aki Európa talán legnagyobb tekintélyű politikai filozófusaként szinte intézménynek számít, már nem kellene 81 évesen az internetes nyilvánosságról nyilatkoznia, Görögország tekintetében ugyanazt gondolom, amit az idős mester: a görög adósságválságnak egy szerencsés politikai mellékhatása, hogy újra lehet beszélni az európai alkotmányosságról.

Jövő héten találkozom Alex barátommal, és a tavaly januári magyar-görög párhuzamok cikkhez megírjuk a folytatást.

Az eladósodottság Afrikából Kelet-Európába vándorol

2010-05-04T10:31:00.002+02:00

Az alábbi ábrán 1970-2008. között követhetjük nyomon az egyes országok adósságszolgálatát - az egykori gyarmatok induló kölcsöneit, amit képtelenek voltak visszafizetni, Latin-Amerika teherlerázását, az argentín csődöt aztán Közép- és Délkelet-Európa elképesztő mértékű eladósodását.

A Világbanknak ez a fejlődési adatsora azt mutatja meg, hogy az adott ország a külföldről szerzett jövedelmének (exportált áruk, szolgáltatások és kapott hazautalások, segélyek) mekkora részét fordítja adósságtörlesztésre. A kék lufi általában kezelhető. A zöld kezd veszélyessé válni, a sárgánál általában jön az államcsőd, a piros meg kezelhetetlen. Nagyon sok kelet-európai ország helyzete fog romlani, hiszen ezt a válságot (is) hitelből vészelték át, ugyanakkor az a jövedelmi bázisuk, amiből törleszthetnek, a GDP-nél is sokkal nagyobb mértékben csökkent. A kivétel Lengyelország, amely a világválság alatt is növekedett, eladott veszteséges állami és önkormányzati cégeket, és a bevételből csökkentette adósságait.

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu

Országok szén-dioxid kibocsátása: utolérés, elhagyás

2010-05-03T10:29:00.000+02:00

AmCham befektetői javaslatok: energiahatékonyság

2010-05-03T10:27:00.000+02:00

Nagy várakozással láttuk vendégül a kijelöltnek gondolt energetikai szakállamtitkárt (aki azonban mégis más tisztségben foglalkozik energiapolitikával a jövőben) az AmCham Energiapolitika mint a nemzeti versenyképesség tartópillére állásfoglalásának második, energiahatékonyságról szóló vitáján. Úgy tűnik, hogy ezen a területen igen könnyű lesz a befektetők barátságát elnyerni: a vita nem a diagnózisról és a beavatkozási területekről szólt.

Ahogy más hiradásokból is kiderült, Bencsik János szakított elődei villamos-energiaközpontú politikájával, és elsősorban a hőenergiára és a lakossági szektorra szeretne fókuszálni. Mindez reményt ad arra, hogy a hő- és villamosenergiapiacot összekötő, és rengeteg visszaélésszerű anomáliát okozó KÁT-rendszer valamiféle ésszerű átalakításon megy keresztül. Az AmCham vendégei, Ámon Ada az Energia Klub vezetője, és Varró László, a MOL Nyrt stratégiai igazgatója szintén igen hasonlóan ítélték meg az ország energiahatékonysági problémáit.

Magyarországon elsősorban azokon a területeken vannak óriási energiahatékonysági problémák, ahol az elmúlt évek piacról jövő ösztönzői (az egyre növekvő és volatilissé váló) energia- és tüzelőanyagárak nem tudnak hatni, mert nincsen működő piac. Ilyennek azonosítottuk a piachiányos ágazatokat, többek között magát a villamosenergia-szektor egy részét, a tömegközlekedési szektort (amelyek a növekvő energiaárakat eddig gond nélkül hárították tovább, például erőmű-matuzsálámek életben tartásával a villanytarifákon keresztül, vagy ésszerűtlen energiabeszerzéseken keresztül, amit az adófizetők álltak a tömegközlekedés területén). Ugyancsak piaci probléma merül fel a lakossági és KKV épület- és eszközpark finanszírozásában, ahol rengeteg szinte azonnal megtérülő beruházást nem tudnak a hitelképtelen személyek és cégek finanszírozni. A közszférában pedig a gazdálkodási rendszer anomáliái (pl. a működési és beruházási költségek elkülönítése) nem teszi lehetővé a technológiaváltást.Az energiahatékonysági panel résztvevői nem kérdőjelezték azt meg, hogy Magyarország relatíve magas energiaintenzitása egy olyan jelenség, amelynek pozitív és negatív oldala is van. Magyarország részben azért fogyaszt nagyon sok energiát, mert nagyon energiaigényesek a nemzetközileg is versenyképes termelő egységei (autógyárak, gyártóipar, vegyipar). Ezeknak az iparágaknak azonban nemzetközi összehasonlításban nem rossz az energiahatékonyságok, és ha nem telepedtek volna meg Magyarországon, ma még kisebb jövedelmünk, még kevesebb munkahelyünk volna. A lakossági fogyasztás dinamikája is jól illeszkedik az európai trendekbe, csak a jelenlegi lakossági jövedelmekből - figyelembev véve a klímánk állapotát - ez nem folytatható.

(A vitáról emlékeztetőt nem készítünk, de a konszenzus pontokat, illetve a nyilvánvalóan ütköző nézeteket minden alkalommal közzétesszük honlapunkon).

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu

Hogy tetszett a gilisztáknak a tévévita?

2010-05-01T21:29:00.002+02:00

Energiahasználat és a népesség várható élettartama

2010-05-01T10:23:00.001+02:00

Egy érdekes blogra találtam, ahol egy táblázat érdekes kérdést vet fel: van-e összefüggés az emberek várható élettartama és az általuk felhasznált energia mennyisége között? Ahogy korábban láttuk, a nemzeti jövedelem és az energiafelhasználás szintje, valamint a nemzeti jövedelem és a boldogság szintje között van. Vajon hogyan függ ez össze a civilizációs vívmányainkat mozgató energiával?

Úgy gondolom, hogy túl sok hatás érvényesül mindkét változóban ahhoz, hogy értelmesen lehessen őket közvetlenül elemezni. Az energihasználat nagyon jelentősen függ a klímától, a nemzeti jövedelemtől. A szegények kevesebb energiát használnak, de ráadásul gyakran rosszabb hatásfokkal is: Ázsiában és Afrikában még mindig az egyik fő probléma, hogy a modernitás előtti hatásfokkal működő tűzhelyekben égetik a fát. Adatforrás: http://energy-ecology.blogspot.com/2010/04/life-expectancy-and-energy-use.html

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu.

Óriás: Az egyikben ott

2010-04-27T22:29:00.000+02:00

Hidrogén- és Tüzelőanyagcella stratégiai vita

2010-04-27T10:18:00.000+02:00

Mi készítettük el a magyarországi Hidrogén- és Tüzelőanyag-cella Nemzeti Platform társadalmi-gazdasági kérdésekkel foglalkozó fejezetét, amelynek első nyilvános bemutatója és vitája a Nemzeti Technológiai Hivatalban lesz május 4-én. Ez a technológia alapvető fontosságú a magyar járműgyártás, gépgyártás és bizonyos energetikai rendszerek szempontjából, ezért ideje elkezdeni ledolgozni az évtizedes hiányt, főleg, hogy vannak területek, ahol még a világ élvonalában vagyunk.

Meglátásunk szerint a hidrogén- és tüzelőanyag technológia rövid, közép- és hosszútávon így fog átalakulni, és a lenti értékláncok mentén fog megjelenni a közlekedésben, szállításban, energetikai közművekben, kórházak és más intézmények szünetmentes áramellátásában, és esetleg az energetikai rendszer kiegyenlítő erőművi, vagy erőművet helyettesítő alkalmazásaiban.

Akit érdekel a meghívó, illetve az előzmények, az klikkelje végig a meghívót. A részvétel ingyenes, de hétfőig jelentkezni kell.

Gazdasági és társadalmi témák eredeti megjelenése és vitája: antaldaniel.blog.hu.

Google e-book letöltések, ingyen, legálisan

2010-04-26T10:14:00.000+02:00

Múlt pénteken hol drámai, hol komikus konferencián vehettek részt a Könyvvesztivál szakmai közönségének tagjai az elektronikus könyvek (e-book) témában. Az ügyben üzletileg érdekeltként magam is részt vettem, és megmutattam pár érdeklődőnek az e-book olvasómat. Egy nagyon komikus vita alakult ki a szakértői panelben: vajon az Google Booksban mi van és hogy működik?

A konferenciáról és a Googlellel kapcsolatos nagyszerű ötletekről Valuska László már beszámolt az Indexen (csak néhány érdekes felvetés: van, aki Kínához hasonlóan kitiltaná Magyarországról a Googlet, van, aki alternatív, európai állami Google Booksot fejleszteni, hasonlóan a Quaero nevű zsákutcához).

Mivel a kérdés az Internet korában néhány kattintással ellenőrizhető, most csak azt szeretném konfirmálni, hogy a Google Books ténylegesen kínál ingyenesen letölthető, jogtiszta, digitális olvasóval elolvasható nyitott (EPUB) és pdf formátumú könyveket is (többnyire persze régiségeket).

books.google.com

Válasszunk témát (például Travel)

A bal menüsorban klikkeljünk a Public Domain Books only menüpontra

Keressünk a könyvek között (például írjuk be ezt: Hungary)

Válasszuk ki az A steam voyage down the Danube (Utazás gőzhajón le a Dunán) kezdetű művet 1836-ból

Menjünk a download fülre a képernyő jobb felső sarkában és válasszunk fájlformátumot (pdf vagy epub)

Az EPUB fájlok kódolatlan, szabványos e-book fájlok, amiket szövegként lehet olvasni. A régi könyveknél nyilván vannak, lehetnek benne szkennelési hibák. A keresőben lehet keresni nyelv, szerző, cím és minden más fontos szempont szerint. Ez se rossz: térképen is kereshetünk szövegben.

Alternatív meghajtású autók versenye - 5. Széchenyi futam

2010-04-25T22:47:00.000+02:00

Az idén rendezték meg 5. alkalommal a magyar autógyártás zászlóshajójának, az Audi-gyárnak a parkolójában az alternatív meghajtású járművek versenyét. A komoly szponzorok és a csapatok láthatóan növekvő büdzséje mutatja, hogy nem csak tudósok, mérnökök, feltalálók és sportemberek versenyeznek,de az elektromos, hidrogén- és tüzelőanyagcellás autóipar majdani beszállítói és háttéripara is. A részletesebb elemzés előtt íme egy hangulatos képgaléria a versenyről.

A verseny egyben nagyszerű csapatépítő tevékenység volt a Visegrad Investmentsnek is, és reméljük, hogy több technológia győztesével is alkalmunk lesz együtt dolgozni.

Gratulálunk a győzteseknek, külön a másodszor is nyertes HY-GO csapatnak és a villanyverdásoknak!

PS: Itt lehet szavazni egy fotóversenyben a Széchenyi futamos képre - vigyük hírét a magyar futamnak a nagyvilágban, hajrá Magyarország!

De ki lesz az új köztársasági elnök?

2010-04-24T23:26:00.003+02:00

Ezt a cikket másfél hónapja írtam, de szerkesztőm túlzottan spekulatívnak tartotta, így a gépemen maradt. Azóta a kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt – úgy gondolom, hogy az általános választás lezárulta után pedig igencsak aktuálissá vált. Április 25-e után az utolsó lényeges eldöntendő kérdésnek azt tartom, hogy vajon Orbán Viktor lesz-e a megnövelt hatáskörű államfő, vagy valami más válasz születik az új politikai-hatalmi adta kérdésekre?

Sólyom László megválasztása óta nem csak politikai rendszerünkben, hanem államéletünkben is jelentős változások történtek – ez a két folyamat pedig lehetővé, sőt, mérlegelendővé teszi az államelnöki hivatal szerepének újragondolását, hiszen az eddigi hatalmi és politikai logikával az új politikai rendszerben nem lehet helyes választ adni arra a kérdésre, hogy ki volna a megfelelő jelölt. Göncz Árpád utódlása a Fidesz első kormányra kerülésének és Torgyán József esetleges elnöki ambícióinak találgatásával két évig volt téma. Mádl Ferenc utódlása a kormányzó baloldal egységének megbomlása, majd a Sólyom Lászlót támogató, pártokon átívelő civil kezdeményezése révén legalább fél évig politikai életünk központi kérdése volt. Ezzel szemben 2010-ben, amikor jó eséllyel a választásokon győztes párt azonnal, egy fordulóban elnököt is választhat, a kérdés az egész választási kampányban nem merült fel komolyan.

Jelenlegi államfőnk meglehetősen határozottan szakított két hivatali elődje szerepfelfogásával, akik a köztársasági elnök első számú alkotmányos feladatára, az állam egységének megtestesítésére – a nemzeti ünnepek megünneplésére, a törvények kihirdetésére vagy a közkegyelem gyakorlására koncentráltak. Sólyom László a fő hatalmi ágak – a kormány, a parlament, a bíróságok és az ügyészség – sajátos rivalizációjába új szint hozott az elnöki hivatal játékba hozatalával. Belépett a politika világába, ahol közpolitikai kezdeményezéseivel, saját jelölési gyakorlatával lényegében minden hatalmi ággal konfliktusokat vállalat, és ezzel alaposan megváltoztatta az elnöki hivatal arculatát is. Most távozó államelnökünk népszerűsége és legitimációja nem Göncz Árpádéval és Mádl Ferencével, hanem a vezető ellenzéki politikusokéval, Orbán Viktoréval és (egy darabig) Dávid Ibolyáéval, vagy a „belső ellenzéki” Szili Katalinéval versenyzett. Az államfői hatalom egyfajta szuperombudsmankénti ellensúlya lett a kormányzatnak és parlamenti többségének.

Hivatalban lévő elnökünk új szerepfelfogása lehetővé tette, hogy tartalmi kérdésekben is politizáljon, bár úgy vélem, hogy mindkét közpolitikai programja kudarcot vallott. Most, amikor az államéletünk minden szabálya újragondolható, érdemes elgondolkodni azon, hogy a kudarc oka az alkotmányos játékszabályokban, a Sólyom-Gyurcsány-Orbán-Bajnai hatalmi konstellációban, vagy az államelnöki adminisztráció hibáiban keresendő, hiszen a változtatás, vagy annak a lehetősége minden területen adott.

Sólyom László államfői programjának két tartalmi eleme volt: a környezetvédelem és a zöld ügyek előmozdítása, illetve a határon túli magyarok és a magyar államiság kapcsolatának megerősítése kudarcnak tekinthető. Számomra nem megítélhető, de feltételezhető, hogy a nemzeti parkokban dolgozó szakemberek, vagy az államelnök határon túli túráin vele találkozó nemzettársaink számára erkölcsi megerősítést jelentett elnökünk figyelme, mindez azonban nem adott sem kellő legitimációt, sem politikai lendületet a magyar állam környezetvédelmi vagy nemzetpolitikájának megváltoztatásához. Noha voltak jelei annak, hogy a Sólyom László elnökké választását kezdeményező értelmiségi körök egyfajta elnöki pártot szerveznek, végül a részben ebből a körből kinőtt LMP egyáltalán nem vált elnöki párttá. A „zöld elnökök” hálózatának kezdeményezései dacára a magyar állam nemhogy kezdeményező lenne környezetvédelmi kérdésekben, de például az EU klímapolitikája egyik kerékkötőjének tekinthető. A határon túli magyarság politikai képviselete – részben a magyarországi politikai megosztottságot tükröző helyi pluralizáció miatt – Romániában, Szlovákiában és Szerbiában is húsz éve a legsúlytalanabb. A határon túli magyarság státuszával kapcsolatos, meglehetősen sokértelmű 2004. évi népszavazás kudarca óta lényegében nem tárgya a magyarországi politikai vitáknak, így az elnöki kezdeményezések is légüres térbe érkeztek. Sokkal alaposabb elemzést igényelne annak megítélése, hogy mindez államelnökünk hatalomtechnikai ügyetlensége, más hatalmi ágakkal való együttműködési képességének korlátoltsága, vagy az államfői hivatal és apparátus gyenge hatalma miatt alakult így, mindenestre Sólyom Lászlóra aligha mint zöld elnökre, hanem mint Alkotmánybíróságunk első karizmatikus elnökére fogunk emlékezni.

Értékelésem szerint a 2010-es választások által szentesített politikai változások megváltoztatják az elnök politikai pozícióját. Szinte bizonyos, hogy a negyedik köztársasági elnököt lényegében egy párt fogja választani. Ugyan a második fordulót követően ki fog derülni, hogy a Fidesznek nincsen kétharmada, de az mégsem várható, hogy a KDNP meg fogja vétózni a jelöltjét vagy a köztársasági elnök és a kormányfő közötti hatalmi megosztást újraszabályozó alkotmányos törvénymódosításokat. Politikai életünk jelentős átalakulása 2006. óta látványosabb, mint államéletünk megváltozása, de az utóbbi területten is igen lényeges változások történtek a mostani elnök megválasztása után – elég a 2006. évi választások után elfogadott, kétharmados, az MSZP és a Fidesz által megszavazott közigazgatási törvényre gondolni, ami lényegében kiiktatatta a Kormány és parlamenti többsége hatalomgyakorlásának procedurális ellensúlyait.

Úgy gondolom, hogy a következő hetek legfontosabb politikai és államéleti kérdése a köztársasági elnöki hivatal újrapozícionálása és az elnök megválasztása lesz. A Sólyom László által bevezetett, közpolitikai kérdésekben állást foglaló, politizáló elnökszerep aligha volna hasznos a jelentős változtatásokra készülő parlamenti többségnek, ráadásul nem is volna logikus, hogy Orbán Viktor és pártjai miért választanának maguk fölé egy ellensúlyt - hacsak nem magát Orbán Viktor emelnék a parlamenti többség fölé. Ebben az esetben viszont, politikai hatalma és legitimása zenitjén miért ne adna alkotmányos változtatásokkal karakteresebb politikai és hatalmai súlyt ennek a hivatalnak? Úgy továbbra is azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben a leglogikusabb lépés az volna, ha az új többség Orbán Viktort választaná meg államfőnek, és élve parlamenti többségével, megváltoztatná az államfő és a kormányfő közötti hatalommegosztás szabályait.

Az ellenzék eddigi vezérének korábbi megnyilvánulásai –, államfői irányítási stílusa, az ezzel aligha összeférhető ideiglenes technokratikus válságkormányzás ígérete – politikailag racionálissá tenné az államfői-kormányfői feladatok újraosztását. Az eddig bejelentett három miniszterelnök-helyettesi poszt is jól előkészítetté tenné ezt a lépést, hiszen valójában az volna logikus, ha a Fidesz és a KDNP mint két koalíciós párt csak egy-egy helyettessel rendelkezne (vagyis az egyik helyettes miniszterelnökké lépne elő). Kétharmados többséggel és a rendszerváltás óta páratlan politikai legitimitással logikus volna a kormányfői irányítási, személyzeti feladatok továbbvitele a Sándor-palotába, és a gazdaság rendbetételére, majd más, szakpolitikai feladatokra kinevezett technokrata miniszterelnökök kinevezése. Mindez egyben lehetővé tenné a 2006-os államreform kiigazítását, amely a parlamenti többséggel rendelkező kormánnyal szemben alig hagyott korrekciós eszközöket: az egymástól elválló elnöki és kormányfői hivatal képesek volnának bizonyos fokú korrekciós mechanizmusra.

Mindez persze csak gondolatkísérlet, amivel arra próbáltam rávilágítani: ideje arról is beszélni, hogy ki lesz a következő köztársasági elnök és az új magyar politikai rendszerben mi lesz a feladata egy olyan politikai helyzetben, amikor az alkotmányos szabályok és a parlamenti pártok közötti viszony is teljesen megváltozott.

Lesz Magyar Közműtanács?

2010-04-23T21:25:00.000+02:00

A mai Magyar Nemzet hosszú írást közöl Dékány Lóránt tollából Megoldás a közműszámlák féken tartására címmel. Az írás az újságban olvasható, ami jövő héten kerül fel az mno.hu archívumában az internetre. Folyamatosan frissülő sajtószemle.

Három ábra a Közműtanács felállítása mellett

2010-04-19T23:25:00.000+02:00

A Portfolio.hu kiváló összeállítása szerint Magyarországon 2006-2010. között a vonatkozó európai és magyar törvényi előírásokkal szemben nem az inflációnál kisebb, hanem nagyobb mértékben emelkedtek a közművek árai. A jelenséget nem magyarázza a privatizáció: az állami és a magántulajdonban lévő közművek is megkérdőjelezhető mértékben emeltek, és egyben váltak az infláció fontos gerjesztőivé. Vajon mi a jelenség oka, ki hibázott és hogyan lehet ennek gátat vetni?

A vonatkozó európai és magyar jogszabályok - az amerikaiakhoz hasonlóan - a szabad árképzést csak a szabad piacon teszik lehetővé, vagyis ott, ahol elég sok szállító versenyez a vevők kegyeiért. A közművek esetében szinte soha nem ez a helyzet, ezért a közművek áremelkedéseit világszerte erre feljogosított, a bíróihoz hasonló függetlenséget élvező szervek, az úgynevezett szabályozó hatóságok hagyják jóvá. A jelenlegi magyar hatóságok - a Magyar Energia Hivatal, a Nemzeti Hírközlési Hatóság, a Nemzeti Közlekedési Hatóság, valamint az önkormányzati árhatóságok - pedig szinte minden költség áthárítását indokoltnak látták, így az árak elszabadultak.

Vajon milyen esetben engedhető meg az árak ilyen mértékű elszabadulása? Az indokolt költségnövekedés sokféle lehet - a magyar nemzeti piacon kívüli árak emelkedése (pl. üzemanyaghordozók, nyersanyagok) -, a környezetvédelmi szabályok szigorodása (pl. a vízbázis jobb védelme), korábban előre nem látott beruházási szükségszerűség hitel vagy előfinanszírozási költségeinek elismerése (pl. új csatornát kell építeni, megsemmisült vasútvonalat kell pótolni). A legtöbb közmű esetében voltak is, meg nem is ilyen események. Például a MÁV-nak volt olyan mellékvonala, amit elsodort az árvíz, és nem volt biztosítva - értelemszerűen újra kellett építeni, bár ez a költségnövekedés ezrelékeit magyarázza csak. A buszok üzemanyaga igen drága volt 2008-ban - ellenben sokkal olcsóbb 2009-ben. És így tovább.

Ahogy a Portfolió.hu ábráin látható, a közművek árai válogatás nélkül nőttek, és ugyan hiába csökkentek a világpiaci árak 2009-ben, és hiába csökkent a munkaerőpiaci nyomás (aligha igazolható, hogy a recesszió közepén csak béremelkedéssel lehet megtartani a dolgozókat), minden egyes közműnél a hatóságok az inflációt két-háromszorosan is meghaladó költségnövekedést ismertek el.

Feltehetjük a kérdést, hogy ezek a cégek akkor most úsznak az extraprofitban? A magántulajdonban lévő cégek részvényesei vagdossák az osztalékszelvényeket? Nem: a közművi cégek egy része veszteséges, a másik részének nem nőtt kiugróan a profija. Például a magyar energetikai szektorkban szinte senki nem keres semmit - papíron.

A trükk nyilván a költségek áthárítása, amit a Portfolio.hu harmadik ábrája nyomán egy kis fantáziával értelmezhetünk tovább. Szembeötlő, hogy egyetlen szabályozott díjtétel, a távhő ára csökkent drámaian. Igaz, 2009-ben nagyon estek a gázárak, ami a távfűtőművek egyik költségtényezője, de ugyanez elmondható az elektromos áramtermelésről is (ott is költségtényező a gáz), márpedig ott az árak igencsak nőttek. Nekem úgy tűnik, hogy a távhő árát politikai célzattal csökkentették (a panellakók voksolási szokásaira bazírozva), a többinél viszont az ún. szabályozó hatóságok (szinte) minden költségemelést elfogadtak.

Úgy gondolom, hogy butaság emiatt a privatizációt, vagy a magántulajdont hibáztatni, hiszen az állami, önkormányzati és magántulajdonú közművek áthárított költségbázisa is folyamatosan, bámulatos mértékben nőtt. Valójában szerintem az történt, hogy a közművi cégek egyre több és egyre magasabb számlát nyelhettek be a hatóságok tudtával. (Volt olyan hatóság és hatóságvezető, aki tiltakozott, de ezek nem sokáig maradtak közszolgálatban). Így azonban jövedelmi feszültségek alakultak ki a közművek vezetői, középvezetői, aztán dolgozói között is, hiszen sokkal jobban jövedelmezett beszámlázni a közműnek, mint ott dolgozni. Így aztán a hatóságok szemet húnytak a bértömeg emelése felett. (A referencia-időszakban a vasutas átlagbér például 52,8 százalékkal miközben a versenyszféráé csak 38,4 százalékkal - négy év alatt mindkét mérték jócskán meghaladta az inflációt, ami mögött nem volt többletteljesítmény).

Van olyan eset, amikor egy hatóságnak kötelessége a nagymértékű költségnövekedést elfogadnia. Ez tipikusan az olyan eset, amikor az Országgyűlés előírja a közszolgáltatás mértékének a növelését. Ez történt egyébként 2006/2007-ben, amikor a kedvezménnyel igénybe vehető vonatok száma vagy 20 százalékkal nőtt - igaz, pénzt nem tudott hozzá teremteni a kormánytöbbség. Ugyanilyen indok lehet az, hogy szabálytalan módon egyes állagmegóvó beruházások költségét nem terhelték rá a korábbi időszaki számlákra - például már régen ki kellett volna egy víznyomócsövet cserélni, de az önkormányzati árhatóság ennek költségét nem engedte a lakókra hárítani. Az ilyen rendkívüli intézkedésekről azonban a hatóságoknak alaposan számot kellene adniuk.

Véleményem szerint a szabályozó hatóságok nem látták el megfelelően a munkájukat, és ezért "mindenki jól járt", kivéve persze a lakossági, a közületi és az egyébként munkaadóként is funkcionáló ipari fogyasztókat. Ezért gondolom azt, hogy a gazdaság rendbetételét az ilyen szabályozó hatóságok rendbetételével, és egy erős, szakszerű, felkészült Közműtanács alá rendelésével kell kezdeni.

Viták az AmCham energetikai rövid állásfoglalásról

2010-04-19T23:22:00.001+02:00

A múlt hét pénteken megkezdődött a Pallas Páholyban az AmCham Az energiapolitika mint a nemzeti versenyképesség tartópillére című állásfoglalásról rendezett vitafórum-sorozat, amely a szabályozási és a diplomáciai kérdéseket tűzte napirendjére. Ezzel egyidőben a Napi Gazdaság készített hosszú interjút az állásfoglalásunkról velem. (A zsurnalisztikus túlzás a címben nem tőlem származik, de tényleg nagyon árt a magyar gazdaságnak a drága energia).

A végső cél, a versenyképesség növeléséhez három kritikus beavatkozási területet jelöl meg az állásfoglalás: független, költségalapú közműszabályozás; a beruházásokat fékező - elsősorban a jogszabályok szövegének és értelmezésének állandó változása miatti bizonytalanságban testet öltő - akadályok csökkentése; a gazdaság energiahatékonyságának növelése, más szóval az energiafüggőség csökkentése. [...] Az AmChamnél szeretnék elérni, hogy belátható időn belül Magyarországon az energia ára a regionális versenytársak szintjére ereszkedjen. Ennek érdekében nem elsősorban az árrendszeren belüli átcsoportosításra van szükség, hanem az energiaimport rugalmasabbá tételére; arra, hogy a zöldenergia-támogatás ne legyen olyan irracionális mint most; valamint kezdődjenek el azok az erőművi vagy szállítási infrastrukturális beruházások, amelyek jelenleg a bizonytalanság miatt állnak. Négy-öt éven belül komoly konkrét eredményeket, alacsonyabb árakat akarunk látni.

Az első vitán igen erősen megmutatkozott az energiaipar egyes vertikumánban érintettek és az ipari nagyfogyasztók közötti érdekellentét. Az energia értékesítésében érintettek közül van, aki egyenesen kimondta: bele kellene törődni, hogy a hazai energiaárak az európai felső harmadban fognak beleragadni, és autó- és gépgyártás helyett svácji órát kellene gyártani. Nyilvánvaló, hogy az AmChamban igen jelentős számban részt vevő gyárosok meglehetősen össszevont szemöldökkel fogadták a vitának ezt a részét.

Bizonyos kérdésekben viszont úgy látom, hogy megteremthető a nemzeti konszenzus. Egyértelműnek látszik, hogy az energetikai területén hatalmas deregulációs potenciál van; szükséges lehet az állami feladatok újraosztása; felértékelődtek Magyarország ásványkincseei, és meg kell szüntetni a nem-konvencionális bányászati technológiák behozatala előtti akadályokat; Magyaország nemzetközi infrastrukturába való beilleszkedéséről értelmes vita indulhat, és talán teljes a konszenzus abban, hogy a Portfolio által is múlt héten napirendre tűzőtt KÁT-rendszer ebben a formában nem maradhat fenn.

Bár a vitasorozat még csak most kezdődött, úgy gondolom, hogy hasonlóan konstruktív lesz, mint a hasonló témájú egészséggazdasági sorozatunk, ahol nagyon sok szakpolitikai kérdésben sikerült az eltérő politikai oldalhoz tartozó szakpolitikusok, állami intézményvezetők és a magánbefektetők között konszenzust találnunk.

További energia témájú bejegyzések.

Ez is Magyarország!

2010-04-18T11:14:00.004+02:00

A lejátszás gombra kattintás után néhány másodperc és elindul a vetítés, vagy a nyilakkal kiválaszthatók a képek, nagyban pedig megnézhetők itt.

Az európai légtér most II. - üres

2010-04-17T14:18:00.000+02:00

Az izlandi Eyjafjalla vulkán kitörésének köszönhetően ma szinte teljesen üres az európai légtér. A finn légierő kísérletileg is igazolta, hogy a vulkáni hamuban repülni veszélyes. Az egyébként is szinte felfoghatatlan egybeesésekre és történelmi párhuzamokra épülő lengyel elnöki tragédia újabb baljós ómene, hogy a katyni megemlékezésre repülőben elhúnyt lengyel állami vezetők temetésére a legtöbb államfő az európai légtérzár miatt nem érkezik meg.

Emlékeztetül, egy normális péntek (nem szombat) reggel az alábbi képnek megfelelő forgalom van Európában. Mint azt a korábbi poszthoz hozzászóló, nálam hozzáértőbb emberektől tudjuk, körül kialakult vitából megtudtuk, a flightradar24.com messze nem mutatja be az összes gépet, pusztán azt,nem radar a szónak abban az értelmében, ahogy a légiközlekedés résztvevői használják, más, és részben kevesebb adatot tartalmaz, mint a Flightstats, és a repülés szerelmesei által fenntartott, regisztrációhoz kötött http://radar.piopawlu.net/ jogos versenytársa a Google mashup alkalmazásnak.

A baljós vulkáni kitörés rengeteg kellemetlenséget és kárt okoz Európában, de egy csomó haszna is lesz. Egyrészt meg fogjuk tudni, hogy hol sikerült újraéleszteni a vasúti szektort, és milyen mértékben képes újra versenyre kelni a repüléssel. Nagyon sok hasznos adatot fogunk kapni a klímamodellekhez is. Sokan 2010-re várták az elmúlt két évszázad hőmérsékleti rekordját - meglátjuk, hogy a jól mérhető mennyiségű hamu mennyit napfényt és hőt ver vissza, és hova. Rengeteg közlekedési hálózati modellt lehet most tesztelni és kalibrálni - hogyan terjed a zavar, miként reagálnak rá a hálózatok, és milyen helyettesítő kapacitások lépnek be egy nagymértékű kapacitás-kiesésnél.

Az eredeti posztok és a vita: antaldaniel.blog.hu (a gazdasági és közügyek általában odakerülnek, ide meg a fotók, videók, kiállítások és könyvek).

A vasútreform folytatása: vissza az origóhoz

2010-04-16T11:56:00.002+02:00

Egyelőre még nem tudom megmondani, hogy hány százmilliárd forint folyt le a Dunán, mire a MÁV csoport visszatérni tervezi szervezeti átalakítását ahhoz a ponthoz, amit 2005-ben előírtunk neki. A PM és a MÁV szerint az volna a jó, ami ellen eddig minden törvényes és a törvényen túlmutató eszközzel küzdtek. De hol a pénzünk, hol a vasutunk?

Kapitány Szabó Attila tegnapi cikke szerint

Kormányzati szakértők szerint a MÁV-csoport jelenlegi struktúrájának megtartása mellett nem időszerű a több tízmilliárd forintos tulajdonosi beavatkozás. Ehelyett javasolják, hogy a MÁV a következő hónapokban éljen meg saját bevételeiből, köztük a pályahasználati díjakból, és vesse bele magát egy az egész cégcsoport működését új alapokra helyező reorganizációs terv kidolgozásába. [...] A korábbi közlések alapján azonban valószínűnek látszik, hogy az átalakulás után a MÁV-Start irányítása az anyavállalatától végleg a szolgáltatásait felügyelő közlekedési tárcához kerül majd. Ezzel párhuzamosan a személyszállító cég magába olvaszthatja a vasúti vontatási feladatokat ellátó MÁV Trakció Zrt.-t és a járművek karbantartásával, javításával foglalkozó MÁV Gépészet Zrt.-t. Maga a MÁV Zrt. pedig a megmaradó vasúti vagyon hasznosítását végezheti majd. Az átalakulás mellett szól, hogy végrehajtása az új pénzügyi kormányzat számára is nagyobb mozgásteret biztosíthat.

Érdekes módon ezt elő is írta 2005-ben egy kormányhatározat, amelyet az átalakulás felügyeletével megbízott Magyar Vasúti Hivatallal együtt húztak ki a határozatok tárából. A MÁV Trakció Zrt. kiválását és a MÁV Start-tól való szétválasztását a Magyar Vasúti Hivatal 2007. végén azért tiltotta meg, mert azon túl, hogy jogszabályba ütközött, lehetetlenné tette a közpénzek és a köztulajdon útjának ellenőrizhetőségét, valamint a közszolgáltatás megvalósításának garanciátálását. Ugyanis olyan vasúttársaság nincs, amelyik nem tudja garantálni, hogy a vonatait el tudja vontatni az egyik állomásról a másikra.

Ahogy az általam aláírt határozat fogalmaz,

A MÁV Magyar Államvasutak Zrt-nek mint többségi tulajdonosnak a MÁV Trakció Zrt üzleti működésére vonatkozó csatolt döntései, továbbá a MÁV-TRAKCIÓ Zrt tervei éppen ezen eszközök és kompetenciák egy részét vonnák el a MÁV Magyar Államvasutak Zrt-től, közvetetten pedig a MÁV Start Zrt rendelkezéséből, így a MÁV Start Zrt további működését veszélyeztetnék. Megállapítható, hogy a MÁV-TRAKCIÓ Zrt személyszállítási tevékenységre vonatkozó üzleti terve a MÁV Start Zrt működésétől függetlenül nem vizsgálható. A MÁV Magyar Államvasutak Zrt-nek és a MÁV-TRAKCIÓ Zrt-nek a kérelemben bemutatott, végrehajtott illetve tervezett üzleti lépései ugyan a MÁV Start Zrt engedélyezett tevékenységének folytatását érintik közvetlenül negatívan, de az üzleti tervben szereplőteljes körű anyagi egymásra utaltság miatt ugyanezek a kockázatok a MÁV-TRAKCIÓ Zrt tervezett üzleti tevékenységét is azonos módon veszélyezteti. [...]

A határozat jogerőre emelkedett, és ekkor kaptam a MÁV egyik magas rangú vezetőjétől az első fenyegetést, hogy törekedni fognak az őket ellenőrző hatóság felszámolására. A későbbiekben egy miniszter és egy államtitkár gyakorolt nyomást a hatóságra, hogy engedélyezze azt a konstrukciót, ami lehetetlenné teszi a közpénzek nyomon követését és az államadósság valamint a vasútvállalati adósság korrekt megítélését. A jogerős határozatot soha nem tartották be, hogy kik, az a cégiratokból kiderül. A nevek között átfedés van az ellenőrző szerv megszüntetését elővezető nevek között.

Egyfajta szakmai sikerként is meg lehetne élni, hogy jelenleg a MÁV törekszik egy olyan helyzet visszaállítására, amely szerinte és a PM szerint is feltétele az átláthatóbb és takarékosabb gazdálkodásnak, és amelyet öt éve a kormány, három éve a vasúti regulátor is előírt neki. A kérdés most már csak azt, hogy ha ezt az állam tudta három évvel ezelőtt, akkor miért kellett pont fordítva csinálni? Miért kellett az állam ellenőrző szervezetét megszüntetni? És mennyibe került a téves forduló? Vajon mennyi tanácsadói díjat kellett kifizetni ahhoz, hogy megkapják azt a végeredményt, amit 2007-ben köztisztviselők munkaköri kötelességük teljesítése közben amúgy is megmondtak?

Az eredeti poszt és a vita az antaldaniel.blog.hu címen található (a gazdasággal, közügyekkel kapcsolatos posztok általában ott jelennek meg először, a filmek, könyvek, kiállítások, fotók itt).

Google Trends: Érdeklődés pártjaink és vezetőink iránt

2010-04-11T20:05:00.004+02:00

A Google Trends azt mutatja meg, hogy mekkora volt a keresők (fent) és a média (lent) érdeklődése az egyes pártok iránt. A Google a vezető kereső, ezért az eredménye reprezentatívak, és némi gyakorlattal sok minden kiolvasható a Trendsből. Amint látható, a legnagyobb érdeklődés már egy éve a Jobbikot övezte, az MDF pedig januárban (az SZDSZ-szel kötött furcsa házasság óta) az LMP-vel folytatott versenyt a mérsékelt kispártért folytatott figyelemben elveszítette.

A pártokra vonatkozó eredményeket csak a Magyarországról indított (de itt élő külföldiek által is indított) keresésekre szűkítettem. Nyilvánvaló, hogy akár fenyegetettségből, akár szimpátiából, akár csak kíváncsiságból a Jobbik élvezte a legnagyobb figyelmet. A lenti ábrát nem szűkítettem Magyarországra, mivel szerintem kevés külfödli tudja a magyar politikusok nevét. Schiffer András azért nem szerepel a kimutatásban, mert a Schiffer névre még Magyarországon is elsősorban Claudia Schiffer miatt keresnek rá (egyébként többen, mint a politikusainkra).
Az eredményeket a Vona Gábor szerint rendeztem,amint látható, amint látható, a magyar-szlovák nacionalista csörtéknek köszönhetően Szlovákiában még viszonylag sokan kerestek rá erre a névre (egyébként minden más országban elhanyagolható a magyar politikusok keresettsége).

Korábban: Pártprogramok összehasonlítása - segít-e a mitigernek.hu? és korábbi Google Trends elemzések: A Facebook felfalja a blogoszférát és Kit és mikor érdekel Magyarország?

Pártprogramok összehasonlítása - segít-e a mitigernek.hu?

2010-04-11T12:04:00.003+02:00

Néhány közpolitikai szakember érdekes kezdeményezést indított az év elején - azt ígérték, hogy közpolitikai szempontból értékelik a pártok programjait és forintosítva is értékelik az ígéreteiket. Úgy gondolom, hogy az előremutató kezdeményezés néhány hibája és több előre nem látható esemény miatt kevés eredményt és érdekességet hozott a felszínre a kampányban.

Ami talán kevéssé volt előrelátható, hogy a pártok ebben a kampányban lényegében nem tettek közpolitikai ígéreteket, az értékelés Megalapozottság és Számonkérhetőség mutatója meglehetősen kevés információt hordozott. Véleményem szerint a Fidesz-KDNP fő ígérete politikai volt: a kormány leváltása és az elmúlt évtized közállapotaiért a felelősségre vonás, a Jobbiké pedig az elit fenéken billentése. Ezek alapvetően politikai célok, amelyek számonkérhetők, de nem feltétlenül következnek belőlük közpolitikai programok. Az MSZP biztos vesztesként indult neki a választásnak, és ezért a számonkérhetőség aligha okozott fejfájást a programalkotóinak.

A mitigernek.hu módszere több olyan gyermekbetegséget is mutat, ami a közpolitikai ígéretek értékeléséből is sokat levon. Az alkalmazott módszer egy szakértői panel kollektív bölcsességére épített volna, és a közpolitikai elemeket a panel tagjai súlyozták saját szubjektív megítélésük alapján. A panel azonban meglehetősen kicsi és homogén lett, ezért fordulhatott elő, hogy amíg a közoktatás minősége 27 szempontból a legnagyobb súlyt kapta, az energiafüggőség a 20-at, az öregedés és népességfogyás csak a 24-et, az anómia és a pesszimizmus pedig a 27-et. Szerintem igencsak vitatható, hogy miért jelentéktelen közpolitikai probléma az elöregedés és ehhez képes miért olyan fontos a közoktatás minősége, de az is, hogy az anómia és pesszimizmus mint politikai tényező miért került a szakpolitikai tényezők közé - noha egy demokratikus választáson megkérdőjelezhetetlen fontos szempont, hiszen ki szeretne egy reménytelen és normaszegő társadalomban élni?

A szakértői panel érdeklődési köre véleményem szerint kis mértékben befolyásolta az értékelés eredményét is. Nyilvánvaló, hogy azok a pártok, amelyek a közoktatással többet foglalkoztak mint a népességfogyassal vagy az energiafüggőséggel, leszerepeltek. A panel szerencsétlen összetétele talán abban nyilvánult meg leginkább, hogy a panel végül is "hivatalosan" nem értékelte az LMP programját (amelynek kidolgozását a panel több tagja segítette), ugyanakkor az LMP a "nem hivatalos" értékelés alapján magának vindikálja a legjobb program címét.

A szakértői panel hitelességét és jószándékát semmiképpen sem szeretném megkérdőjelezni, ugyanakkor egy ügyetlenséget fontosnak tartok kihangsúlyozni: a panelnek vannak megnevezett és anonim tagjai. Ez a mitigernek.hu értékelésének vitatását teszi nehézzé - például ha valaki egyetért az értékeléssel, mindjárt kezdheti annak a magyarázatával, hogy nem ő-e az egyik anonim szakértő. Aki meg nem ért egyet, az jöhet azzal, hogy ő megsértődött-e azon, hogy nem kérték fel a panelbe. Én például nem vagyok anonim szakértő, nem hívtak a panelbe, és nem is szerettem volna benne részt venni, de a mitigernek.hu alapján ezt vajon hogyan tudnám igazolni?

A közpolitika (szakpolitika) - politika kissé ügyetlenül megoldott szembeállítása aránytalanul rossz színben mutatta be a két legnagyobb társadalmi beágyazottságú pártot. Míg a kis pártok arra törekednek, hogy a többség által elhanyagolt ügyeket, csoportokat és érdekeket karoljanak fel - és ezt lehetőleg szakszerűen, és mindenképpen célzottan és számonkérhetően tegyék -, addig a nagypártok joggal gondolhatják azt, hogy a választók tudják, hogy ők milyen érdekeket és értékeket képviselnek, ezért elsősorban politikai céljaikat hangsúlyozzák.

A mitigernek.hu egyik fontos célja az volt, hogy megpróbálja a pártok javaslatait árazni. Számomra ez a leginkább félresiklott kezdeményezés. A Jobbik, amelyik nem készül (komolyan) kormányra, nyilván hatalmas összegű javaslatokkal állt elő. Az MDF, amelynek politikai krédója a gazdasági racionalitásra épül, igen takarékos ötletekkel állt elő. A Fidesz és az MSZP, akik között már a kampány előtt eldőlt a verseny, egyáltalán nem forszírozták konkrét ígéretek megfogalmazását.

Az árazási résznek nem csak a hasznossága, hanem az módszertana is roppant vitatható.A mitigernek.hu szerint

Nem magától értetődő, hogy a pártoktól olyan pontosságú ígéreteket várjunk, amelyek hatását forint fillérre ki lehet számolni - de vannak olyan országok, ahol ez a gyakorlat. A legjobb példa talán Hollandia, ahol a kormánytól független tervhivatal (CPB) kérésre a választások előtt értékeli a pártprogramok makrogazdasági hatásait. A legutóbbi, 2006-os választások előtt például nyolc párt programját vizsgálták.

Igen ám, csakhogy a CPB egy olyan állami szerv, ami egyébként a politika normál működése kapcsán (vagyis nem a választási kampányban, hanem a parlament ülésein) felmerülő javaslatokat rendszeresen, az állam információs adatbázisaival, és szakképzett, állandó stábbal értékeli. Egy CPB szerű szervezet esetén könnyebb elhinni, hogy meg tudja mondani, hogy 8 milliárd forintból felszámolhatók a (cigány)telepek vagy sem. Nekem az érzésem egyébként az, hogy nem, vagy ha formálisan igen, azok újra létre fognak jönni, hiszen az ilyen telepek kialakulásának számtalan olyan oka van, amit talán pénzzel nem is lehet megoldani.

Van-e tehát értelme a mitigernek.hu kezdeményezésnek? Egyrészt azt gondolom, hogy igen. Egy olyan országban, ahol a sajtó nem teremti meg azt a nyilvánosságot, ahol alaposan, tényszerűen és összehasonlíthatóan megismerhetők volnának a politikai szereplők programjai, céljai és az ezekkel összefüggő más célok (például az árak), egy ilyen kezdeményezés hiánypótló. Az is tény, hogy a magyar szakpolitikai gondolkodás műhelyei gyengék és hiányosak, és minden szakmai összefogás javíthat ezen a helyzeten. Természetesen sokat segítene, ha a kezdeményezés fennmaradna, és fejlődne.

Számomra a legfontosabb az volna, hogy a politikai-szakpolitika naiv szembeállítása helyett egy jobb elkülönítést alkalmaznának. A mostani kampányban ezt egy nehezebb, nagyobb szakmai hitelt igénylő feladat elvégzésével, Mennyibe kerül kérdés megfordításával - A hogyan lehet megoldani? kérdésre adott válaszok bemutatásával lehetett volna jól elvégezni. Például be lehetett volna mutatni, hogy az egyes pártok politikai célkitűzéseinek hol, milyen hatása volt, illetve ahol hasonló célokat követtek, ahhoz milyen eszközöket választottak? Hol voltak sikeres, politikusokkal szemben lefolytatott büntetőeljárások? Ez mennyiben veszélyeztette a politikai pluralizmus fennmaradását? Mibe került - és így tovább.

A mitigernek.hu készítőinek gratulálok, mert egy nagyon fontos civil kezdeményezést indítottak el, amelybe láthatóan rengeteg munkát és gondolatot fordítottak. Annak, aki ma még nem szavazott azonban nem ajánlom, hogy vakon rábízza magát a fenti táblázatokra.

A nyitott archívumok haszna: "Előnyös volt a Rákóczi úti villamos megszüntetése?"

2010-04-11T08:57:00.006+02:00

Néhány gondolat az alábbi két nagyszerű videóhoz:

Minden állami archívumot az Internetre, hogy könnyen, gyorsan tanulhassunk a múlt hibáiból, és ezeket megoszthassuk polgártársainkkal.
Kezdjük meg a közlekedésszervezés, a közlekedésmérnöki képzés és a közlekedésgazdaságtan 20-10-es ismeretanyagának importját.
Ne az autók vagy buszok ellen harcoljunk, hanem a közlekedési eszközk ésszerű használatáért. Ki tudja, hogy a jövőben milyen terv okoz majd hasonló problémákat?

Úgy gondolom, hogy a városi közlekedés túlzottan komplex ahhoz, hogy emberi terv eredményeként jól működjön. Az indikatív tervezés, a magán- és közületi használók versenye, és a térhasználat alternatív módjai (utcai sétálás és kávézás) eredőjeként alakulhat csak ki az új rend.

Köszönet: spag

Részvét a lengyeleknek

2010-04-10T23:28:00.003+02:00

Condolences for Poland
Originally uploaded by antaldaniel

Sólyom László köztársasági elnök a Külügyminisztérium elé hívta a Budapest polgárait, hogy gyertyákkal gyászolják a katyni tömegmészárlás évfordulóján tragikusan elhunyt lengyel államvezetőket. Bem apó szobra egyben a lengyel-magyar barátság emlékműve is 1934 óta. Szinte felfoghatatlan, hogy pont amikor amikor a lengyel és orosz államfők együtt emlékeztek volna a történelmi bűnre, Oroszországban, a lengyel hadsereg vezetése lemészárlásának hetvenedik évfordulóján történt a tragédia.

Európa légtere - most

2010-04-09T07:59:00.001+02:00

A flightradar24.com oldalon néhány másodpercenként frissül Európa légterének képe, rajta az összes polgári repülőgéppel. Nem tudom, hogy a polgáriként nyilvántartott izraeli vadászgépek is rajta vannak-e, de például kis kitartással mindenki követheti szerettei útját a célállomásig.

Kösz Zsuzsi a linket!

Bulgária kiszállt a közép-európai nukleáris versenyből

2010-04-07T22:58:00.000+02:00

Az elmúlt két évben a közép-európai államok sora jelentette be, hogy atomerőművet akar építeni. Sokan nem értették, hogy miből, és ma megvan az első áldozat: Bulgária belátta, hogy nincsen négymilliárd eurója a némileg bizonytalan megtérülésű projektre.

Az atomerőműépítés egy kicsit olyan, mint a metróépítés: általában közpénzből finanszírozzák, a számlán a milliárd a kerekítési tétel, és ha egyszer elkezdik önteni a betont, nincs megállás. Mivel az atomerőmű mint projekt több ezer éves (az erőmű 10 évig épül, 60 évig termel, és pár ezer évig kell őrizni a veszélyes hulladékot), állami szerepvállalás nélkül nem építhető meg. Éppen ezért olyan fontos, hogy a beruházási döntés előtt megalapoztt pénzügyi tervek álljanak rendelkezésre.

A bolgár kormány azért állította le a saját atomerőmű-építését, mert nincsen négymilliárd eurója, vagy ha volna, azt inkább az euró-övezetbe való belépésre költené, és az orosz államtól kapott finanszírozási javaslatot nem találta a bolgár nemzeti érdekkel összeegyeztethetőnek. Azért az atomerőmű-pártolók nem kell keseregjenek: a bolgár miniszterelnök szerint az építést lehet folytatni, ha jelentkezik rá stratégiai magánbefektető, akinek van pénze.

Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy mire kiderült, hogy Bulgáriának nincsen pénze, már egymilliárd eurót (úgy 270 milliárd forintot) már elköltöttek rá.

Újraközölve a gazdasági fókuszú antaldaniel.blog.hu oldalról.

Javaslat a Magyar Közműtanács felállítására

2010-04-01T09:56:00.001+02:00

Elindult a kozmutanacs.hu, ahol nyomon lehet követni, sőt részt lehet venni a Magyar Közműtanács felállítására vonatkozó szakpolitikai javaslat elkészítésében.A javaslatnak nincsen intézményi háttere, olyan szakemberek vesznek az elkészítésében részt, akik szeretnék megreformálni a magyar árszabályozás rendszerét annak érdekében, hogy Magyarországon is alacsonyabbak legyenek a közműárak, és csak értelmes megtérülő valósuljanak meg.

Egyelőre egy részletes szakirodalomjegyzék, körülbelül száz közműtanács webcíme és egy sajtószemle található az oldalon, hamarosan következik az elvi alapvetés, a jogi, közgazdasági és intézményi kifejtés. Az anyag vitájában minden szakember teljes névvel vehet részt. Az oldal a http://kozmutanacs.hu/ oldalon érhető el.

Újraközölve a gazdasági fókuszú antaldaniel.blog.hu oldalról.

Befektetői javaslat a magyar energiapolitika átalakítására

2010-03-28T21:09:00.000+02:00

A vezetésemmel készült az AmCham befektetői kamara (amelynek ma már számos magyar és nyugat-európai vállalat is tagja) energetikai és környezetvédelmi bizottságában a nemzetgazdaság versenyképességét középpontba állító energiapolitikai állásfoglalás. Véleményünk szerint egy növekedés-orientált, munkahelyeket teremtő, a világpiacon sikeres magyar gazdaságpolitikának ilyen energiapolitikát kellene folytatnia.

Az AmCham négy témában javasol együttműködés a kormányzati szervekkel, a többi kamarával és a vállalkozásokkal:

ténylegesen független közműszabályozás megteremtése, amelynek célja az árak rövid és hosszú távú növekedését korlátozó, költség-alapú, az energiaközművek működési és beruházási költségeit optimalizáló árhatóság megteremtése, lehetőség szerint a Magyar Közműtanács, vagy egy erősebb energiahivatal formájában;
az energiahatékonyság növelése az ipari, mezőgazdasági, lakossági és közszférában is, elsősorban a magánberuházások - többek között a lakosság saját energiaszámláját csökkentő beruházásai - előtt álló akadályok megszüntetésével és a kiszámítható beruházási környezettel;
a magyar gazdaásg energiafüggőségét, a magyar gyáripar és a mezőgazdaság számára új termékértékesítési lehetőséget kínáló zöld energia elfogadása, hatásos beruházásösztönző rendszer és nem jobban célzott támogatások segítségével;
a ténylegesen energiahtékonyságot, költségeket és szennyezést csökkentő bányászati, energiatermelő, energiaszállító beruházások előtt álló adminisztratív, szabályozási és pénzügyi akadályok csökkentését, a mainál jóval kedvezőbb befektetési környezet megteremtését.

Az AmCham egy olyan befektetői kamara, amelynek amerikai, magyar és nyugat-európai vállalkozások a tagjai. Tagjaink közé tudjuk Magyarország legnagyobb energiafogyasztóit, és az energiatermelő-, kereskedő és elosztó vállalkozások jelentős részét, valamint az energetikai technológiát gyártó elektronikai gyáripar majdnem egészét.

Az AmCham célja a tagjai, a magyarországi vállalkozások és a kormányzat támogatása abban, hogy a vállalatok, a hazai iparágak és az egész nemzetgazdaság versenyképesen, egyre több jövedelmet hazahozva vegyen részt a világpiaci versenyben. Ennek érdekében az AmCham eddig nyolc szakpolitikai állásfoglalást adott ki. Ebben az évben az energiapolitika témáját emeltük ki. Az energiapolitikának azért kell a nemzeti versenyképesség alappillérévé válnia, mert jelenleg az energia mind a háztartások, mind a termelő vállalkozások egyik legnagyobb anyagi tehertétele.

A magyar gazdaság több és drágább energiát használ egy euró nemzeti jövedelem megtermeléséhez, mint európai versenytársai. A magyar energiarendszer jelenlegi állapota olyan drágán, kockázatosan és öregedő technológiával szolgálja ki Magyarországot, amin versenyképességünk visszanyeréséhez változtatni kell. A változtatásokhoz nagyon sok új beruházásra, befektetésre és jó energiapolitikára van szükség. Az AmCham abban szeretne partnere lenni a magyar kormányzatnak, önkormányzatoknak és a vállalkozói szférának, hogy ezek a beruházások minél hamarabb megvalósuljanak és megtérüljenek. Úgy gondoljuk, hogy a mostani energiapazarló állapotból Magyarország csak nagy mennyiségű, és ténylegesen high-tech beruházással lábalhat ki. Az AmCham és tagvállalatai, Magyarország legnagyobb energia fogyasztó, termelő, és néhány jelentős energia-elosztó és kereskedő cége ennek érdekében javasol új párbeszédet a kormányzattal, a civil szervezetekkel és a többi vállalkozással.

Letölhető anyagok: Az energiapolitika mint a nemzeti versenyképesség alappillére (pdf), sajtóanyag (pdf)

A sajtóvisszhangot és a letölthető anyagokat folyamatosan linkelem, ahogy elérhetők lesznek.

2010. március 29: AmCham: közműtanáccsal olcsóbbá válhatnak az energiaárak, ugyanerről az origo.hu beszámolója, AmCham: közműtanács, vagy erősebb energiahivatal kéne (Menedzsment Fórum), A közműtanácsnak kellene levernie az energiaárakat (Hír TV), Nem eléggé szigorú? Erősebb energiahivatalra lenne szükség (Magyar Nemzet Online)

Lásd még: kozmutanacs.hu

Újraközölve a gazdasági fókuszú antaldaniel.blog.hu oldalról.

Mennyi energia kell a magyar gazdaságnak?

2010-03-28T20:58:00.000+02:00

Egy gazdaság energiaintenzitása azt mutatja meg, hogy mennyi energiára van szüksége ahhoz, hogy elássa feladatait - péládul, hogy jövedelmet termeljen, vagy lakást, mobilitást biztosítson a gazdasághoz tartozó népességnek. Magyarország energiaintenzitása nagyon magas, vagyis borzaszóan sok energiát használjunk ahhoz képest, hogy mennyi jövedelmet állítunk elő. Most azt nézzük meg, hogy merre tartunk - a nagy fűtési és mobilitási igényű Izlandot és Kanadát, vagy Németország múltbeli útját, esetleg Japánét követjük?

Korábban: Európai energiaintenzitás, Magyarország energiafüggősége , a villamosenergia-fogyasztás növekedése időben.Újraközölve a gazdasági fókuszú antaldaniel.blog.hu oldalról.

Nem csak a dohányosok buliznának

2010-03-26T22:14:00.002+01:00

Erről jut eszembe a Coase-tétel és a csendrendelet. Az Index Videó pedig megint az élvonalban.

A Magyar Közműtanácsnak kell levernie az árakat

2010-03-26T07:54:00.001+01:00

Az MSZP rossz irányba csapkod, amikor a Magyarország területén kívül meghatározott gázárakkal harcol: más fejlett piacgazdaságú országokhoz hasonlóan egy jól szervezett, depolitizált, megingathatatlan Közműtanácsnak kell letörnie a közművi árakat - idehaza.

Tényleg a fejünkre nőttek a monpóliumok: elviselhetetlünk drága az energia Magyarországon, meg a vasút is (az adófizetőknek), borzasztó rossz a vízközművek kihasználtsága és így működési költsége is, és a távfűtés terén is talán a legrosszabb helyen fogtuk meg a problémát. Úgy gondolom, hogy mielőtt valami újabb fából vaskarikával próbálkoznánk, időszerű a bevált német, amerikai (szlovák) gyakorlatot átvenni.

Az a tény, hogy a magán- és állami monopóliumok szabadon háríthatják ránk a költségeiket, bármikor "szanáltathatják magukat" az adófizetők pénzén, a presztízsberuházásait beépíthetik az áraikba, nem a piacgazdaság normális működésének a velejárója. A modern piacgazdaságokban a szabad ármeghatározás joga csak az egymással ténylegesen versenyző vállalkozásokat illeti meg. Azoknak a vállalatoknak az árképzését, amelyeknek nincsen érdemi versenytársa közérdekből korlátozzák a világ minden fejlett gazdaságában - a közhiedelemmel ellentétben az Egyesült Államok több mint kétszázéves történetében sem élhetek a közművek és közcikkek gyártói a szabad ármeghatározás jogával. Az Egyesült Államokban ma úgynevezett közműtanácsok határozzák meg az energia, távközlés és a tömegközlekedés árait. Az EU országaiban gazdasági szabályozó hatóságoknak nevezik az ehhez hasonló intézményeket. Magyarország kormánya és néhány önkormányzata a parlamenti többség segítségével 2002 óta szisztematikusa szétverte az árszabályozás intézményeit, ezért az új kormánynak az egyik első feladata kell legyen a Magyar Közműtanács felállítása.

Az ezzel kapcsolatos részletes program hamarosan vitatható lesz a neten, egy rövid bevezető itt található a Magyar Közműtanács felállításáról a komment.hu oldalán (vita ott).

A népességfogyás és elöregedés érzékeltetése I.

2010-03-22T22:12:00.001+01:00

Az alábbi vizualizációt a Google készítette a termékenység, a várható élettartam és a népesség ábrázolására. A körök méretete a népességgel arányos, ahogy megyünk előre az időbe, jobbra haladunk, vagyis nő a várható élettartam, és megyünk lefelé, ahogy csökken az egy nőre jutó szülések száma.

Az egyes országok minden kulturális relativista elmélet ellenére nagyon hasonló pályát járnak be, de egymás után. Az emberek egyre tovább élnek és a nők egyre kevesebb gyermeket szülnek. Ez a két hatás nem csak kulturálisan, hanem biológiailag is összefügg. Egy tipikus magyar nő (akinél a magyar nők fele fiatalabb, fele idősebb) már elmúlt negyven éves, és ezért nagyon valószínűtlen, hogy még lesz gyermeke. Egy tipikus török nő viszont csak 28 éves, ezért csak a kora miatt is valószínűleg lesz még egy gyermeke.

Törökországot azért választottam, mert az egész közép-európai régió egyik legfontosabb geopolitikai és gazdasági versenytársa, bár viszonylat távol van tőlünk. India pedig azért érdekes, mert Kína mellett gyakran elnézik, hogy milyen gyorsan nő a súlya, amit az össznépességet reprezentáló körnagyság is szimbolizál.

Számomra az ábra legfontosabb üzenete az, hogy a világ nemzetei nagyon hasonló pályát járnak be, és akár jó, akár rossz a hangulatuk vagy a kormányuk, nem nagyon tudnak letérni a pályáról. Az elöregedésnek ezért egyetlen hatásos ellenszere van: ha a fiatalabb régióból az elöregedettebbek felé költözhetnek emberek. Lehet ez a Szent István gondolat aktualizálása?

Ökotechnológia itt és most - budapesti Greenexpo 2010

2010-03-20T22:59:00.000+01:00

Számomra az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy az ökotechnológiai forradalom mikor érkezik el a magyar háztartásokba. Ma a budapesti Greenexpon jártam - rengeteg izgalmas dolgot lehetett látni és kapni, mindenkit csak bátorítanék arra, hogy holnap kinézzen a zárónapra. Mindent vivő, killer application nincsen, talán nem is lesz soha, de már (pár) százezer forinttal lehet nagyon izgalmas beruházásokat indítani.

Az elmúlt években a környezetbarát és ökotechnológiai újdonságok hullámokban értek el hozzánk - a hőszigetelés és az energiatakarékos világítástechnika voltak néhány éve a slágerek. Ma a személyes benyomásom szerint a fűtéstechnikában vannak a legérettebb újdonságok.

Meggyőződésem szerint Magyarországon nincsen olyan domináns megújuló energiahasznosítási mód, ami tömeges méretekben megtérülne, de szinte biztos, hogy hazánk adottságai a biomassza terén a legjobbak. Mindezt leszögezve nagyon is elképzelhetőnek tartok olyan háztartási és ipari alkalmazási helyzeteket, amikor a megújuló energia és az ökotechnológia versenyképes. Nekem úgy tűnik, hogy a kisegítő, vagy szezonális fűtésben, illetve a vezetékes gázzal nem kiszolgálható helyeken elképesztően gyors megtérülésű innovatív technológiák vannak kiállítva. Kevés olyan európai nemzet van, aki akkora részét kell a jövedelmének fűtésre költse mint mi - a Greenexpon 2-800 ezer forint között egy-két év alatt megtérülő eszközöket lehet kapni.

Tapasztalataim szerint szinte minden háztartásban, kereskedelmi egységben és ipari üzemben vannak még "alacsonyan csüngő gyümölcsök" - a takarékosabb világítás, kritikus pontok hőszigetelése vagy egy-egy különösen rossz hatásfokú fűtőeszköz kiváltása terén. Az első ezer, tízezer, vagy százezer forint gyorsan, néha egy év alatt megtérül, de utána általában már a milliós tételek jönnek háztartási szinte (és persze sokkal nagyobbak ipari szinten) - mondju a teljes háztartás újraszigetelésével. Az ökotechnológiának nyilván a kis, inkrementális beruházások adják a behatolási pontjait a mindennapi életbe, és ezen a területen mindig vannak újdonságok. Ahogy pár éve a világításon, illetve a hőszigetelésen lehetett már nagyon kis beruházással javítani, most úgy látom, hogy a fűtés jött el. Ez egyben az első lépés az energiarendszer decentralizációja felé - az áramfejlesztés decentralizációja azonban számomra még nem tűnik elérhetőnek.

A sokak számára futurisztikusabb újdonságok egy része megtapasztalható közelségbe került. Az első villanyautókba nem csak be lehet ülni, de lehet rá magyar rendszámot is szerezni (ez még tavaly sem volt így) és haza is lehet vinni 3,3 millió forintért. A hőt szolgáltató napkollektorok terén vannak viszonyag hamar megtérülő lehetőségek egy-két millió körül. A fotovoltaikus (áramot adó) napenergia számomra még mindig nagyon távol van az érelmes megtérülési rátától, de láthatóan fejlődik. Egyre fontosabbá válik az ivóvíz és vízújrahasznosítás - szeirntem a tizes években ez lesz az egyik leggyorsabban fejlődő terület.

Végezetül vannak olyan technikák, amelyek alapesetben soha nem térülnek meg, de némi üzleti innovációval és szerencsével megtérülővé tehetők. Nem mondanám, hogy meggyőzödtem arról, hogy érdemes volna általában zöldtetőbe fektetni. De ha volna egy B kategóriás irodám, ami egy ronda garázstetőre néz, egy extenzív zöldtető installálásában alighanem meg tudnék egyezni a tulajdonossal.

Egy biztos, hogy minden kiállítótól hoztam valamit, és elkezdtem modellezni a belső megtérülési rátákat már a jövő héten. Úgy gondolom, hogy ma már legalább négy-öt olyan technológiai irány van, ami kiegészítő jelleggel alkalmazva a jelenlegi árszinten már nem csak az eladóknak, hanem a vevőknek is hatalmas üzlet.

Gramofon Online

2010-03-17T22:23:00.002+01:00

Kétezer jogilag rendezett, digitalizált felvétellel elindult a NAVA új részlege, a Gramofon Online. Az archívum mögött blog is található, az első poszt az első magyar popsztár, Király Ernő munkásságát taglalja.

Demográfiai fordulópont az EU-ban?

2010-03-16T19:09:00.002+01:00

Ahogy ma az index.hu is hírül adta, a világ egyik nagy biztosítótársaság-csoportja, az Allianz olyan elemzést adott közzé, amely szerint 2010. egyfajta demográfiai fordulópont az EU életében. De mi is van az elemzésben, és mi az újdonság?

A hír részben egy kis fényelemfelhívó marketing, részben tényleg érdekes újdonság (pdf): idén lesz először kevesebb a 16-20 évesek száma az EU-ban mint a 60-64 éveseké. Az előbbi korosztály a munkaerőpiac közép távú kínálatát határozza meg, az utóbbi pedig az EU-ban jelenleg érvényes szabályok szerint a néhány éven belül biztosan nyugdíjba vonulók számát mutatja. Nyilván lehetne kicsit ide-oda tologatni a kohorszokat, de az biztos, hogy 2009-2001-re egy valódi korszakhatár jön ki.

Miben is áll ez a korszakhatár? Valójában a mostani korszakhatár egy 15-20 évvel ezelőtti korszakhatár újbóli felbukkanása, amikor kritikusan alacsonnyá vált az Európában születettek és a bevándorlók aránya. 2010-től annyi ténylegesen változik, hogy ennek a problémának az anyagi terhei hónapról hónapra növekvő mértékben lesznek érezhetők a közpénzügyekben, az adó- és járulékrendszerben. Miközben a 15-20 évesek több mint felének még oktatásra van szüksége, ami elég sokba kerül, ennél is több ember ezt finanszírozó adófizetőből ellátott nyugdíjas lesz. A hazai nyugdíjrendszer, és szinte minden más európai is alapvetően az aktuálisan keresők járulékfizetésire, nem pedig megtakarításokra épül, ezért a rendszer egyre fokozódó közteherigénnyel fog fellépni.
Az egyre fokozódó adóigényt háromféleképpen lehet elodázni: egyrészt a 60-64 éves korosztály munkában tartásával, másrészt a fiatalok gyorsabb beengedésével a munkaerőpiacra, harmadrészt a bevándorlás könnyítésével. A kiadványból kiderül, hogy Magyarországon a legalacsonyabb az EU-ban a 60-64 éves korosztály munkában maradási aránya, ami a mi terheinket különösen gyorsan érezhetővé teszi.
Itt szokták egyesek cinikusan megjegyezni, hogy egy átlagos magyar férfi nem is él ilyen sokáig. Ez egy szomorú statisztika, de nem ide tartozik: aki ugyanis már elmúlt 50 éves, az valószínűleg tovább fog élni 64 éves koránál. Az átlagos születéskor várható élettartam azért rossz, mert a középkorú magyar férfiaknak nagyon magas a halandósága, illetve mivel a cigányság népegészségi ellátottsága a fejlődő országokra jellemző szintre.
Számomra biztosnak látszik, hogy a mostani nyugdíjrendszer nem fenntartható, és az is, hogy Magyarországnak aktív bevándorláspolitikát kellene folytatnia - de ezekről manapság nem sok értelmes szó esik.

Korábban: Elöregedés és versenyképesség, Magyarország már nem bevándorlási célpont és más demográfiai bejegyzések.

Sünöket fürdetnek

2010-03-14T10:48:00.001+01:00

via cukisag.blog.hu

Az áramfogyasztás növekedés Közép-Európában II.

2010-03-14T10:40:00.002+01:00

Áramszolgáltatóktól tudom, hogy nagyon sok olyan "számlapanaszt kapnak", miszerint nőtt a számlájuk, bár nem nőtt a lakossági tarifájuk. Végül persze kiderül, hogy a kWh és a tarifa szorzata rendben van, mert a panasztevő azért fizet többet, mert több áramot fogyaszt (mondjuk nagyobbra cserélte a monitort, beszerelt egy légkondícionálót). Az áramfogyasztás trendje ötven év átlagában megtörhetetlennek látszik, egy rendszerváltás vagy egy polgárháború kell az átmeneti visszaeséshez.

A villamosenergia-fogyasztás (és a szén-dioxid-kibocsátás) világszerte monoton nő. Mint általában az energiafogyasztás esetében, a villamosenergiánál is az ipar, a háztartások és a közlekedés a jelentős fogyasztó, bár a villamosenergiában a közlekedés aránya jóval kisebb mint a teljes energiafelhasználásban, hiszen egyedül a vasutak villamosítottak. (még).

A rendszerváltáskor a közép-európai országok és Kelet-Németország fogyasztása is jelentősen visszaesett a szocialista nagyipar összeomlásával, azután az újraiparosítás eltérő mértékben újra növelni kezdte a fogyasztást. Sok vagy kevés villamosenergiát fogyasztunk? Úgy gondolom, hogy a nemzeti jövedelmünkhöz képest pazarlóan sokat. A német ipar teljesítménye sokkal nagoybb mint a magyaré, egy kilowattóra áram körülbelül kétszer olyan jól hasznosul. Ugyanez elmondható a háztartásokról is: a magyar lakosság (amely adóból és más árakon keresztül fizette meg az áramárakat) igen pazarlóan használja az energiát, és a háztartási jövedelmekhez képest, de abszolút mértékben is nagyon sok villamosenergiát fogyaszt a német lakossághoz képest.

Korábban: Mennyi energiát fogyaszt Közép-Európa I, Németország fele annyi energiából hoz ki egy eurót, milyen nagy Magyarország energiafüggősége?

Miért érezzük rosszul magunkat Magyarországon? I.

2010-03-13T18:18:00.004+01:00

Nem fogok elkezdeni népszerű pszichológiai posztokat írni, de összegyűjtöttem, amit a közgazdászok mint társadalomtudósok erről írogattak, mértek, és a szemem elé került.

Egy elég régi, de igazgalmas, és hamarosan megismételendő kutatás megmutatta, hogy az egész világon a magyarok a legboldogtalanabbak a jövedelmükhöz képest, pedig ráadásul világviszonyban I. . A kutatás felvételekor a szlovákok, horvátok, törökök, lengyelek, kínaiak, pakisztániak, brazilok, indiaiak, ghánaiak, dominikaiak, kolumbiaiak, mexikóiak nálunk boldogabb, de szegényebb népek voltak. Bár általában igaz, hogy az anyagi jólét és a boldogság között szoros összefüggés van, minél gazdagabb egy nemzet, annál kevesebbet ad hozzá a boldogság-érzethez a jólét. A jövedelmükhöz képest a legkevésbé boldogok a saját jövedelmi szintjükön a magyarok, más szinteken az amerikaiak, osztrákok, nyugat- és kelet-németek, portugálok, szlovének, románok, oroszok, fehéroroszok és moldávok. Nem is mernék következtetést levonni azon túl, hogy Magyarország súlyos gazdasági válsága ellenére talán ennél is súlyosabb társadalmi válságban van. (A jövedelmükhöz képest a legboldogabbak: az izlandiak, hollandok, észak-írek és írek, puerto ricoiak, kolumbiaiak, fülöp-szigetiek, ghánaiak, nigériaiak és bangladeshiek). Bár a kutatás régi, Európában azóta is csak a bolgárokkal és az oroszokkal versenyzünk boldogtalanságban.

A magyar gondolkodásra nem csak az anyagi elégedetlenség, de a nagyon rövidtávú haszonkeresés is jellmező (talán ezért is adósodott el társadalmunk ilyen krónikusan). Egy kutatásban 17,000 középvezetőt kérdeztek arról, hogy mennyire értenek egyezet ezzel az állítással: "Több embernek kéne inkább a mának, mint a jövőnek élnie", illetve azzal, hogy "Több ember él a mának, mint a jövőnek". A világon a legjobban az orosz, argentín, lengyel és magyar menedzserek értettek ezzel egyet. Európa és a világ legversenyképesebb gazdaságaiban (Dánia, Ausztria, Hollandia, Svájc, Malajzia és Szingapúr) viszont az emberek pont fordítva gondolkodnak.

Adrian G. White, a University of Leicester tudósa azt kutatja, hogy az emberek mitől és hol érzik magukat szubjektíven, a saját szempontjukból jól. Ő is bemutatja a jövedelem és az elégedettség általános, de nem mindent magyarázó kapcsolatát.

Az Economist Intelligence Unit egy buddhista milliárdos felkérésére elkészítette az egyes országok békességének rangsorolását. A pontszámok azt tükrözik, hogy az adott ország táradalma mennyire él békében önmagával és a világgal: békésen gyakorolják-e a hatalmat, mennyien vannak fegyverben, hányszor fordulnak a polgárok egymás ellen,és milyen gyakran élnek a kényszerítés, például a bebörtönzés alkalmazásával. Magyarország az EU tagállamokhoz hasonlóan a világ legbékésebb országai közé tartozott 2006. körül, bár az első helyen álló, legbékésebb Norvégia mellett megelőzött bennünket a szomszédos Ausztria, társadalmi átmenetet másfél évtizeddel korábban kezdő Portugália, illetve a volt szocialista ország közül nálunk sikeresebben fejlődő Csehország, Szlovénia és Szlovákia is. Mondanom sem kell, hogy az elmúlt években sokat csúsztunk lefelé, a világ 18. helyéről a 27. helyre, és olyan országok előztek bennünket meg, mint Urugay, Malaysia vagy Omán.

Nekem az a véleményem, hogy a globalizáció és a kapitalizmus korszakában akkor lehetünk boldogabbak, ha sokkal jobb, a világra nyitottabb, és több bizalmat, együttműködési lehetőséget teremtő jogi, társadalmi normákat igyekszünk megteremteni és követni, és jobb gazdasági intézményeket hozunk létre.

Komment.hu vitacikkeim 2008-2010.

2010-03-13T18:17:00.001+01:00

Az [origo] 2008. decemberében indította el Komment.hu nevű véleményszájtját, amely olyan cikkeket közöl, amelyek "közelebb viszik az országot ahhoz, hogy babonák, népbutítás és alantas ösztönök helyett tiszta, végiggondolt gondolatok irányítsák". |me, a a komment.hu oldalán eddig megjelent gazdaság - vasút - energia - versenyképesség témájú írások. A komment.hu oldalán több száz emberrel lehet vitatkozni ezekben a kérdésekben.

Energia

A parlamenti képviselők szokatlan egységben támogatták az elképzelést: bővíteni kell az atomerőművet Pakson. Vajon miért felejtettek el arról beszélni, hogy az ehhez szükséges hatmilliárd eurót kinek kell majd állnia? Biankó billiók

Bank, euró és pénzügy

Magyarország 2004-ben nem csak az Európai Unió, hanem feltételesen a Gazdasági és Monetáris Unió, a gazdag eurózóna tagságát is elnyerte. Egyelőre azonban nincs eurónk, a zóna határa pedig elválasztja egymástól a régi és új tagokat, ami felesleges belső energiákat von el a gazdasági válságkezeléstől. Mi a teendő Magyarország soros európai elnökségéig? Nyissuk ki az eurózóna kapuját!

Greshem klasszikus törvénye akkor működik, ha az uralkodó kényszeríteni tudja az embereket, hogy a rossz pénzt használják. A rossz pénzt az emberek költik, amilyen gyorsan tudják, mielőtt az állam tovább rontja az értékét, a jót, mondjuk az aranyat, a dollárt vagy az eurót pedig felhalmozzák. A pénzrontáson tetemes inflációs adó - régi kifejezéssel, a kamara haszna - keletkezik azzal, hogy az államtól a rossz pénzt is mindenkinek el kell fogadnia. A kilencvenes években a szabad árrendszert nem alkalmazó egykori kommunista tervgazdaságok összeomlása bebizonyította, hogy állami kényszer nélkül a törvényszerűség megfordul. Egy szabad gazdaságban az emberek olyan pénzt kezdenek használni, ami jól működik. Mondjuk a dollárt vagy az eurót. A rossz pénz nem fér meg a jó pénzzel

A 2008-as magyar pénzügyi válság nyomán a lakosság és a kisvállalkozók érdekében hozott törvény az egyoldalú szerződésmódosítások korlátozásáról szinte biztosan a legjobban pont azoknak a lakossági és kisvállalati hitelfelvevőknek fog fájni, akik még nehezebben és drágábban fognak hitelhez jutni, a bankok figyelmét pedig szükségtelenül eltereli a magyar pénzügyi rendszer tényleges problémáiról. Egyoldalúan nem megy

Gazdaság

Nem sokkal Európa dics?séges politikai és gazdasági újraegyesítése után az unió a válságcsúcson keleti és nyugati blokkra szakadt. Van-e esély az unió egységének megteremtésére? Ha van, vajon milyen szerepet játszhat benne Magyarország? Meghasonlott ház: az EU, Magyarország és a világgazdasági válság

Most, hogy a lejáró államadósságunkat a külföldi hitelezők nem hajlandók megújítani és 300 forintot kell adnunk egy euróért, az Országgyűlés szokatlan és nagy egyetértéssel létrehozta a Költségvetési Tanácsot önmaga kordában tartására. A mögöttes feltételrendszer azonban kibeszéletlen kompromisszumoktól terhelt, a helyzet mégsem reménytelen. Mit várhatunk a testülett?l, és hogyan segíthetünk neki? Fiskális alkoholizmus és furcsa kompromisszumok

A globális kapitalizmus korában a nemzetközi felmérés szerint azokban az országokban, ahol a kisebbségi tulajdont jobban védik, mint Magyarországon, átlagosan 16 350 dollár az évente egy főre jutó nemzeti jövedelem, ahol nálunk is kevésbé, ott 10 790 dollár. Ha a többségi és a szellemi tulajdonjogokat is figyelembe vesszük, akkor a magyar államnál tulajdontisztelőbb helyeken átlagosan 44 208 dollár jut egy főre, a kevésbé tulajdontisztelő helyeken pedig csak 7105 dollár. Az egy főre jutó nemzeti jövedelmünk ma évente valahol 15 ezer dollár körül áll. Az, hogy mennyire tiszteljük az egyéni, kisebbségi és többségi tulajdonjogokat, nagymértékben meg fogja határozni, hogy a 10 ezer vagy a 40 ezer dolláros kategória felé fogunk továbblépni. A gazdasági erő és a tulajdon hatalma: hova álljunk?

Vasút

A vasútnál a munkaadó és a munkavállaló úgy szegheti meg a sztrájkra vonatkozó jogszabályokat, hogy annak egyikükre nézve sincsen következménye. Vasutassztrájk korlátok nélkül

Verseny és versenyképesség

Az EU-csatlakozás volt az utolsó nagy közös nemzeti ügyünk, de a leggazdagabbak klubjában mintha elengedtük volna magunkat, és szegény rokonként viselkednénk. A gazdagság az erős nemzetek kiváltsága, nagyobb felel?sséggel jár, több nagyvonalúságot és önbizalmat kíván, mint ami a mai közügyeinkre jellemző. Gazdag-e vagy szegény nemzet a magyar?

A kormány által felállítani tervezett Közérdekvédelmi Hivatal - függetlenül a közérdeket védő rendőrségtől, az ügyészségektől, az Állami Számvevőszéktől, a Közbeszerzések Döntőbizottságától, a Gazdasági Versenyhivataltól, az Egészségbiztosítási Felügyelettől, a még megmaradt árszabályozó hatóságoktól, a Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól, az önkormányzatok és állami vállalatok belső ellenőreitől - vizsgál, szankcionál, ellenőriz. Eljárása azonban nem szolgál arra, hogy a korrumpált folyamatot az érintett közhivatalban, vállalatnál vagy intézménynél kijavítsák, illetve a megfelelő szankciókat az erre feljogosított szervek kiszabják: hogy a bíróság érvénytelenítsen egy csalárd szerződést; az árszabályozó hatóságok húzzák ki az indokolatlan árdrágító elemeket a villany-, gáz-, postai vagy vasúti számláról; hogy a Döntőbizottság újra lefolytathassa a közbeszerzéseket. Aligha fogja a közérdekvédelmisek eljárása segíteni azt, hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróság hatékonyan szankcionálja a büntetőjogilag is megítélhető korrupciót. Mire jó egy Közérdekvédelmi Hivatal?

"A sztrájkjoggal való visszaélés tilos" - mondja ki a törvény, bő egy éven belül mégis másodszor történik meg egy adóból finanszírozott vállalatnál. A közművekre különleges szabályok vonatkoznak, felelőtlen sztrájkjuknak pedig a társadalom és a gazdaság a legnagyobb károsultja. Miért alakulhatott ki megint ez a kínos helyzet? A BKV-sztrájk költségeit is mi fizetjük

Nem véletlen, hogy a nemzetközi példák az egyszerűen beszedhető fogyasztási adók terjedését mutatják. A vagyonadót csak a legvagyonosabb országokban alkalmazzák (és ott is módjával, igaz, sikeresen) - ez az adónem ugyanis igen rossz hatékonyságú, drágán bevezethető és népszerűtlen adófajta. A távozó kormány is tisztában volt ezzel: az ÁFÁ-ból mintegy 47-szer nagyobb adóbevétel remélt, ezért a fő tétjét az ÁFA emelésére tette, amelynek a hatása, azon túl, hogy tovább mélyítette a recessziót, névlegesen több mint 460 milliárd forinttal javította a költségvetés egyenlegét. Sarcolni nehéz: vagyonadó és versenyképesség

A helyzet az, hogy a magyarok valamivel több időt töltenek a munkahelyükön, mint szlovák társaik, és talán napi egy-két órával többet, mint a nyugat-európai dolgozók, de egy-egy óra alatt csak fele annyi értéket hoznak létre, fele annyi embert szolgálnak ki, fele annyi árut termelnek mint a nyugatiak. Kiút a válságból: többet kellene dolgozni

[A] magyar gazdaság rossz teljesítményének [jelentős] mértékben okozói a rossz magántulajdonosok is. Ezeket a rossz tulajdonosokat arra buzdítom, hogy váljanak meg cégüktől. A köztulajdonú vállalatok között is van számos olyan, amelynek az eladása vélhetően nagyon gyorsan javítana az ország anyagi helyzetén. Kiút a válságból: tualjdonosváltás és privatizáció

A Kiút a válságból sorozat, amely a gazdasági válság leküzdésének egyéni szintú stratégiáival foglalkozik, még két részből fog állni.

A magyar high-tech export

2010-03-13T18:15:00.000+01:00

Sokan gondolnak még ma is a magyar iparra egyfajta elavult gazdasági ágazatként, amely nem fontos - már régen nincsen Ipari Minisztérium, sőt Ipari Főosztály sem. Kevesen gondolnak viszont Magyarországra mint a világ egyik legfejlettebb ipari országára, pedig a helyzet pontosan ez. Miközben szeretünk magunkra mint mezőgazdasági-élelmiszeripari nagyhatlomra, tudásgazdaságra és magas hozzáadott értékű szolgáltatóra gondolni, valójában egy fejlett ipari ország vagyunk. Magyarországon mobiltelefonokat, csúcsminőségű autókat, laptopalkatrészeket gyártanak olyan gyárakban, amelyekhez az államnak lényegében semmi köze nincsen. Nincs képviseletük a magyar államigazgatásban. A munkásaikat nem az állami Volán járatok hordják, mivel amikor a járatokat kialakították, még nem volt ott a gyár. Az ilyen gyárak (döntően a jármű és elektronikai gyáripar részeként) adják a világviszonylatban is jelentős magyar export negyedét, ami Németországnál és Csehországnál is magasabb arány. A Világbank erre vonatkozó sratégiája két gazdaságpolitikai kérdést is felvet bennem: - Mi lenne, ha a magyar gazdaságpolitika prioritásként kezelné a magyar ipari termelést? - És mi lenne akkor, ha a mezőgazdaságot, közlekedés-szállítást vagy az energiaszektort ugyanannyira békén hagyná, mint az ipart?

Mennyi energiát fogyaszt Közép-Európa?

2010-03-13T18:14:00.000+01:00

Az egy főre jutó teljes energiakínálat egy olyan OECD adat, amelyet gyakran használunk egy ország energiafelhasználásának a jellemzésére. A számok minden energiafajtát tartalmaznak, amelyek toe (tonna olaj ekvivalens) értékben vannak kifejezve.

Ez a szám persze csak első áttekintésként érdekes, nem veszi figyelembe például egy adott nemzetgazdaság mértékét. Például Németország egy főre vetítve valamivel több energiát fogyaszt mint Magyarország, de sokkal több és értékesebb terméket hoz belőle létre. Valójában egy euró előállításához Németország fele annyi energiát használ,ahogy azt már korábban láttuk. Az sem látszik ezen az ábrán, hogy milyen nagy Magyarország energiafüggősége.

Facebook-penetráció Európában

2010-03-13T18:12:00.001+01:00

Az alábbi képen A Facebook penetrációjának arányát mutatja a mai Európában, némi adalékul a Facebook vs iWiW és a Facebook vs blogok posztokhoz.

Facebook vs. iWiW 2: Két szimbolikus erősítés a Facebook oldalán

2010-03-13T18:10:00.000+01:00

Hálózatokkal foglalkozó közgazdászok számára igen érdekes két közösségi hálózati szolgáltató, a hazai iWiW és a Facebook versenye. Például nyilvánvaló, hogy itt kiválóan megfigyelhető a hálózati externália távközlésből, energetikából és vasúti közlekedésből ismert jelensége.

Korábban már írtam, hogy szerintem a Facebook dinamikája megállíthatatlan, azóta két szórakoztató mellékszálra figyeltem fel.

Az első az volt, hogy Orbán Vitkor évértékelő beszédében hívta fel a figyelmet Facebook oldalára. Bár jelenleg 14593 követője van csak, ez mégsem egy iWiW oldal, és biztosan jót tesz a Facebook hazai promóciójának. A másik az Index által is emlegetett kampány, amelynek célja, hogy valamelyik ország elsőként nyerjen el 1 millió rajongót a Facebookon. Úgy gondolom, hogy ezek a kampányok alkalmasak arra, hogy tovább gyorsítsák a Facebook regisztrációk tempóját Magyarországon, illetve azt, hogy a Facebookról, és ne az iWiW-ről beszéljünk.

A hálózatok ereje részben azon múlik, hogy hány csomópontot érhetünk el vele (ezért nem érdemes a falvakban se a telefont, se a vasutat kikapcsolni), részben pedig azon, hogy mennyi fajta szolgáltatást lehet rajta eladni - gondoljunk csak a kereskedelmi hálózatokra, vagy a Windows platformon működő személyi számítógépek rendszerére. A Facebook hazai elterjedése empirikusan kiválóan megfigyelhető gazdasági és társadalmi jelenség, amelyből nagyon sokat tanulhatunk.

Frissítés: Európa Facebook-penetrációs térképe.

Megsárgul II: Lovasi Kossuth-díjas

2010-03-11T22:00:00.004+01:00

"Természetesen gondolkodtam rajta, hogy elfogadjam-e a díjat. Ha nem teszem, akkor ugyanabban a játszmában veszek részt, amitől ez az ország nem működik. A díj provokációnak tűnhet, hiszen a rockzene műfaját nem szokták ilyen szinten elismern, és fiatalon is kaptami ... A díj miatt megvettem életem első öltönyét." - mondta az Index megkeresésére Lovasi András, aki régen az SZDSZ-nek kampányolt, tavaly azonban az LMP listáján indult, majd a Heti Válasz címlapjáról szidta a régi pártját.

Na persze, jobban esett volna jövőre, hogy úgy mondjam, kitoltak vele. A huszonöt tagú döntőbizottság elnöke ugyanis Bajnai Gordon, alelnöke Molnár Csaba, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, tagja többek közt Hiller István kulturális miniszter. Korábban: "Megsárgul lassan..."

Tiszta kezek I: Könyvelés, adótanácsadás és tényfeltáró újságírás

2010-03-06T11:14:00.003+01:00

A SafeAccount könyvelő és adótanácsadó iroda igen különös PR akcióba kezdett Jászberényi Sándorral, a már korábban méltatott lepkevadaszat blog haditudósítójával, aki ezúttal a sármelléki reptér bűzös sarát kavarta fel.

Az értelmezésemben a safeaccount.hu a fehérgazdaság azon szereplőinek kínál egységcsomagot, akik szeretnének tiszta versenyben győzni a feketegazdaság szereplői felett.

[...] bemutatjuk és összefoglaljuk cégeink tevékenységét, amelyek együttműködve egy teljes körű jogi és pénzügyi szolgáltatást képesek nyújtani üzleti partnereink számára a cégalapítástól a könyvelésen és a jogi problémák megoldásán át egészen a közbeszerzéseken való részvételig, vagy éppen a potenciális partnerekkel való együttműködési lehetőségek megvizsgálásáig és ellenőrzéséig. [...] Vannak hírek, amelyek megjelennek ugyan a nyilvánosságban, de véleményünk szerint nem kapnak megfelelő hangsúlyt, noha sok ember bőrére mennek; más hírek pedig épp arra szolgálnak, hogy a lényegük kihámozhatatlanná váljon. Szeretnénk bemutatni azokat az információkat, illetve gondolatokat, amelyek segítenek eligazodni a körülöttünk lévő világ történéseinek értelmezésében. Ez két, nagyon is különböző szándék, egyetlen dolog köti össze őket: ugyanazok az emberek állnak mögötte. Egyetlen honlap sem létezhet valamiféle forrás, finanszírozás nélkül. A mi honlapunkat azon cégek csoportja szponzorálja, amelyek a szolgáltatásaikat is hirdetik. Ezek a cégek biztosítják a forrást ahhoz, hogy a honlap közösségi tartalmai létrejöhessenek és működhessenek. A honlap közösségi felületein megjelenő írások és hírmagyarázatok az oldal finanszírozóinak gondolkodásmódját és véleményét tükrözik. A világ történései hatással vannak életünkre, gazdaságunkra. Útvesztő lehet ez mindannyiunk számára, útvesztő, melyben Ariadné fonalaként vezetnek bennünket azok az ötletek, melyeket gondolkodó elmék közvetítenek felénk. Gyakorlati tapasztalataink, és professzionális törekvéseink segítenek áthidalni azokat a réseket, szakadékokat, melyek a rideg és egyre kiszámíthatatlanabb világ s a mai kor embere között keletkeznek.

Tulajdonképpen az általam vezetett tanácsadó iroda sem tesz mást, igaz, némileg más eszközökkel: miközben a tanácsadóiparban általános a korrupció és az adókerülés, tisztán harcolunk, és ismertségemet a fehérgazdaságot megölő korrupció elleni nyilvános fellépésekre igyekszem fordítani. Azt hiszem, ugyanabban bízom, mint a SafeAccount tulajdonosai: egyszer a fehérek összefognak, és ésszel győzik le a fekete oldalt.

Korábbi véleményeim a vasútról és a MÁV-ról

2010-03-05T09:50:00.002+01:00

Akit érdekel az MTV vitaműsor témája, a MÁV, itt találja meg azokat az anyagokat, amelyeket akkor készítettem, amikor még hivatásszerűen csak a vasutakkal foglalkoztam.

Interjú: Mészáros Bálint és Bojtár B. Endre: "Vagyonvesztése meghaladja a kétbillió forintot Magyar Narancs, 2008. január 17.
Interjú: Jámbor Gyula: Európai sereghajtó a MÁV Magyar Nemzet, 2008. október 11.
Esszé: Antal Dániel: Kiesik a zsebünkből a pénztárcánk, Népszabadság, 2008. július 14.
Tudományos: A mellékvonalak lehetőségei az új európai szabályozási környezetben, Közlekedéstudományi Szemle 2004. november

Kiút a válságból: tulajdonosváltás

2010-03-05T07:14:00.002+01:00

Az origó komment.hu oldalán nagy port felvert Kiút a válságból: többet kéne dolgozni című cikkem folytatása.

A legtöbb ember csak munkajövedelemmel és munkahelye biztonságának növelésével tudja javítani az anyagi helyzetét (a spóroláson kívül). Az akkori vitában többen - helyesen - felvetették azt, hogy a magyar gazdaság rossz teljesítményének majdnem ekkora mértékben okozói a rossz magántulajdonosok is. Ezeket a rossz tulajdonosokat arra buzdítom, hogy váljanak meg cégüktől. A köztulajdonú vállalatok között is van számos olyan, amelynek az eladása vélhetően nagyon gyorsan javítana az ország anyagi helyzetén.
[...]
A rossz tulajdonos maga az átok egy vállalkozás számára: nem megfelelő vezetőket nevez ki - gyakran családtagokat -, magához von olyan stratégiai kérdéseket, amelyekre nem találja meg a helyes választ; nem érzi, hogy mikor lehet aratni a piacon, mikor kell visszavonulni és megerősödni; és persze gyakran - vagy az adóhatóságot, vagy árhatóságot átverve - maga lopja ki a cég közös vagyonát.

A sorozat célja annak felvetése, hogy a gazdasági válság ellen elsősorban nem a szavazóurnánál, hanem kinek-kinek a saját portáján kell tennie. A cikk a komment.hu oldalán kommentálható. A cikket egy Leventével folytatott beszélgetés ihlette - köszönet érte.

Kassza a MÁV helyzetéről és jövőjéről

2010-03-04T23:02:00.003+01:00

És itt tekinthető meg a már beharangozott műsor a MÁV-ról.

Emlékeztetőül pedig:Kiesik a zsebünkből a pénztárcánk és néhány összefüggő szám és eredmény.

MTV Kassza: Állam, vasutak

2010-03-04T09:05:00.001+01:00

Koszos és elhanyagolt vagonok, lassú vonatok, drága jegyek, megszüntetett vonalak. Ezek az első gondolatok, ha szóba kerül a MÁV. Lehet-e másképp?

Lehet-e hivatkozási alap a XIX. század vége, amikor a magyar vasút híresen keresztül-kasul szelte az akkori országot, és jószerivel majd minden településre el lehetett jutni vonattal? Mondjuk: tiszta és korszerű kocsik, pontosan betartott menetrend, gyors és biztonságos célbaérkezés, megfizethető, és mindenki által megfizetendő viteldíjjal. Lehet-e ez a cél? Fenntartható lenne-e így a Magyar Államvasutak?

Bárhogyan is, de reform vár a MÁV-ra. Nehéz, hosszadalmas és rengeteg érdeket sértő átalakítás, amit az Európai Unió is sürget.

Kassza a MÁV helyzetéről és jövőjéről.
Korrábi bejegyzések a vasútról.

Az adás vendégei: Dr. Tömpe István - Infrastruktúra-fejlesztési igazgató, MÁV Zrt,
Antali Károly - a közösségi közlekedésért felelős kormánybiztos, Felsmann Balázs - volt közlekedési szakállamtitkár, Borsik János - a Mozdonyvezetők Szakszervezetének ügyvezető alelnök, Antal Dániel - a megszüntetett Magyar Vasúti Hivatal volt elnöke.

Adás: Március 4. 20 óra, m1

A nők munkábaállása: repülőgépgyártás a II. világháborúban.

2010-02-27T10:52:00.003+01:00

Women are trained as engine mechanics...
Originally uploaded by The Library of Congress

Women are trained as engine mechanics in thorough Douglas training methods, Douglas Aircraft Company, Long Beach, Calif. (LOC) Propagandafotó a nők gyári munkára buzdítása, illetve ennek elfogadottá tétele érdekében. Az I. és a II. világháború a lehető legnagyobb mértékben hozzájárult a hagyományos nemi szerepek felbomlásához.

Roubini Görögországról - magyar áthallással

2010-02-26T21:37:00.000+01:00

Nouriel Roubini azzal lett a világ egyik legbefolyásosabb közgazdásza, hogy meglehetősen pontos képet festett a 2008-2009-es világgazdasági válságról - előre. Roubini ma az Egyesült Államok pénzügyminiszterének a főtanácsadója, a Stern School professzora és a világ 410. legtöbbet idézett közgazdász tudósa. A Portugáliára, Spanyolországra, Olaszországra, Írországra és Görögországra vonatkozó javaslatai Magyarországra is jól alkalmazhatók, hiszen a magyar gazdaság az eurózóna alulteljesítő államaihoz hasonló tüneteket produkál.

Roubini javaslatai a magyar közgazdászok kisebbségéhez hasonlóan a fiskális egyensúly helyett a versenyképességet helyezik középpontba. (Jómagam is ezzel a megközelítéssel értek egyet mióta gazdaságpolitikával foglalkozom, így elfogult vagyok).

"Így tehát a versenyképesség helyreállítása, nem csak a fiskális kiigazítás a fenntartható fejlődési pályára való visszatérés szükségszerű feltétele. Egy évtizednyi defláció is megtenné ezt a hatást, de ez stagnáló gazdasággal járna együtt, amelyről Argentína évtized eleji példája bebizonyította, hogy politikailag nem járható út. Ehhez a leértékelésen és az eurózóna elhagyásán át vezetne az út. A ó megoldás a strukturális reformok olyan gyorsítása, ami egyszerre növeli a termelékenységet és tartja féken a magán- és közszféra béreit, de politikailag ez sem könnyen kivitelezhető. [...] A gyengébb euró nem csökkentené a strukturális reformok szükségszerűségét; éppen ellenkezőleg, ennek a fő haszonélvezői az olyan országok volnának mint Németország, amelyek a relatív munkaerőköltséget csökkentő fájdalmas reformok árán állították helyre a versenyképességüket".

Mit jelentene ez Magyarországon? Az állami vállalatoknál dolgozók bérének a csökkentését, a közművek árszabályozásának megszigorítását és a reménytelen vállalatok privatizációját (a Malév államosítása helyett).

Roubini írása (via Social Economy) és egy csomó versenyképességi poszt korábbról és a görög párhuzamok.

Visegrádi energiacsúcs: régi célok, új erő

2010-02-26T21:36:00.000+01:00

A kibővített visegrádi csúcstalálkozó, amelyen Ausztria és a balkáni országok is részt vettek (Albánia és Görögország kivételével) egy nagyívűnek látszó nyilatkozattal ért véget, és néhány érdekes folyamatra hívta fel a figyelmet.

A deklarációban egyelőre nem látok egetrengető újdonságot: miközben a délkelet- és közép-európai országok szóban hitet tesznek az EU Nabucco gázvezeték-terve mellett, azért egy lábjegyzetben hozzáteszik, hogy majdnem mindannyian érdekeltek Oroszország Déli Áramlatában. Ausztria külön lábjegyzetet fűz az atomenergiával kapcsolatos közép-európai fellángolással szemben.

A deklaráció tényét egyelőre fontosabbnak tartom a tartalmánál. A deklarációban deklarált célok ugyanis nagyrészt már korábban is deklarálva voltak... újdonságereje talán csak annak van a legtöbb esetben, hogy mondjuk a világgazdasági válság után is mindenki nagyjából úgy gondolja az együttműködést, ahogy eddig. A deklaráció ténye viszont erődemonstráció: a négy visegrádi ország, Romániával, Bulgáriával és Ausztriával együtt szavazva az EU bármelyik nagy országánál jelentősebb politikai erőt képes felmutatni. A deklaráció sajnos egyelőre nem a közös politikaalkotás, hanem az EU költségvetés energiainfrastrukturális részének megszerzését tűzi ki ezen közös cselekvés céljának, de úgy gondolom, hogy Sarkozy elnököt ez is elgondolkodtatja majd.

Nemrég elemeztem a V4 gazdaságok egymáshoz viszonyított helyzetét (az EU strukturális és maastrichti indikátorainak terében), és alapvetően meglehetősen homogénnek tartottam a V4-et, vagyis egy olyan csoportnak, amelynek az érdekei igen könnyen egybeeshetnek gazdasásgi téren. Bár a V4 országok az elmúlt években látványosan eltérő gazdaságpolitikát folytattak, ettől még gazdasági szerkezetük nem vált nagyon különbözővé. Horvátország és a Nyugat-Balkán nagyon szépen belesimulna egy "visegrádi térségbe", akárcsak a három balti EU tagállam - csahogy a volt Jugoszlávia és esetleg Románia gazdasági ereje és növekedési potenciálja sokkal nagyobb a balti országokénál. A V4 aktivizálása és esetleges délkeleti kibővítése nagyon racionális gazdaságpolitikának tűnik, aminek ráadásul még kedvező mellékhatásai lehetnek mondjuk a határon túl élő magyarokra nézve is.

Össszességében az, hogy a V4 csoportérdekét felismerve kezd politizálni, és a volt Jugoszláviával kezd szövetkezni, gazdaságilag és politikailag is nagyon racionális. A volt jugoszláv térség valószínűleg Európa legdinamikusabb térsége lesz, ahol a V4 közelsége és politikai-történelmi kapcsolatai miatt viszonylag sokat kereshet. Véleményem szerint a gazdaságpolitika, vagy akár az energia-szabályozás összehangolása sokkal nagyobb növekedési potenciált rejtene mint az EU-büdzsé összehangolt megtámadása, de a közös fellépés mindenképpen gazdasági haszonnal kecsegetet.

A magyar jogalkotás minősége és a gazdaság versenyképessége

2010-02-26T21:34:00.001+01:00

A magyar gazdaság szempontjából korántsem lényegtelen, hogy kik fogják a következő Országgyűlésben a törvényeket alkotni, és a rendeletalkotási joggal felruházott Kormány és tagjai milyen gondossággal fognak eljárni. Nem csak arról van szó, hogy ezekre az emberekre fogjuk bízni a következő évi kerestünk felét (kb. ennyit fognak tőlünk és vállalkozásainktól elvenni azért, hogy "ingyen" építsenek nekünk utakat és befűtsenek a kórházakban). A most távozó Országgyűlés és Kormány jogalkotási tevékenységével is nagyban hozzájárult nehéz gazdasági helyzetünk kialakulásához és Magyarország gazdasági lemaradásához. Magyarországon ugyanis nem csak igazságtalanok a jogszabályok (és azok végrehajtása), hanem a gazdaság szempontjából óriási terhet is jelent. László Gézát idézem (a teljes cikk a Figyelő honlapján olvasható):

Magyarország 2009-ben a World Economic Forum (WEF) globális versenyképességi rangsorában is a mezőny utolsó harmadába került a jogintézményekre vonatkozó legtöbb kérdés alapján, a kormányzati politika és jogszabályalkotás átláthatóságának szempontjából pedig egyenesen a legrosszabbak közé soroltattunk. [..] A listán a 113. helyre sikerült beférnünk [...] A szabályozás költsége ráadásul Magyarországon átlagosan kétszerese az európainak. Nem véletlen, hogy amikor a vállalatokat arról kérdezték a WEF munkatársai, vajon a gazdasági szabályok betartása milyen költségeket rak a vállukra, akkor a válaszokból kirajzolódó kép a katasztrofális 130. helyre pozícionálta hazánkat. [..] Úgy tűnik, jogszabályalkotásunk jogi hátterével is komoly problémák vannak. Az Alkotmánybíróság most semmisítette meg az erről szóló törvényt, és egy évet adott a jogalkotóknak egy újra. A régi ugyanis olyan kérdéseket is szabályozott, olyan kategóriákat is használt, amelyeket nem kellett volna, viszont nem tisztázott olyan pontokat, amelyek fontosak lettek volna az új szabályok kialakításához ...

Egy kicsit másképpen a Szabadlovas Közgazdász Egyesület honlapján írtam erről még 2007-ben (Még meg sem száradt a minta). Magyarországon rossz szokások és normák rögzülnek, és a jogrendszer (már amennyiben összhangban van a társadalmi normarendszerünkkel egyáltalán!) gyakran rossz szokásokon alapul:

Az alapösszefüggés látványos: a világ minden olyan népe gazdagabb nálunk, ahol az emberek elégedettebbek magukkal és a munkájukkal, illetve többet dolgoznak, függetlenül az adórendszertől vagy az állami támogatáspolitikától. A nem intézményesült gazdasági normák olyan mintákon alapulnak, amelyeket az emberek a családban, az iskolában, az értékek szerint szerveződő közösségekben – például vallási intézményekben – sajátítanak el. Éppen ezért az ország hosszú távú versenyképességéről szóló vitát nem sajátíthatják ki a közgazdászok, és nem különíthetik el a nevelési és oktatási rendszer megújításáról szóló vitától. Ezen a téren nincsenek gyors megoldások. Sőt, még diagnózisunk sincs: nem tudjuk, hogy melyek azok a jó szokásaink, amelyek segítségével utólérhetjük Európát. De egy biztos: a versenyképesség visszanyeréséhez nem csak az előttünk nyargalókat kell meglesnünk, hanem néha tükörbe is kell néznünk.

Korábbi versenyképesség és igazságszolgáltatás témájú posztok.

A transszibériai expressz virutálisan bejártható lett

2010-02-22T15:05:00.005+01:00

A Google.ru térképen, műholdképen, YouTube videón teszi virtuálisan bejárhatóvá a Transszibéria Expressz északi (Moszkva-Vlagyivosztok vonalát). A térképre bökve azonnal láthatjuk és hallhatjuk, mit látnánk a vonatból, ha rajta ülnénk. Talán nem túlzás azt állítani, hogy valaha ez a vasútvonal teremtette meg Oroszország modern egységét és az orosz nemzeti nyilvánosságot. Egyszer talán a Googlere is úgy fogunk emlékezni mint a globális nyilvánosság forradalmasítójára. A sínek kattogása helyett hangoskönyveket is hallgathatunk vagy az orosz rádiót.

Görögország és Magyarország párhuzamai

2010-02-22T11:17:00.001+01:00

Ma mindenki arról ír, hogy a görög állam felelőtlen költekezése mekkora veszélyt jelent az eurózonára (amit túlzásnak tartok) és hogy micsoda tehetetlen kormányzata van országnak. Görög kollégámmal, Alexander Katszaitisszel egy éve hívtuk fel a figyelmet Magyarország és Görögország politikai-gazdasági rendszereinek hasonlóságaira.

Görögország 1974-ben megszabadult a jobboldali katonai juntától, majd 1981-ben belépett az Európai Közösségbe. Azóta a külvilág felé pimasz módon korrupt, lassan fejlődő ország képét mutatja. Bár a gazdasági növekedés üteme valamelyest meghaladta az unió átlagát, és a hivatalos munkanélküliség is az elviselhető 8 százalékos szintre csökkent, az eredmények nem eget rengetőek, a szakadék Nyugat-Európa és Görögország közt nem szűkült. A görög állam lusta és korrupt monopóliumait nemhogy felkészítette volna, de még meg is védte az unión belüli versenytől. A rendszert az elmúlt harminc évben az uniós források mellett az állam hitelezői finanszírozták; az európai pénzek végül a nem jövedelemtermelő athéni nyári olimpiában öltöttek testet 2004-ben. Sok a terepjáró, a tengerparti nyaraló és a Louis Vuitton-táska, kevés a működő kisvállalkozás, senki nem fektet az oktatásba, az ország stagnál. A beáramló külföldi pénz lyukas vödörbe, állami munkahelyek laza munkaóráiba, az egy számmal nagyobb, hitelre vett automobilokba ömlött. Az ország a nyolcvanas évek közepétől elképesztő méretű állami bürokráciát épített ki. Ez felszívta ugyan a munkanélküliek tömegét, de szinte lehetetlenné vagy legalábbis idegtépő kalanddá teszi egy villanyszámla befizetését vagy az internet bekötését. Az állam monopóliuma talán az oktatásban vált a legnyomasztóbbá. A nyolcvanas évek végén a fiatalkorúak körében mért munkanélküliség 20 százalék körül ragadt be, erre a kormányzatok megpróbáltak mindenkit begyömöszölni az egyébként zsúfolt és rossz minőségű állami egyetemi oktatásba.

Ismerős? Cseréljük ki gondolatban a görög monopóliumokat a BKV-ra, a MÁV-ra, a Magyar Postára vagy az MVM-re; a nyári olimpiát a kőröshegyi völgyhídjra vagy a négyes metró szellemalagútjára; gondoljunk a magyar lízingcégeknél ezrével álló lefoglalt autókra, a budapesti egyetemek ezerfős előadásaira, a vidéken sebtiben felhúzott felsőfokú oktatási intézmények alibi-szemináriumaira.

Teljes naivitás volna a megoldásra makropénzügyi vagy politikai megoldást keresni, főleg, hogy a görög vagy a magyar politikai rendszer jelenleg nem elég fejlett ahhoz, hogy önmagában belül megoldást találjon.

A tiltakozás változatos formái a görög hétköznapok részévé váltak. A politikai rendszeren belül nincsen megoldás, sőt, már azzal sem tudja magát megvigasztalni senki, ha a bajokat a csúnya "nagy pártokra" keni. Ezzel mindenki tisztában van - ám ezek a pártok millió alkuval kötődnek a polgárokhoz. A sok egyéni érdek pedig nem adja ki a közjót. A képviselők és a hivatalnokok állami állást, EU-támogatást, építési engedélyt bírnak szerezni, esetleg ki tudnak járni egy elviselhető posztot az idegőrlően hosszú sorkatonai szolgálatban. A politikai rendszer - 34 évvel a diktatúra megbuktatása után - egyéni alkuk millióira épül. A status quo megbolygatása ma már beláthatatlan következményekkel járna, ezért az állam lassan a háttérbe vonult, és hagyja a szolgáit boltolni. Mindenki úgy marad a felszínen, ahogy tud.
A világ első demokráciája büszke örököseinek pedig a demokráciából annyi maradt, hogy tüntethetnek a közintézmények, a közművek és a közhatalom ellen. Ahol viszont alacsonyak a bérek, tűrhetetlen a színvonal, és még a rendőrség is rosszul végzi a dolgát. Az állami részvétel túlsúlyossága miatt a magánszférának kevés ráhatása van a politikai rendszerre, de a választókra is. Mivel a szó eredeti értelmében nem maradt a közügyekre kihegyezett politikai rendszerük, a görögök politikai megoldást sem találnak a bajaikra.

A kiút a konstruktív részvétel a politikai életben, a pártok és politikusok következetes elszámoltatása a folytonos kormányváltás helyett, a több munka, a tulajdon felelősségének jobb gyakorlása, a privatizáció és a becsületes magatartási minták meghonosítási az munka és üzlet világában. A teljes cikk itt olvasható magyarul és angolul.

Most vettem észre, hogy a New York Times is erről ír.

Tavaszváró: csíra, rügy, növény

2010-02-21T15:42:00.001+01:00

Értékarányosság: a BKV nemzetközi összehasonlításban

2010-02-20T20:51:00.000+01:00

A FIA nemzetközi autósklub évente teszteli az európai nagyvárosok tömegközlekedésének ár-értékarányosságát és minőségét. (A jó autós közlekedésnek feltétele a jó tömegközlekedés, mivel egyszerre nem fér el mindenki az utakon). Magyarul Erhardt Szilárd elemezte ki a FIA adatait.

A BKV nagyon rosszul teljesít a teszten, a 23 európai nagyvárosból csak Ljubljanát és Zágrábot előzi meg és ezzel a 21. helyen végez. Budapest közép-európai versenytársai a ranglista elején végezték: Bécs a 3. helyezett a kiváló minőségű és csak mérsékelten drága tömegközlekedésével, Prága pedig a 4. helyezett a semmiben sem rossz, de nem is jó, viszont nagyon olcsó tömegközlekedésével.

Az adatokat értékelve kiderül, hogy a BKV lemaradása nem a sokat emlegetett eszközhiány és alulfinanszírozottság, hanem a BKV egyszerűen egy rossz vállalat, amit érdemes volna jobb szolgáltatóra cserélni. Budapesten ugyanis a menetidők elfogadhatók és az árak még mindig kedvezőek, ugyanakkor a viszonylag kevés beruházást, ugyanakkor jelentős szakértelmet és szervezést igénylő dolgokban: a járatok összekapcsolásában és az utastájékoztatásban a lehető legrosszabbul teljesít.

A tömegközlekedést sokféle árszinten és minőségben meg lehet valósítani. London például a borzalmasan magas tarifáival esett a 20. helyre, nem a szolgáltatás minőségével, Prága pedig éppen az elfogadható színvonal nagyon kedvező áru megvalósításával került majdnem a dobogóra.

Amiben rossz a BKV: a külvárosi területek és a városközpont közötti kapcsolatok lassabbak a nyugat-európai átlagnál, minden átszálláshoz új jegy kell, nincs lift és túl kevés a mozgólépcső, a gyengénlátók számára kevés a támpont, az állomások gyakran nem átláthatóak, a járatok kevéssé jelzettek, áttekintő tarifainformáció ritkán biztosított, dinamikus (vagyis aktuális információkat tartalmazó) kijelző kevés helyen van, az internetes menetrend nem felhasználóbarát, nagyon kevés kerékpár -tárolóhely. Ezek közü a mozgólépcső és a lift a pénzkérdés, a jelenlegi költségvetés mellett a többi aligha. (Szilárd oldalán olvashatók az erősségek és az eredmények Excelben letölthetők).

A most távozó kormány többször azt állította az EU-nak, hogy nemzeti érdekünk fűződik ahhoz, hogy ne alkalmazzuk a közlekedési közszolgáltatásokról szóló európai jogszabályt, ami azt írja elő, hogy a támogatott áru tömegközlekedés lebonyolítását versenyeztetéssel adják oda annak a cégnek, aki a legjobb ajánlatot teszi (és a nem támogatott árkategóriába engedjék be a magánszektort). Az eredmény: sikerült megóvnunk magunkat attól, hogy ne 3. legrosszabb vállalata szolgálja ki a budapesti tömegközlekedést.

Az abszolút rossz kormányzat és hiperinfláció

2010-02-20T20:48:00.001+01:00

Hol van már a pengő világrekordja? Az egyik legrosszabbul működő állam, Zimbabwe százmilliárd dolláros bankjegye az eBay-en pár dollárért megszerezhető. Lehet, hogy a postaköltség a több. Via forintblog.

Piaci anomáliák: Tiger Woods televíziós vallomása

2010-02-20T20:47:00.000+01:00

A "globális pénzpiacok" valójában csak olyan, átvitt értelemben vett helyek, ahol emberek adnak-vesznek, alkudoznak. Egy ilyen emberi pillanat volt, amikor az egyik legnagyobb amerikai sportcsillag, Tiger Woods tett töredelmes vallomást kicsapongó és némilképp botrányos szerelmi életéről. Mivel a "piacozók" mind a tévét nézték, a new yorki tőzsde igen furcsán reagált. Ábra és kommentár a BUKSZ blogon.

A magyar állam a legdrágább (és az egyik leggyengébb)

2010-02-18T22:39:00.005+01:00

Az OECD értékelte a fejlett országok közszolgáltatásainak minőségét és árát (a GDP arányában). Mi, magyarok költjük a nemzeti jövedelmünk legnagyobb arányát az államra és az önkormányzatainkra, de ezért csak a lengyelek kapnak rosszabb szolgáltatást, ők viszont 24 százalékkal olcsóbban. Nem meglepő módon a svédek és a hollandok is sokat költenek az államukra, de aránylag kevesebbet mint mi, és a finnek mellett ők kapják a világ legjobb szolgáltatásait.

Persze, persze, lehet mondani, hogy a korrupicó, de semmilyen alapos összehasonlítás nem mutatja Magyarországot korruptabbnak Szlovákiánál vagy Lengyelországnál, szóval az ok vélhetően mégis inkább a túlfoglalkoztatottságban és a kiemelkedően bőkezű közalkalmazotti és köztisztviselői bérekben keresendő. A közszolgáltatások legnagyobb költségtétele ugyanis általában a bér.

Én szívesen előfizetnék egy cseh csomagra.
via nem a pék jóindulatából

Közép-európai áramtőzsde: merről fúj a szél?

2010-02-18T22:36:00.000+01:00

A TGE, EXAA and PXE stratégiai együttműködési megállapodást írt alá közép-kelet-európai áramtőzsde létrehozásáról. Némi ironiával azt mondhatnák, hogy mi leszünk a következők, hiszen ahogy az euróbevezetés ügyében sem tartozunk egy régióba Szlovákiával és Szlovéniával, úgy ebből is kimaradtunk.

A TGE (Towarowa Gielda Energii SA) a lengyel energiatőzsde, amelynek 17 tagja van, közte egy kisebbségi, 23,3%-kal a lengyel állam is, és egyben tulajdonosa az egyetlen lengyel árutőzsdének.

Az EXAA egy Ausztriában és Németországban aktív áram- és szén-dioxid kereskedő platform, amelyben a budapesti áru- értéktőzsdét is felvásárló magában foglaló Bécsi Értéktőzsdének 25.12%-os részesedése van. (A BÉT ugyanakkor Magyarországon nem kereskedik enerigával).

A PXE, vagyis a prágai energiatőzsde Csehország energiatermék-tőzdéje, amelyen relatíve nagy mennyiségben lehet szlovákiai spot és származékos ügyeletet kötni. A PXE-nek van egy apró magyar szekciója is. A PXE a Prágai Értéktőzsde a tulajdonosa, amelynek 93%-os tulajdonosa a Bécsi Értéktőzsde.

Magyarországon is nagy szükség volna áramtőzsdére: ez például a kis- és közepes vállalkozásoknak, vagy a közintézményeknek is lehetővé tenné, hogy akár évekre előre fixálják az áramköltségeiket fedezeti ügylet segítségével. Az áramár kiszámíthatatlansága az ipari termelés egyik legfontosabb költségoldali kockázati tényezője. Magyarország egy nagyon enerigaintenzív iparorientált gazdaságszerkezettel rendelkező ország, ezért lényegében nemzetgazdaságunknak (az állami gazdaságpolittika mellett) az energiaár az egyik legfontosabb reálgazdasági kockázati tényezője.

Legalább négy út áll előttünk. A BÉT áruszekcióját elvileg gyorsan ki lehetne egészíteni egy áramszekcióval, ami a tulajdonosi kapcsolaton keresztül azonnal integrálódhatna a közép-európai piacra. Mindennek akadálya, hogy az állam és vállalati igencsak átláthatatlan viszonyokat és határkeresztező kapacitásokat tartanak fenn, vagyis hiába vehetnénk olcsóbban egy ilyen rendszerben szlovák áramot, nem biztos, hogy haza tudnánk hozni.

Az is lehetséges, hogy a Magyaországon szintén jelen lévő Lipcsei Energiatőzsde próbálja megmenteni a keleti pozícióit azzal, hogy Magyarországot és esetleg a Balkánt elhappolja az osztrák-cseh-lengyel trió elől. Nem lesz könnyű, hiszen a bécsi tőzsde tőlünk délre is jelentős pozíciókat épített ki.

Harmadrészt nem lehetetlen, hogy a magyar rendszerirányító, a MAVIR valamilyen módon összekapcsolja a kereskedési rendszerét akár ezzel, akár azzal az tőzsdével. Negyedrészt a magyar energiakereskedők követheik több ország gyakorlatát, és maguk is létrehozhatják a kereskedési rendszerüket, amivel csatlakozhatnak a lipcsei vagy prágai tőzsdéhez. Úgy gondolom, hogy ma sokaknak kell újraértékelniük a helyzetüket.

Egy biztos: Magyarországon olyan magas az áram ára, hogy az már az ipari munkahelyeket veszélyezteti. Az állam kiszámíthatatlanul viselkedik, lényegében az egész energiaszektorra nagyfokú külföldi függőség jellemző és az áramtőzsde megteremtésével évekkel vagyunk leszakadva a visegrádi országoktól és Ausztriától. Ez pedig hatalmas versenyhátrányt okoz a magyar iparnak, a kis- és közepes vállalkozásoknak és a közintézményeknek, valamint a magyar spekulatív tőkének is.

Villamosenergia: merre áramlik az áram?

2010-02-18T16:01:00.004+01:00

Egy téli nap Magyarországon és Közép-európában: az export és import áramlatok a MAVIR napi aktuális adatai alapján Északkelet/Északról Délnyugat/Nyugat felé mutató áramlást mutatnak egy apró import-áramlattal Szerbia felől. Ahogy az erőműveink életkora nő, növekszik a gazdaság energiaigénye és a befektetések sorra elmaradnak, Magyarország egyre inkább rászorul a villamosenergia-importra. Jelenleg az ipari termelőszektor válsága miatt az energiak-külereskedelem szaldója nagyjából egyensúlyban van, de amikor a magyar gyárak a maximális kibocsátással termelnek, akár 30%-ra is nőhet Magyarország villamosenergia-importja.

Szlovákia-IMF: Kölcsanadás kölcsönvétel helyett

2010-02-18T10:58:00.001+01:00

Szlovákia 440 millió eurót ad kölcsön az IMF-nek februrár 15-i hatállyal. Az IMF azért kért kölcsön a tagjaitól, mert a pénzügyi válságban bajba jutott országoknak nagyon sok hitelt kellett nyújtani. Például Magyarország számára 12,3 millió eurót.

Magyarországon még mindig vannak, akik nem tartják fontosnak az euró-bevezetést, pedig szerintem Szlovákia (és Szlovénia) példája mutatja, hogy az euró jobb pénz, mint a korona vagy a tolár. Ugyan a miniszterelnökünk szerint ezek az országok nem tartoznak a régiónkhoz, a 2008-2009-es ikerválság egyik részét, nevezeten a pénzügyi válságot, sokkal jobban megúszták, mint mi. Ennek a reálgazdasági válságra is hatása volt: Szlovákia nálunk sokkal olcsóbban tudott kölcsönhöz jutni a reálgazdaság életben tartásához.

Mivel az euró bevezetésének joga az EMU tagsággal jár együtt, nincsen értelme azon vitatkozni, hogy Szlovákia tanult-e a tücsök és a hangya meséjéből, azért áll jobban, vagy az euró miatt, hiszen a válasz az, hogy is-is. Annak ellenére, hogy a görögök meghekkelték az EMU szabályait, azok alapvetően az értelmes és felelős politikát folytató országok privilégiumaként rögzítik az euró bevezetésének jogát.

A lengyelek mindent magánkézbe adnak, ami nem műkődik

2010-02-15T11:17:00.003+01:00

Miközben mi arról vitatkozunk, hogy az állam az egyik kórházából a másikba utalja-e a betegeket, és ezt milyen képlet alapján fizesse ki a saját zsebéből; évente párszor újraírjuk az energiajogot és nem hagyjuk csődbe menni a csődben lévő tömegközlekedési szolgáltatóinkat, a lengyelek komolyan veszik az aranytojást tojó tyúk legendáját, és eladnak mindent, ami nem hoz hasznot a lengyel államnak. Most is van eladó tömegközlekedési szolgáltató, erőmű bányával és orvosi szanatórium gyógyvízzel. Ha a magyar állam is így tett volna az elmúlt években, valamelyik nagy adónemet meg lehetett volna felezni - és persze nem a vagyonfelelés miatt, hanem azért, mert a magyar állami cégek sokkal kevesebb hasznot hoznak a kincstárnak, mint amennyiért a kincstár hatalmas adósságát finanszírozzuk külföldről és belföldről. És persze Lengyelország volt az egyetlen EU-tagállam, ahol a gazdasági világválság alatt fennmaradt a gazdasági növekedés. Úgy gondolom, hogy egy erős és büszke nemzet így viselkedik a bajban.

Gorilla-család a budapesti Állatkertben

2010-02-15T10:27:00.003+01:00

Gorilla család / Gorilla Family
Originally uploaded by antaldaniel

Húsz év után is ugyanaz az érzés fog el, ha a Gorilla-házba látogatok. A legközelebbi rokonaink, nekünk, embereknek, erejük teljében, üvegfal mögött, fajuk utolós néhány száz túlőlőjének néhány egyede. Az első nem emberi faj, amivel (jelbeszéddel) kommunikáltunk.

Nagyon megható és szép látni a budapesti Állatkert gorilláit. Néhány hete újra kisbaba született, akit most már édesanyja kihoz a látogatók közé. Az egyébként nem túl szerencsés képen azt sikerült elkapnom, amikor az apa odabújt a kicsinyét dajkáló anyához. Bár az elmúlt években sokan megkérdőjelezték az állatkertek ökológiai és kutatási szerepét (amivel nem teljesen értek egyet), az állatkertek nevelési szerepe hatalmas. Ha valaki eltölt fél órát ezzel a gorilla-családdal, biztos vagyok benne, hogy át kell értékelje a helyét a természetben.

Bár nagyon sok állat a szűk téli karámjában található (mint ez a zsiráf, a kis pandák éppenséggel elemükben vannak a hóban. A 365 napos bérlet ára négy jegy ára, nagyon megéri, mert egyszerre úgysem éri meg az egész hatalmas gyűjteményt megnézni. Egyre több olyan élettér került kialakításra, amikor majmok, lajhárok vagy madarak közé ülhetünk el, ami sokkal tovább leköti az embert, mint a régi állatkertek unalmas ketrecei.

Választási előkészület: összeesküvés-elméletek

2010-02-14T22:46:00.001+01:00

Mint minden tömegdemokrácia, a magyar is hemzseg az összeesküvés-elméletektől, elég csak megnézni, hogy egy meglehetősen távoli kapuralövés az illinoisi bíróságon micsoda lelkes zsidózást tud kiváltani a magyar blogoszférában (??? kinek az érdeke). Tegnap ajánlottam immunizáló anyagnak Daniel Pipes némiképpen rosszul szerkesztett, önismétlő, de mindenképpen átfogó és alapos monográfiáját a nyugati demokráciákra jellemző alapvető össze-esküvéselméletekről, nevezetesen a zsidók, a templomosok, a szabadkőművesek és az illuminátusok összeesküvéséről, amelyek már a múlt században összeértek, és Lenin tett még hozzá egy kicsit a gazdagok és imparialisták vonalon. Mint Pipestől tudjuk, az arab és a perzsa világ is ezeket reciklikálja, részben ellenünk, de tőlünk tanulták ők is. Mára Miklós a figyelmembe ajánlotta (kösz!), hogy ezeknek az elméleteknek a magyarításán külön szakmai blog fáradozik, amelyet mindenképpen a Pipes-kötettel együtt ajánlok a választók szíves figyelmébe. A szavaztunk értékes: az áprilisban megválasztandó képviselőkre fogjuk bízni a következő négy évben a jövedelmünk felét, ezért úgy gondolom, hogy nem érdemes ócska atniszemita és leninista összeesküvés-elméletek alapján elpocsékolni a szavazólapunkat.

MÁV és Holocaust: mennyiben időszerű a per?

2010-02-13T14:14:00.004+01:00

Amikor hosszú idősorokat kerestem a mellékvonalakkal kapcsolatban 2004-ben a MÁV könyvtárában, akkor döbbentett meg a Holocaust előkészítsének és végrehajtásának mindenki által olvasható, pontos dokumentáltsága. Elég a negyvenes évek MÁV értesítőit átolvasgatni, de ha a levéltári anyagokat is hozzávesszük, akkor egy elképesztő kép alakul ki. Megtudhatjuk például, hogyan birkózott meg a vasúti bürokrácia azzal a problémával, hogy a személyszállítási szabályzatába nem fért bele a marhavagonírozás.

Beszégettem erről akkor több, a MÁV tulajdonosi jogait gyakorló minisztériumi tisztviselővel, MÁV vezetővel, sőt, kutatóval is, de sem a vasutat, sem a bürokratákat, sem a Holocaust-kutatókat nem hozta lázba az anyag. Pedig a Holocaust kutatásának az egyik legfontosabb és egyben leghátborzongatóbb része a logisztika - összegyűjtés, szállítás, szortírozás, megsemmesítés.

A legtöbb európai vasúttársaság kénytelen volt szembenézni a felelősségével, és vannak még perek is folyamatban bőven. Számomra a felelősséggel való szembenézés megfelelő módja a független kutatás finanszírozása, majd az eredmények bemutatása, az áldozatok emlékművének fenntartásához való hozzájárulás, és az esetleges, bizonyított túlélők valamifajta kártérítése. Jó példa erre a Deutche Bahn AG esete, amely pont ugyanannyira jogutódja a Deutsche Reichsbahnnak, mint a MÁV-csoport az 1940-es évek MÁV-jának.

Az Index szerint a MÁV ellen indított Holocaust-pert humbug, amivel nem értek egyet. Az Index által megszólított, ámde anonimitását joggal védő jogász véleményem szerint téved, amikor azt nyilatkozza, hogy a MÁV Zrt és az uralma alatt lévő MÁV Start és Trakció Zrt-k nem jogutódjai annak a MÁV-nak, amely anyagi haszonélvezője volt a népirtás lebonyolításának. Ha így volna, akkor nem lettek volna érvényesek a szervezeti átalakulások idején a korábbi menetrendek, a vasút által igényelt menetvonalak és állomáshasználati jogok, a többi vasúttársaasággal kötött együttműködési megállapodások. A MÁV Start és a Trakció ma is végez olyan tevékenységeket, amelyekre több évtizedes szerződések hatalmazzák fel. Azzal a Holocaust-szakértővel sem értek egyet, aki szerint a felperes azért a MÁV-ot pereli, mert az Államot nem perelheti közvetlenül. Ez butaság, hiszen a Magyar Állam már korábban elismerte a felelősségét, a MÁV mint vállalat pedig nem. Sok európai vállalat volt kénytelen már elismerni az ilyen felelősségét, például a német autógyárak.

Egy szó mint száz: szerintem ez a per nem humbug, és lehetőséget ad arra, hogy a magyar történelemtudomány, az állami vasút és a közlekedésirányítás szembe nézzen végre a múltjával. (Nem ez az egyetlen alkalom és hely, sok más kellene nyomja a lelkiismeretüket). Lehet, hogy a keresletlevél pontatlan, de ha lesz per, nyilván lesz bizonyításra is lehetőség, és azt is gondolom, hogy a keresetben megjelölt összeg méltánytalanul nagy, továbbá meghaladja talán a MÁV teljes cégértékét. Nyilván nem annak drukkolok, hogy megítéljék a kártérítést, hanem annak, hogy megkezdődjön a bizonyítás, a végeredmény szempontjából a német megoldást tartanám jónak: emlékvonat és kiállítások a nagy pályaudvarokon.

A legjobban annak a Holocaust-kutatónak a véleménye háborít fel, aki szerint a per alkalmas az antiszemitizmus felkorbácsolására. Úgy gondolom, hogy ez álszentség és bornírtság. Aki antiszemita, az háborogni fog azon, ha valaki ezt az ügyet bolygatja, és kárörömmel fogja a per kudarcát megélni. Aki nem antiszemita, az tudja, hogy azokon a vagonokon nem csak zsidókat hurcoltak el, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy megpróbálja bíróságon kiharcolni az igazát. A baj mindig azokkal van, akik nem a bíróságon vívják a játszmáikat.

Frissítés: legutoljára akkor voltam zsidó, amikor arról írtam, hogy a magyar cigányságnak választott politikai képviseletre van szüksége ahhoz, hogy demokratikus keretek között leheseen a magyar-cigány konfliktust rendezni (nyilván csak egy zsidónak lehet érdeke... ld alap-összeesküvések). Most, hogy kifejtettem azt a véleményemet, hogy a MÁV perbe fogása a Holocaust miatt várható volt, éppen az antiszemiták őrjöngenek. Pedig mi lenne, ha nekik nem volna joguk bírósághoz fordulni? A jogállam az, hogy cigánynak, nácinak, zsidónak, környezetvédőnek is joga van a tisztességes eljáráshoz a bíróság előtt.

Miért van dugó?

2010-02-13T14:13:00.001+01:00

Az Autófília blogon keresztül elérhető egy nagyszerű online szimulátor és egy értelmes vita.

Az én véleményem az, hogy a dugók egyik legfontosabb oka a gyorshajtás. Az adott útszakaszra jellemző, hogy mennyi a fel- és lehajtók aránya, mennyi autó hajt át rajta, és ezen paraméterek mellett mekkora sebességnél van az út áteresztőképességének a határa. Például ezért van az, hogy a Bécs és Budapest előtt az autópályán 130-ról 100-ra,majd 70-re csökkentik a maximális sebességet.

Az autók gyorsabban fékeznek mint gyorsítanak, vagyis minden szükségtelen fékezés növeli a dugó valószínűségét. A szükségtelen fékezés valószínűéségét meg legjobban a gyorshatjás növeli.
Nincs semmi meglepő következmény: a dugók ellen legjobban a Kresz betartatásával lehetne küzdeni, a kritikus pontokon nagyon határozott sebességméréssel, illetve a kereszteződésben bentmaradó autók következetes szankcionálásával.

Lepkevadászat - magyar blog a hadszintérről

2010-02-10T11:57:00.000+01:00

Jászberényi Sándor Lepkevadászat blogja olyan helyről küld magyar nyelvű tudósításoakt első kézből, ahol kis túlzással Almássy gróf óta nem járt hazánkfia.

Elbeszélgettünk Afrikáról, Európáról és nagyjából mindenről. Örült a társaságomnak, ritkán lát errefelé európait, pláne olyat, aki nem a törvény elől menekül. Azok pedig többnyire alacsonyabb rangban szolgálnak, mint ő. Hat éve nem tette ki a lábát Afrikából. Kedves ember volt, figyelmesen végighallgatott, amikor az utazásaimról beszéltem. Ő főleg a helyi élet nehézségeiről mesélt, az egység veszteségeiről, a trópusi betegségekről és hogy Afrika olyan, mint egy nagy billog, bárkire ráteszi a bélyegét, aki megfordul az Egyenlítő körül...

Úgy gondolom, hogy az ilyen kalandor-újságírásnak nagyon fontos szerepe van egy globalizációba bezárkózott, de a globális nyilvánosságtól nagymértékben elzárt országban, hiszen az angol, német vagy francia nyelvű média más egészen más szempontból vizsgálja a háborús zónákat, és más kontextusba is helyezi. A blog a linkajánlóba is bekerült.

Van-e a tömegközlekedési rendőrségi ügyeknek haszna?

2010-02-09T09:19:00.001+01:00

A napokban sokat kérdeznek arról, hogy várható-e a valamii javulás a BKV-nál és a MÁV-nál azt követően, hogy sok vezetőt gyanusítottként hallgatnak ki, és különféle ügyekben a rendőrség nyomoz, házkutatást tart, illetve, hogy ez egy tisztulási folyamat része-e?

A válaszom mindig ugyanaz, és erről készülök írni egy nagy cikket is: a MÁV és a BKV gazdálkodását nem lehet rendőrségi eszközökkel rendbe rakni, a pályaudvarokat és megállókat meg különösen nem. A rendőrség bűncselekmények után okoz, az ügyészség vádat emel, a büntető igazságszolgáltatás pedig büntet. Ettől nem szűnik meg a célszerűtlen szerződések rendszere, és nem állnak helyre azok a vállalaton belüli és vállalaton kívüli garanciák, folyamatok, amelyek a korrumpált döntéseket megelőznék, a meglévő rossz gyakorlatokat javítanák.

A közlekedési vállalatok esetében egészen biztosan szükség lesz a Magyar Vasúti Hivatal tevékenységének újrakezdésére, hiszen az igazolt és igazolatlan költségek(előzetes) szétválasztása olyan szakértelmet igényel, ami sem a rendőrségnek, sem az ÁSZ-nak nincsen meg, és amit utólag büntetésekkel, utóellenőrzésekkel nem lehet végezni.

Egy kicsit olyan állapotban vannak most ezek a vállalatok, mint a deficites demokráciánk. Azt tudjuk, hogyan kell megbüntetni egy rossz, korrupt kormányt, de azt, hogyan kell egy jót választani, még nem tanultuk meg. Attól, hogy elzavarjuk a kormányt, még nem tudjuk meg, és nem is tudjuk befolyásolni, miként fogjuk az elmúlt tíz év adóssághegyét visszafizetni (amit a külföldi és magyar hitelezők be fognak rajtunk hajtani), nem fogjuk tudni, mitől lesz normális tömegközlekedés vagy egészségügyi ellátás az országban.

Ezzel együtt egy haszna van a mostani BKV-hoz és a MÁV-csoporthoz kapcsolódó ügyeknek: "az emberek" megtanulták, hogy a korrupció valójában nem a minisztériumokban zajlik, ahol alig van pénz, és ahonnan csak nagyon kevés jogcímen lehet azt kivenni, hanem az állami és önkormányzati tulajdonú cégek a fő terepei.

A Facebook felfalja a blogoszférát

2010-02-07T19:13:00.001+01:00

Pár éve még a sajtó a blogszférával volt tele, és a vállalatok egymással versenyezve vettek fel szakértőket, blogolókat, sőt, még az EU is kiírt blogversenyt. Aztán jött a Facebook és felfalta az egészet. Ahogy a linkelt poszton és a mögöttes linkeken látható, drámaian csökken a "blogoszféra" utánpótlása, mivel nagyon sok fiatal inkább a Facebookon teszi közzé gondolatait. Szerintem ez a hatás nem megfordítható: egy átlagos Facebook használó így 120 ismerősét éri el, a blogoszféra hőskorában az igazán személyes blogoknak 6 olvasója volt.

Bár a média tavaly még a Twitterrel volt tele, és a vállalatoknak és NGO-knak jól jött, hogy publikus sms-ben linkelhetik legújabb közleményeiket, a Facebook, az iWiW iWiWje mindent legyőzött. A sajtó nagyon sokat foglalkozik a Twitterrel, szerintem az átlagos felhasználó mégsem nagyon tud vele mit kezdeni - a Twitter talán leginkább pont a médiában dolgoznak hasznos eszköz.

A Google Trends felül a felhasználók, az internetező "emberek" keresi szokásait, alul a médiahíreket értékeli. A Facebook 2007 harmadik negyedévében előzte meg a média figyelmét a blogokkal szemben (a blogoszféra 2008 végén még egyszer visszavágott) és a 2009 közepi Twitter nyomulást is lenyomta az idei év elején.

Magyaorországon persze minden máshogy van, mivel nekünk van egy meglehetősen korán indult és nagy lefedettségű saját iWiWünk, az iWiW. A Magyarországról induló keresésekben az iWiW 20-szorosan veri a Facebookot, igaz, a zászló itt is a Facebooknak áll.

Őszintén szólva egy kicsit remélem, hogy mindez a blogok világába is hoz egyfajta öntisztulást, hiszen a blogoszféra az ügynökök önreklámozó kommentjeitől kezdett használhatatatlanná válni. Biztos, hogy kevesebb blog lesz, és kevesebben is fogják használni, de talán célszerűbben.

Én ennek reményében tükrözöm ezt a blogot a legnagyobb magyar szolgáltatón, és a magán és nyilvános Facebook oldalamat is elkülönítettem egymástól.

Szolgálati közlemény: blog.hu

2010-02-06T13:59:00.005+01:00

Ennek a blognak a tágabb közérdeklődésre számot tartó részét átköltöztettem az antaldaniel.blog.hu címre. A lépés egyetlen motivációja az olvasó- és kommentáló közönség szélesítése, az érdekesebb viták lehetősége. Úgy látom, hogy a Facebook és a lanyhadó kommentálási kedv egy kicsit leültette a blogot 2009-ben. Ezt a blogspotot nagyon szeretem, bár a magyar blogoszféra árnyékában van, ezért megmarad, sőt...

Az antaldaniel.blogspot.com tovább frissül, és csak itt olvashatók a művészet, film, és egyéb szubjektív bejegyzések, továbbá nincsenek reklámok, leszámítva a lenti kontextualizációs kísérletet. Marad a feed is.
Az antaldaniel.blog.hu oldalon a tágabb közönségnek szánt, elsősorban gazdasági, versenyképességi, energia, vasút, korrupció és egypillanat alatt átlátható összefüggések lesznek. Van reklám is, mert így kerülhet ki az index.hu és a blog.hu ajánlóiba, ami a nagyobb közönséget, és az érdekesebb vitát szolgálhatja. Itt a feed.
Aki azért szeretne kommentelni, hogy vitatkozhasson, cseveghessen másokkal, jobb, ha az antaldaniel.blog.hu oldalt választja. Aki nekem szeretne üzenni, vagy filmek, klippek, archív fotók között böngészni, az mindenképpen maradjon!
Aki reklámkerülő, az maradjon itt.
Akit a visegrádi országok befektetési és üzleti lehetőségei érdekelnek, kövesse az új vállalati blogunkat a visegrad-investment.com oldalon.
Ha valaki a nyilvános sms-re esküszik, itt a twitter oldalam, de nem vagyok valami rendszeres használó.

Szélsőséges időjárás és klímaváltozás Budapesten

2010-02-05T19:07:00.005+01:00

Az OMSZ honlapján világosan látható, miként változott Magyarország klímája az elmúlt százhusz évben: az évi középhőmérséklet a világátlagot meghaladó mértékben emelkedett, és az évi csapadék mennyisége jelentősen csökkent. Engem az érdekelt, hogy igaz-e az a vélekedés, miszerint a klímaváltozás szélsőségesebbé tette az időjárásunkat. Ezen a hisztogramon az 1881-2010 között rögzített budapesti hőmérsékleti rekordokat (minden nap legalacsonyabb és legmagasabb értéke) ábrázoltam. Ha a hőmérséklet egyenletesen emelkedett volna, akkor azt várnánk, hogy az 1880-as évek körül van sok rekord (a rekord hidegek) és a 2000-es évek körül sok (a rekord melegek). Ehelyett azt láthatjuk, hogy az utolsó 30 évre esik az összes hőmérsékleti rekord 40 százaléka, az azt megelőző 90 évre pedig csak 60 százaléka. Mindez azt jelenti, hogy a budapesti emberek és az infrastruktúra is sokkal nagyobb téli fűtési és nyári hűtési sokkoknak van kitéve, ami emberéletben és költségben is jelentős kárt okoz.

További egy pillanat alatt áttekinthető összefüggések.

PS: Egyébként számomra nem triviális, hogy milyen eloszlást kellene kövessenek a hőmérsékleti rekordok, és hogyan kellene kinéznie a hisztorgramnak.

Zeitgeist - mai origó címlap

2010-02-04T20:59:00.004+01:00

Elbújt a nyilvánosság elől Demszky nem ment el nyilvános programjára, így nem tudták kérdezni tanácsadójáról.
Házkutatást tart a rendőrség a MÁV-nálA gyanú szerint a MÁV Informatika Zrt. vezető- jének döntései jelentős kárt okoztak a MÁV-nak. A rendőrség tanácsadói szerződéseket keres.

Elfogták a BKV szökésben lévő igazgatóját

Veres János elismeri cége APEH-tartozásátEljárás folyik Tállai András és Kapolyi László képviselők cégével szemben is.

Cégébe pumpálta személyes vagyonát Kapolyi

Az egydolláros bankjegy titkai

2010-01-31T12:46:00.005+01:00

Mit jelent a kis bagoly az egyes számjegy sarkában, és milyen más szabadköműves jelek vannak / nincsenek elrejtve a grafikán? Milyen számot adnak ki a felvilágosodás piramisán a jegyek? Nagyszerű szórakoztató-ismeretterjesztő cikk a Yahoo!-n: 15 Things You Never Noticed on a Dollar. Szinte kötelező játék hozzá a Where is George? És íme a szabadkőműves-összeesküvés híveinek véleménye ugyanerről.

Útazás Észa-Amerikába és más magyar klasszikusok a Google Bookson

2010-01-28T18:36:00.003+01:00

Miközben a magyar könyvkiadás még barátkozik az elektronikus könyvek gondolatával, a Google Books 1 millió lejárt jogdíjú, döntően klasszikus, régi könyvet tett ingyenesen letölthetővé pdf és a nyitott EPUB elektronikus könyvszabványban. A legtöbb könyv tagfelhőben, sőt, a Google Maps alapján is kereshető, vagyis mondjuk a térképen kereshetjük meg azt a várost vagy tájat, aminek az útleírását keressük.

Nagyszerű élmény a magyar könyvek böngészése. Például A moldvai magyar telepek teljesen jól kereshető, a Google azonnal kényelmes tagfelhőbe rendezi az egyébként az eredeti kiadásban (és a digitális másolatban) nem is létező név- és tárgymutatót. Mivel a Google amerikai könyvtári anyagokat scannel, olyan hungarológiai klasszikusok is felbukkanak a gyűjteményében, amelyek az OSZK-ban nincsenek meg digitalizálva, sőt, kérdéses, hogy fellelhetők-e egyáltalán. A Kállay Ferenc A' magyar nemzetiségről szóló, a Columbia Egyetem könyvtárában csodálatos állapotban fennmaradt 1836-ban, Budán nyomtatott kötetében egy gombnyomással megtaláljuk, hogy öt helyen hivatkozik Bél Mátyás hungarológiai klasszikusára.

Bölöni Farkas útleírása nem kereshető, mivel elég rossz állapotban maradt fenn, és tipográfiája is túl archaikus egyelőre a szövegfelismerőnek - de ez teszi nagyon széppé:

Mosómedve-tenyésztés Amerikában

2010-01-24T18:46:00.000+01:00

Mi a magyar popzene? Poniklo-interjú a Quarton

2010-01-21T17:26:00.002+01:00

Nagyon tanulságos interjú, a kedvenc részem a nagy Poniklo coming out: "...beismerem, hogy az URH, Trabant, akár még a Balaton – szerintem borzasztó, ezeket nem fogom tudni soha értékelni. Nekem a popzene nem megzenésített vers, emiatt aztán a szövegekig el sem jutok; nem tudtak zenélni, meg hát hogy szóltak ezek, és nem azért, mert nyilván nem volt lehetőségük jó stúdióba menni".

Beszélgetni kell a közlekedési rendszerek átalakításáról

2010-01-19T16:51:00.002+01:00

A magyarországi közlekedési rendszerek jellemzőiről, fenntarthatóságáról és szükséges reformjáról, a közúti, a vasúti és a helyi tömegközlekedés átalakításának lehetséges irányairól szól a Magyar Közgazdasági Társaság Beszélgetni kell! című interaktív, internet-televíziós vitafórum-sorozatának következő adása 2010. január 21-én, csütörtökön délután 15 órától. Az élőben, internet-televíziós technológiával sugárzott vitafórumba nem csak a beszélgetést a helyszínen figyelemmel követők kapcsolódhatnak be, a honlapon keresztül, az élő adás közben az internetezőknek is lehetőségük lesz kérdéseket feltenni.

A közlekedéspolitikai vitafórum előadói Antal Dániel közlekedési szakértő, az ITCB Consulting ügyvezetője, a Magyar Vasúti Hivatal korábbi elnöke; Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa és Ruppert László, a Közlekedéstudományi Intézet ügyvezetője, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium korábbi közlekedési helyettes államtitkára lesznek. A vitát Halm Tamás, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára vezeti.

A január 21-i vitafórum többek között olyan kérdésekre keres választ, mint hogy pazarlók-e a jelenleg működő közlekedési rendszerek; hogy valóban túlméretezett-e a magyar vasút; hogy jobban működtethető-e a magánvasút az államinál; hogy valóban megtakarítást eredményeznek-e a szárnyvonal-bezárások; hogy a Debrecenben, Miskolcon és Szegeden uniós pénzből épülő, új villamosvonalak helyett nem lenne-e hatékonyabb autóbuszokat üzembe állítani; vagy hogy a jelenlegihez képest mennyit kellene fordítanunk útfenntartásra Magyarországon.

Kérdéseket itt lehet küldeni a vita résztvevőinek.

Gorillabébi Budapesten

2010-01-14T19:04:00.001+01:00

szólj hozzá: Újszülött gorillabébi

És egy szuper kép.

Cserépszavazási kísérlet a TEDx Danubián

2010-01-14T13:32:00.004+01:00

A TED célja, hogy a határokon minden értelemben átívelően, az élet legkülönfélébb területeiről és a világ minden tájáról összegyűjtse a legérdekesebb, legtartalmasabb, leginnovatívabb és leginspiratívabb gondolkodókat és „csinálókat”. Évente kétszer a globális TED konferencián (Kaliforniában és Oxfordban) a világ vezető gondolkodói gyűlnek össze, de a www.ted.com weboldalon az élet- és világformáló gondolatok jelentős része ingyenesen elérhető az érdeklődők számára. A TEDx rendezvények elvileg a TED-hez kötődő, a két TED konferencia mintájára szervezett helyi események. Elvileg non-profit jellegűek, Magyarországon a (profitorientáltan gazdálkodó) HVG Kiadó a szervezőjük.

A 2010. január 27-i TEDx némi izgalommal került be a blogszférára, amikor január 6-án az egyébként kiváló Critical Biomass blog hírül adta, hogy 14 magyar természettudós és természettudományi végzettségű tanár, művelő a TEDx egyik felkért előadóját, az áltudományossággal vádolt, védikus kreácionista Tasi István visszaléptetését követelte. A blog arról adott hírt, hogy "közben a szervezők visszaírtak, hogy Tasi, közös megegyezéssel mégsem szerepel".

Néhány nappal később már azt olvashattuk, hogy a HVG Könyvek kiadóvezetője (aki egyben a TEDx Danubia egyik szervezője), megkereste a tiltakozó természettudósokat, és közölte, hogy Tasi végül elő fog adni a TEDx-en, a "vallások közös etikai alapelveiről". Ne tévesszen meg senkit a látszólagos egybeesés, a témaváltás nem a levelünk miatt van, sőt nincs is szó témaváltásról, hiszen eredetileg is ez lett volna az előadás témája, csak a szervezők ragadtak ki szerencsétlenül egy mondatot a Tasival készült öt perces interjúból a hvg-videóhoz.

A megoldással annyiban egyetértek, hogy igen kínos lenne, ha valakit vallási meggyőződése miatt ki lehetne szavazni egy konferenciáról, bár azt csak a konferencián fogjuk megtudni, hogy valójában Tasi István gondolatai tényleg olyan világmegváltóak-e, mint amilyennek a TEDx reklámcsapata beállítja. Én ugyanezzel a figurával keveredtem levelezésbe, de csak azért, mert a fenti jelentkezési lapon szereplő összeg (amit a "non-profit rendezvényhez hozzájárulásként meg kell fizetni") miért nem elegendő ahhoz, hogy részt vehessen a jelentkező a konferencián.

Az index is címlapra tette az elégséges szolgáltatás elégtelenségét

2010-01-14T11:45:00.002+01:00

Eddig két sztrájk kapcsán szerepelt az origó címlapján az a véleményem, amely szerint a Sztrájktörvény rossz - és egyre inkább úgy vélem, hogy szándékosan rossz - és lehetőséget nyit a közművekben a retorzió nélküli törvénytelen sztrájkra is. Bár sajnos a két cikk nincsen összelinkelve, de ma az Index címlapján is felbukkant egy teljsen hasonló gondolatmenetet, és a jelenlegi ellentmondásos jogértelmezés történetét bemutató cikk Haász Jánostól. Ahogy ez a cikk a munkajogászt idézi,

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kiadott egy ajánlást, ami szerint az elégséges szolgáltatás megállapításánál nem a munkaadó vagy a munkavállalók, hanem a szolgáltatást igénybe vevők érdekeit kell figyelembe venni – mondta korábbi cikkünkben Iványi Judit, az ELTE munkajogi tanszékének oktatója.

Ehhez én annyit tettem hozzá, hogy mivel a közművek különleges jogokat és kötelezettségeket biztosítanak (az állam köteles az indokolt veszteséget megtéríteni, vagy megtérítettni, ugyanakkor tilos a korlátlan sztrájk), a közműveket szabályozó szakhatóságokra, esetleg a munkaügyi bíróságokra kellene bízni az elégséges szolgáltatási szint meghatározását.

A most távozó Országgyűlés tétlenségének és rossz döntéseinek az árát jelenleg a Budapesten közlekedőkkel a főváros cégének munkaadói és munkavállalói fizettetik meg. A parlamenti pártokat közvetlenül nem csak abban a kérdésben terheli felelősség, hogy az előző tömeges, jogsértő sztrájk óta sem egészítették ki a hiányos törvényt, hanem abban is, hogy a közműveknél a vonatkozó európai jog, illetve korábbi magyar jog eróziójával lehetővé tették az értelmetlen sztrájkhelyzetek kialakulását.

Mindez a veszélyes üzemekben fokozza az utasok balesetveszélynek való kitettségét, illetve jelentős anyagi károkat okoz az utasoknak és externáliákon keresztül szinte az egész magyar gazdaságnak és társadalomnak. Ideje változtatni.

BKV sztrájk: egy közműben mindent szabad?

2010-01-12T18:29:00.002+01:00

Hosszú időn át hivatásszerűen foglalkoztam közművek szabályozásával, különösen a tömegközlekedésben - a BKV vasúti engedélyeit is nekem kellett kiadnom. Úgy gondolom, hogy a hazai tömegközlekedés normális működésének sok egyéb mellett a hiányos sztrájktörvény az egyik oka: erről szól a mai komment.hu cikkem a BKV-sztrájk kapcsán. Persze az igazi probléma a monopóliumokkal van, amelyeknek a megtörhetőségét ma az Index demonstrálta szórakoztatóan. Még több monopóliumos bejegyzés és link (magyar és angol).